Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 42. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 3. [r.]

— 317 -jelenlétiben, kiknek egyike a kiállító nevét is aláirja, az okiratot saját kézjegyével látta el." Tehát nem kivánja azt, hogy a fél az okiratot egész terjedelmében sajátkezü'eg irta legyen, s ha nem sajátkezüleg irta alá, aláirását két tanú bizonyitsa. Az 59. §. értelmében „hu a bizonyítandó ténykörülményről csupán a megkínált fél bir közvetlen tudomással, a főesktit ennek kell megítélni. Ezen esetben a megkínált tél tartozik vagy a főesktit letenni, vagy arra megesküdni, hogy a kérdéses körülményről tudomása nincs. Ha ellenben csak a bizonyító félnek van a bizonyítandó ténykörülményről közvetlen tudomása, az általa ajánlott főesktit részére egyedül akkor lehet m egitélni, ha abba az ellenfél beleegyezik." A perrendtartás 235. §-nak egybehasonlitása a helyette javaslatba hozott 59. §-al kitünteti a lényeges különbséget, mely a két §. rendelkezé3e között van. A 235. §. szerint azon esetben, ha a bizonyítandó ténykörülményről csak az egyik fél bir tudomással, előbb a biró az iránt határoz, van-e helye egyáltalában a főeskü általi bizonyításnak; s ha ennek helyét találja, a biró az iránt többé nem is itél: kit és miként bocsát a főesküre, hanem azon fél, kinek a tényről tudomása van, a főesküt már a törvénynél fogva letenni köteles. Az 59. § megkülönbözteti azon két esetet, hogy a megkínált vagy a bizonyító félnek van-e tudomása a bizonyítandó tényről. Első esetben azt rendeli, hogy a főesküt a megkínált félnek kell megítélni; ez összhangzásban Tan azon elvvel, hogy esküt csak annak lebet ítélni, kinek a bizon itandó tényről tudomása van, s ezen esetben a jogbiztonság nincs veszélyezve, mert hiszen a bizonyitó félnek szabadságában áil ellenfelét a főesküvel meg vagy meg nem kínálni; s ha nem bízik ellenfele vallásos érzetében vagy becsületében, nem fogja megkinálni; a második esetben a főesküt csak a bizonyitó félnek lehetne oda itélni, mert csak annak van tudomása az esküvel bizonyítandó tényről: azonban a jogbiztonság érdeke követeli, hogy a bizonyitó télnek a főeskü csak akkor ítéltessék meg, ha ebbe az ellenfél beleegyezett. A 60. §. felruházza az első bíróságokat azon joggal, melyet a felebbviteli biróságok a perrendtartás 1(58. §. alapján gyakorolhatnak. Ezen §. rendelkezése közelebb viszi az alakisághoz kötött írásbeli eljárást a szóbeliség elvéhez, mely az anyagi igazság kinyomozásából áll. Ha „az eljárás befejezése után az első biróság, nem látja annyira kifejtve a ténykörülményeket, bogy alapos határozatot hozhasson, s ha a tárgyalás folytatásától valóezinüleg sikert várhat: jogosítva van rendes perekben is az ügyet vagy átalában vagy egyes kérdésekre nézve ujabb külön jegyzőkönyvi tárgyalásra utasi ani, illetőleg a tárgyalás kiegészítését elrendelni, de csak a felek által felhozott ténykörülményekre nézve. Eszmetársulásnál fogva e §-ba vétetett fel azon rendelkezés, mely sajátképen a perrendtartás 64. 65. §§-hoz tartoznék, ha ezen §§ ban is nem csupán a keresetlevélről volna szó. A biró mindjárt a beadvány benyújtásakor észreveheti, hogy ennek alapján, még tárgyalás után sem fog alapos határozatot hozhatni. Ily esetben ha az eljárást megindítja a perrendtartás 297. §. 