Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 52. szám - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 2. [r.]

_ 393 — t. cz. 1. §. rendeletének alkalmazásával többször nevezett panaszlott Teschner Tóbiás tékozlónak kimondatik s e miatt az orsz. bir. ért. 4-ik §-ához képest, a még megtev4-ü&zszes ingó és ingatlan vagyonának egyenes leszármazó örökösei, név szerint Taschner Károly, ifj. Taschner Tóbiás, Tascbner férjezett Pohl Katalin és kiskorú Taschner György részére törvényes osztály részeik biztosítása végett, zárlat alá vétele elrendeltetik, annyivalis inkább, mert a vizsgálati jegyzőkönyv tannsitása szerint, panaszlott maga is oda nyilatkozott, hogy ahoz a mi még megvan és felesége által kizárólag kezeltetik t. i. a háznak a másik fele, 15 hold szántófölddel és 6 szőlővel együtt, ő szólni nem akar, legyen az az övé és gyermekeiké. A zárgondnok kinevezése és a vagyon öszszeirása további eszközöltetése iránt szabad királyi Sopron városa t. árvaszéki jelen végzés mellett megkerestetik. Ezen végzés a kebelbéli királyi telekhivatalnak a zárlatnak Taschner Tóbiást a soproni 1027. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokból illető tulajdon járandóságára leendő feljegyzése végett azonnal kiadatni, a zárlati hirdetmény pedig a törvényszék kapuján kifüggesztetni, megyeszerte szokott módon köröztetni és a budapesti hivatalos közlönyben 3-8zor közzétetni és a nagyméltóságú magyar királyi igazságügyi minisztériumhoz felterjesztetni rendeltetik. Panaszlottnak felebbezése következtében a a pesti királyi itélő tábla 1874. évi mártius hó 31-én 2917. sz. a. következő végzést hozott: Az első bíróság végzése, indokaiból azért is helyben hagyatik. mert: panaszlott az általa eladott házrész eladási árának meglétét nem mutatta ki. Felperes ezen másodbirósági Ítéletet is felebbezvén a magyar királyi Cnria mint legfőbb itélőszékhez beterjesztett felebbezésben előadja: miszerint a ház eladása és egy idegen növeii barátságos vÍ3zony miatt, még nem lehet senkit sem pazarlónak nyilvánítani, nem lehet pedig felebbezőt annál is inkább, mert: a kihallgatott tanúk mind részére vallottak, felperesek pedig képtelenek voltak ellene oly ténykörülményt felhozni, melyből azt lehetne következtetni, hogy íelebbező pazarló; de az sincs kimutatva, hogy valamely idegen nővel tiltott viszonyban élne, vagy ez tőle gyermeket nemzett volna, mig ellenben íelebbző kimutatta a ház eladásának czélszerü és nyere séges oltát. Mert továbbá vagyona, a gyermeknek járó kötelesrészen felül semmi esetre sem zárolható le mi ellenkeznék az orsz. bir. ért. 4. és 8-ik §§-ával. A magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi szeptember hó 29-én 7662. szám alatt következő v é g z é 8 t hozott: Tekintve azt, miszerint tékozlás egyedül az egyenes leszármazó örökösök, ezek nem létében az életben levő szülők vannak jogosítva az ideiglenes törr. rndtrts. 4-ik § a alapján törvényes osztályrészüket zárlat által biztosítani; tekintve továbbá, hogy öreg Taschner Tóbiás törvényes gyermekei, kik egyedül vannak hivatva ez esetben zárlati kérelemnek fellépni, azt, hogy azon törvényes osztály részbeli illetmény, mit ők zárlat által biztosítani kívánnak : mennyiségre vagy minőségre nézve miből áll? eddig elő nem adták : mindezeknél fogva, mindkét biróság végzésének feloldása mellett, az iratok avval küldetnek illetőségűkhez vissza, hogy ugyauezen irányban az eljárás folytat assék s majdan az abból is kifejlendők alapján uj határozat hozattassék. Áz 1840. XXI. t. cz. életbelépte előtt betáblázott követeléseknek az uj telekkönyvekbe leendő átkebelezése a telekkönyvi rendtartás szabályai által kizárva nincs. (M. B.) A magyar királyi közalapítványi ügyigazgatóság mint a ludoviceumi országos