Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 6. [r.]

- 303 -rozhasson, ha a hitelezők összesége a biztosíték adásába őrként bele iiem egyezik. Hogy a kérdéses kötelezettség a közadóst terhelte- e vagy sem, arra nézve minden egyes esetben a magánjog e részbeni intézkedései, ilyenek hiányában pedig az ügylet természete fog irányadóul szolgálni; a bíróságnak tehát a feltétel valószínű bekövetkezésének figyelembe vétele mellett a törvény, esetleg az ügylet természete szerint kell a fennforgó kérdést niiüden concret esetben elintézni. A 76. §. intézkedése értelmében a közadós kezesei és egyetemleges adóstársai az általuk a csődnyitás előtt teljesített fizetések megtérítését követelhetik, a mennyiben őket a közadós ellen visszkereseti jog illeti. A tervezet nem téveszti szem elől azon körülményt, hogy a positiv törvények a részbeni intézkedései egymástól lényegesen eltérnek, de daczára cz eltéréseknek a teivezet a kezesek és egyetemleges adóstársak jogi állásának szabályozását nem mellőzhette. A kérdéses intézkedést szerző azzal indokolja, hogy nálunk a kezesek és egyetemleges adóstársak jogi állását codifieált magánjog nem biztosítja és nem szabályozza. A tervezetnek tehát a kérdéses intézkedést már azért sem lehetett mellőzni, mert oly kérdést hagyott volna megoldatlanul, mely codifieált törvények mellett is eltérőleg érteimeneteit. Egyébiránt a kérdéses intézkedés eg szén újnak nem is mondható, mert az a magárjogi felfogásnak teljesen megfelel, s jogrendszerünkben sem idéz elő oly változást, mely akár a fennálló törvényekre, akár a gyakorlatra zavarólag hatna. A 77 §. következő intézkedéseket tartalmazza : „Ha az egyetemleges adósok mindegyike ellen külön esőd nyittatik, a hitelezőnek jogában áll követelését mindegyik csődtömeg ellen érvényesíteni, s a követelés egész összegére eső részleteket minden egyes csődtömegből mindaddig felvenni, mig teljesen kielégítve nem lett. Az egyes cződtömeget egymás ellen viszkereseti jog csak annyiban illet a mennyiben az azokból járó osztalénok a követelés teljes összeget meghaladják. Ez esetben az egyes csődtömegek a feleslegre azon arányban élhetnek viszkeresettel, melyben azokat a fizetési kötelezettség terhelte." A correál obligatio természetében fekszik egyrészről, hogy a hitelező mindegyik adós ellen teljes követelését érvényesítheti, mely jogán a csődnyitás ténye sem tehet változást; másrészről, hogy a hitelező teljes követelését csak egyszer kaphatja meg, s hogy minden részlel fizetés, mely arra történik, az egyetemleges kötelezettséget csökkenti. Ez elveket a csőd esetére alkalmazva önként következnék, hogy a hitelező teljes követelését mindegyik csődtömeg ellen bejelentheti ugyan, de ha arra valamelyik tömeg részéről fizetés már történt, a többi tömegek ellen a követelés a felosztásnál csak a hátralékos összegben szerepelhetne; miből azután oly esetben, midőn az egyetemleges adósok mind csőd alatt vannak, az következnék, hogy a hitelező teljes követelését akkor sem kapná meg, ha arra az összes tömegekből 100°/0 kerülne. Ennek kívánja a tervezet elejét venni, midőn a mellett hogy a hitelező jogát csőd esetére is csonkitatlanul fenntartja, egyúttal határozottan rendeli, hogy a hitelező a teljes követelés után számított osztalékot mindaddig felveheti, mig teljesen kielégítve nem lett. A most érintett intézkedésnek mintegy kiegészítését, illetőleg sanctióját képezi a 77. §. második bekezdése, mely az egyes csődtömegnek egymás ellen nem feltétlenül, hanem csak az esetre ád viszkeresetijogot, ha a követelés teljes kifizetése után az egyik vagy másik tömegben felesleges osztalék marad. Ha az egyes tömegeknek egymás ellen feltétlen viszkereset engedtetnék, könnyen megtörténnék, hogy valamelyik tömeg, miután