Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 53. szám

a vétségek a járásbiróságok hatáskörébe, a kihágások a közigazgatási hatóságok hatáskörébe sorozandók, hogy nem mint a javaslat akarja : a felebbezésnek bizonyos esetben való kizárásával, hanem e felebbezésnek csak is birtokon kívül való megengedésével, s ezzel kapcsolatban a . viszvégrehajtási igénynek a fenntebb említett módon való biztosításával a felebbezések száma tetemesen kevesbittetni fog, végre hogy a bírósági fizetéseknek tervbe vett s általam is czélszertinek tartott fokozatos szabályozása a szerzett jogok épségben tartása mellett is a kiadást jelentékenyen fogja alább szálitani; ha mondom mindezeket figyelembe vesszük: akkor világossá válik, miként az igazságszolgáltatás terén sokat lehet meg gazdálkodni, a nélkül, hogy ez a jó igazságszolgáltatás rovására történnék, és hogy azon irányelvek figyelemben tartásával, melyeket fennebbi javaslatom tartalmaz még nagyobb mérvű megtakarítások eszközölhetők, mint ha a törvény javaslat szűk korlátái között tévelygőnk.

Még csak azt kívánom megemlíteni, hogy az általam javasolt változásoknak kétségtelenül azon előnye is lenne, hogy legalább a somuns ügyekben a valódi szóheliség és közvetlenség elvét meghonosítva, egy jelentékeny lépest lenne előre azon czél felé, mely a magánjogi igazságszolgáltatás végleges rendezése tekintetében szemünk előtt lebeg, lehetővé tenné, hogy a jogszolgáltatás tényezői a bírák és ügyvédek a szóbeli és közvetlen eljárásba magokat a kisebb jelentőségű ügyekben be gyakorolják, s úgy ők mint a közönség a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló eljárás előnyeit az életben megismerhessék az ekként szabályozott sommás eljárás igen becses adatokat fogna szolgáltatni, melyek a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló eljárás általános alkalmazása már felette fontos szolgálatot tennének. Ez a szóbeliség és közvetlenség behozatala elleni aggodalmak helyessége vagy helytelenségének legbiztosabb próbakövét képezné és mint én még vagyok győződve azokból, a kik ma a szóbeli és közvetlen eljárásnak nem barátai, az intézménynek jelentékeny pártfogókat fogna toborzani.

Kötelességemnek ismertem a törvényjavaslatra vonatkozó átalános nézeteimet a fennebbiekben a jogügyi bizottság bírálata alá bocsátani. Ha javaslataim egészben vagy részben elfogadásra találnának, akkor természetesen a törvényjavaslat újabb átdolgozásának szüksége fogna fennforogni; ha pedig a jogügyi bizottság ezeknek ellenében azon kört, melyben a törvényjavaslat mozog megfelelőnek találná akkor a törvényjavaslat részletes tágyalás alá lenne veendő.

Dr. Teleszky urnák ezen előadmánya több napig tartó igen érdekes vitára adott alkalmat, melynek eredményéül végre az előadó ur következő javaslatai fogadtattak el:

1. A sommás eljárás akként szabályozandó, hogy a felek védelmük kimerítő felvétele biztosittassék. — 2. az anyagi és alaki jogsérelmek esetében az elkülönített perorvoslat mellőzendő, a külön semmitőszék a legfőbb itélőszékkel egybeolvasztandó, s a jogorvoslati rendszer megfelelőleg átalakítandó. — 3. a becsületsértési, mezei rendőri, és más kisebb jelentőségű ügyek a közigazgatási hatóságoknak adandók át.

Ezen határozatok folytán a perrendtartási novella újabb átdolgozást szükségelvén, ennek eszközlésével előadó ur bízatott meg.

A budapesti ügyvédegylet

A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntetőtörvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság negyedik ülése (Nov. 30-án

Felvettetvén azon kérdés váljon nem kívánatos-e, hogy a büntető törvénykönyv a közbenső törvények iránt, is rendelkezzék, hatá-I /*> í-- huí --roztatot*, hogy daczára annak, hogy az indokolás szerint a gyakorlat nem mutatta szükségesnek ily intézkedés felvételét, különösen a mi viszonyaink közt, hol a büntető törvények az utóbbi években többször változtak, kívánatos, hogv a magyar büntető-törvénykönyvben a közbenső törvények iránt rendelkezés tétessék.

