Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 53. szám

403

van, az indokolásban foglaltakat bicni sem akarom, s azon meggyőződésben vagyok, hogy a per folyamában hozott határozatok ellen — mennyiben a jogorvoslat az ügy érdembeni hozandó végítélet elleni jogorvoslattal összekapcsolandónak nem rendelendő — továbbá a végrehajtási eljárás folyamában felmerült jogsérelmek ellen sokkal helyesebb és gazdaságosabb is, a fokozatos Il-od bírósághoz intézendő külön jogorvoslatot (felfolyamodást vagy panaszt) léptetni életbe, s itt — miután nem az ügy érdemének eldöntéséről van szó, a Il-od bírósági határozat ellen legalább rendszerint nem lenne további jogorvoslat engedendő. Az európai államok nevezetesbjeinek perjoga tekintetben is mellettem szóll. Részemről legalább nem ismerek oly perrendtartást, mely, akár a franczia semmiségi panasz rendszerét, akár az evvel rokontermészetű felülvizsgálat rendszerét fogadja el és az első biró perfolyam közbeni határozatait, és a végrehajtás folytán felmerült sérelmeket mint semmiségi panasz vagy felülvizsgálat utján orvosiandókat közvetlenül a legfőbb bíróság hatásköréhez utasítaná; hanem ezt egy külön jogorvoslat, rendszerint panasz (Beschwerde) utján a fokozatos másodbiróság utján a fokozatos másodbiróság rendelik orvosíandónak.

Az elkülönített semmiségi panasz rendszer, 8 ezzel kapcsolatban a külön semmitőszék fenntartásának indokolásául nem lehet arra hivatkozni, hogy bár most helytelen és czélszerűtlen ezen intézmény, fenntartandó azért, mivel ha majd a szóbeliség és közvetlenség behozatik szükségünk fog reá lenni. Ezen indok ha állana is, elegendő nyomatékkai felfogásom szerint nem birna. De ilyen semmiségi panasz rendszerre mint a mienk soha semmi körülmények között a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló állandó perrendtartás behozatala után sem lesz szükségünk, mert oly perrendtartást, melyhez ezen jogorvoslati rendszer czélszerűen alkalmazható lenne, képzelni sem lehet. Hiszen látjuk hogy azon törvények és törvényjavaslatok, melyek egészen a szóbeliség és közvetlenség elvein nyugosznak, ilyen semmiségi rendszert sem a hatáskör, sem a bírósági rendszer tekintetében nem ismernek. Nem lesz szükségünk külön semmitőszékre sem mert ha életbe léptetjük is a szóbeliséget és közvetlenséget csak elsőbiróságra, továbbá az egyszeri felebbezésre illetékes másodbiróságra, s az e felett álló, semmisítésre vagy felülvizsgálatra jogosított legfőbb itélőszékre lesz szükségünk; j melyet nevezhetünk aztán semmitőszéknek vagy legfőbb itélőszéknek, a mint épen tetszeni fog, | Hiszen látjuk hogy a bécsi legfőbb bíróságnak czime, Kassationshof, pedig felülvizsgálati hatáskörrel bir; holott ellenkezőleg a bajor perrendtartás Oberste Gerichtshof-ot ismer, bár ennek hatásköre anyagi és alaki jogsérelmek esetében való megsemmisítésre szorítkozik. Nyugodtan egyesithetjük tehát a legfőbb itélöszéket és a semmitöszéket; mert ha behozzuk is a szóbeliséget és közvetlenséget, s bárminő jogorvoslati rendszer elfogadásával hozzuk azt be, csak elsőbíróságra, másodbiróságra és egy nem pedig két legfőbb bíróságra lesz szükségünk; tehát a most egyesítendő legfőbb itélőszéket és semmitöszéket az új perrendtartás igényelte legfőbb bírósággá bármikor átalakíthatjuk.

A kifejtettekből kétségtelen, miként azon keret, melyben a törvényjavaslat mozog épen a baj főforrásait: a sommás eljárást és a jogorvoslati rendszert véve figyelembe, felette szűk; és bár a javaslatban foglalt egyéb egyes intézkedések: például az illetékesség kérdését,

a sommás perekben szavatosságot, a kézbesítést, zárlatot, biztosítást, a végrehajtás némely mozzanatait, a mezei rendőri, építkezési és birtok háborifási ügyeket tárgyazók a részletes megvitatás során szükségesnek mutatkozandó változtatásokkal, — az ezen szabályok által érdelkett egyes esetekben némi javulást fognak eredményezni, általánosságban, nagyban és egészben véve a javaslat magánjogi igazság-szo 1- gáltatásunkat jobbá nem tenné.

