Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 50. szám - Dr. Apáthi István magyar csődtörvény. 8. [r.]

— 378 — térítve. A bukott ily esetben a költségekkel ok nélkül gazdagodnék. Ez ellenében azt lehetne vetni, hogy legtöbb esetben a csőd hitelezők követeléseire mi sem jut, még kevésbé a költségek fedezésére ; de ez érvnek nem fogadható el, mert ha ezen okoskodás fonalán tovább akarnánk menni, azon helytelen következtetésre kellene eljutnunk, hogy mivel a csődtömegben sok esetben vagyon nincs, csődtörvényre sem volna szükség. Igen jól tudom, hogy a csődköltségek iránti felfogásommal az összes hatályban levő csődtörvényekkel és a német csődjavaslattal is ellenkezésbe jövők, de mint már fennt mondám, az intézmény helyességét és czélszerüségét nem az idő, és hosszabb fennállása szerint, hanem a szerint kell megítélni, megfelelő-e a kérdéses intézmény az igazságnak és jogosságnak, avagy nem. így tekintve a dolgot, igazságosabbnak tartom a csődbejelentés által okozott költségeknek a csődtömeg, illetve a bukott által történendő kifizetését. A midőn még a 73. §-ról azt jegyzem meg, hogy teljesen felesleges, mert az 53. §. már kimondja, hogy a zálogos hitelczSk, a mennyiben őket ' a közadós ellen személyes igény illeti, köve'eléseiket az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik, és mivel a dolog természetében fekszik, hogy a zálogból ki nem elégíthető hitelezők a felülséget a csődtömeg ellen érvényesíthetik, a magyar csődtörvény tervezet első részének bírálatát ezennel befejezem és ez alkalommal az iránti sajnálkozásomat feiezem ki, hogy sem jogász, sem kereskedelmi közönségünk eddigelé a tervezettel nem foglalkozott és nagyon kívánatos volna, ha szaklapjaink nem különben napilapjaink is e tervezet bírálatával behatóan foglalkoznának, mert a hitel megerősbitésének, a kereskedelem és ipar felvirágzásának, és e kedvező állapot állandóságának nélkülözhetlen tényezőjét jó csődtörvény is képezi. Dr. Mis n e r Ignácz. Szemle. A büntetötörvémjkönyv javaslata. — A „Jogtudományi Közlöny* kritikája. Budapest, nov. 17. (F.) A büntető törvénykönyv javaslata minden oldalról kedvező fogadtatásban részesül. Azon pessimisticus hangulatnak, melylyel utóbbi időben codificationális kísérleteink rendesen találkoztak, a jelen esetben alig van nyoma, és úgy a politikai mint .i szakkörökben a legjobb reményeket táplálják a javaslat törvénynyé válása iránt. Egyedül egy oldalról kell erre nézve kivételt constatálnunk,és ez a „Jogtudományi Közlöny", mely a javaslatot az igazságügyminiszterhez visszautasitandónak véli oly czélból, hogy az egy revideált javaslatot tejeszszen elő. Indokolja ezt a „J. K." azzal, hogy a javaslat 64. §-a „botráuyos ellenmondásban" van a 127. §-sal. Úgy hiszszük azonban, hogy itt a „J. K." túl lőit a czélon. Az állítólagos ellenmondás megvan ugyanis más büntető törvénykönyvekben ÍP. Ezen állítást számos idézettel volnánk képesek támogatni, de elégnek tarjuk az osztrák új büntető törvénykönyv javaslatának és a német büntető törvénykönyvnek ilhtő §-ait idézni. Az ellenmondás melyet a „J. K." a magyar büntető törvénykönyv javaslatában felfedezett, következőleg hangzik: 65. §.: Oly esetekben, melyekben a véghezvitt bűntettre halál-vagy életfogytiglani fegyházbüntetést határoz a törvény, a kísérlet büntetése 15 évig tartó fegyháznál nem lehet súlyosabb." 127. §.: „Aki a 125. §. 3. pontjában meghatározott cselekvényt (a király meggyilkolását) elköveti, valamint az is, aki annak elkövetését megkísér 1 i, halállal büntetendő." Az ellenmondás tehát abban volna, hogy a 65. §. kimondja, hogy a kísérlet büntetése 15 évig tartó fegyfegyháznál súlyosabb nem lehet a 127. '§. szeiint pedig az, ki a király meggyilkolását kísérli meg, halállal büntetendő. Lássuk tehát hogy az osztrák büntető törvénykönyvnek a napokban a birodalmi tanács elé terjesztett javaslata ezen két pontra nézve mit rendel: §. 