Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 48. szám - Belföldi jogesetek. Elitélés bünjelenségek alapján

363

emlékét fogják képezni ezen törvényhozás áldásos működésének.

Kérem a két törvényjavaslat kinvomatását és a jogügyi bizottsághoz utasítását. (Helyeslés.)

A beadott törvényjavaslatok a jogügyi bizottsághoz utasittattak,

A német birodalmi gyűlés aj ülésszakát megnyitó trónbeszéd a polgári és bűnvádi el jár ás, valamint a bírósági szervezet iránti törvényjavaslatokat tünteti fel mint a napirendre kerülő tárgyak legfontosabbjait, és már legközelebb tárgyalás alá is vétetnek azon törvényjavaslatok.

Olaszországban a polgá ri háza sság behozatala igen rósz gyümölcsöket terem. Ezen intézmény 1866. január 1-jén lépett életbe és a pápa kihirdette, hogy a polgári házasság nem egyéb mint ágyasság. Innen magyarázható azon hajmeresztő tény, miszerint a törvénynek kötelező szabványa ellenére az óta Olaszországban nem kevesebb mint 120,421 házasság köttetett egyedül egyházilag. Ezen szám hivatalos statistikai összeíráson alapul.

Belföldi jogesetek.

Elitélés bünjelenségek alapján

A következő eset annak idejében nagy feltHnést okozott, és a napi sajtó által is megbeszéltetett. Tisztánlszakbeli szempontból azonban eddig a uyilványoság előtt méltatva nem lett. Ezúttal tehát közöljük az esetet lehetőleg hiven a mint lefolyt.

Egloff Jean 1861. jan. 1-től 1869. jan. 1-jéig Romance-Horban (Schweicz) mint vasúti hivatalnok volt alkalmazásban. 1866. apr. 2-án házasságra lépett, azonban pár év múlva nejétől elvált és rövid idővel később hivataláról is elmozdittatott. Erre 1869. tavasza elején elhagyta Schweiczot és lejött Magyarországba azon reményben, hogy az akkor itt megindult nagy mérvű vasúti épitkezések folytán sikerülend neki jó alkalmazást nyerni. Nyert is ilyet Temesvárott de mert a magyar nyelvet nem bírta, csak alárendelt hivatalíkapott. Azonban ezen hivatalát is bizonyos, hivatali főnökével folytatott súrlódások miatt elvesztette. Fogadott tehát magának egy román fuvarost, hogy ez őt Karansebesre szállítsa. Ezzel elindult Temesvárról. Az úton azonban a kocsis roszú! lett és néhány óra múlva meghalt. Erre Egloff a hullát letette az országút mellé és tovább ment a kocsival Karansebesre. Ott az egyik lovat elakarta adni, ez azonban nem sikerült, tehát pénzt kért kölcsön egy ismerősétől oly czélból, hogy a vendéglőben kifizethesse számláját. Midőn a vendéglőbe visszatért, egy Lúgosról érkezett távirati sürgöny következtében elfogatott. Letartóztatása alkalmával megmotoztatván, zsebében találtatott egy üvegcsében szorál vagyis strychnin méreg. Ennek alapján ellene a vizsgálat a román fuvaros megölése miatt megindittatott.

Vádlott következőleg adta elő az eset lefolyását.

Hallván az újságokból a megindítandó törökországi nagymérvű vasúti építkezésekről, elhatározta magában tovább a kelet felé vándorolni, hol az idegen nyelvismeretekkel tán inkább fog boldogulni. Ezen tervének azonnali kivitelére hiányoztak azonban nekie az anyagi eszközök. Ez időben olvasta a „Temesvarer Zeitung“ egyik számában közzétett hirdetményből, hogy bizonyos Neuerer Ignácz karansebesi vegyesáru kereskedő tisztességes fizetés mellett Üzletvezetőt keres. S miután épen akkor közte és egyik hivatali főnöke között bizonyos súrlódás merült fel, kilépett a reá nézve agysem nagyreményű szolgálatból és elhatározta magában, hogy el fog menni Karan ebesre Neuerrer Ignácz szolgálatába, ezéljához, Törökországhoz, ezzel is közelebb leend-, egy ideig el fog annál szolgálni, ha pedig valami kis pénzt megtakarított magának, innét ismét tovább jfogutazni. Tehát egyromán fuvarost fogadott magának, kivel 21 írtban megalkudott volt, hogy vádlottatjKaransebesig szállitandja. Ezzel elindulván Temesvárról, az országiján Lúgosnak tartottak. Va- !