1. pontja 8 a jelen törvény 17. pontja alatt kijelölt kemmiségi esetet követi el. Ennek megállapítása végett fel kell a bírót hatalmazni arra, hogy a hiányos beadványt kijavítás végett raszaadhassa. Ezek értelmében a 60. §. második bekezdése következő szövegezést ajánl: „ha az első biióság már a kereset vagy kérvény benyújtásakor észreveszi, hogy az a felek személyére vagy az ügy tárgyára, a jogezimre, a ténykörülményekre vagy a kérelemre nézve homályos, határozatlan vagy érthetetlen, úgyszintén azon esetben ba a kereset, kérvény vagy más beadvány az 1868. LIV. törvényezikk 64. és 65. §§ ban foglalt külső kellékekkel nem bir: az ily beadványt kijavítás végettazonnalvisszaadathatja, de ha a beadvány benyújtását a törvény záros határidőhöz köti, a kijavításra rövid határidőt tartozik szabni." Ugyanezen §. intézkedése szerint „ba a további tárgyalás szüksége nem ferog fenn, s a per végeldöntésre megérett, a biróság a per érdeme felett Ítéletet hoz. ítéletet kell hozni még a következő esetekben is. a) ha a biró a közös okirat előterjesztését vagy a felfedező eskü letételét meghagyja. (1868. LIV. törvényezikk 188. és 238. §§.); b) az igényperekben (1868. LIV. törvényezikk 468. §.). c) asion esetekben, midőn a biró Ítéletét pótlólag kiegészíti (jelen törvény 62. §.); d) ha a biró a felhivó kérelmére valamely jogot érvénytelennek nyilvánít 1868. LIV. törvényezikk 517. §.) vagy e) ha a felszámított követelés érdemében határoz. (1868. LIV. törvényezikk 520. §.) f) ha a biró valamely elveszett okiratot megsemmisít (1868. LIV. törvényezikk 533. §. Minden más esetben végzést kell hozni." Miután a jelen törvény 69. §. az első biró határozata ellen szabály szerint felebbezést enged, a jogbiztonságra nézve közömbös akár Ítéletnek, akár végzésnek czimezze a biró határozatát. De nem közömbös ha ezen intézkedések czélja a felebbezés korlátozása. A törvényjavaslat szabály szerint még az egybehangzó alsóbirósági ítéletek ellen is enged felebbezést a harmadbirósághoz. De nem enged felebbezést a második biróság végzései ellen (1. 75. §-t.) Szükséges volt tehát a végzések közül kiszemelni azokat, melyek Ítélet fontosságával bírnak 8 azokra nézve a 60. §-ban kimondani, hogy azokat jövőre ítélet alakjában kell hozni. Voltaképen tehát a 60. §. az abban felhívott §§ok változtatását tartalmazza, s igy ezen §§. helyett kellelt volna uj §§-at javaslatba I hozni, ez azért mellőztetett, mivel akkor egy I helyett két uj §-al többre terjedt volna ezen törvényjavaslat. A 61. §. értelmében „minden Ítéletet akkép kell szerkeszteni, hogy végrehajtható legyen. Egyes kérdések elintézését, vagy a ma- j rasztalási összeg kitudását a végrehajtási el- i járásra fenntartani nem szabad, A korábbi tör- j vények engedelménél fogva a végrehajtási el ! járásra itéletileg fenntartott peres kérdések felett hozott bilói határozatok ellen fölebbezésnek van helye, az ítéletek elleni felebbezésekre nézve érvényes szabályok szerint." Ezen §. intézkedései a perrendtartás 256, §-ával lényegileg megegyeznek. De eltörli annak azon kivételes rendelkezését, mely szerint bizonyos peres kérdések eldöntését még is lehet a végrehajtásra utasítani, mi a végrehajtást bonyolodottá teszi, de ezen felül a perrendtartás azon elvével, mely szerint keresetlevél nélkül nincs per s hogy a per érdeme Ítélet által döntendő el, össze nem egyeztethető. A §. tekintettel volt azonban arra is, hogy a perrendtartás 256. § ban foglalt kivételnél fogva jövőre is jöhetnek elő esetek, melyekben a végrehajtás folyama alatt kell valamely peres kéidést eldönteni, s minthogy a végrehajtási eljárásban rendszerint csak semmiségi panasznak van helye, ily esetben a felebbezést kivé- j telkép meg kellett engedni. A 62. §. értelmében — mire a perrendtartás 258. §. ki nem terjedt — „ha az Ítélet a kereseti kérelem valamely pontja felett határozatot nem tartalmaz, mindegyik fél kérheti annak kiegészítését azon biróság előtt, mely az Ítéletet hozta. Ezen rendelet kiterjed a kérvényekre is. A birói határozatokba vagy azok kiadványaiba becsúszott név-, szám- vagy tollhibákat a fél kívánatára, az ellenfél meghallgatása után, azon bíróság, melynél a hiba történt, végzésileg kiigazíthatja. A kiigazitást minden esetben az első bíróságnál kell kérni, a mely azon esetben, ha a hiba a felebbviteli bíróságnál történt, az iratokat ehez fokozatos uton felterjeszti. | Ezen