47. „Wcnn das vollcndete Verbrechen mit dem Tode bedroht ist, so tritt Zuchthausstrafe von 3 bis 20 Jahren ein."§. 89: „Des Hochverrathes maciit sich schuldig, wer es untornimmt: 1. Den Kaiser zu tődten, am Körper oder an der Gesundheit '/.u verletzen, des Gebrauches der persönlichen Freiheit zu beracben, oder an der Autüung der Regierungrechte zu hindern. Der Hochverrath wiid iu den Fiilleu der Z. 1. mit Zuchthaus von füuf bis zwanzig Jahren, wenn aber der Kaiser an Körper oder Gesundheit verletzt, oder seincr persönlichen Froiheit beraubt, oder wenn cin Angriffauf das Lében (lessel ben unternommen, wurde, mit dem Tode bestraft." Látható ebből, hogy ezen törvényjavaslatban is megvan az ellenmondás melyet a „J. K". oly nagy „botrányul" ró fel a magyar törvényjavaslatnak ; mert ezen szavak: wer es untermimmt" és „wenn cin Angriff auf das Lében desselben unternommen wurde," határozottan azt jelentik hogy nem csak az, aki a császárt megöü, hanem az is, aki ezt megkísérli, halállal büntetendő. A „J. K." tehát valószínűleg Glaser javaslatát is visszautasitandónak fogja véleményezni ezen „botrányos ellenmondás" miatt. És bizonyára ugyanezen sorsot érdemelné meg a „J. K." felfogása szerint a német büntető törvénykönyv is, melynek 44. §-a. a kísérletről szólva e t mondja : „Ist das vollendete Verbrechen mit dem Tode oder mit lebensliinglichen Zuchthaus bedroht, so tritt (beim Versuch Zucbthausstrafe nicht unter drei Jahren ein. A 80. §. pedig ezt: „Der Mord und der Versuch des Mordé s, welche an dem Bundesberhaupt, an dem eigenen Landesherrn, oder wiihrend des Aufenthaltes in einem Bundess'aat an dem Landesberrn dieses Staats verübt worden sind, werden als Hochverrath mit de m Tode bestraft. Világos ezekből, hogy itt a szabáy és a kivétel közötti viszony, nem pedig botrányos „ellenmondás" forog fenn. A felségsértésnél ugyanis mint mindenki tudja, az a ki az illető cselekvényt csak meg is kísérli, a bevégzett bűntett büntetésével illettetik. Elégnek tartottuk ennyit megjegyezni a „J K." elhamarkodott verdiktjére. A törvényszéki szünidő kérdéséhez. Lapunk f. ó. október 15-én kiadott számában közöltük a pesti kir. törvényszék véleményét a törvényszéki szünidő tárgyában; miután pedig a felebbviteli bíróságok nyilatkozatát e véleménytől részben eltérnek tájékozásul, az alábbiakban adjuk a legtöbb bíróságok elnökeinek véleményeit is. A pesti kir. it. tábla elnökének véleménye illetve az igazságügyi miniszterhez intézett felterjesztése a törvényszéki szünidő tárgyában: A közlekedési eszközök gyorsasága a vállalkozások időszakonként fel-feltűnő rohamossága s ismét minden egyéb foglalkozási ágra visszaható azon sajátszerű türelmetlenség, mely várakozás nélkül, mohón a végeredmény után eped, kétségen kivül követeli az igazságszolgáltatás folytonosságát. Evvel azonban ellentétben látszik lenni az általános törvényszéki szünidő. Csekély nézetem szerint tehát a kérdés sarkpontja a körül forog: váljon a most törvényszerüleg gyakorlatban lévő hat heti szabadságolással meglyukasztott folytonosság vagy a rendszeresített általános szünidő mellett, érhető-e el nagyobb eredmény? Első tekintetre ugy tűnik fel, mintha az eredménynek mindkét módszer mellett ugyanegynek kellene lennie, minthogy mint a kettő mellett a birákhat hétig nem dolgoznak, negyvenhat hétig pedig dolgoznak s igy ugyanannyi egyénnek ugyanazon ideig tartó munkálkodása, igy is amúgy is ugyanazon munkaösszletet eredményezi. A gyakorlati élet mindazonáltal ezen egyébiránt j számitanilag helyes számítást megezáfolja és pedig azért czáfolja meg, mert collegiális bírósági rendszer mellett a bíró egyéni munkássága sok tekintetben a colle::iumok többé ; vagy kevésbé összevágó munkálkodásához képest, tágabb tért nyer, vagy korlátoltaiik. Folytonosan együtt ülő tagok gyorsabban intézik az ügyeket, mert a