Nézetem szerint, hogy igazságszolgáltatá sunk csak türhetővé is váljék, elkerttlhetlenül| szükséges miként a sommás eljárás afelebbezési bíróságnál is a s z óbeliség és közvetlen ség alapelveire fektetve s z ab á ly o z tas s é k; s jogorvoslati rendszerünk gyökeres átalakítása mellett, a külön semmiségi panasz rendszerének teljes mellőzésével, sommás eljárásban az l-ső bírói határozat ellen uj bizonyítékok megengedésével s a felebbező ellenfelének csatlakozásával felebbezés, a másodbirósági ítélet ellen pedig az alaki és anyagi jog he ly es a lka 1 m az á s á n a k felülbirál atár a szorított felülvizs gálát, rendes perekben pedig a II-o d é s Ill-a d bíróságokhoz való felebbezés, ez azonban úgy engedtessék meg, hogy a felebbezési bíróság az alakijog megsértése esetében megsemmisítési hatáskörrel is bírjanak. Ezen jogorvoslatokhoz járulna még a p er fo ly o m ába n hozott azon végzések ellen, melyek ellenében a jogorvoslat az érdemleni felebbezéssel össze nem kapcsolható t o vá b b á a v é g r e h aj t á s folyamában felmerülő sérelmek ellen megengedendő panasz (Beschwerde) 1 jogorvoslata, mely felett a II-o d folyomodású bíróság rendszerint véglegesen döntene.

Felhozható ezek ellenében, hogy az általam javasoltak gyökeres változtatást tartalmaznak ez pedig ez úttal nem czéloztatik. Ennek ellenében csak azt vagyok bátor kiemelni, miként az 1868. LIV. t. ez. módosításának csak azon egy czélja lehet, hogy a magánjogi igazságszolgáltatás, mely ezen törvénykezési rendtartás szerint felette rósz, legalább is türhetővé tétessék; és ha e czélt elérni akarjuk nem szebad e hibák és hiányoknak kirívókra és ki nem rivókra, a változtatásoknak gyökeresekre és nemgyökeresekre való osztályozásával magát a czélt veszélyeztetnünk. Ha a bajok gyökeresek, nem szabad palliativ gyógymódot használunk: nem szabad e gyökeres |

változtatásoktól visszarettennünk.

E gyökeres változtatásoktól talán némelyeket az fogná visszatartani, hogy e változtatások a most irányadó takarékossági szemponttal nem lennének összeegyeztethetők. E tekintetben nem mulaszthatom el, hogy kifejezést j ne adjak azon meggyőződésemnek, miként az igazszolgáltatásnak nem első kelléke az, hogy olcsó legyen, hanem mindenek elölt megkíván- i tátik : hogy jó legyen. Igaz hogy jelenben midőn igazságszolgáltatásunk nem olcsó ugyan, de azért még is rósz, az állam pénzviszonyai , nem engedhetik, miként az állam egyéb bevé- i teleinek rovására az igazságügyi kiadások szaporittassanak, avagy csak az sem, hogy az e téren czélba vett megtakarítások megakadályozta8sanak, — de utóvégre miután az állam fő czé'ja a jogbátorság létesítése, s ezt főleg a helyes igazságszolgáltatás által éri el, az igazságszolgáltatás érdekeit pénzügyi tekinteteknek alárendelni nem lehet, az igazságszolgáltatástól nem szabad megvonni azt, a mire szüksége van, és ha az állam pénzereje nem engedi, hogy a nétalán igénylendő költségtöbblet a mostani bevételekből fedeztessék: aakor is nem szabad a czélt az igazságszolgáltatás jóságát áldozatul dobni; hanem legrosszabb esetben a bélyegek és illetékek felemelésével is meg kell teremteni azon eszközöket, melyeket a helyes jogszolgáltatás megkövetel. Ha az állam az igazságszolgáltatás terén helyes reformokat visz keresztül, és ez által az eddig tűrhetetlen igazságszolgáltatást a körülményekhez képest jóvá teszi akkor jogosult az igazságszolgáltatással kapcsolatos bélyeg és illetékárak felemelése, jogosultabb bizonyára mint akkor, midőn semmit sem tesz a végből, hogy az igazságszolgáltatás javíttassák. — És ez esetben, ha csakugyan javulás fog bekövetkezni, azok a kik az államtól jól kiszolgáltatott igazságot keresnek a mérsékelten felemelt bélyegeket és illetékeket zúgolódás nélkül fogják megfizetni, kivált, ha az igazságszolgáltatás

