Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 52. szám - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 2. [r.]

397 — monarchiát képez; 4. a többi államok. A fennebbi négy pontpan foglalt különbségeken kivtil vannak még olyanok, melyek a büntetőtörvénykőnyv hatályáaak területi kiterjedésére nézve szintén fotossággal birnak. Ide tartozik: 1. Az állam területének a nemzetek jogában gyökerező meghosszabbítása a tengeren levő hadi és kereskedelmi hajók által - 2. az államszerződések által biztosított consuláris juris dictió más államok területén. A jurisdictió gyakorlása tekintetében különbség van a hadi és a kereskedelmi tengeri hajók között, még pedig mind a „jus gentiuni" mind pedig a közös monarchiához való viszonyuk tekintetében. A hadi hajón, annak személyzete és a rajta levő tárgyak felett ugyanis, a tengernek a parti állam hatósága alatti részeiben is, sőt a kikötőben is, azon állani gyakorolja a büntető jurisdictiot, a melynek lobogóját viseli a hadi hajó, ellenben a kereskedelmi hajó felett c^ak a nyilt tengeren, s illetőleg az ott elkövetett cselekmények mást illeti a hatóság azon állomot, melynek lobogáját a hajó viseli. Ez a nemzetek joga szempontjából megfigyelendő különbség. A mi pedig a monarchia két részét illeti a hadi hajókrt illetőleg, a büntetőtörvénykönyv hatálya szempontjából kezelés nem foroghat fenn, mert a hadi hajón a katonai törvényék levén hatályban, a kérdés e körülményben találja megoldását. Másként áll azonban az ügy a kereskedelmi bajókra nézve. Ezek lobogója nem kizárólag magyar, a lobogó által tehát csak a más államok iránti helyzet van megoldva. Melyik állam törvényei uralkodnak a nyilt tengeren uszó kereskedelmi hajón ? ezen kérdést a lajstromozás ténye oldja meg. A consulsági birói hatóságot illetőleg, szintén nem lehet kérdés, hogy a magyar államnak az úgynevezett Levantében létező alattvalói, a magyar büntető törvénykönyvnek vannak alárendelve; miután azon magyar honosok a kik ezen területen büntettet követtek el, a fennálló gyakorlat szerint eddig is hazájuk bíróságai elé állíttattak, s cselekménytik fölött az e hazában hatályban levő törvények szerint a hazai hatóságok ítéltek. Ez azonban csak a bűntettekre vonatkozott, s nem terjedett ki a vétségekre és kihágásokra, melyek elkövetésének esetében, a consulságoknál gyakorlatban levő törvények alkalmaztattak a monarchia mindkét államánnak alattvalóira. A büntető törvénykönyv létrejötte esetén, ezen kéidés is végleges szabályozást nyerend. A sz. István koronájához tartozó országoknak megkülönböztetéséül más államtól, és igy a közös monarchia másik felétől, valamint a szoros értelemben vett külföldtől a törvényjavaslat mindenütt e kifejezést használja „magyar állam" melynek fogalma Horvát- és szlavonországokat is átfoglalja; minthogy pedig azon országok lakosai által a szorosan vett Magyarország és Erdély területén kívül elkövetett büntetendő cselekmények nem a magyar büntető törvénykönyv szerint itélendők meg, ez okból e kivételt mint megszorítását a törvény hatálya területének világosan ki kellé fejezni A büntető törvények és törvénykezés te kintetében internationális viszonyban vagyunk a monarchia másik államával; e két terület körött a fórum delicti commissi elve nem érvényes azon értelemben, hogy a magyar állam honosa a Lajtán tul ekövetett büntetendő cselekmény miatt az ottani, 8 viszont a monarchia másik államának honosa, az itt elkövetett bűntett miatt az itteni bíróság elé állittassék. Az ausztriai alattvaló, ha ausztriában, vagy egyáltalán a magyar államterületen kivtil büntettet követett el, és a magyar állam területén tartózkodik, a viszonosság föltétele alatt kiadatik az ausztriai hatóságoknak; de magyar honos ép oly kevéssé adatik ki, habár ausztria területén követett el büntettet, mint az otlani honos, ha a magyar állam területén követett el bármely büntetendő cseleményt. Ezen viszony, melyben a közös monarchia másik felével