Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 42. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 3. [r.]

— 315 — kivánó fontos ténykörülményeket és azon felet, kit a bizonyításra, vagy ellenbizonyításra bocsátott, kijelöli s a végzést azonnal szóval kihirdeti. Ha a bizonyítási eljárás azonban meg nem indítható, a végzést írásba kell foglalni." 41. §. "A bizonyítást rendszerint a per birájának kell felvenni. Ha a bizonyítás felvétele más bíróság területén eszközlendő, a per bírája a megkeresvényt hivatalból bocsátja ki. A bizonyítás felvételének határnapját első esetben a per birája, a második esetben a megkeresett bíró hivatalból tűzi ki, s erről a feleket mindkét bíróság értesíteni tartozik". 42. §. „A bizonyitás felvételére megkeresett biróság az arról íelvett jegyzőkönyvet a per bírájához küldi be, ki erről a feleket értesíteni tartozik," 43. §. „Ha a bizonyitás felvétele a per birája előtt történt, a bizonyítási eljárás eredménye iránt a feleket azonnal meghallgatja. Azonban jogosítva van a biró azon esetben, ha a bizonyitás eredménye a kereset tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvben foglalt tényállástól lényegesen eltér, vagy ha a bizonyítékok egybevetése hoszabb meggondolási időt kiván, a bizonyítási tárgyalásra hivatalból vagy a felek kérelmére ujabb határnapot kitűzni. Ha a bizonyítást a megkeresett biró vette fel: a bizonyítási tárgyalás határnapját azonnal hivatalból kell kitűzni, mihelyt a jegyzőkönyv a per bírájához érkezik. (42. §.)" 44. §. „A bizonyítási tárgyalás alapjául a bizonyitás felvétele szolgál. Ha a bizonyítást nem a per birája vette fel, a bizonyításról felvett jegyzőkönyveket, vagy külön véleményeket a biró felolvastatja. A feleknek szabadságukban áll ez alkalommal az egész tényállást ténybeli és jogi tekintetben újra kifejteni." 45. §. „A per birája jogosítva van a szemléhez egy vagy több szakértőt hivatalból kinevezni, ha a szemlét megkeresvény utján eszközli, a szakértők kinevezését a megkeresett biróra bizhatja." 46. §. „A tanukat a bizonyítási eljárást elrendelő végzésben kiielölt ténykörülményekre kell kihallgatni. A biró szükség esetében oly további kérdéseket intézhet a tanúhoz, melyek a tanú vallomásának felvilágosítására, teljességére s a tanú tudomása okának kinyomozására vezethetnek. A feleknek jogukban áll, a biró által a tanúhoz oly kérdéseket intéztetni, melyeket az tigyállás és a tanú viszonyainak felvilágosítására czélszerüeknek tartanak. Valamely kérdés megengedhetősége iránt felmerült kétely esetében a biró határoz. A feleknek nem szabad a tanút félbeszakítani vagy hozzá közvetlenül kérdéseket intézni. Az ez ellen cselekvő fél, ügyvéd vagy megbízott ismétlés esetében birsággal büntethető, sőt a biróság terméből is kiutasítható. A kihallgatott tanú a biróság engedelme nélkül a kihallgatási teremből el nem távozhatik." 47. §. „Ha a szakértők nem birói szemléhez alkalmaztatnak, hanem önállóan kell véleményt adniok valamely különös szakismeretet kivánó tény vagy állapot kinyomozására vagy megbirálására, a felek a tárgyalás alkalmávál az 1868. LIV. t. cz. 212. §-ához képest egy vagy több szakértőt közmegegyezéssel szabadon választhatnak. Ha azonban a felek az alkalmazandó szakértők személyére nézve megegyezni nem tudnak, vagy ha a biró hivatalból rendelte el a szakértők meghallgatását, a szakértőket a per birája vagy az általa megkeresett biró hivatalból nevezi ki. A szakértők kihallgatása a 46. § ban a tanukra nézve előszaboct módon megy végbe. A szakértők a tett kérdésekre azonnal szóval nyilvánítják véleményeiket. Ez esetben az 1868. LIV. t. cz. 216. §-a rendeletéhez képest a szakértők véleményéről jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha azonban a tárgy megvizsgálása vagy a vélemény képzése hoszabb időt kiván, a biró elrendelheti, hogy a szakértők