alap kezelője felperesnek, Sréter Béla és Sréter László, il itv ennek jogutódja Hanzély László elleni 682 írt. 24 kr. s járulékai jelzálogi át keblezése iránti perben a balassa gyarmati királyi törvényszék 1874 évi Január 3-án 7429, sz. alatt következő ítéletet hozott: Felperes keresetének a béri 150 ik telekjegyzőkönyvi I. I,—7. sorszámok alatt foglalt puszta csobánkai birtokra nézve hely adatik, erre a jelzálogi átkeblezés 1872. évi deczember 31-iki elsőbbséggel 682. o. é. frt 24 krnyi tőke és °/o kamat erejéig Ludoviczeum országos aiap javára elrendetetik, s a jelen ítéletet jogoereje után az érintett telekjegyzőkönyv bejelentési lapján 1. alatt látható 15159/858. szám alatti feljegyzés kitörlise mellett C|a régi teher lapjára bejegyeztetni határozUtik A szandai 2. 43. 70. 71. 72. 78. 79. 142. 147. és 148. telekkönyvi birtokra leendő átkeblezésére, valamint a fizetési kötelezettség kimondására nézve, felperes eíutasittatik. Alperesek egyete nlegosen a felperes részére 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett bíróilag mérsékelt 38 frt 50 krnyi perköltségekben elmarasztaltatnak. Alperesi képviselő dija saját fele irányában 15 fitbau állapíttatik meg. 1 n (1 o k ok. A Ludoviczeumi alapítványok az 1808-iki VH-ik t. cz. 16-ik §-a alapján betáblázottaknak s olyanoknak tekintendők, mint a melyek az utóbb kötendő adósságokat rangsorozatban megelőzik. Néhai Sréter György ajánlota az 1812-ik t. cz. beczikkeleztetvén, innét számítja elsőbbségét. Az 1808-iki t. szerint ezen alapítványok 6°/0 kamat mellett tétettek. Az így törvénybe igtatott utó törvények által meg nem szüntetett tartozások teljes jog érvépyüknél fogva a telekkny vi rndt. 3-ik §-ának 4-ik pontja s a 29-ik s következő §§-ai szerint mint betáblázottak a betáblázáskor nyert elsőbbségükkel átkebelezendők. A jelen, esetben pt,dig az átkeblezés néhai Sréter György őt illetett csobánkai (béri) birtokra a B. alatt mellékelt, alperesek által tagadásba nem vont végrehajtási jegyzőkönyv tartalma szerint is kimondandó volt, mert ezen okmányból kiderül az, hogy Sréter György béri puszta csobánkai birtoka, annak örököse Sréter Antal örökrészébe jutott hogy ezen birtok a Ludovica katonai iskolára a ajánlott 10,000 frtnyi összeg 8 járúlékai megvétele végett alapul kijeleltetett és megbecsülve lefoglaltatván, zár alá vétetett s igy terhelte alperesek mint birtok és jog utódoknak tulajdonába jutott mi által a birtok azonossága teljesen bebizonyíttatott. Sréter László és Béla a keresetbe állított Sréter utánni birtok és jogutódi minőségüket nem tagadván, hallgatag beismerték, s mint i'yenek a birtokkal járó terhesért felelősek. Minthogy ellen iratukban az alapítvány beczikkelyezését elismerik, ellenük az átkcblezést kimondani kellett. Azon állításuk, hogy Sréter-György nyilatkozata íel nem mutattatott, birói figyelembe nem vétetik, valamint az sem, hogy az alapítvány feltételes lenne, mert a törvénybe igtatott minden követelést megelőző s betáblázottnak tekintendő tartozás iránt, kétség nem támadhat, itt a kötelezőt a törvényczikk helyettesíti, de a feltétel, kifogás tárgyát nem is képezheti, mert jogerejü ítéletben melynek alapján a végrehajtás foganatosíttatott, a foltét ha létezett volna is, ellőn intézve. Hanzély László Il-od rendű alperes felzet általi idézietés elleni kifogása, figyelmen kivül hagyatik, mert a tkvi. rendt. 