Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 6. [r.]

— 302 — hitelezők kielégítéséről addig szó nem lehet, mig a költségek és tartozások kiegyenlítve nem lettek. Habár a tervezet, mikint ez az általános indokolásban már kiemeltetett, a személyes követelések kiváltságolását indokolhatónak nem találja; mindamellett nem téveszthette szem elől azon fontos okokat, melyek a személyes követeléseknél is bizonyos előjogok megállapítását s egyúttal ezeknek kiváltságos kielégítését követelik. Ez okból már a 66, §-ban, mely a csődhitelezőkre nézve mintegy ált alános intézkedésnek tekinthető, szükségesnek látszott kimondani, hogy az egyes osztályokba sorozott követelések azon sorrendben elégitendők ki, melyet a tervezet e részben az egyes osztályok felállításával kijelöl; miből önként következik, hojy addig, mig az első osztályba sorozott követelések teljesen kielégítve nem lettek, a második osztályba eső követelésekre a sor nem kerülhet. Hogy az egyes osztályokba sorozott követelések közt mennyiben kell különbséget tenni, hogy tehát azoknak egymás felett mennyiben kell elsőséget biztosítani, az iránt a következő czikkek indokolásában lesz helyén különösen megemlékezni. A tervezet ezen fejezetének 67., 68., 69. íjainak mint eddigi törvényünk szabványaitól lényegesen eltérő rendelkezéseit a „M. Themis" f. é. 34. számában szószerint közölvén, áttérünk e fejezet 79. § ára, melynek értelmében a csődhiielezőket illető kamatok, visszatérő fizetések, per- és végrehajtási költségek sorozatára nézve, az 57 —60. §§-ban megállapított elvek szolgálnak irányadóul; nem látszott ugyanis szükségesnek ezekre nézve külön szabályokat felállítani, mert e követelések akkor is, ha személyes igényen alapulnak, miként ez az 57—69. indokolásában kifejtetett, elvitázhatlan tartozékát képezik magának a követelési jognak, tehát helyesen azon intézkedések alá helyezhetők, melyek a tervezet 57—60. §§-aiban megállapitvák. Önként következik egyrészt, hogy a csőd alatti és három évnél nem régibb kamatok és évi járadékok magával a tőkével, illetőleg a joggal egyenlő elsőséget élveznek, együttesen elégíttetnek ki; másrészről, hogy az érintett időn túl hátralékban levő kamatok és évi járadékok csak az esetben nyerhetnek kielégítést, ha azon osztálybeli követelések, melyekkel maga a tőke egy cathegoriába tartozik, már kiegyenlittettek. Magától értetik, hogy valamint az 58. §-ban érintett kamatokra nézve külön osztályzásnak kell történni, ugy a személyes igényeken alapuló és régibb időből hátralevő kamatok is külön osztályozást igényelnek. A 70. §-ban foglalt intézkedés kiegészítéséül a tervezet 71. §-a, a hitelezőknek jogot ád az őket a csődön kivül illető kamatokhoz; megállapítja egyúttal, hogy a csődnyitáskor még nem folyt késedelmi kamatok, ha más lejárati idő megállapítva nem lett, a csődnyitás napjától számitandók. A tervezet ez intézkedésével egy jelenleg is érvényes intézkedést tart fenn hatályosságában; másrészt szakit azon felfogással, mely a csődeljárást a juristitium egy nemének tekinti, e a csődnyitás tényével a kamatokhoz váló igényt megszünteti. A késedelmi kamatok a csőduyitás idejekor vagy már folyni kezdettek vagy nem; első esetben azok a 70. §. intézkedése alá esnek; ellenesetben pedig vagy van szerződésileg megállapított lejárat vagy nincs; a megállapított lejárat a csődnyitás által változást nem szenved, a mint kétoldalú szerződés mindkét félre nézve kötelező, ellenben ily megállapodás hiányában, miután a követelések a csődnyitás tényével érvényesíthetők lesznek; miután továbbá csődön kivül is a kamatok a kereset megindításával folyókká válnak, — igen természetes, hogy azokat a csődnyitás napjától lehet és kell. számítani. A csődtömeg ellen nem érvényesíthetők a 72. §. intézkedése értelmében, azon költségek, melyek az egyes felekre nézve a bejelentési és felszámitási eljárásból keletkeznek, s melyeket a jelen tervezet a tömeg terhére már azért sem fogadhatott el, mert a bejelentéssel és felszámítással egybekötött eljárás a tervezet szerint oly formalitásokkal jár, melyek a felek | részéről akár