eljárás az ítélet végrehajtását nem gátolja." A perrendtartás 259. §. a per folyamában hozott mindennemű végzéseket, az első végzések kivételével, a felek megbízottjainak rendeli kezbesittetni. Miután azonban a sommás eljárásban a felek nem kötelesek megbízottakat rendelni, miután továbbá a törvény szavaiból azon következtetés vonható, mintha a kézbesítendő iratot a megbízottnak mindig saját kezéhez kellene átadni; miután végre a törvény ezen hiányos rendelkezése bő forrása a semmiségi panaszoknak, szükségesnek találta a javaslat a 63. §-ában kimondani, miszerint a keresetre hozott első végzést alperesnek magának vagy annak, ki a féltől első végzések elfogadására felhatalmazványnyal bir, saját kezéhez kell adni. Jogi személyeknek szóló els5 végzéseket a keresetben megnevezett törvényes képviselőnek kell kézbesíteni. Minden más birói határozat az ügyvédnél vagy megbízottnál, illitőleg az irodai személyzet vagy ennek nem létében a háznép valamely felnőtt tagjának kézbesíthető. Ha a fél ügyét személyesen viszi, az ily határozatokat a féllel együtt lakó felnőtt családtagok vagy cselédek egyikének kezéhez lehet adni." A birói teendőket szaporítják és az eljárás gyorsaságát gyakran gátolják azon nehézségek, melyek abból támadnak ,hogy sem a fél, sem ügyvéde avagy megbízottja a biróság helyén nem lakik. Ezen nehézségek megszüntetését czélozata törvényjavaslat 63. § ának azon rendelkezése, mely szerint „azon fél, ki nem a per-biróság székhelyén lakik, és Ugye vitelére ott lakó ügyvédet vagy megbízottat sem rendelt, tartozik a neki szánt kézbesitvények elfogadására, legközelebbi periratában vagy a legelső tárgyalás alkalmával egy a biróság helyén lakó megbízottat, ki nem ügyvéd is lehet, megnevezni, mit ha elmulasztana, a biróság nevez ki részére ily megbízottat és erről a mulasztó felet értesiti." A 64. §-nak, mely szerint „a kézbe* itő köteles a kézbesített határozat lényeges tar talmát és czélját a félnek tudtára adni, s azt, hogy ez megtörtént, a vétbizonyitványra feljegyezni" — czélja a 262. §. rendeletét általánossá tenni, mert nem csak annak, a ki olvasni tud, hanem annak is, ki a határozat nyelvét nem érti, ki a törvény rendeletét nem tudja: szükséges a kézbesített határozat tartalmát értésére adni. A 65. §. az el3ő végzések kézbesítését szabályozza, annak lehetőségét akarja meggátolni, mi a perrendtartás 265 §. rendeletének pontos megtartása mellett is lehetséges volt, hogy t. i. valakit elmarasztalni lehessen, ki perbeidéztetéséről tudomással nem birt, s azért védelméről nem gondoskodhatott. A perrendtartás 265. §. szerint egészen törvényszerű az olyan idézés, midőn a kézbesítő a mértföldekre távollevő alperes lakásának ajtajára az idéző végzést két tanú jelenlétében a tárgyalási vagy perfelvételi határnap előtt kifüggeszti s erről a házbelieket értesiti. Ily esetben még ügygondnokot sem kell rendelni a távollevő alperes számára. A törvényjavaslat két esetet külöuböztet meg: 1-ször: ha a hon nem talált alperes nincs ugyan lakásán, de a kézbesítés idejekor azon község határain belül tartózkodik, mely községben kézbesíteni kell. 2-szor ha a hon nem talált alperes a kézbesítés idejekor a közeégben sem tartózkodik, hanem távol van. Első esetben, a) a kézbesítő ugyanazon községben lakhatik, melyben kézbesíteni kell, például a törvényszékek és járásbíróságok székhelyén, vagy b) a kézbesitS távolabb, néha több mértföldnyi távolságban lakik azon helytől,hol kézbesíteni kell. A második esetben a) alperes tartozkoodási helye vagy tudva van például: tudva van, hogy mint országgyűlési tag Budapesten tartozó odik, vagy pedig b) alperes tartózkodási helye nincs tudva. Ezen eseteket egyenként felvéve, mindenik esetre külön szabályt állit fel a törvényjavaslat 65. §-a melynek értelmében „ha azon fél, kinek első végzést kell kézbesíteni, sem