Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 48. szám - A polg. törvk. rendtartás módosítása VI.

362

mány egyedül a követelés fennállásának és lejártának bizonyitékául tekintendő,minek helyesebb voltát azt hiszem még a javaslat szerzője is belátja, ha nem pusztán módosítási viszketegből tette a fenntirt változtatást.

Valóságos indignatiót keltett bennem a javaslat 99. §-ának azon intézkedése, mely szerint „végrehajtást lehet elrendelni, a) jogérvényes bírói határozatokra“ stb. Eltekintek ezen szakasz minden bírálaton aluli irályától, csakis a talán könnyelműségből! alkalmazott „jogérvényes“ kitételre kívánok megjegyzést tenni. A „jogérvényes“ szó „jogerejü“ helyett talált az idézett szakaszba felvételt, pedig jogérvényes és jogerejü nézetem szerint két egész különböző fogalmat jelent. Jogerejü ugyanis az oly ítélet,mely egyszerűen szólva, a peres felek által jogorvoslattal meg nem támadtatott vagy többé meg nem támadható, mig jogérvényes az oly jogi cselekmény vagy birói tény, mely a törvény által megkivántatott feltételek közt létesült, úgy hogy szerintem megtörténhetik, miszerint valamely— teszem alperes meg nem idéztetése daczára hozott — marasztaló Ítélet jogerőre emelkedik, pedig jogéi vényesnek az ily Ítéletet mondani nem lehet. Annyi mindenesetre áll, ha a különbséget helyesen nem is határoztam meg, hogy a „jogérvényesség“ és „jogerő“ lényegesen különböző fogalmak, és hogy csak jogérvényes Ítélet alapján végrehajtást nem csak nem lehet de nem is szabad elrendelni; mig jogerejü Ítélet alapján végrehajtást elrendelni nem csak lehet (mint a javaslat mondja) de kell is.

A javaslat 102. §-a szerint a bírósági végrehajtó (saját belátása szerint) az elrendelt végrehajtást abban hagyhatja vagy kisebb terjedelemre szoríthatja, ha a végrehajtás alákerült fél okiratokkal igazolja, hogy p. o. a hitelezőt kielégitette, hogy a végrehajtás alapját képező Ítélet felsőbiróságilag feloldatott vagy megváltoztatott, hogy a hitelező neki fizetési halasztást engedett stb. Meglehet, hogy tévedek, de szerény nézetem szerint a biróilag elrendelt végrehajtást, ha a végrehajtató kívánja mindig foganatosítani kell, és én a jogbiztonságra és a törvénytiszteletre nézve nagy veszélynek tartanám, ha a fenni példakép felhozott körülményeknek megítélése, illetve a biróilag elrendelt végrehajtás abbanhagyása a bírósági végrehajtó diseretionalis hatalmának képezné tárgyát; azt hiszem a jogfosztások és garázdálkodások ez által napirendre kerülnének és a végrehajtás alá került fél megvédése helyettesittetnék a végrehrjtó jogainak legsúlyosabb megsértése által. A p'r. 374 §-a sokkal több tapintattal és a felek jogainak egyenlő m ■gvédésével ad jogot, a végrehajtás szenvedettnek, hogy a végrehajtás foganatosítása után az Ítélet vagy egyesség után felmerült tények folytán a végrehajtás megszüntetését és korlátozását és csakis ezt kérhesse, mely kérelem és illetve kereset felett nem a végrehajtó, de a bíróság Ítél. Óvakodnunk kell, hogy a jogbiztonság iránti túlérzékenységből épen a jogbiztonságon ejtsük az elmeliőzni szándékozottnál sokkal nagyobb csorbát; mert vajmi kevéssel van segítve a végrehajtató félen, ha (mint ezt a javaslat 103. §-a rendeli) a bírósági végrehajtó a biróság rendelete folytán a felek meghallgatása után és mindenesetre a végrehajtató panaszára a— végrehajtást ismét felveszi, megeshetvén, hogy a végrehajtás alá került fél vagyona időközben más oldalról jött foglalások által kimerittetett vagy ő épen csőd alá jutott. A végrehajtás megszüntetése és korlátozási keresetet a javaslat is megtartotta ugyan, de azon lényeges különbséggel, melyet roszalólag felemlítettem.