37-ik §-a. szerint, azoknak, kik időközben a terhelt birtokokra jogokat szereztek szabadságukban áll, a még folya.n itban levő tárgyalásban azon stádiumban, a melyben az létezik, részt venniök; e végre kivánalukra a szükséges felvilágosítás adandó, s az irományok megtekintése megengedendő; nem kellett tehát a kereseteket ellenük külön indítani. Azon tagadása, hogy a követelés fenn nem áll, mert az alapítvány feltételes, hogy Sréter László a béri 150-ik telekkönyvi birtokot Sréter Györgytől nem örökölte, a fenntebbiekben említett ellenbizonyitékokkal megczáfoltatván, bíróság előtt nem érvényesíthető. Azért pedig hogy felperes 1807 óta ez ügyben mit sum tett, azt felperes beszüntnek nem tekinthette, s kitörlési kereset el fellépni elmulasztott. A kamatok a törvényezikkbe igtattatván szinte átkebe ezbetők. Azon állitás hogy a kérdéses követelésbői semmi sem állana fenn, nyugtával nem igazoltatván, azon egyszerű tagadás, hogy Sréter Béla és László, Sréter György után kötelezettségben lennének,, mivel sem bizonyittatván, ellenben a B. ala.ti végrehajtási oHrat szerint teljesen beigazoltatván, mint puszta állitás, és illetve tagadás, birói figyelembe nem jöhet. Az 1840. évi XXI-ik t. cz. szerinti betáblázásnak, az átkeblezéseknél szüksége fenn nem forot^, mert az 1840 előtti betáblázások, s különösen az 1808-iki Vil ik t. cz. 16-ik §-ában említett tartozások törvényben kimondo'.t betáblázasa, érvényen kivül nem helyeztetett. Ezen okok alapján a béri 150-ik tjkvi. birtokra az átkebel^zést a becikkelyezés idejétől számítandó elsőséggel kimondani kellett. Ellenben a szandai birtokokra fu'peres, minthogy már keresetében eítul elállott, tehát azt válaszában többé nem kérhette, továbbá a fizetési kötelezettség kimondására, mely utóbbira nézve ezen törvényszék nem illetékes, elutasítandó volt. Alperesek a perköltségekben pervesztesség miatt elmarasztalandók, alperesi ügyvéd dija a prdtrts. 252-ik §-a. szerint megállapítandó volt. A kir lyi közalapítványi igazgatóságnak felebbezése folytán a pesti királvi ítélő tábla 1874. évi april hó 27-én 13156. szám alatt következőleg i t é 11: Az első bíróság ítélete, a mennyiben a jelzálog átkeblezését a béri 150-ik száma telekjegyzőkönyvbeli birtokra nézve elrendelte alpereseket a költségekben elmarasztalta megváltoztatik, felperes, a birtokra nézve kért jelzálogi átkeblezés iránti keresetévei eíutasittatik ; a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Az ítélet, egyéb nem felebbezett része érintetlenül higyatik. Indokok. Felperes keresetét arra alapítja, hogy néhai Sreiei György az 1812. évi 2-ik törvényezikk tanúsága szerint a ludovicinmi alap javára 5000 forintnyi alapítványt tett, minthogy ezen alapítványok az 1808-ik évi Vll-ik törv. cz,kk 16-ik §-a szerint minden követelés előtf oly elsőbbséggel birnak, mint a betáblázott követelések vagy is a betáblázás a törvény által lett kimondva, annak átkebelezése is pedig annál is inkább elrendelendő, mert ezen összegre nézve Sréter László javaira 1874. évben végrehajtás is foganatosíttatott. Jóllehet azonban 1808. évi Vll-ik t. cz. 16-ik §-a. azon rendelkezést tartalmazza, hogy a Ludoviczeum alapra r.dományozott összegek felöl kiállított kötvényekben foglalt tartozások a betáblázásokkal hasonló elsőbbséggel birnak, eltekintve azonban attól, hogy a fennforgó követelés felől kötvény felmutatva nem lett, kétséget nem szenved, hogy az a betáblázásnak csak oly hatályt tulaj donithatott, minővel a betáblázás az azon időben érvényes törvények, jelesül az 1723. évi 107-ik t. cz* alapján bírt. A törvény szerint azonban a betáblázás csak csőd esetén biztosított a betáblázottuak elsőbbségét, azt, hogy általános betáblázás folytán, csődön kivül ingatlan vagyon megvevője ellen kereseti jog származzék, csak az 1840. évi XXI ik t. cz. 21-ik íjában mondatott ki, ily hatálya tehát az 1807. évben kimondott elsőbbségnek aem lehetett. Minthogy ezek szerint az elsőboség nem magára a vagyonra vonatkozóit, kétségtelen hogy az jelzálogi átkeblezés alapjául nem szolgálhat. Tanúsítják ezt a telekkönyvi rendelet ide vonatkozó szakaszai is, melyek a betáb-