Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 52. szám - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 2. [r.]

— 399 — Iázott köveelések jelzálo.i átkeblezéséröl gzolváu, mindig csak az 1840. évi XXI-ik t. cz. alapján történt beiábíázásokról emlékeznek meg. Habár ezek szerint a ludoviceumi alap elsőbbséget nyert is, ezen elsőbbség oly hatályúnak, hogy a jelzálogi átkeblezés alapjául szolgáljon tekinthető nem lévén, felperest' átkeblezési keresetével elutasítani, a perköltségeket azonban, tekintettel a per körülményeire kölcsönösen megszüntetni és ekként az első bíróság ítéletét neheztelt részében megváltoztatni, nem neheztelt részében pedig érintetlenül hagyni kellett. Ezen Ítélet ellen felperes felebbez mert: az 1808-ik évi VH-ik t. cz. 16-ik §-a. szerint a ludoviceumi alapítványok minden egyéb betáblázásiiag biztosított követelések felett, törvényes elsőbbséggel bírnak. A magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi szepfember hó 5.én 7655. szám alatt következő Ítéletet hozoti: A pesti királyi itélő táblának fennidézett számú és keletű Ítélete me^válíoztatik, s tekintve hogy az 1840-iki XXI-ik t. cz. életbe lépte előtt betáblázott kö\emeléseknek az uj telekkönyvbe leendő átkeble-.ése a telekkönyvi rendtartás szabályai áltál kizárva nincs: tekintve továbbá, hogy Sréter László és Alberr, mint L néhai Sreter György beismert jogutódai, harmadik személynek nem tartathatnak, Hanzély László pedig az atkebleze't köve.éléssel terhelt vagyont akkor vette meg, midőn az érdeklctt követelés iránti kereset már telekkönyviieg feljegyezve volt és igy arról tudomással birt, az első folyamodásu bíróság ítélete azzal, hogy az elsőbbség 1872. évi deczember 31-iől számíttatik, az abban felhozott indokodnál fogva hagyatik helyben. Általánosan betáblázott követelések dtkeblezése iránti keresetnek, az átkebeleztetni kért követelés alapját képező okirat perrendszerü felmutatása és csatolása és annak igazolása nélkül, hogy azon ingatlanság, melyre az átkebelezés kéretik volt-e az altalános betáblázús eszközlésekor az adós tettleges birtokában, és képezte ez neki akkor összes birtokát, — hely nem adható. Kugel Vilmos felperesnek Madzsó Márton és neje Katalin alperesek elleni, betáblázott 475 váltóforiiit is járulékainak jelzálog! átkeb lezése iránti, rendes szóbeli eljárás szerint befejezett perében a nyitrai kir. törvényszék 1872. évi mártius 31-én 256. szám alatt következőleg itélt: Felperes Kugel Vilmos keresetével elutasittatik és köteles alperesnek bíróilag 15 frtra mérsékelt perköltséget az Ítéleti díjon kívül 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni; egyúttal meghagyatik a királyi telekkönyvi hivatalnak, miszerint jelen ítélet jogérvényesültével, melyről jelentés teendő, az 1860 ik évi máríius 31-én 1322/210. szám alatt kelt végzés folytán a verbói 309-ik számú telekkönyveknek bejelentvényi lapján feljegyzett jelzálog átkeblezése iráuti bejelentvényi kitörülje. Felperesi ügyvéd dija saját fele irányában 20 írttal állapittatik meg. Indokok : Eltekintve attól, miszerint a peres felek az általánosan betáblázott követelések jelzálogi átkeblezésénél azon döttő körülményeket, váljon az ingatlanság, melyre a jelzálogi átkeblezés kéretik, volt-e az általános betáblázás idejekor az adós tettleges birtokában, és váljon képezte-c ezen ingatlanság az adós összes birtokát, az általános betáblázás létesülésekor ? — egyáltalán perbeszédeik tárgyává nem is tettek felperes keresetével azon okból elutasítandó volt, mert felperes az általa hivatkozott eredeti okiratokat sem azok máso aiait, különösen a jelzálogilag átkebeleztetni kéri 475 írfot követelés fölötti 1847-Ki évi deczember 13-án kelt kötelezőt a periratokhoz nem csatolta, sőt alperesek viszonválaszában foglalt tagadás szerint azokat eredetben a táfyalások alkalmával elő sem