Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 47. szám - Mi tekinthető közszerzeménynek

s ez már is a mellékelt okmány szeriut itélíetvényé vált; mert alperesnek ama állítása, hogy a mellékletekben testvérük által öröklött vagyonon szervezeteteü volna a pertárgyát képező birtok felperes tagadása s a válaszirathoz mellékeltt alperesek saját nyilatkozata ellenébe azt legcsekélyebb próbával sem támogatták, s igy az első rendű alperesnek által ajánlott pótesktt, a különben és felperes által válaszához csatolt és nem kifogásolt okmányok ellenébea a prdtrts 236-ik §-a értelmében első rendű alperesnek oda ilélbető nem volt. Mert alpereseknek a választott perczim, a tulajdoni kereset ellen tett kifogása miután begyőzve lett az, hogy felperes neje született Kudlik Szerafiaa 1865 év jnlius 24-én elhalálozott és következésképen felperesnek hitvestársi örökösödése az nap megcyilott és a keresett vagyonnak tulajdonává vált, — alaptalannak bizonyuk be. Mert a hivatalból ezen perhez csatolt és alperesek által 1871. évi 10. sz. alatt a pertárgyát képező ingatlanságnak alperesek javára oldalagos örökösödés jogezimen kért beszavatolása tárgyában felperes a kibocsátott hirdetményről, noha életben léte 8 lakása a volt barsmegyei törvényszék előtt tudva volt, külön nem értesíttetett, sem pedig a prdtrts 576. illetőleg 593. és 594. §§-ai megtartva nem lettek, de alperesek ama 1871. évi 10. szám alatti kérvényükhöz csatolt, az oldalagos örökösödésükre vonatkozó Ítéletet nem mellékelvén, az eljárt volt barsmegyei törvényszéket 1871. évi 4549. sz. alatt hozott és alperesek ellenbeszédéhez csatolt beszavatolási okmány kiállításánál szándékosan tévedésbe boz'ák. A perköltségek, tekintve, hogy alperesek roszhiszemüleg a bíróság félrevezetése mellett szavatoltatták be maguk javára a pertárgyát képező ingatlanságot és ezen perre okot szolgáltattak, annak viselésében marasztalandók voltak; az ügyvédeknek dijai pedig saját feleik irányában a perrendtartás 252-ik §-a rendeletéhez képest volt megállapítandó. Alperesek felebbezése folytán a pesti királyi ítélő tábla 1874. évi január 19-én 51645. szám alatt következő itélet et hozott: Az első bíróság Ítélete helyben hagyatik. Az ügy érdemében a roszhiszemüségre fektetett indokolás mellőzésével egyéb indokaiból és azért, mert: azon körülmény, miszerint alpereseket elhalt nővérük után öröklési jognál fogva 4907 frt 81 krnál több, felperes irányában nem illeti, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék mellékelt határozatával itélt dologgá válván, s ezen Ítélet hatályban létté mellett, alperesek az említett örökhagyó után maradt kereseti ingatlanokban nem örökösödhetvén, a részükre a birtokban lévő felperes hitvestárs értesítésének mellőzésével perenkivül eszközlött átadás ellenében az utóbbi saját örökösödési jogát per utján érvényesíttette; a perköltségre vonatkozó részében az Ítélet a polgári törvénykezési rendtartás 251-ik §-a alapján egyszerűen alperesek ügyvesztessége okából hagyatott helyben. Ezen másodbiiósági ítélet ellen ugyancsak alperesek felebbeznek és előadják: hogy, a másodbiróságilag is elfogadott ama indokolása az elsőbirósági ítéletnek, mely szerint a becsatolt harmadbi.-ósági Ítéletben a jelen per tárgyát képező ingatlanok közszerzeménynek mondottak volna ki, és igy alpereseknek ezen ingatlanokhoz örökösödési joguk sem volna, meg nem állhat; mert azon perben, melyben a becsatolt Ítélet hozatott, jelen per tárgyát képe_ző ingatlanok minősége és származása a felek által megvitatva sem lévén a harmadbiróság ezen ingatlanok felett nem is határozhatott, de valőban nem is határozott. Annál kevésbé állhat pedig azon további indok is, mikép alpereseket az elhalt nővérük utáni örökösödési jognál fogva a becsatolt Ítéletben megítélt 4807 frt. 81 krnál több nem illetné, mert az érintett Ítéletben alpereseknek az elhalt nővérük hozományának csak azon