vagyunk, teljesen indokolja a 6. §-t, melynek értelmében „bűntettekre és vétségekre vonatkozólag, a monarchia másik államánnak honosai ellen — a mennyiben a jelen törvény 1 ivételt nem állapit meg, a külföldiekre nézve meghatározott rendelkezések alkalmazandók. Nem tekinthető külföldinek, az ausztriai alattvaló, s igy kivétel alá jut azon büntettek esetében is, melyek elkövetése által a magyar állam honosa a haza iránti hűségét sérti meg, s ez oknál fogva szigorúbban büntettetik, mintha i ugyanazon merényletet külföldi követné el. A közös monarchiára nézve fennálló kapcsolatnál | fogva, mindkét államterületnek lakosai, az egész monarchia területénék, s ezen területen , — az alap törvények erejénél fogva fennálló ! I alkotmányoknak és állami intézményeknek ol- I talmazására egyaránt kötelezve levén, habár ' i az ausztriai alattvaló közvetlenül csak Magyarj országot, vagy területét, illetőleg intézményén támadná meg: a magyar állam elleni ezen el' lenséges cselekménye által — kétségen kivül azon hűségi kötellket sértené meg, mely a két i állam között fennálló kapcsolatnak szükség-i szerti folyam ánya. A jelen törvény határozatai szerint bün[ tetendő továbbá a 7. §. értelmében. „Azon magyar honos, ki a jelen törvéoy j második részeinek L, II., IV. és XI. fejezetei: ben meghatározott valamely büntetendő cselekményt, a magyar állam azon területén, a melyen e jelen törvény nem bír hatálylyal, vagy a magyar állam területén kivül követ el". Ez intéskedés a persoualitás elvén alapul. A törvény e határozmánya kiterjeszti a magyar büntető törvény hatályát oly területre is, a melyen a magyar állam nem bír törvényhozói joggal is e szerint azon külállamban, melyben a magyar honos tartózkodik, az ottani törvényeken j felül, a magyar büntetőtörvény is hatályban I lenőnek mondatik ki. Az egyetlen indók e szaj bály igazolására: a hűségi kötelék, mely nem I szűnik meg a külföldi tartózkodás által, mely j kiséri az alattvalót mindenhová, s melynek kö-I vetelményei reá nézve törvények maradnak I mindenhol, és mindaddig mig nem szűnik meg | az állam honosa lenni, melyhez születés vagy j honosítás vagy az ezzel egyenlő hatályú tett! leges viszony folytán tartozik. Ezen indok csak e §. első bekezdésében meghatározott feltétel alatt birhat érvénynyel, s nem terjed ki a szakasz második bekezdése szerint azon külföldire, a ki a jelen törvény I., III., IV. és XI. fejezeteiben meghatározott valamely büntetendő cselekményt, a magyar állam tetületén kivül követ el. E szabály mellett, mely égyébhánt a civilisált világ valamenynyi büntetőtörvénykönyveiben feltalálható, igazolásul csak egyetlen ok szolgál, és ez a keny! szerjogban találja kifejezését. A megjelölj cselekmények által az állam személyisége támadtatván meg a támadás ellen joga van a megtámadottnak magát oltalmazni; sőt e joga önmaga és alattv?lói iránti elengedhetlen kötelességgé válik, bárki legyen a megtámadó, akár saját alatt valója, akár külföldi. A jog, melyet ily esetben igénybe vesz az állam, s melyet [ magában törvényeiben fentart az önvédelem-I nek kény szerjoga. A büntető törvényhozás és törvénykezés I a társorságokat feltétlenül illetvén, szükséges, hogy az állam elleni, tehát mindkét részt megtámadó merényletek ellen egyenlő törvények ! által s a törvény egyező alkalmazása által kellő biztosíték szereztessék. Ezen megállapodások későbbi intézkedések tárgyát teendik, mostcsupán kimondatik amaz elv, hogy a magyar állam alattvaló, hanem lakik Horvát- vagy Slavonországban habár Horvát- vagy Slavonországban követte el a megjelölt büntettek egyi-két, nem küldetik megbüntetés végett Horvát- vagy Slavonországba. A megjelölt fejezetekben meghatározott 1 büntetendő cselekményre vonatkozólag, a mo-I uarchia másik felének alattvalóira nézve kivé-i tel megállapítva nincsen, s miután az 1870-ik évi auBzt. törvényjavaslat 5-ik §-a is igénybe ' veszie jogot a magyar állam honosai ellen: j a mi törvényjavaslatunk a