Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 42. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 3. [r.]

tói vagy felebbezésétől elállott volna; első : esetben az iratokat a semmitőszékhez felterjeszteni sem kell, hanem, ha a fel feleb- | bezéssel is élt, s a felebbezett Ítélet sérelmes pontjait kijelölte, az iratokat a felebbezés elintézése végett közvetlenül a másodbirósághoz kell felterjeszteni, ha pedig a felebbező fél az ítélet sérelmes pontjait ki nem jelölte, a bejelentet felebbvitel az első biró hivatalból visszautasítani tartozik. Minden Ítéletet a kihirdetés után 24 óra alatt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe kell irni." E §. czélja az alaptalan felebbvitel megnehezítése. Mert a prts. 125 §-nak, azon engedékenysége, melynélfogva elegendő volt az ítélet kihirdetésekor kijelenteni, hogy a fél az ellen semmiségi panaszszal vagy felebbezéssel J kiván élni, egyik forrása a feleb bviteli bíróságoknál a teendők sokaságának, minthogy a konok perlekedőnek könnyűvé teszi az alaptalan és nem indokolható jogorvoslat használatát. A kinek a biró valódi sérelmet okozott, í az meg tudja mondani, miben véli jogait meg- j sértve; de erre a törvény neki meggondolás! ! időt is enged s a bírónak kötelességévé teszi I még azt is, hogy a törvényt nem tudó felekkel a sommás eljárásban érvényes felebbviteli szabályokat következve azt is, hogy a fél 6érelmét kijelelni köteles, megismertesse. A törvényrendeletétől, tehát a felekre jogsérelem nem hárulhat; mig ellenben több mint valószínű azon eredmény, hogy e rendelkezés folytán az alaptalan és a pillanat hevében meggondolatlanul használni szokott semmiségi panaszok és felebbezések nagy része a felebbviteli bíróságok idejét nem fogja igénybe venni. Mikép közöltessenek a felebbviteli biró- { ságok határozatai a felekkel a perrendtartás | nem ; határozza meg. A miatt különböző gyakorlat fejlődött ki; majd kihirdetik, majd kézbesittetik az első bíróságok az ily határozatokat. Ha meggondoljuk, hogy a sommás eljárásban a, felek ügyvéd segélyére nincsenek i kötelezve, hogy ők maguk személyesen is vihetik ügyeiket, hogy a bírónak gyakran irást nem tudó felekkel van dolga, kiket a törvény 1 legegyszerűbb rendeletei iránt is szükséges felvilágosítani, s a kiknek joguk van a biró által ! jegyzőkönyvbe vétetni panaszaikat; a felébb- I viteli bíróságok határozatainak közlésére nézve, j az 52. §. szövegezéseként „a felebbviteli biró- i ságok határozatait az első bíróság a feleknek ' szintén kihiidetni tartozik, — s az 51. §. rendeletét a másod biróság, illetőleg a harmad ! bíróság határozatainak kihirdetésénél is meg 1 kell tartani." Az 53. §. szerint sommás perekben sem- j miségi panasznak és önálló felebbezésnek rendszerint csak a végitélet vagy ehez hason hatályú végzés hozatala után van helye; véghatá- j rozat hozatala előtt semmiségi panaszszal, vagy j önálló felebbezéssel csak azon határozatok támadhatók meg, melyekre nézve a jelen törvény s az 1868. LIV törvényczikk a semmiségi panaszt vagy az önálló felebbezést kivételkép megengedi, (az 1868. LIV. törvényczikk 99. §. s jelen törvény 31, 48. és 49. §§.) Ha azonban valamelyik fél, ügyvéd, megbízott vagy tanú az első bíróságnak oly határozatát, mely ellen véghatározat hozatala előtt semniiségi panasznak vagy önálló felebbezésnek helye nincs, semmiségi panaszszal vagy felebbezéssel támadja meg, az első biróság az ily I jogorvoslatot vissza nem utasíthatja, hanem köteles a véghatározat hozatala után az indo- | kolt semmiségi panaszt a semmitőszékhez, a I külön használt felebbezést pedig, ha a fe- | lebbezett határozat sérelmes pontjai kijelölvék, a másod bírósághoz felterjeszteni. E §. első bekezdésében foglalt rendelkezés megfelel a gyakorlatnak. Sommás perben a végitélet vagy ehez hason hatályú végzés hozatala előtt szabály szerint nem lehet megengedni a jogorvoslatot; ennek megengedése ellenkeznék az eljárás gyorsaságával, meíyet a sommás per természete megkíván. A végitélettel hason hatályú végzések alatt