Ennek ellenében Dr. Csnkássy Károly jegyzőkönyvbe kívánja véttetni azon nézetét, miszerint a 3. 4. §. e tekintetben teljesen kielégítő.

Tárgyalás alá vétetvén a II. fejezet, általánosságban kimondatott, hogy a bizottság helyesli, miszerint a személyiség elve által több irányban módosított területi elv fogadtatott el alapul a törvényjavaslat készítésénél. A 8. §.-nál felhozatott, hogy annak rendelkezése nagyon is messzire megy akkor, midőn meghagyja, hogy a magyar honos, aki a magyar állam területén kívül bármely bűntettet vagy vétséget követ el büntetendő legyen.

Ha ugyanis valamely magyar honos egy külállamban, valami kisebbszerü bűntettet követett el, pl. megsértett egy tisztviselőt, vagy valamely vállásfelekezet ellen követett el vétséget, akkor nem szükséges, hogy a magyar állam azt megtorolja; elég ha magyar bíróságok ily esetben a juris gentium büntettek megtartására szorítkoznak is; szükséges volna, hogy ez a törvény szövegében is kifejeztessék. Felhozatott továbbá az is, hogy a 8. §. második bekezdése, mely szerint

iiy esetben az enyhébb törvény alkalmazandó, igen sok nehézségre fogna alkalmat adni. A büntetési nemek egymással való viszonyítása a szigorúság tekintetében igen sok bonyodalmakkal jár, mert az ugyanazon nemű büntetések is különböző országokban különböző súlyosságnak és a mellékbüntetések meg nehezítik a büntetéseknek egymással való combinálását. Kimondandó volna tehát, hogy a magyar bíróságok amint a dolog természetében is fekszik, mindig a magyar törvényt alkalmazzák.

Ennek ellenében felhozatott, hogy a kül- | földön elkövetet politikai büntettek, amint a törvényjavaslat indokolása is kifejti, nem büntettethetnek a törvényjavaslat szerint mivel nem állítható helyre azon tényaladékal, a vallás elleni bűnt eteket illetőleg pedig szükséges hogy nálunk bevett vallások ellen külföldön elkövetett büntettek is megsoroltassanak. A mi a 8. §. második bekezdését illeti, az mindenesetre nehézségekre adókat, de ezek ki nem kerülhetők, mivel az enyhébb külföldi törvény alkalmazását nem csak a területiség elve megkívánja, de egyéb államok hasonló intézkedéseivel szemben szükséges, hogy mi is ugyanazon humánum rendelkezést igtassuk a törvénybe,

Ezek alapján a 8. az eredeti szövegben elfő adtatott.

Tárgyalás alá vétetvén a 9. §., kiemelteit bogy, — amint az indokolás is említi — a törvényben Horvát- és Slavonország lakosaira nézve hézag mutatkozik, minek következtében a 9. §-ra nézve a bizottság azon óhaját fejezi ki, hogy a büntető törvénykönyv hatályba léptekor Horvát-Slavonországra nézve az indokolásban említett külön rendelkezés egyidejűleg hatályra emeltessék.

Ezzel az ülés bezáratván, a legközelebb Ülés dec. 5-ére tűzetett ki.

V. ülés december 5-én.

A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, D ár day felemlíti, hogy a nyolezadik alinea második bekezdése ellentétben van a 143. § al.

Mire nézve határoztatott, hogy ezen kérdés a 143. §-nál lesz tárgyalandó.

Tárgyaltatván a 10.—14. §§-ok, észrevétel nem tétetett. A 15. §-nál Dárday azon indítványt teszi, hogy ezen §. kihagyassék, mert ellentétben van az előbbi §§-okkal, melyek szerint a külföldön elkövetett bűnös cselekmények felett a magyar bíróságok is a külföldi törvény szerint Ítélnek, ha ez enyhébb mint a magyar törvény.

Gsukássy ezen §-t a mellékbüntetésekkel együtt kívánja tárgyaltatni és ennélfogva az ez iránti tárgyalás elhalasztását kéri.

Friedmann felhozza, hogy ezen §. ellenkezik azon elvvel, mely szerint ne bis ia idem, és ennélfogva a határozmány igazságtatalan, tehát annak egyszerű kihagyását indítványozza.