reci procitas elvéj nek alkalmazásával elfogadja azon intézkedést. Ezen szakasz 2) pontja és a törvényja' vaslatkülönös részének a pontban megjelelt III. fejezete között mindazonáltal némi eltérés mutatkozik A jelen szakasz szerint ugyanis a III. fejezetben meghatározott „hűtlenség" kttlfölei elkövetője, bármely, az idézett fejezetben tüzetesen körülírt cselekmény által követte legyen el a büntettet, a hűtlen magyar honosra megállapított büntetéssel rendeltetik büntettetni: mig a 143. §. a külföldiekre a nemzetközi jog szerinti büntetéRt állapítja meg. A két szabály között van eltérés, de nincs ellenmondás. A 143. §. ugyanis nem terjed ki a hűtlenség valamennyi eseteire, banem csupán a 140. és 142. §§-ban körülirt esetekre, a hűtlenségnek többi eseteire, vagyis az 144—147. §§-ban meghatározott cselekményekre nézve a 7-ik §. rendelete érintetlenül hagyatott, akár külföldi, akár belföldi követte légyen el. Hasonlóan personalitás elvén alapul a 8. §., melynek értelmében „azoa magyar honos, a ki a magyar állam területén kivtil, a jelea törvényben megbatározott büntetteti vagy vétséget követ el, rendszerint ezen törvény szerint büntendő." Belföldi jogesetek. Tékozlás esetében zárlatot mennyiségileg és minőségileg igazolandó törvényes osztályrészünkre kérni, csak az egyenes leszármazó örökösök, vagy azok nem létébe az életben levő, szülők vannak jogosítva. (M. B.) Taschner Tobiásné és érdektársainak Taschner Tóbiás elleni, téklozlás miatt gondnokság alá helyezése iránti ügyében a soproni királyi törvényszék 1873 évi szeptember 6-án 7739. szám alatt következőleg végzett: A telejesitett hivatalos vizsgálat nyomán és a nagy méltóságú magyar királyi Ouria mint semmitőszéknek a jelen ügybnn f. é. Martius hó 26-án 3695. szám alatt kelt átiratában foglalt utasítása szerint, Tasschner Katalin született Rátb úgyis mint kiskorú Taschner György képviselője, továbbá Taschner Károly ifj. Taschner Tóbiás és Taschner lérjezett Pobl Katalinnak, Taschner Tóbiás soproni lakos, férjo illetve édes atyjuk vagyonának köteles, (igazabban törvényes) osztályrészük biztosítása czéljából leendő zár alá vétele iránt-1872 évi június 18-án 3480. szám alatt bej nyújtott kérvényük ujabb elintézésében, tekintette!, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv szerint, panaszlatt Taschner Tóbiás önnön bevallása nyomán kiderül, hogy ő volt közös Házukból való tulajdon járandóságát, — melynek megszerzéséhez sajátjából állítólag 4000 forinttal járúlt, csupán 10,500 frtnyi áron adván el ezen tetemes eladási áröszszegből mindazonáltal sem azon ház vételárának fedezésére a soproni takarékpénztárnál felvett 5000 forintnyi kölcsön reáeső részének sem a házasságuk tartama alatt tett egyébb közös adósságoknak törlesztésére, avagy okszerű beruházásokra mit sem fordított, e szerint a közös adósságok terhét, eltékozolván afedezeti alapot, nagyobb részt, már csak kizárólag a törvényes örököseinek anyai osztály részére hárította; továbbá ugyancsak önvallomásából kitűnik, hogy panaszlatt, panaszttevő családja köréből elvájva, daczára 61 éves korának, bizonyos Lakits Rozina nevezetű személylyel szerelmi viszonyt folytat és vele több gyermeket nemzeti, kiket természetesen törvényes gyermeket, anyagi jólléttének rovására, anyóstól együtt tart és ápol, miután maga beismeri, hogy a családi házból, felesége tudta nélkül szokott egyetmást lopva elhordani és elárusítani, és tekintettel másrészt, hogy panaszlatt mint a hivatalból betekintett ~8HL számú pt. 873. záriat megszüntetési jegyzőkönyvből kitűnik, az összes még meglevő ingó és ingatlan közös vagyont, ennek természetben feloszthatatlanságának ürügye alatt nyilvános árverésen elkótyavetyéltetni, e szerint pedig a közös családi gazdaságot és evvel együtt panaszt tevő gyermekeinek atyai és anyai örökségét épen semmivé tenni törekszik; ugyanazért mindezen a panaszlottnak saját beismerése által kellőleg beigazolt tények alapján és az 1723: LVm.