Csak érinteni kívánom, hogy a végrehajtás alóli exemptiók közt, melyeket a javaslat mint újakat felhoz’ a végrehajtás alá került félt illető szerzői jogok elő nem fordulnak; ellenben helyes megoldást talált uzsora viszonyaink közt bizonyos hivatalnoki fizetések, lakbér illetmények vagy végkielégítések végrehajtás alá vonásának kérdése. Tekintettel volt a javaslat a szolgálat érdekeire úgy mint arra, hogy a hivatalnokok a hitel jótéteményeitől meg ne fosztassanak; különbséget

tett a fizetések és a nyugdijak közt, a menynyiben amazoknál az állam érdekét utóbbiaknál a méltányossági szempontot tekintette mérvadónak, és egyenlő tekintetbe vette a polgári tisztviselőketé s a hadseregbeli tiszteket.

És evvel befejeztem volna igénytelen is mertetésemet kiszemelt részleteiben, most még csak összefoglalom a mondottakat.

Mint általam elismerőleg kijelentve volt, a javaslat által kitűzött czélok helyesek, valamint helyesek azon elvileges módosítások, melyeket a javaslat indokolása a kitűzött czélok elérésére alkalmazásba kivan venni. De sajnálattal kell mondanom, hogy csakis az elvi enuntiatumok a helyesek, mert kétségtelen ugyan, hogy a sommás eljárásnak valóságban ilyenné tétele, és jogorvoslati rendszerünk javítása föfeltételei perrendtartásunk jobbításának, de a részletes intézkedéseknek is helyeseknek kell lenniük, ezeket pedig sikerűiteknek épen nem mondhatom. Kiemeltem a jót és czélszerüt, mit e javaslatban találtam és helyenként oda mutattam a hiányra, mely pótlás nem talált; de az igények még oly alacson fokának is a javaslat meg üem felel. Éhez járul feltűnő hanyagság a nyelvezetben és irályban és oly felületesség az együvé tartozó intézkedések felszámlálásában, hogy sem a cselekmények egymásutánja, sem a logical egymásután fel nem található, — és csakis csodálkozni lehet, hogy a precessio mestere, jelenlegi igazságügyi miniszterünk, ezen javaslatot beterjesztette .Becses anyagnak tartom a javaslatot, vagy ha tetszik a hozandó novella keretének, de mint törvényjavaslatot elvetendőnek és mellőzendőnek. Felette sajnos körülmény hogy, a javaslat meg nem javítván törvénykezési rendtartásunkat, a nem nyugvó agitatió folytán időnek előtte a szóbeliség és közvetlenség terére fogunk szorittatni,*) és még sajnosabb, hogy az annak megteremtésére muhatlanul szükséges előfeltételek ily törvények által nemcsak nem létesittetnek, de létesitésük lehetősége eltávolittatik.

Ily körülmények közt óhajtandó, hogy a törvényhozás az előttünk fekvő javaslatot nem sokára tárgyalás alá véve magáévá tegye annak czéljait és a javaslat alapjainak is elfogadása mellett, részles intézkedéseit nagy részt elejtse vagy megváltoztassa.

Dr. Spitzer Adolf.

Szemle.

A büntető- és váltó törvény javaslatok a képviselőházban. — A német birodalmi gyűlés törvénykezési programmja. — A polgári házasság Olaszhonban.

Budapest, nov. 3.

A képviselőház október 29-ki ülésében dr. P a u 1 e r Tivadar igazságügyminiszter előterjesztette a büntetőtörvénykönyvről és a váltótörvényről szoló javaslakat.

Az igazságügyminiszter úr ez alkalommal következő beszédet tartotta:

„Tisztelt ház: A magyar büntető-törvénykönyvnek és a váltótörvénykönyvnek javaslatait teszem le a ház asztalára, (Éljenezés) mert habár a kormányelnök előbbi nyilatkozata szerint csak azon javaslatok fognak előterjesztetni, melyek az államháztartással szorosabb öszzefüggésben vannak: e két codexre nézve mindazonáltal, minthogy bővebb előtanácskozásokat és tanulmányozást igényelnek, kivételt tenni czélszerünek és szükségesnek véltük. A magyar büntető törvénykönyvnek fontosságát és nyomosságát úgy hiszem tárgya minden kétségen kiviil helyezi. Az igazság és a társadalmi rend követelménye, hogy a bűnesetek megfenyittessenek,

*) Talán nem is szükséges külön hangsúlyoznunk, hog a mint sok tekintetben nem értettünk egyet cziykkiró ur nézeteivel, úgy különösen a szóbeliség behozatalát illetőleg épen ellenkező meggyőződésben vagyunk és azt hisszük, hogy már is kelle ténél tovább várunk a szóbeliség behozatalára.S z e r k.

de mindakettőnek az is a követelménye, hogy ez jog szerint is úgy történjék, hogy ezen fenyíték a társadalmi rendnek és az állam érdekeinek teljesen megfeleljen.