sutihivatalnokoskodása idejében több vegykereskedőnek ügynöke is volt e zekkel mellékesen kereskedett. Egy skatulyát, melyben különféle vegyanyagminták voltak, Magyarországba is magával hozott, hogy itt addig is, mig rendes foglalkozást nyerhetne, ezen Kereskedési czikkekkel tegyen kísérletet. Ezen mintaskatulya a különféle vegyszerekkel szintén vele volt egy nyitott kézi táskában. Körülbelül a Temesvár és Lugos között út első felében egy csárdát ér tek, ahol kissé megállapodtak. Itt a korcsmáros által magának és kocsisának egy-egy pohár bort adatott. Megilták pedig mindketten ezen I pohár bort, nyiit helyen, a korcsma melletti lúgosban, mindjárt mihelyt a korcsmáros le| ánya azt hozta, közvetlenül annak kezéből,

; ezen leány, a korcsmáros és egyik vendége : jelenlétében. Úgy, hogy ez alkalommal valami mérget vagy bóditó szert a borba önthetni még alkalma sem lehetett. Innét tovább indultak a lugosi országúton. A legközelebbi falu előtt azonban a kocsis roszul kezdte magát érezni, hányás szállotta meg. A falu elején megállij tóttá a kocsist és egyik háznál, a mely előtt egy németül beszélő asszony egy kis leánykával állott, kért annak részére vizet és tejet.

Az csak vizet fogadott el és miután abból eleget ivott és fejét is meglocsolgatta, azt állította, hogy már jobban érzi magát.

Útjukon tovább haladtak. Egy ideig hajtotta még a kocsis a lovakat, de egy fél óra i múlva ismét roszul érezvén magát, vádlott beí fektette őt a kocsiba, betakarta a pokróczczal, mert úgy látszott, mintha görcsei lennének és maga hajtotta a lovakat. így remélt némileg enyhíteni a fuvaros fájdalmain.

Az idő ezalatt minkinkább sötétedni I kezdett. Egyszerre csak azon vette észre magát vádlott, hogy a szerencsétlen fuvaros már holtan fekszik a kocsiban.

Ekkor villant fel ágyában azon gondolat, hogy a kocsis tán a nyílt táskában volt vegyanyagok valamelyikéből kóstolt kíváncsiságból és érszrevétlenül is ez okoztotta a szerencsétlennek halálát. Félelem szállotta meg, egy idegen országban ismeretlenül, egy holt ember kocsiján, kinek halálát vétkes vigyázatlansága által ő idézte elő.

Arra a gondolatra jött tehát, hogy leteszi a holtat az ut mellett és úgy üresen hajt tovább. Ezt meg is tette, nem messze Lúgostól.

Késő éjszaka Lúgosra ért, ott egyenesen vendéglőbe szállt és másnap kora reggel tovább Karansebes felé utazott.

Midőn Temesvárról elutazott csak igen kevés, mintegy 4 írt. 50 krnyi készpénze volt. Nem ismervén teljesen az itteni élelmezési árakat, azt hitte, hogy ezzel Karansebesig be fogja érni. Ebben azonban csalatkozott, mert midőn ideérkezett, annyi pénze sem volt, hogy a vámot kifize'hesse, annál kevésbé, hogy magának és a lovaknak eledelt adathasson.

Beszállóit mégis egy vendéglőbe. Adatott magának és a lovaknak valami eledelt. Ezután tűnődni kezdett, hogy mitévő legyen, mint fizesse ki vendéglői tartózkodását, és hogy aztán mihez fogjon, mit tegyen a ló- és szekérrel.

Most már érezni kezdette, hogy a haláleset fel nem jelentése és Lúgosról történt e nélküli eltávozása ell enében esetleg súlyos gyánu okul fognak szolgálni. Erezte, hogy itt Karansebesen még idegenebb helyen van, mint a minőt Lúgoson lelt volna és ez mindenesetre i sokkal távolabb Temesvárról, ahol mégis né- i mileg ismerik.

Tűnődése közben azon szerencsétlen gondolatra jött, hogy a lovak egyikét el fogja adni, hogy költsége legyen visszatérhetni Te- } mesvárra, és aztán a franczia consul oltalma alá helyezvén magát balesetét felfedezendi és az eladott ló árát valamint a fuvarbért az elhalt özvegyének megfizetendi.