keresetet, akár képviseletet tennének szükségessé. A felszámolási határnapon, : me'yet a tervezet második része a bejelentett követelések liquidalására kijelöl, mindenik fél | személyesen megjelenhet, és képviselőre csak az esetben szorul, ha követelése valódinak el nem ismertetik; ez esetbeu a liquidationalis eljárásnak vége szakad, a fél egyszerűen perre I utasittatik, midőn azután igényeit az általános eljárási szabályok szerint, tehát már nem a I csődperben kell érvényesítenie. A tervezet 72. § a a közadósnak élők I közt vagy halál esetére tett ajándékozásaiból I eredő igényeket, a tömeg elleni érvényesité! sétől kizárja; ezen rendelkezés abban találja indokolását, h >gy a tervezet 27. és 28. §§-ai a már tényleg végrehajtott ajándékozásokat is megtámadtatni engedik; a tervezet tehát öu-I magával jönne ellenkezésbe, ha a közadós ajándékozási kötelezettségeiből eredő igényeket a tömeg ellen érvényesíttetni engedné. Mily alakban jött létre az ajándékozás, a dolog természetén mitsem változtat feltéve, hogy az ügylet ingyenes természete minden kétségen felül helyeztetik, mert egyedül e körülmény lehet irányadó. Ha a tömeg állása a három első osztályba sorozott követelések kielégítésére elegendő, akkor a maradék úgyis a közadós szabad" endelkezése alá kerül, mely esetben a sv.óban levő igények a csőd megszűnte után is érvényesíthetők. A most érintett okok teljes mértékben alkalmazandók a pénzbüntetésekre is, miért is ezek kizárását hasonlag teljesen indokoltnak lehet tekinteni. A tervezet 53. §-a a zálogos hitelezőket, I kiket a közadós ellen személyes igény is illet követeléseiknek az általános tömeg ellen leendő bejelentésére feljogosítja, abból indulván ki, hogy a követelés azért, mert az jel- vagy kézizálog által biztosítva van, személyes természetét teljesen el nem veszti, s mint ilyen nehézség nélkül érvényesíthető az általános tömeg ellen ha azon vagyonból, melyet terhel kielégítést nem nyerhetett. A mi a zálogos követelésekre áll, alkalmazást nyerhet a visszakövetelési és elkülönítési jogra is, a mennyiben ez egyúttal személyes igényt is állapit meg a közadós ellen. Az ily igények jogi természete abban áll, hogy a törvény kielégítésükre bizonyos alapot jelöl ki; ha azonban ez alap elesik, vagy elégtelennek mutatkozik, az igény kiváltságos jellege megszűnik, az személyes követelés lesz, mely mint ilyen semmivel sem erősebb és semmivel sem gyengébb, mint az általános tömegre utalt többi személyes követelések. Ezek alapján a 73. §. szerint, azok, kiket visszakövetelési vagy elkülönítési jog illet, követeléseiket, ha ezek a közadós ellen személyes igényt is állapítanak meg, mint csődhitelezők csak annyiban érvényesíthetik, a mennyiben a visszakövetelési vagy elkülönítési jogról lemondanak, vagy annak alapján teljes kielégítést nem nyernek. A tervezet a szóban levő igényeknek az általános tömeg ellen leendő érvényesítését kettős feltételhez köti, illetőleg csak annyiban engedi meg, a mennyiben a hitelező a visszakövetelési illetőleg az elkülönítési jogról lemond, vagy a mennyiben e jog alapján teljes kielégítést nem nyert. Eként a tervezet a kérdéses igényeket csak feltételesen vagyis az esetben hárítja az általános csődtömegre, a mennyiben azok a külön jog alapján kielégítve nem lettek, ép ugy mint a külön kielégítés alapjául szolgáló vagyonnak csak azon részét engedi át az általános csődtömegnek, mely a biztosított követelések kielégítése után fennmarad. Hogy a visszakövetelési illetőleg elkülönitési igények a menynyiben mint személyes követelések az általános csődtömeg ellen érvényesíttetnek minden tekintetben a személyes hitelezőkre nézve felállított szabályok alá tartoznak azok után mik az 53. §. indokolásában felhozattak, kétséget alig szenvedhet mert valamint a zálogos követelések ugy a kérdéses idények is csak annyiban tartoznak a csődtörvény határozatai alá, a mennyiben az általános csődtömeg ellen érvényesíttetnek ; ez esetben a külön kielégítési alap elesvén azzal együtt a követelés illetőleg az igény kiváltságolt jellege is megszűnik. ! Végre magától értetik, hogy