egyéb terhe nyűgeitől megszabadulnak, pedig hogy példa gyanánt megemlítsem: a végrehajtók általi kézbesítés eltörlése egy magában körülbelül annyival teszi olcsóbbá az igazságszolgáltatást, hogy a perbeli bélyegilletékeknek 20 száztólival való felemelése már ezzel ina i gával ellensúlyozva lenne.

Ámde az általam javasolt gyökeres változ tatásoknak, kapcsolatban az a mellett szüksé ; ges reformokkal, még azon előnye is megvan, hogy nemcsak jobbá hanem olcsóbbá és fogják tenni a magánjogi igazságszolgáltatást, mines;

| indokolásától nem ki fejteni, hanem csak rövi| den előttintetni akarom, a változtatásoknak s azzal kapcsolatos reformoknak főbb vonásait.

Sommás perekben ajárásbiróí Ságok hatásköre kiterjesztendő lenne; ki te rj esz t e n d ő j o b b an mint i azt a javaslat tervezi.

Ha a sommás eljárást javítjuk, ha azon bíróságnál a szóbeliség és közvetlenség elvének megfelelő uj eljárást s uj bizonyítékok alkalmazhatását hozzuk be, akkor az egyes bírói hatáskör nyugodtan szélesbithető.

A sommás bíróságok illetőségéhez utasított ügyekben a II od bírósági hatáskört azon törvényszék gyakorolná, melynek kerületében a járásbíróság székhelye van. Ezen ügyekben a Il-odbirósági határozat ellen csupán a jog kérdésre szorítkozó felülvizsgálati jogorvoslat engedtetvén meg, ennek bir áj a akár a királyi tábla, akár a 1 e gfőb b i t él őszék é s semmi t őszékből egyesitett legfőbb bíróság lenne.

Rendes perekben a törvényszék el s 6 biró sági, a kir ály i t ábla má s od bírósági a legfőbb bíróság harmadbírósági hatáskörrel lenne felruházandó.

Ezen változtatásokkal kapcsolat a s s a n az 50 fr t összeget vagy ugyanennyi értékű ingóságot meg nem haladó peres kérdések a becsület sértési ügyek és a mezei rendőri ügyek, a közigazgatási hatóságok illetőségéhez lennének utalandó k, úgy azonban, hogy a közigazgatási hatóságok határozataival meg nem elégedő félnek a törvény rendes útja fennmaradna, s ennek igényb e vétele a k özigazgatási hatóság határozataidnak végrehajtását nem gátolná ugyan, hanem a vég. rehajtása ne t al án i v is z vég r eh a j. tás megóvása végett csak a nyer_ tes fél által nyújtandó biztosíték mellett engedtetnék meg, ilyennek nem nyújtása esetében pediga ma. r a s z ta 11 f éln ek a z o n jogadatnék hogyhaazevégből kitűzendő iá-’ ros határidő alatt a törvény rendes útját igénybe veszi, a marasztalási összeget bírói kézhez letétemé n y e z ze.

Ily módon a magánjogi igazságszolgáltatás természetesen olcsóbbá válnék, mert azon teendők egy része, a miket eddig a járásbíróságok végeztek a közigazgatósági hatóságra, tszéki teendők egy része a járásbíróságokra, a kir. táblai teendők egy része a törvényszékekre, a semmitőszéki teendők egy része királyi táblákra és törvényszékekre ruháztatván, ugyanazon munka aránylag kevesebb fizetéssel ellátott bírósági tagok által végeztetnék, s a felsőbb bíróságok személyes járandóságaiban tetemes megtakarítások lennének eszközölhetők.

Ha ezekhez hozzá veszszük még, hogy a közjegyzői intézmény behozatala, a közjegyzői okmányban vállalt kötelezés végrehajthatóságát különösen figyelembe véve, a perek számát kevesbíteni fogja, hogy egy czélszerü alapra fektetett örökösödési eljárással e téren is a bírói teendők szerfelett kevesbedni fognak, hogy a telekkönyvi ügyek kapcsolatban a telekkönyvi rendtartás egyszerűsítésével általában egyes birósági elintézésre utalandók, hogy