E végből egy bizonyos Fischel nevű egyénnel, aki esetleg a vendéglő kertjében volt, az egyik ló megvétele iránt alkuba is bocsátkozott. Midőn azonban látta, hogy az eladás marhalevél hiányában nehézségekbe ütközik, és azt is meggondolta, hogy a ló eladása még terhesebb gyanúvá válhatik ellene, felhagyott e tervvel, j hanem elment Karansebesen bizonyos Bossert i

Ádám nevű egyénhez, kinek testvéiével ismercttségben állott, és felfedezvén előtte, hogy az irton kifogyott a költsége, és azért pénzzavarban van, kérte ennélfogva, adna neki némely ruhanemű zálogbavétele mellett vagy 4 frtot kölcsön, hogy Temesvárra visszatérhessen. Ez

1 ily összeg kölcsönadására késznek is nyilatkozott, de midőn vádlott a vendéglőbe visszatérendő volt, hogy a Boesertnek ajánlott zálogot elhozza, megérkezett volt már Lúgosról a hatósághoz ez elfogatása iránt intézett megkereső távsürgöny és azért az utczán elfogatván, bekisértetett.

Vádlottnak a következő vádpontok és ! körülmények lettek élébe tartva:

1) Hogy Temesvárt 15 írtnak elsikkaszj tása miatt lett a vaspályái szolgálatból elbo! csátva. Rovott előéletű, mert már hazájában j is el volt 2 hónapra Ítélve;

2) hogy Karansebesre való utazásának czélját adni nem tudja;

3) hogy fuvarost fogadott 21 forintért, holott magával vitt pénze 4 írt 50 kmál töb| bet nem tett;

4) hogy nem bir engedélylyel mérgekkel való kereskedésre, mégis strychnin méregnek a birtokában, a mivel épen a szerencsétlen fuvaj ros megmérgezve volt;

5) hogy útrakelésének nem is volt más czélja, mint a szerencsétlen fuvarost az utón megmérgezni és azután a szekér és a lovak árát magáévá tenni, kitűnik nemcsak abból, hogy a szerencsétlenséget Lúgoson rögtön a hatóságnak fel nem jelentette, hanem a tett elkövetése után sietőleg Karansebes felé szökvén, ott az egyik ló eladása iránt már alkudozásokba is bocsátkozott;

6) hogy azon előadás, miszerint a fuvaros (önmaga) kíváncsiságból vett volna talán kóstolóul a nyiit táskában volt méregből, nemcsak valószínűtlen de meg van czáfolva'telj esen azátal, hogy a strychnin vádlott zsebében találtatott.

7) ennek következtében bizonyos, miszerint az elhunytat méreg beadása által meggyilkolta.

Ezen súlyos gyamokok és bizonyítékok ellenében vádlott következő mentségeit hozta fel. És pedig:

Ad 1) Hogy a temesvári vaspályától 15 írtnak elsikkasztása miatt lett volna elbocsátva egyszerűen valótlanság. Ezt csak egy tanú, bizonyos Smodics József állítja, és csak mint hallomás utáni tudomást. Ellenben Noé Ferencz, a vaspálya-főnök a vádlott több kihallgatott hivatalt társai ezen állítólagos sikkasztásról nemcsak mit sem tudnak, hanem vádlottról a lehető legjobban nyilatkoznak. Ami pedig hazájában

2 hónapra történt elitéltetését illeti, az a szerencsétlen házasságnak következménye volt és oly körülmények között, hogy bármily higgadt férjen megeshetik. Ez az emberi indulatnak egy kitörése, mely ha a polgári társadalomban btintettetik is nem olyan ballépés, melynek aljas motimuvai lennének, és azért abból még nem következik, hogy ő róla ezért már ily nagymérvű és aljas bűntény elkövetését feltenni lehessen. Különben a helvetiai hatóság átirata is nem bűntény, hanem vétség miatti elitéltetést constatiroz.

Ad 2. Karansebesre való utazásának okát igenis tudja adni, mert hogy Neuerer Ignácz karansebesi vegyeskereskedésben csakugyan volt egy állomás betöltendő, hogy az ezt a „Temesvarer Zeitungéban az időben csakugyan hirdette, igazolva van teljesen Neuerer Ignácznak 47. sz. a. utólagosan kivett val lómásából. S csak kár, hogy a „Tem. Z.“ illető példányának beszerzését nem tartotta szükségesnek a vizsgálat. Mert abból kitűnt volna még jobban vádlott állításának valódisága. Igaz ugyan, miszerint czélszertibb lett volna előbb levélben Írni Neuerer Ignácznak és előbb bevárni annak vallássát, de ez csak czélszerüségi kérdés és nem igazolja azt, hogy vádlottnak Karansebesen épennem lett volna utazási czélja s nem teljesen indokolatlan az sem, hogy személyes megjelenés által gyorsabban és bizto sabban remélt czélhoz juthatni.

Ad 3. Hogy fuvarost fogadott 21 írtért,

holott Temesvárról csak 4 frt 50 krral indult

*