Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 2. [r.] - A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Oknyomozati tanulmány

Negyedik évfolyam. 40. szám. Budapest, szeptember 10. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogász­gyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavasla­tok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 6 frt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vi­dékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: A törvénykezési rendtartás módosítása. Dr. Spitzer Adolf ügyvéd úrtól Budapesten. II. — A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Dr. Fayer László egyetemi magántanár urtól Budapesten. — Teremtsünk végrehajtói intézményt. — A magyar csődtörvény tervezete. VI. —Kül­földi jogesetek. (Utószülött gyermek). — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből.. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. — KÜLÖN MELLÉKLET: a „Döntvények gyűjteményének" egy ive. A polgári törvénykezési rendtartás módo­sítása. II. Említettem, miszerint a javaslat a polg. tör­vénykezési rdt. 117. §-ban csak proclamált tárgyalási elvnek megvalósítása által véli a sommás eljárást valósággal ezzé is tenni. Erre czélzó rendelkezéseit röviden és kitüntetésével az eddigi eljárástóli különbségnek oda lehet összefoglalni, hogy: a tárgyalás eredményét lényeges részeiben különösen a felek kérelmeit, az ezek alapjául vett ténykörülményeket, a hasz­nált bizonyítékok felemlitésével maga a biró tartozik, a j. könyvben feljegyezni. Hozzá teszem, hogy ítélet alapjául csak a j. könyv tartalma szolgálhat, — végre hogy a bíróság által ho­zott határozatokat, valamint (a feleknek) a ha­tározatok kihirdetése iránti megjegyzéseit szin­tén a j. könyvbe kell bevezetni, — a j. könyv­nek a felek észrevételeihez képesti kijavításá­nak azonban helye nincs. Ezen intézkedések­nek a javaslat 78. §-ának 14-ik pontja meg is adja a sanctiót, a mennyiben a j. könyvnek felvétele iránti rendelkezéseknek meg nem tar­tása semmiségi panaszszal támadható meg. Ha jól fogtam fel a javaslat 38. §-ának azon kitételét, hogy t. i. a feleknek a határozatok kihirdetése alkalmávali megjegy­zései alatt a felek által netán használni kívánt jogorvoslatok feletti nyilatkozatok értendők, és ha e szerint a biró a jkönyv felvételében a fe­leknek sokszor nem belátás adta nyilatkoza­tainak és észrevételeinek jkönyvbe vételére nem kötelezhető és a biró azon helyzetben lesz, hogy a jkönyv lehetőleg világosan és a lé­nyegre szorítkozva fogja az ügyállást feltüntetni és egyedül a közvetlenségből merített itélő bí­rónak jól szerkesztett compositióját tartalmazni: akkor szerencsésnek mondhatom azon combina­tiot, mely szerint a birói belátástól függ meg­itélése annak, mi vétessék a j. könyvbe és ho­gyan? másrészt mégis az itélet alapját csak a j. könyv tartalma képezheti: mi szükség­képeni postulatuma az elfogadott jogorvoslati rendszernek és az ebben mellőzött szóbeli köz­vetlen eljárásnak. Csak egyen akadok fel: a sanctión, me­lyet elég hatályosnak nem tartok. A javaslat ezen rendelkezéseinek a felek dispositiojára bizatniok semmi esetre nem szabad; a már idézett 78. §. 14-ik szakasza sem a bírót sem a feleket eléggé meg nem köti. Nézetem sze­rint a hivatalból észlelendő semmiségi esetek közé volna felveendő a j. könyvnek nem maga a biró általi vezetése; mert a gyakorlat a törvény dispositio intézkedéseit tapasztalás szerint any­nyira ki szokta terjeszteni, hogy a törvény intézke­dése csak is kivételesen nyer érvényt, mi által czélja is elejtve és mellőzve lesz. Ha a törvény azon rendelkezésének, mely szerint a biró saját maga köteles a tárgyalási j. könyvet vezetni, absolut kötelező erő nem kölcsönöztetik, soha sem fo­gunk valóságos sommás szóbeli eljárásra szert tenni, a legritkább esetben fogván bekövetkezni az, hogy azon fél, mely a tárgyalási j. könyv­nek nem a biró általi vezetésében compromit­tált, utóbb ezen eljárás ellen semmiségi pa­naszszal élend és igy a felek dispositioja kifor­gatandja a törvényt és illusoriussá teendi sanc­tionált czélzatait. Ha a javaslat ez irányban módositatni fog van remény, hogy az irásos szóbeliség a tár­gyaló bíráknak átlagos