saját quotáját már kifizette, ismét megtámadtatnék, tehát többet kellene fizetnie, mint a menynyit valójában fizethet. Hogy azonban a tervezet szóban lévő intézkedései csak az esetben nyerhetnek alkalmazást, ha az egyetemleges adósok ellen a csőd egyszerre nyittatik meg, ép oly kevéssé kiván bővebb fejtegetést, mint az, hogy a hitelezőnek valamelyik tömegül már bizonyos osztalékot kellett kapnia nélkül, hogy teljes kielégítést nyert volna. Végre a felett őrködni, hogy a hitelező összesen többet ne kapjon, mint a mennyit őt tőkében, kamatokban stb. illeti, az egyes csődtömegek feladatához tartozik a nélkül, hogy a törvény e részbeni gondoskodása szükségesnek mutatkoznék. És ezzel befejeztük a magyar csődtörvénytervezet első részének vázlatos, de mindamellett kimerítő ismertetését ugy, hogy e tervezet szószerinti közésétől már most bátran eltekinthetünk, anélkül hogy olvasóink irányában vállalt kötelezettségeink megsértésével vádoltathatnánk. Külföldi jogesetek. Utószülött gyermek. 1871. dec. 27-én Audrighi József végrendeletet készített, melyben kijelenté, hogy két fia van Márton és Pál, továbbá egy leánya Maria ; két fiát általános örököseivé nevezi, a leány pedig elégedjék meg a köteles részszel. A végrendelkező 1871. dec. 31-én meghalván, a hagyaték letárgyaltatott. Ez alatt azonban az örökhagyó özvegy 1872. aug. 20-án fiút szült, kiről a végrendeletben említés nem volt téve. Az volt már most a kérdés, hogy ezen gyermek a köteles részre szoritassék-e vagy pedig valóságos örököstársnak tekintessék. Az ujdonszülött gyermek számára kinevezett gondnok a többi fiukkal egyenlő örökrészt követelt gondokoltja számára. Az elsőfokú bíróság (Male Tyrolban) a keresetet visszautasította mivel az osztrák törvénykönyv 777. §-a szerint azon esetben, ha több gyermek közül egynek elmellőzése csak onnan ered, mivel annak létezése az örökhagyó előtt ismeretlen volt az elmellőzött azon örökrészt igényelheti, mely alegkevésbbé kedvezményezett szükség örökösnek jut ajelen esetben pedig a legkevésbé kedvezményezett szükség örökös a leány, tehát az utószülött fiu csak annyit kap mint a leány. Felperes felebbezése folytán az insbrucki főtörvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és felperes keresetének eleget tett annyiban, hogy az utószülött fiúnak az örökségből ugyan oly oly részt itélt meg, mennyi a másik két fiúnak jutott. Alapittatik ezen ítélet szintén az osztrák polgári törvénykönyv 777. §-ára, mely azt is mondja, hogy a mellőzött szükségörökös nem tartozik megelégedni a köteles részszel, hanem azon örökrészt igényelheti, melyeta legkevésbé kedvezményezett szükségörökös kap. A biróság ugyanis különbséget tesz aköte-1 e s-rész és az ö r ö k-rész közt. Már pedig a jelen esetben a lány nem örök-részt, hanem kötele s-részt kap, tehát a fiu a törvény értelmében nem tartozik megelégedni a köteles részszel, hanem kívánhat oly örök-részt, milyet a végrendeletben a legkevésbé kedvezményezett szükségörökös kap, vagyis kívánhat annyit, a mennyi a másik két fiúnak jut. A bécsi legfőbb törvényszék ezen ítéletet helyben hagyta. Különfélék. * (A kegyelmi kérvények tárgyalása) iránt a pesti kir. főügyész f. évi augusztus hó 23-án 10,383 sz. a. a következő körrendeletet bocsátotta a kir. ügyészekhez: Tudomás s alkalmazkodás végett értesítem a kir. ügyész urat, hogy a m. kir. igazságügyi miniszter úrnak egy felmerült eset alkalmából f. é. augusztus hó 16-án 23026. sz. u kiadott rendelete szerint a fogház és börtön rendtartási szabályrendelet határozatai által a foglyok és rabok érdekében benyújtott kegyelmi kérvények felterjesztésének módja miben sem változtatott meg, ennélfogva e tekintetben általában véve jelenleg is a kir. ügyészségek részére fennálló utasítás 