azok értetnek, melyek által az U y a nélkül, hogy érdeme eldöntetnék, azon bíróságnál, mely a végzést hozta, végét éri; ilyenek a birói illetőséget leszállító, a pert megszüntető vagy felfüggesztő végzések. Ha azonban a sommás perekben véghatározat hozatala előtt nincs is helye jogorvoslatnak, azért a félnek mégis megengedi a törvény, hogy panaszát a véghatározat ellen emelhető semmiségi panaszban vagy felebbe -zésben érvényesíthesse. Ha tehát valaki a véghatározat hozatala előtt használ valamely mellékkérdés iránt hozott végzés ellen jogorvoslatot, ezt a biró nem utasíthatja vissza; mert a visszautasítás által csak a jogorvoslatok számát s igy a birói te- j endőket szaporítaná, hanem köteles az idő i előtt használt jogorvoslatot a véghatározat ho- j za'ala után a felebbviteli bírósághoz felterjeszteni. Vannak azonban oly közben szóló Ítéletek, melyekre nézve a szabály alól kivételt kellett tenni. Ilyenek : a) az előzetes vitás pont fe- j lett hozott kdön ítélet (31 §.) b) a közös okirat előterjesztését és c) a felfedező eskü letételét meghagyó Ítéletek. (48, 49. §§) Az a) | alatti esetről már a 31. §. indokolásánál volt szó az utóbbi két esetben, ha a biró a közös ok- j irat előterjesztését vagy a felfedező eskü leté- i telét meghagyja, az önálló felebbezést nem lehet megtagadni, mert általános elve a per- i rendtartásnak az, hogy esküt letenni csak ak- j kor lehet, ha az ítélet jogerőre emelkedett. Viszonyaink között nem levén tanácsos I a felebbezéssel és semmiségi panaszszal való j visszaélés korlátozásánál tovább menni, sőt csak • e korlátozásnak is megnyugvással leendő eszközlésére, a törvényjavaslat az 54. §-ban a i semmiségi esetek számát egygyel szaporítani szükségesnek tartotta. E §. érielmében nincs sommás perekben helye a felebbezésnek. „1. Ha a sommás per tárgya járulékok nélkül készpénzben 50 forintot meg nem halad, vagy felperes oly ingó j dolog átadására, vagy oly kötelezettség teljesítésére kéri alperest szoríttatni, melyekre • nézve keresetlevelében kijelenti, hogy azok J helyett készpénzben a járulékok nélkül 50 frtot tul nem haladó összeggel megelégszik; az első ! biró Ítélete ellen felebbezésnek helye nincs. 2. Azon fél, ki sommás perben a tárgyalásra i meg nem jelent, a meg nem jelenése miatt ! hozott ítélet ellen felebbezéssei nem élhet \ mely rendelkezés módot nyújt a semmitőszék- I nek az első biró Ítéletét és megelőző eljárását nemcsak szorosan vett alaki hibák miatt, í hanem akkor is megsemmisíteni, ha az első biró az anyagi igazságot kinyomozni elmulasztotta. „3. Ha a sommás per tárgya a jelen §. 1-ső pontjában foglalt rendelethez képest 100 I forint értéket tul nem halad: a másodbiróság ítélete ellen, akár helybenhagyja, akár megváltoztatja az első biróság ítéletét, további felebbezésnek a harmadbirósághoz helye nincs. Ily perekben a másodbiróság Ítélete ellen semmiségi panaszszal is csak akkor lehet élni, ha a másodbiróság az első biróság Íteletét az ügy érdemére nézve megváltoztatja. Ha a másodbiróság az első biróság Ítéletét helybenhagyja, semmiségi panaszszal csak oly semmiségi ok alapján lehet élni, mely magánál a másodbiróságnál merült fel. Végre 4. Ha a sommás per tárgya a fennebbi módon 300 frt. értéket tul nem halad és a másodbiróság az első biróság Ítéletét az ügy érdemére nézve egészen helybenhagyja, habár a járulékokra nézve megváltoztatja is, további felebbezésnek a harmadbirósághoz szintén nincs helye; ha pedig ily perekben a másodbiróság az első biróság ítéletét a felebbező fél javára változtatja meg, ezen fél további felebbezéssel nem élhet. A másodbiróságnak ily perekben hozott ítéletei ellen használható semmiségi panaszra nézve a jelen §. 