mutatta. Tekintve tehát, miszerint az eredeti okiratok jelzálogi átkeblezésnél a záradékolás eszkozölhetése tekintetéből minden körülmények között mm csak előwutatandók, de egyszersmind be is csatolandók, azok pedig a periratoknál nem találtatnak, daczára hogy a felek azok beterjesztésére az 1866-ik évi deczember lö^én 8046. szám alatt kelt végzéssel felhívattak, felperes az eredetiek hiánya miat keresetével elutasitandóiiak találtatott annál inkább, minthogy alperes azoknak felperes által tett előmutatását ie tagadja, annak ellenkezője pedig bebizonyítva nincsen. A perkölségek és ügyvédi dijak megállapítása az 1868. évi LIV. t. ez. 251-ik és 252. §§-ában leli alapját. Felperesnek felebbezése íolytán a pesti kir. ítélő tábla 1874. évi mártius 23-án 10817. szám alatt következő Ítéletet hozott: Az első biróság felebbezett Ítélete megváltoztató és az 1874. évi október hó 22-én Mikeszka Tamás által kiállitott s azon évi december 13-án általánosan bétáblázott kötelezvény alapján 475 váltóforint tőke és törvényes kamatainak az 1860. évi február 22-ÍKÍ elsőbbséggel; jelzálogi átkeblezése alpereseknek a verbói 309-ik számú teleljegyzőkönyvben A I alatt iit ]/8 urhéri állományü birtokára elrendeletik s a jelen itélet jogerejüvé váltával a jelzálogi átkeblezés foganatosítandó, egyúttal köt3lez;etnek felperesnek 15 nap és végrehajtás terhe alatt 20 frt perköltséget megfizetni. Indokok: Annak előrebocsátása mellett hogy az alpereseknek csak a viezonválaszban felhozott azon kifogása, hogy az átkeblezés alapját tevő kötelezvény eredetéje nem mutatott fel, figyelembe nem jöhet, miután a periratokból kitűnik, hogy a telekkönyvi rend. 31-ik §-ának megfelelőleg az 1860. évi február 22-én 1322, szám alatt beadott bejelentvényhez csatolva volt, és miután továbbá alperesek ezen kifogása íolytán é> a neheztelt itélet meghozatala előtt, alperes a kérdéses eredeti kötelezvényt 1871. évi mártius 21-én 4267. szám alatt beadott előtérjesztvényéhez a perfolyama alatt is csatolta. Alperesek azon kifogását, hogy felperes a hirdetvényi határidőn belől nem intézvén ellenük bejeleutvényét. ebbeli joga elévült, szintén nem lehetett figyelembe venni, mert a telekkönyvi rend. 3-ik §-ának 4-ik pontja szerint a hirdetményi határidő elmulasztása csak a régi elsőbbségnek, de néni magának az átke blezési jognak elvesztését vonja maga után. A per érdeméi illetőleg eltekintve a keresetlevélnél hivatkozott, azonban csak az iratoknak kiegészítése után 1873. évi 12758. számú előterjeszvényekhez hitelesített másolatban felmutatott ítélettől, melynél fogva 1849. évi november 9 én Mikeszka Tamás 475. váltó forintnak tőke és járulékai iránt felperes javára az 1847 évi október 22-én kelt adóslevél alapján marasztaltatott, miután alperesek a kérdéses birtokot, nem miként az ellenbeszédben állították, bírósági közbejárás és a vételárnak a birói kezekhezi lefizetése mellett, hanem miként az, az általuk becsatolt bizonyítványból és az azt kiállító Klesó János alperesi tanú vallomásából is kitűnik, 1848. évben közvetlenül Mikeszka Tamástól, tehát a betáblázás után vették meg, bebizonyítva lett a is, hogy a vételárát 600 forintot nem birói kezekbe, hanem Klesó János most nevezett tanúnak, mint av.on Időbeli község birájának, tehát oly közegnek, mely letétemények birói kezelésére hivatva nem volt, kezeibe tették le; miután végre alperesek ellenbeszédükben elismerték, hogy ezen letéteményezett vételárból felperes Mikeszka Tamás adósa Meni fennebbi követelését felvenni nem akarta, ezen beismerés és fennebbi körülmények által a kereset alatti 745 frtnyi követelés valódisága a per során kihallgatott két tanúnak egybehangzó abbeli vallomása által pedig, hogy a Klesó János kezeihez letett vételárt, nem felperes, hanem mások szedték fel, annak fennállása is teljesen be van bizonyítva. Ezen okoknál fogva a