a mennyiben a kérdéses igények a külön kielégítés megkisér-I tése előtt jelentetnek be és számittatnak fel, azok a mindenkori felosztásnál teljes összegükben veendők fel ugyan, de kielégítés alá csak 1 a 73. §-ban megállapított feltételek egyike vagy másikának bekövetkezése mellett kerülhetnek. Az évi járadékok tartási összegek s más, bizonyos időszakokban visszatérő fizetések akár vannak valamely ingatlan vagyonon biztosítva, akár nem, csak arra tarthatnak igényt, hogy azok teljesítése a mindenkori lejáratra bizto-i tassék (74. §.) miből önként következik, hogy azok, kik ily igényeket támasztathatnának az í ezen igényeknek megfelelő biztosíték ki- vagy átadását nem követelhetik. A kérdéses viszony ! a csődeljárásban csak azért rendezendő, hogy annak tisztába hozatala után a többi hitelezők | részére szolgáló kielégítési alap megállapittathassék; az érintett viszony tehát a közadóssal szemben a csődeljárás daczára is érintetlen | marad. A tervezet intézkedéséből következik, ; hogy ha a közadós hitelezőivel kiegyezik s va' gyona felett szabad rendelkezési jogát ismét j megnyeri, a kérdéses fizetések biztosítására szolgáló alap az ő, s nem a jogosult fél ren; delkezése alá kerül, s hogy ez utóbbi a köz-I adóssal isniét közvetlen viszonyba lép. Hogy a , szóban levő igények miként biztositandók, az iránt a tervezet második részében történik intézkedés, e helyütt szerző szerint elégnek látszott magát az elvet megállapítani illetőleg kijelenteni, hogy azok, kik évi járadékhoz stb. igényt támaszthatnak a járadékoknak a mindenkori lej járatkor leendő pontos kifizetésére nézve biztosítékot követelhetnek. A tervezet a felbontó feltételhez kötött követelelések feltétlen érvényesítését engedi meg, abból indulván ki, hogy az ily követelések csakis a felbontás szempontjából tekinthetők feltételeseknek. Ezek alapján a 75. §. szerint a feloldó feltételhez kötött követelések mint feltétlenek érvényesíthetők. Azon kérdés, hogy kell-e a hitelezőnek a feltétel bekövetkezte esetére biztosítékot adni vagy sem, nem a csőd| nyitás tényétől, hanem egyedül azon körülmény| tői lehet feltételezve, hogy az ügylet maga állapit-e meg a hitelező részére ily kötelezett-i séget vagy sem; mert az első esetben a bizto• siték adásától a hitelezőt a csődnyitás ténye fel nem mentheti, s ennek külön kijelentése szükségesnek nem mutatkozik; az utóbbi esetben pedig e kötelezettséget a csődnyitás ténye mint ilyen, mely az érvényesen keletkezett jogviszonyokat nem módosítja, meg nem ál 1 a pi t h a tj a. Egészen máskép áll a dolog a halasztó feltételhez kötött követelésekre nézve,melyek a tömeg ellen kétségtelen igényt állapítanak meg ugyan, de ép a feltétel miatt ki nem fizethetők. Az ily követelésekre nézve legczélszerlibbnek és egyszersmind legtermészetesebbnek látszik a leendő kifizetést, a feltétel bekövetkezte esetére biztosítani, vagyis megengedni azt, hogy a hitelező az ily követelés kifizetésére nézve biztosítást kívánhasson : magától értetvén, hogy ez csak oly feltételes követelésekre állhat, melyeknél a teljesítés a közj adós tevékenységét, közreműködését nem teszi I szükségessé ; mert a közadós jogcselekvényei, | melyeket ez a csődnyitás után tesz, a hitele zőkkel szemben érvénytelenek lévén — 7. §. — a feltételes követelés feltétlenné nem is válhat, tehát annak biztosításáról szó nem I lehet. Mintán a hitelező kit halasztó feltété/. ' hez kötött követelés illet, e feltétel bekövet,} kezte előtt csak arra tarthat igényt, hogy a teljesítés annak idején lehetővé tétessék magától értetik egyrészről, hogy a hitelező feltételes követelésének kifizetését még biztosíték adása mellett sem követelhetné ; másrészről, hogy igénye mindössze a biztosításra terjed. De e tekintetben is különbség teendő ahoz képest, hogy a biztosíték adása a közadóst terhelte volna-e vagy sem; mert az első esetben a kötelezettség a tömegre átmenvén, ez ellen feltétlenül érvényesíthető ; ellenben az utóbbi j esetben kell, hogy a csődbíróság a biztosíték j adását tárgyazó kötelesség és annak mértéke felett szabad belátása szerint hatá-