egy azonnal kitűzendő határidő alatt Írásban nyújtsák be indokolandó véleményeiket. Ezen esetben a szakértőknek jogukban áll egymással kölcsönösen értekezni, s Írásbeli indokolt véleményüket, ha egyetértésben vannak, közösen adhatják be a kitűzött határidő alatt, ellenkező esetben mindegyik szakértő külön indokolt véleményt ad. A biró ezen esetben is elrendelheti a szakértők megjelenését, hogy tőlük írásbeli véleményeik iránt további felvilágosításokat kérjen; sőt ha a szakértők véléményét kielégítőnek nem találja, jogában áll hivatalból is ugyanazon vagy más szakértőktől ujabb véle ményt kérni, és ha a szakértők véleménye meggyőződésével ellenkezik, attól még akkor is eltérhet, ha azt a szakértők egyhangúlag adták. 48. §. „Az okirattal való bizonyitás ajánlása azáltal történik, hogy a bizonyító fél az okiratot a jegyzőkönyvhez csatolás végett a bíróságnak átadja. Mindenik fél köteles az általa használni kivánt okiratok eredetijeit a tárgyalásra magával hozni és ellenfelével közölni. Ha az ügy felvilágosítása kívánja, a biró hivatalból is elrendelheti, hogy mindenik fél a birtokában levő azon okiratokat, melyekre hivatkozott, eredetiben előtérjeszsze. Az 1868. LIV. törvényezikk 187. 188. 189. §§. a sommás eljárásban is alkalmazást nyernek. A közös okirat előterjesztése iránti kérelmet az ügy szóbeli tárgyalása alkalmával (jelen törvény 25. és 35. §§.) kell előterjeszteni. A kérelemben az okiratot tartalmára nézve körül kell irni; továbbá azon körülményeket előadni, melyek valószínűvé * teszik, hogy az okirat az ellenfél birtokában van, s azon jogalapot kifejteni, melynél fogva a fél az okirat közlését kívánhatja; végre ki kell jelölni azon tényeket, a melyeket a fél a kérdéses okirat által bizonyítani kiván. A biró a kérelem iránt az ellenfelet szóval meghallgatja s az 1868. LIV. t. cz. 188. §-ának rendeletéhez képest előlegesen határoz. Azon Ítélet ellen, melylyel a biró a felet a közös okirat előterjesztése iránti kérelmével elutasítja, önálló felebbezésnek helye nincs. A kérelemnek helyt adó Ítélet ellen önálló felebbezésnek van helye, mely a főügy további tárgyalását felfüggeszti." Ezen §-ban kimondatik, hogv az 1868. LIV. törvényezik 187, 188, 189. §§-ai a som- ( más eljárásban is alkalmazást nyernek. Ez most nem igy van. Azonban miután a jelen törvényjavaslat 11. §-nak 1-ső pontja szerint { minden kereset, melynek tárgya 500 frtot meg I nem halad, ha külö.i üdybirósághoz utasítva nincsen, sommás eljárás alá tartozand, miután j a jelen törvényjavaslat 12. §. szerint a törvény j által a sommás eljárás alá utasított ügyeket ' a rendes perbeli eljárásra áttenni nem lehet; j az okiratok általi bizonyítást ugy, a mint azt a törvény a rendes eljárásban megengedi, a sommás eljárásban is meg kell engedni. Szükséges azonban a 188. §. t.-a sommás eljárásban elfogadott tárgyalási elvvel öszhangzásba hozni, s kivált szükséges volt arra ügyelni, hogy a közös okirat előterjesztése iránti kérelmet senki a per húzására fel ne használhassa; azért meg kellett határozni a kérelem kellékeit, s meg kellett tagadni az önálló felebbezést a kérelmet megtagadó végzés ellen. A 49. §. az eskü általi bizonyítást szabályozza. Ennek értelmében: „Eskü általi bizonyításnak az általános szabályok szerint sommás eljárásban is van helye a következő eltérésekkel: 1. A felfedező eskü iránti kérelmet (1868. LIV. törvényezikk 238. §.) az Ugy szóbeli tárgyalása alkalmával (jelen törvény 25. 35. §§.) szóval kell előterjeszteni. A biróság e kérelem iránt az ellenfelet szóval meghallgatja, s az 1868. LIV. törvényezikk 238. §. rendeletéhez képest előlegesen határoz. Azon ítélet ellen, melylyel a biró a felet kérelmével elutasítja, önálló felebbezésnek helye nincs. A kérelemnek helyt adó ítélet ellen önálló felebbezésnek van helye, mely a főügy további tárgyalását felfüggeszti. 