felebbezett elsőbirósági itélet megváltoztatandó és alperesek mint pervesztesek a költségekben, a törv. rendtrts-251-ik §-a értelmében marasztalandók voltak. Ezen másodbirósági itélet ellen alperesek feleb'ezt^k és felhozták : miként az általánosan betáblázott követeléseknek jelzálogi átkeblezése iránti vitás kérdések a telekkj rend. 38. §-ához képest sommás uton intézendők el, ily eljárásnál pedig alakszerű periratoknak helye sem lévén, a kötvény eredetijének előmutPtása iránti kifogás a tárgyalás folyama alatt bármikor volt érvényesíthető. Alperesek az eredeti kötvénynek külön történt előterjesztése és maga a bemutatott kötvény tekintetében is, ki sem hallgattattak, ez érdemben tehát alpereseknek kihallgattatásnk végett pótlólagos tárgyalást kellett volna elrendelni. Továbbá a hirdetményi határidőnek elmulasztása csak akkor nem szolgálhatna felperes joghátrányára, ha az átkeblezéssel terheltetni szándékolt birtok a telekkönyvezéskor és az átkeblezési bejelentvénynek benyújtásakor, még mindig az adós nevén állana. A felperesi követelés valódiságára és fennáL*sára nézve, a másodbirósági Ítéletben kitett körülményekből vont következtetés is helytelen, mivel ezen következtetés alapjául részint oly bizonylatok vétettek, melyekre nézve alperesek kifogásaikat sem adhatták elő, részint pedig a felhozott ténykörülmények inkább alperesek mellett szóllanak, mintsem felperes kereseti jogának megállapítására szolgálhatnának. Végre nem állhat meg a másodbirósági itélet a kérdéses követelés után járó kamatok és a felperes részére megiíélt perköltségek tekintetében sem, mert a régi általános betáblázás folytán csak a tőke lett betáblázva és mert alperesek konok perlekedőknek nem tekintetvén, perköltségek megfizetésében jogosan el sem marasztalhatók. A magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi november hó 3-án 8039. szám alatt követkevő ítéletet hozott: Tekintve, hogy az átkeblezés alapját képező 1847-ik évi október hó 22-én kelt eredeti kötelező ae 1860-ik évi február hó 22-én 1322. szám alatti azon bejelentvényhez, melynél fogva jelenlegi alperesek a tárgyaláshoz idéztetek, csatolva nem volt, hanem csak a tárgyalás befejezte után 1871. évi mártius 27-én 4267. számú beadványnyal elkésve lett felmutatva, és tekintve továbbá, hogy alperesek részéről tett, a követélés valódisága és fennállására vonatkozó tagadás ellenében felperes által felhívott 1849. évi november 9-én kell, az eredeti adóst Mikeszka Tamást állítólag jogérvényesen elmarasztaló itélet, melynek valódiságát alperesek már ellenbeszédtikben iagadták, daczára az 1866-ik évi deczember 15-én 8946. szám alatt kelt első bírósági meghagyásnak, a perfolyama alatt szintén nem lett becsatolva, hanem ez is c»ak a per befejezése után 1873. évi 12758. szám alatti folyamodással terjesztetett be, hogy tehát az emiitett eredeti két okirat oly időben lett felmutatva, midőn alpereseknek azokra nézve nyilatkozni alkalmuk többé nem volt, s igy azok a p. t. r. 184-ik §-a értelmében az itéletbozásnál figyelembe nem jöhettek, de különben is a becsatolt bizonyítványból, valamint Klesó János és Hallán Pál tanúk vallomásából kitűnvén az, hogy alperesek, mint a kérdéses ingatlan vevői a 600 frtnyi vételárt, melyből felperesnek követelése fedezhető lett volna még 1848. évben Verbó város akkori bírája kezéhez letették, ki felperest követelése erejéig a pénzzel meg is kínálta, ezt azonban felperes akkoron felvenni elmulasztotta s igy a betáblázással nyert jogát, saját ténye által elenyésztette: mindezeknél fogva a pesti királyi itélő táblának fennti keletű és számú Ítélete megváltoztatik és az első folyamodást! törvényszéknek 1872. évi mártius 31-én 256. szám alatti Ítélete a mennyiben felperest keresetével elutasította és a bejelentvény feljegyzését törölni rendelte, az abban felhozott indokokból is helyben hagyatik.