része ítéltetett meg, mely Litasy Lajos mint nejének meghatalmazottja kezéhez jutott és melyről nem bizonyito'ta, hogy beszámolt volna, végre helytelen azon indok is, hogy felperes Litasy Lajos az alperesek által folyamatba tett örökösödési hirdetményi eljárásról nem értesittetett. mert a törv. rdntrts "VH-ik fejezete szerint ott, a hol teljeskoru örökösökről van szó, ilynemű intézkedés nem is kívántatik, hanem a hirdetmény által mindenki értesíttetnek tekintetik. Mindezeknél és az első bírósági Ítélet ellen beadott felebbezésben felhozcttaknál fogva kérik alperesek, mindkét alsó bírósági itélet megváltoztatásával, felperest kereset ivel elutasítani ! és a per és felebbezési költségekben elmarasztalni, sőt tekintve, hogy alperesek alig találnak felperesnél fedezetet a megítélendő költségekre nézve, és tekintettel arra, hogy mindkét : alsó bíróság a tények valóságának elferdítésével | hozta az itélet: a felebbezési költségekbeni í elmarasztalást, mindkét alsó bíróságra is kiterjeszteni. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék ezen felfolyamodás folytán 1874. évi május hó 11-én 3230. szám alatt következő ítéletet hozott: Mindkét alsó bírósági itélet mcgváltozta ; fásával felperes, keresetével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Az ügyvédi munkadijak megállapítására I nézve az l-«5 bírósági itélet érintetlenül marad, indokok. Előre bocsátván azt, hogy a keresetbeli ingatlanok azon pernek, melyben a , becsatolt itélet hozatott, tárgyát nem képezték, sőt a mennyiben a most említett itélet indokolásában néhai Kudlik Szerafina szerzeménye j említtetik, ez csak az ottani alperes és jelenlegi felperes azon állításának megezáfolására lett | felhozva, mely szerint az előubeni perben, a J mint ez az egyik csatolmányból is kitűnik, ellenkezőleg a mostani keresettel azt vitatta, hogy megboldogult nejének egész hozománya a házasság ideje alatt felemésztetvén, — utána j egy krajezárnyi hagyaték sem maradt; hogy tehát ezek szerint az, mintha a most kérdésj ben levő ingatlanból alpereseket oldalági öröklés czimén, mi sem illetné, afennidézett határo; zat által itélt dologgá korántsem válhatott, el j kellet felperest e perbeni keresetével utasítani, azért : mert: az ideigl. törv. szab. 10-ik § ának harmadik pontja szerint az örökhagyónak | csak az apai és auyai ágról reá került értél ket túlhaladó hagyatéka képezi azon szerzeményt, mely törvényes öröklés útján a hitves társra száll; felperes azonban sem általában azt, hogy elhalt neje hagyatéka a szülői ágak' ról arra örökségképen háramlóit értéket vala: mely részben túlhaladná, sem pedig azon körülményt, alperesek tagadása ellenébe be nem bizonyitotta, hogy a keresetbe vett iugatlauság neje hagyatékának ilyetén az öröklött értéken felöli része, tehát szerzeménye volna. A bemutatott okiratokból csak az tűnik í ki, mint egyébiránt alperesek sem tagadtak, hogy a keresetben megjelelt ingatlanokat örökhagyó és férje házasságuk alatt közösen vet-i ték légyen. Úgyde előbbinek öröklött és pedig felperesseli házassága a'att birtokba vett értéke a jelen perhez csatolt és felperes állal valódiaknak ismert és részben általa aláirt osztály levelek szerint is, 10,777. o. é. Írtra 35 krra és igy az alpereseknek hozomány czimén megítélt 4807 frt 80 kr levonásával még 5970 frt 51 krra megy; miután tehát sem az okmányok szerinti, összesen 3466 frt 50 krnyi vételár összegével, melynek a keresetbeli részre különben is C3ak a fele vagyis 1733 frt 25 ; kr esik, sem egyébként kimutatva nincs, hogy örökhagyónak az emiitett ingatlanságokban lévő és a bemutatott végzés szerint hagyatékaként alpereseknek oldalági örökségül átadott tulajdoni része, ugyanannak fenn kitett 5970 frtnyi öröklött értékét túlhaladná vagy ; fel is érné, továbbá pedig felperes alperesekuek azon elleniratbeli állításukat bogy Kudük Szerafina a meglevő okmányok szerint öröklőtt ingatlanokat eladta, és azok értékét a keresetbeli javakba fektette, meg sem tagadta, miáltal bizonyítva vau is, bogy ez utóbbiak, az öröklött vagyon természetét vették fel: mindezeknél fogva az emiitett ingatlan hagyatékát az id. törv. szab. fennidézett §-a értelmében örökhagyó szerzeményeként tekinteni nem lehetett. A perköltségek az ügy körülményeinél s az ítéletek különbözőségénél fogva szüntettetek meg kölcsönösen. A 12 évnél ifjabb gyermekek bűnügyekben miként fenyitendők. A derecskéi kir. járásbíróságnál jelentés tétetett, hogy H.