3. pontjában foglalt rendelet hasonszerü alkalmazásának van helye." Az 54. §. tehát a semmiségi panasz korlátolását csak épen a másodbiróságok ítéletei tekintetében foglalja magában, és a korlátolás abból áll, hogy a másodbiróságnak az első biróság ítéletét helybenhagyó ítélete ellen semmiségi panasznak csak akkor van helye, ha a semmiségi eset magánál a másodbiróságnál merült fel; ennek oka az, mert az első fokú el járásban felmerült alaki törvénysértések miatt jogában állott a félnek semmiségi panaszszal élni; ha nem élt ilyennel, a vélelem az: hogy a hibát elengedte. Igen nagy hatása lesz — a javaslat indokolása szerint — az alaptalan jogorvoslatok meggátlására az 55. §. intézkedésének, mely szerint „az első birónak határvillongási,' birtokháboritási, vásárbiráskodási, a bérelt laknak a bérleti idő lejárta, avagy a bér fizetésének elmulasztása miatt kért kiürítése, úgyszintén az irott haszonbérleti szerződésnek a szerződésben kikötött haszonbérleti idő lejárta, avagy a haszonbér fizetésének elmulasztása miatt kért megszüntetése iránt folytatott perekben hozott Ítéletei végrehajtását sem a felebbezés, sem a semmiségi panasz nem gátolja. Ily ítéletekben az azonnali végrehajtást is mindig el kell rendelni." Ezt ugyan némelyek azért ellenzik, mivel a viszvégrehajtás bonyodalmaitól félnek. Ezen ellenvetés azonban csak akkor birna fontossággal, ha általában megengedtetnék, hogy minden Ítélet, különösen a pénzbeli elmarasztalást tartalmazó ítéletek is, végrehajthatók legyenek ; a javaslat azonban ezt csak azon sommás perekben akarja megengedni, melyek a vásárbiróság ítéleteit kivéve, ide a melyekre nézve e törvényjavaslat újítást nem tartalmaz, v. ö perrendtartás 492. §.) pénzbeli elmarasztalást nem foglalnak magokban és a melyek oly neműek, hogy a halasztás a nyertes fél jogait meghiúsíthatja. Ily esetekben azért tulajdonítani a jogorvoslatoknak felfüggesztő hatályt, mivel lehetnek esetek, melyekben a felsőbb biróságok azalsóbirósá. ok ítéleteit megváltoztatják és eként a viszvégrehajtás bonyodalmai bekövetkezhetnek, alig volna azon bizalommal, melylyel kinevezett bíráink iránt legalább anynyira viseltetni tartozunk, hogy egyszerű és világos jogeseteket helyesen fognak eldönteni, alij volna a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás gyorsaságának általános érdekeivel összeegyeztethető. A legtöbb esetben nem fog viszvégrehajtásra kerülni a dolog; azon kivételes esetek pedig, melyekben majdan a viszvégrehajtás szüksége fog beállani — a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás gyorsaságának általános érdekeivel szemközt tekintetbe nem jöhetnek, hanem csak azt indokolhatják, hogy az olyan bírót, ki a viszvégrehajtásra okot szolgáltatott, ha ezt akár tudatlansága, akár nyilván való vétsége által okozta, a károk miatt felelőssé tegyük. Az 56. §. értelmében „az 1868. LIV. törvényczikk általános szabályai, a mennyiben a jelen törvény, és ott, a hol az 1840. LX. törvényczikk hatályban van, a mezei rendőri ügyekben a kár becsüjét, s a mezei vagy erdei csősz vallomásának bizonyító erejét illetőleg az 1840. IX. törvényczikk 4. 21. §§. kivételt nem foglalnak magukban, a sommás eljárásban is alkalmazandók." A perrendtartás 160. §-a a beismerés kellékei közül a leglényegesebbiket nem foglalja magában. A beismerésnek kényszer nélkülinek kell lenni ; azután szükséges az is, hogy a beismerő fél tudomással birjon arról, miként beismerése ellene bizonyítékul fog használtatni. Előadottak nyomán a jogbiztonság érdekében a törvényjavaslat 57. §-a következő szövegezést ajánlja: „bíróságon kívüli beismerés csak akkor szolgálhat bizonyítékul, ha az maga a fél által minden kényszer nélkül világosan és komolyan oly személy irányában tétetik, kiről, viszonyait tekintve, azon félnek, ki ellen bíróságon kívüli beismerése bizonyítékul használtatik, tudnia kellett: miként annak a beismert lény valóságát megtudni, vagy arról bizonyítékot szerezni érdekében állott. A bíróságon kivüli beismerést az arra hivatkozó fél tökéletesen tartozik bebizonyítani.* A magán okirat, melynek valódiságát az ellenfél tagadja, eltérőleg a perrendtartás 167. §-tól a javaslat 58. §. értelmében ugy szolgál bizonyítékul, ha egyrészt „az okiratot azon fél, ki ellen az okirat bizonyítékul felhozatik sajátkezüleg aláirta" ; másrészt „ha a kiállító, a ki irni nem tud, két előttemező tanú