34 §-a kapcsolatban a m. évi május hó 13-án 15688. sz" a kelt igazságügyministeri körrendelet határozatával, az irányadó, mint az az idézett fogházi- és börtönrendtartásif szabályrendelet 173. § ból is világosan kitűnik, mely szerint a kir. ügyész az érintett kérvények felterjesztése és trágyalása körüli eljárás módozatai nem tartozván a fogház- és börtön- rendtartás keretébe, ugyanezért ezen szabályrendeletnek ide vonatkozó határozatai u. m. a 125., 140 és 173. §§-ai e foglyok és rabok kegyelmi kérvényeinek tulajdonképen csak átvételi módozatait szabályozzák. S a mi ezen §§. közt különösen a 140. §-t illeti, mely szerint az egyszerű fogságra itélt fogolynak kegyelmi kérvényét a kir. ügyész veszi át, ha az méltánylást érdemel, a kir. főügyész utján az igazságügyminister elé terjeszti: ez ugy értelmezendő, hogy miután kiválólag az egyszerű és rövid tartamú fogságra Ítéltek közül szoktak aránylag legszámosabban kegyelmi folyamodásokkal élni, sokszor azt sem gondolva, meg, hogy mikorra folyamodványaik elintéztethetnek, fogságuk idejét már ki is töltik : a kir. ügyész ily esetekben s midőn elfogulatlan nézete szerint a kérelem méltánylásra különben sem számithal, az ügymenet egyszerűsítése tekintetéből, igyekezzék előzőleg az illető foglyot élő szóval s őszinte feh ilágositás mellett kérelmi szándékától való elállásra vagy kérvényének visszavételére birri s csak akkor, ha ez nem sikerülne terjeszsze fel a kegyelmi folyamodványt, melynek elfogadása és felküldése egyébiránt az idézett szabályrendelet 124. §-a értelmében a fogolytól soha sem tagadható meg. * (A bécsi ügyvédi kamara)ügyész e a fegyelmi bíróságnál egy ügyvéd ellen, feljelentést tet*, m^ly nem annak becsülete és képessége ellen irányul, hanem inkább elvi jelentőségű, A bécsi törvényszék előtt ugyanis a napokban egy elvetemedett és tettető vádlott áll, ki vallásos röpiratokkal házalt és ezen alkalommal lopásokat követett el. Vádlott, ki mint a rendőri jelentés mondja, a lopásból él 12 tanúvallomás ellenében tagadott. A védőannyira uralva volt a rosz benyomás által melyet ezen gonosztevő mindenkire tett, hogy nemcsak kijelenté, miszerint semmitsem tud annak előnyére íelhozni, hanem egyszersmind mint oly közeg, melynek érdekében áll a törvény szabatos keresztülvitele, azon kívánságot terjesztette elő, hogy vádlott a megszokott tolvajság (Gewohnheits-Diebstahl), tehát súlyosabb bűntett miatt, az esküdtek elé állitassék. A kamara ügyésze szerint a védő ez által tulment hatáskörén és e miatt a fegyelmi bíróságnál feljelentést tett. Az érdekelt körök kíváncsian várják a fegyelmi biróság határozatát. * (Takarékossági mozgalak az igazs ágügyministeriumban.) A „P. N." azt hallja, hogy megindultak a tanácskozások az első folyamodásu törvényszékek számának leszállítása ügyében. A beavatottak szerint hnsz törvényszéket szándékoznak beszüntetni, s bár a megszüntetés, a vidéki és személyes érdekek folytán, számos akadályba ütközik s nagy küzdelemmel fog járni, remélhetőleg az mégis valósitható lesz a jövő év elején. * (Legújabb csődök.) A pesti kir. tsznél Nyulassy Ferencz budapesti ügyvéd ellen, perügyelő Dr. Neumann Sándor, a bej. hat. idő deczember 2—4. Kínai a „Maiesti Közlöny"-!!. Kinevezések. A deézsi kir. törvényszékhez telekkönyvi Írnokká D a da y K á 1 m án helyszinelési tollnok; a gyulafehérvári kir. járásbírósághoz végrehajtóvá A jt a i Lajos, magyar-igeni községi jegyző ; az apatini kir. járásbírósághoz írnokká G á 1 fy Dezső, ottani díjnok; a késmárki kir. járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá Zwik Gusztáv, ottani lakos ; a szeniczi kir. törvényszékhez írnokká Waismant e 1 Győző, szakolczai kir. járasbirósági díjnok ; a székesfehérvári kir. törvényszékhez írnokká Bar-