-Bagoson N. Zsuzsánna meghalt, mert Sz. Sándor megtapadta. A bíróság a hullát felbontatván kitün, hogy a halált hashártyalob okozta, a hashártyalob pedig a taposás következtében állott elő, s igy a taposás volt az ok, a hashártyalob az okozat s a következmény a halál. E szerint a sértés következett halálos. A vizsgálatból kitűnt, hogy N. Zsuzsánna 7 éves volt, Sz. Sándor pedig jelenleg is 10 éves, az egész dolog gyermeki tréfából történt, egyik gyermek a másikkal játszott, Sz. Sándor Sz. Zsuzsit megtapadta. A vizsgálati iratok a debreczeni kir. ügyészséghez áUétetvén az ügyészi indítvány, folytán a törvényszéki határozat az lett, hogy Sz. Sándor még 11 éves sem levén, az összes iratok saját hatáskörében leendő elintézés végett a derecskéi kir. járásbírósághoz áttétetnek. Az eljáró bíróság ennélfogva az ügyet el is intézte, s miután az elintézésben positiv hazai törvény által nem tániogattatott az európai büntető codexhez folyamodott 8 azok összehasonlítása Dyomán indult cl. A íranezia büntető törvény 16 évet, az osztrák 14 évet, az angol némi korláttal 14 évet, a braunschweigi 14 évet, a porosz vizsgálat mellett 16 évet, a szász büntető törvény 12 évet, a dannstadti büntető törvény 12 évet, a haunover büntető törvény 12 évet, az 1843-diki magyar büntető törvényjavaslat 12 évet állítanak fel, és az öszszes codexek közül egyedül a wűrtenbergi 10 évet állit fel. mint a mely időig a gyermek a szándékossági beszámítás alól kivétetik. A gyermekek által, elkövetett bűntett 10 éves korokig házi fenyítékkel illettetik 10 éven felül pedig tette mint kihásás tekintetis, 8 a fenyítés ebez képest állapittatik meg. Minthogy Sz. Sándor már a 10 évet betöltötte, az általa elkövetett bűntett kihágásnak tekintetett, s mint életbiztonság elleni kihágás minősítetett. A fenyitési fokozat megállapításánál azonban a bírónak nagyon Fok enyhítő körülményt kellett figyelembe vennie, de ezen enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett is meg kellett gondolnia, hogy az itélő tehetség s belátás nélküli gyermeknél, milyen czél lesz elérve, ha kevesebb vagy hosszabb ideig a fogházba záiatik? Jelen esetnél egyébiránt még egy más sajátságosság is fordult elő, ugyanis a tett minősít se után természetesen a tényálladék megállapítása következvén : A tárgyi tényálladék a boncz-jegyzőkönyvvel meg lett állapítva. Az alanyi tényálladék megállapítása azonban nehézségekkel járt, mert a kis vádlott tagadás ban volt (hihetőleg szülei által informálva) a vizsgálatot pediíj nsgyon enyhén lehetett csak vezetni, mert vádlottak és tanuk rögtön sírásra f;:kadtak, mihelyt egy szigorúbb szót hallottak. A tanuk V. Julcsa 12 éves és Gy. Pál 8 éves gyermekek voltak, s ezek szerint azt kellett elbírálni, váljon iiy tanuk szembe mondásával az alanyi tényálladék helyreállíttatnak veendő-e? A legtöbb codex a bűnügyet illetőleg a tanuk életkorára nézve hiányos. Jelen esetben tekintve azt, hogy az egyik tanú már 12 éves iskolás gyermek, s előadását szabatosan és állhatatosan tette; a másik tanú bár csak 8 éves, előadását hasonlóul szabatosan tette, s a szembemondásnál is állításaikat megtartva, vallomásaikat a vádlottnak pontosan szemébe mondták : tekintve, hogy a gyermek játéknál más tanuk aligha vehettek részt, a két tanú egyező vallomása alapján az alanyi tényálladék is helyreállittotnak tekintetett.