E két nyomaték, e két czél az, a melyre az újabb europa és amerikai törvényhozások törekedtek. Mily elhatározással? Mutatja azon codexek hosszú sora, melyek ezen században a Code poenal-tól, a német, a berni, zürichi és a belga törvénykönyvekig megjelentek.

Hogy hazánk törvényhozása teljesen felfogta a büntető törvénykönyv szükségességét és nyomosságát, azt az országos bizottságok műnkálati kétségen kívül helyezik. Azon régibb kísérleteken kivül, melyek III. Károly és Terézia alatt tétettek, megenditendőnek tartom az 1791. a 27. de mindenekelőtt az 1840. orsz. bizottságok munkálatait. Az utóbbi a müveit, tudományos Europa figyelmét vonta magára, s örökké emlékezetes tanúságot tesz a törvényhozási tudománynak állásáról hazánkban azon kor idején.

A jelen javaslat ott, a hol a szükség meg nem kívánta, attól el nem tért, annak az elveihez lehetőleg ragaszkodott. Azonban 30 éves tapasztalás a külföldön, számos törvényhozási mü, egy uj javaslatnak tekintettel arra való kidolgozást szükségessé tették. Sürgetős voltát bizonyítja azon körülmény, hogy mig a szorosan vett Magyarországon régi törvények, a hármas könyv, szabályrendeletek és a szétágazó törvényszéki gyakorlat képezik a büntetőjog forrásait, addig Erdélyben és a polgárosított határőrvidéken az osztrák büntető törvény irányadó.

Alapelve e műnek ugyanaz, mely az 1843 diki volt: az úgynevezett összeegyeztetési elmélet, amely mig első sorban az igazságot veszi tekintetbe, annak határain belül a közérdeknek is hódol annyiban, hogy szorosan szem előtt tartja azon czélokat, melyeket a büntetés végfeladványának ismer. A tudomány, az élet és a gyakorlat. Kiterjed a bűntettekre és vétségekre ; ki vannak zárva a kihágások, mert az általános elveket azokra alkalmazni felette nehéz, és azonkívül tanácsos, hogy már a törvénykönyvek megkülönböztetése által is jeleltessék ki azon fontos határvonal, mely a bűntett és vétség, és másfelől az egyszerű kihágás közt létezik.

De mindezek indokolása és bővebb kifejtése azon idő feladata leend, midőn ezen büntető-törvénykönyv tárgyalásába fogunk bocsátkozni.

A másik mü, melyet bemutatni szerencsém van, a magyar váltótörvénykönyv javaslata. E téren a magyar törvényhozás már sikeresebben működhetett. Több meghiúsult kisérlet után az 1840: XV. törvényezikk végre létrehozta azon váltótörvényt, mely 1861-ben visszaállítva jelenleg is érvényben van. Azonban a külföldi törvényhozások haladása és a közforgalom azon kívánalma, miszerint az egymással szoros összefüggésben levő államokban ugyanazon váltótörvények uralkodjanak, annál szükségesebbé tették az újabb javaslat benyújtását, minthogy a mint közönségesen tudva van, Magyarországon az 1840-ki törvény, Erdélyben, a polgárosított határőrvidéken, Horváth-Szlavonországban és Fiúméban, melyek a váltójogra nézve velünk közös törvényhozásnak örvendenek, az általános német váltórendszabály van gyakorlatban.

Első szeme lesz ez azon lánczolatnak, mely hitelviszonyaink rendezésére a törvényhozás elé fog terjesztetni, mert ezen javaslatot nemsokára a kereskedelmi és csődtörvény javaslatai fogják követni. (Helyeslés.)

T. ház! A mit a Hármaskönyv halhatatla n szerzője mondott müvében, „nullum opus adeo palitum et absolutum esse, ut non possit in melius reformari“, meggyőződésem szerint mint minden törvényhozási műről, ugyezen törvénykönyvekről is áll.

Remélem azonban, hogy a háznak bölcsessége a javaslatok hiányait ki fogja egészíteni és netáni hibáit helyre fogja hozni oly módon, hogy eme törvények a haza viszonyainak és a kor követelményeinek megfelelve, állandó