2. Az eskü letételére a határnapot a biró, tekintettel az esküre kötelezett fél lakhelyének távolságára, mindjárt az Ítéletben kitűzi, j s ha ezen határnap a miatt elenyészik, mivel az ítélet ellen egyik vagy a másik fél jogorvoslattal él: az első biró a felebbviteli biró-i ság határozatának kihirdetésekor, a mennyij hen az eskü letételének helye van, annak lételére azonnal ujabb határnapot tűzzön ki. Ha ! az eskü általi bizonyítást a felebbviteli biróság rendelte el, a határnapot szintén a felebb| viteli bíróság ítéletének kihirdetésekor kell kitűzni." A perrendtartás 123. §. az eskü általi j bizonyítást a sommás eljárásban eddig is megengedte, és csak a perrendtartás 238. §; nak alkalmazása volt a sommás eljárásból ki-1 zárva. Ugyanazon okok azonban, melyek mi| att az okiratok általi bizonyítást minden megszorítás nélkül meg kell engedni, a sommás | eljárásban a felfedező eskü általi bizonyitás ki-I zárását sem engedik meg. Itt is szükséges a I 238. §-t a tárgyalási elvvel összhangzásba hozni. Szükséges volt továbbá a perrendtartás j 239. §-át a sommás eljárásban módosítani, I minthogy a sommás eljárás egyszerűségével és J gyorsaságával össze nem egyeztethető, hogy a í fél az eskü betéteiére külön kérvényben legyen j köteles jelentkezni és határnapot kérni. A sommás eljárásban a biró a felek szóbeli előadásai által szerez tudomást az ügy állásáról. Ezen szabály kivétel nélkül áll akkor, midőn a biró törvényt és irást nem tudó feleknek ügyvédek közbejötte nélkül szolgáltat ! igazságot. A szabálynak szükségképeni következménye, hogy csak azon biró hozhatja az j ítéletet, ki a feleket meghallgatta. Ezen sza! bálynak kiván érvényt szerezni a következő | 50. § : ,,A kereset tárgyalása vagy ha bizonyi| tási eljárás vált szükségessé, a bizonyítási tár| gyalás (jelen törvény 43. 44. §§.) befejezése í után azon biró, ki a tárgyalást vezette, azonnal Ítéletet hoz. Ha a per folyama alatt addig, míg az ügy Ítélethozatalra megérik, a biró személyében változás történik, azon biró, kire az Ugy további eljárás végett átment, ítélet hozatala előtt köteles a feleketa tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt tényállás iránt (jelen törvény 38. §.) kihallgatni s ha a bizonyítási tárgyalást sem ő vezette, azt a jelen törvény 44. §-a szerint újból megtartani. Ha azon biró, kinek a fennebbiek szerint Ítéletet kell hozni, azt — az eset nagyobb nehézségei miatt — azonnal nem mondhat, annak hozatalát elhahalaszthatja, de tartozik egyszersmind az ítélet kihirdetésére azonnal rövid — 3 napnál tovább nem terjedhető — határnapot kitűzni. Az ítéletben a biró a vesztes félnek kötelezettsége teljesítésére legfelebb 8 napi határidőt szü), és az ítéletet kihirdeti. Ha az Ítélet valamelyik félnek meg nem jelenése miatt hozatott, azt annak írásban kell kézbesíteni, mely esetben a jogorvoslatot és annak indokait (51. §.) az ítélet kézbesítését követő naplói számítandó 8 nap alatt kell beadni!" Az 51. §. a következőleg szól: „Az ítélet kihirdetése után a biró a feleket felebbviteli jogukra figyelmeztetni, a törvényt nem tudó felekkel a sommás eljárásban érvényes fölebbteli szabályokat röviden megismertetni s hogy ezek megtörténtek, jegyzőkönyvben feljegyezni tartozik (38. §.) Az ítélettel meg nem elégedő fél mindjárt annak kihirdetésekor köteles bejelenteni felebbvitelét, a midőn egyszersmind annak indokait is szóval kifejtheti; ha ezt nem teszi a bejelentett semmiségi panasz indokait 8 nap alatt mindenesetre vagy szóval előterjeszteni, vagy külön írásban beadni, a bejelentett felebbezésre nézve pedig az Ítélet azon pontjait, melyek által magát terhelve érzi, kijelölni tartozik. Azt, ki a semmiség1 panasz indokait a fennebbi módon kifejteni, vagy a felebbezett ítélet sérelmes pontjait kijelölni elmulasztja, ugy kell tekinteni, mintha semmiségi panaszá-