Ennek ellenében az előadó tagadja, hogy a §. ellenkezik azon elvvel, ne bis in idem. Ha ugyanis a külföldön elkövetett bűntett itt feljelentetik és a megindított eljárás alapján ki fog deriltetni, hogy azon bünteti; a külföldön elengedtetett vagy elévült, aktkor az eljárás be fog szüntettetni; továbbá a büntetések öszszehasonlitása is az eljárás alatt fog felmerülni és a bírák által mérlegeltetni, és csakis ezen eljárás utján fog a 15. §. értelmében határozat hozatni. Ha ezen §. kihagyatnék a törvénykönyvből, akkor azon bűntettes, ki a külföldön követett el bűnös cselekvényt, sokkal jobb helyzetben volna, mint az, a ki ily cselekvényt Magyarországon követett el, mert ha valaki Magyarországon követett el bűntettet hogy vétségeit akkor annak mellék büntetései alól nem vonhatja ki magát, holott a másik igen; ezen §§.-nak közjogi jelentősége is van annyiban, hogy megóvja az államot attól, hogy oly egyének, kik bizonyos bűnös cselekményeket elkövetnek, hivatalt viseljenek és politikai jogokat gyakorojlanak kéri a §. meghagyását.

Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a többség Dárday indítványát fogadta el, melynél fogva a 15. §. kihagyandónak véleményeztetik.

A II. fejezet többi §§-ai észrevétel nélkül elfogadtatván, tárgyalás alá vétetett a IH. fejezet.

Csukássy előadó első kérdésül a halálbüntetést véli felveendőnek és annak a törvényben foglalt határok közötti elfogadását ajánlja.

Löw a halálbüntetés kérdésében egyálta Iában nem kíván nyilatkozatot tétetni, minthogy az ezen kérdés mel'ett és ellen szóló okok annyira ki vannak merítve, hogy újabb időben már megszűnt jogi kérdés lenni, hanem tisztán pol'tikai és sociális kérdéssé vált. A halálbüntetés kérdésében tehát a törvényhozás lesz hivatva dönteni, és bármikép dőljön el a kérdés igen könnyű lesz a törvénykönyvet a szerint idomítani.

Dárday elismeri, bogy a halálbüntetés kérdése újabb időben sociális kérdéssé vált, de az ügyvédegylet oly factort képez, hogy szükséges, miszerint e kérdésben mindenesetre nyilatkozzék. Szóló a halálbüntetés felvétele ellen szavaz.

Friedmann csatlakozik Dárdayhoz és előhozza, hogy utóbbi időben mindenki tudja, hogy Őfelsége évek óta nem szentesített halál Ítéletet. Ezen körülmény hatálytalanná teszi a bírói Ítéletet, mert a gonosztevők igen jól tudják, hogy a bíró hiába Ítéli őket halálra, a megkegyelmezés nem fog elmaradni. Ha a halálbüntetés fenntaríntik, akkor a vádlott bűnössége felett nem a biréság, hanem egy közigazgatási hatóság, 0 felsége kabinet irodája Ítél. Végül felhozza, hogy a tapasztalat nálunk azt mutatta, hogy a fennálló állapot me^ett egyáltalá- i ban nem szaporodás a bűntettek.

Felhozatoit még más oldalró’, hogy azon körülmény, miszerint a szegedi kir. biztosság által kiderített bűnesetekben egyetlen halálitélet sem hajtatott végre, mutatja, hogy néma halálbüntetés, hanem a büntetés bizonssága az, ami a büntettek megakadályozását leghathatósabban biztosítja.

Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a többség a halálbüntetés fentartása mellett nyilatkozott.

Második kérdésül az életfogytig tartó fegyház tűzetvén ki, Dárday azon indítványt tesz5, miszerint fegyház helyett az egész törvényjavaslatban mindenütt rabság tétessék.

Friedmann nem fogadja el az életfogytiglan tartó fegyházat, mivel ez igazságtalan büntetés; 40 évesnél ugyanis lehet csak 20 évig tartó, 20 évesnél pedig 40 évig tartó.

Ennek ellenében felhozatott, hogy az életfogytiglani fegyház elfogadandó már azért is,