tanácskozás kvesebb időt | vesz igénybe, mintha a szabadsággal távollevő tagok más tanácsokkal pótoltatván, oly kér-i dések felett is vitákat idéznek elő, melyek ugyan| azon tanácsban már rég meghaladtattak. De j ha az elintézések száma mind a két módszer | mellett ugyanegyre menne is. A szünidőnek ; azon előnye mindenesetre megmaradna, hogy a , szaktanácsok állandó tagjai folytonosan együtt i maradván : az elintézések egyöntetűsége nem veszélyeztetnék s az elintézések alapossága a szaktanácsokban rejlő bztositéktól nem fosz; tatnék meg. Áttérve most a nsgyméltóságod által feltett kérdésekre:*) I. A szabadságolási módszer nagy testületeknél mindenesetre nehézséget idéz elő, mert habár az ügyviteli szabályok 210. §-a szerint i a szabadságidőt az elnök engedélyezi Í3, de mi j után minden bírót hat heti szabadságidő törvény szerUleg megillet, lehetlen az elnöknek az időt czélszerüen kiszabni, ha csak a testület tagjai fele részét a téli hónapokban nem bocsátja szabadságra, mely intézkedés nemcsak a legnagyobb kedvetlenséget gerjesztené, hanem az illetők annak ha87nát is alig vehetnék, mert kinek az orvos valamely fürdő használatát rendeli, azt az elnök deczember vagy január hóban fürdőbe komolyan nem küldheti. A szabadságolásnak tehát a nyári hónapokban tömegesen kell börténnie. Innét azután következik., hogy május hótól kezdve októberig egyetlen tanács sincs gyütt teljes számmal.. A távollévők a nálok lévő ügyiratokat visszaadják ugyan, de azok nagy tömegüknél fogva sem újra ki nem oszthatók, sem közülök s a sürgősebbek ki nem választhatók s ennek következtében napirenden vannak a felek sürgetései, melyeknek többször egjobb akarat mellett sem lehet megfelelni, és megtörténik, hogy valamely fél zaklatásainak engedve, a távollevő előadótól egyik vagy másik ügydarab elvétetik, s másnak osztatik ki, de mire ez nj előadó azt feldolgozhatná, szabályságra me°;y, s ismét az előbbinek adatik vissza, mi a kezelésnél is haszontalanul szaporítja a munkát és nemritkán zavarokat idéz elő. Legnagyobb bajok azonban a tanácsok összeállításánál mutatkoznak, mert először is a szaktanácsok rendszere felbomlik, — azután az ! ülési napokra minden tagot be kell rendelni, s gyakran még sem lehet a tanácsokat ugy öpszeállitani, hogy néhány tag alkalmazáson kivül nem maradna, kik tehát a nap legbecsesebb részét, melyet különben otthon munkára fordítottak volna, haszontalanul elvesztik. Az szabályokügyviteli216. §-ánakazon rendelkezését pedig, mely szerint az állandó tagoknak minden tanácsban mindig többséget kell képezniök, alig lehet megtartani. Ide járul azon nehézség is, hogy a tanácselnökök is szabadsággal távozván ; a tanácsok rendes elnök nélkül maradnak, s már ez oknál fogva is ez ügymenet érzékeny hátramaradást szenved. Végre egyik főbajt képezi a munka kiosztása, mert ha a távollevőknek ís osztatnak Ugydarabok, az ügyviteli szabályok szerint kötelező előleges áttekintés elmarad ; ha pedig csak az itthon maradóknak osztatik minden beérkező ügydarab : ezek az előleges áttekintést nem győzik s az elintézések *) Az igazságügyim ni szt?r tudvalevőleg a következő kérdéseket intézte a bíróságokhoz, illetve azok elnökrihez: I. Milyen hiányok és nehóz-égek mutatkoznak jelenleg a nyári évszakban az 1869. IV. t. cz. 18. §-ának jelenlegi alkalmazásából az ügymenetnél és a tanácsok összeállításánál ? II. Czélszerü volna-e a leg; tőbb európai államok példájára általános törvényszéki szünidőt behozni? III. Ha igen akkor tekintettel hazai viszonyainkra, milyen időre ? IV. Ezen szünet minden bíróságokra alkalmazandó vagy csak a felebbviteli bíróságokra ? V. Milyen intézkedések lennének szükségesek, hogy a halasztást nem szenvedő ügyek a szünidő alatt is elintéztessenek? VI. Melyek volnának azon ügyek, mciyek elintézése el nem halasztható ? VII. Mikép lennének a szünidő alatt működő bíróságok összeállitandók ?