szakavatottságának fel­tétele mellett, valósággal sommássá váland. A munkafelosztásnak a bírósági szerve­zetben az eddigitől eltérő felosztására nem cse­kély mértékben fog vezetni a polg. törvényke­zési rdt. 93. §. a. pontjának a javaslatban tar­talmazott olyképeni módosítása, mely szerint az eddig a sommás eljárásnak alávetett 300 frtnyi érték 500 frtra emeltetik. Nem állanak ugyan rendelkezésemre statisztikai adatok, melyek se­gítségével az arányt, melyben az ügyeknek a törvényszékektől a járásbiróságokra leendő átszármazandóságát meghatározhatnám, nem vélek azonban a valóságtól messzire esni, ha ezen rendelkezés folytán az átszármazást a tör­vényszékekre eddig nehezült összes ügyek szá­mának 60 °/0-ra teszem. A pénzügyi szempont, ennélfogva tökéletesen igazolja ezen módosítást, de igazolja a pénz értékének is lejebbszállása, tehát az általános gazdasági szempont is. A sommás bíróságok hatóságainak ezen kiterjesztése megszüntetendőnek javasolta a polg. törv. kezesi rdt. 93 §-ának b. pontját, mely szerint a külön ügybiróságokhoz nem uta­sított ügyek, a megkívánt kellékek fennforgása mellett, a felek alávetésénél fogva bármily összeg erejéig sommás elbirálás alá vonhatók, miután a sommás eljárásnak különben sem áll hiva­tásában bonyodalmas és terjedt bizonyitéki el­járást igénybe vevő ügyeket lefolytatni. Mellőzöm ezen vázlatilag ismertető czikkek szűk keretében mindazon kisebb nagyobb in­tézkedések különös megemlítését, melyeket a javaslat a sommás eljárás részletes és többé kevésbé kimerítő rendezése körül tartalmaz; mert megvallom, hogy a járásbiró nagy discre­tionar hatalmánál fogva eljárásának eredmé­nyessége nagy részben azon tapintatosságtól függ, melyet működése közben szakavatottságá­val egybekötni tud. Nagyban és egészben te­hát és általánosságban czélszerűnek tartom azon módosításokat, melyeket fennebb különösen ki­emeltem, czélszerünek különösen, hogy a sommás biró maga vezesse a tárgyalási jkönyvet, hogy azt a felek megjegyzéseihez képest kijavítani ne köteleztethessék, hogy a sommás eljárás alá vonandó ügyek értéke 500 frtra emeltetik és hogy a felek alávetése az előadott módon meg­szorittassék. A törvényjavaslat kitüzött czéljához képest a sommás eljárás rendezése közt mellőzendő­nek talált nagyobb és speciálisabb módositá­sokat, mert helyesen mondja az indoklás, hogy a javaslatnak nem lehetett feladata a prdt. egyes nem eléggé szabatosan kifejezett rendel­kezéseinek ujabb szövegezése vagy az, hogy a prdtnak valamely a tudomány mai színvonalán nem álló vagy a gyakorlati alkalmazás közben kevésbé czélszerünek bizonyult intézkedését jobbal felcserélje, utóbbit az alkotandó uj prdtás, előbbit a felső bíróságok döntvényei fogván esz­közölni. Egyes igen czélszerü intézkedéseket tartalmaz ajavaslat — hogy a legczélszerübbet kiemeljem, mely szerint a felek tárgyalási na­pokon bíróság előtt idézés nélkül is megjelen­hetnek, ügyök felvételét kérik s azt azonnal tár­gyalhatják is, — saját szempontomból csak helyeselni tudom ezen itt egyenként fel nem hozandó intézkedéseket, melyek névszerint a zugirászok elnyomására és a perhuzó ügyvéd­kezésre czéloznak. Kimerítő pótlásokat és ja­vításokat igaz, nem nyújt a javaslat, de ez lehetetlen is, egyrészt mert nézet dolga, mit tart valaki hiánynak és különösen kirivó hiány­nak, mászrészt mert a fennforgóhoz hasonló no­vella, mely nem rendszerváltoztatást tűzött ki feladatául, mindig, mert a fennálló rendszerhez alkalmazkodni kell, darabos marad. Annyi azon­ban áll, hogy a sommás eljárás a javaslat szabta keretben az ügyvédek lelkiismeretsége mellett jó lehet. A jogorvoslati rendszerben történendő vál­tozásokról jövőre. Dr. Spitzer Adolf. A correalitás a váltójogi és közjogi szer­ződésekben. (Oknyomozati tanulmány. ) (Dr. X. ) A jelen sorok czélja kimutatni, hogy ámbár a váltójogi szerződésekben az áll szabályul, hogy mindig a correális kötelezett­ség vélelmeztetik, a közjogi szerződésekben pedig az a szabály, hogy nem a correális, ha­nem a „pro rata" kötelezettség mellett szól a vélelem: mégis e két ellentétesnek látszó elv között a legszorosabb kapocs létezik, sőt a váltójog emlitett elve épen a közönséges jog­nak kezességi szerződésében, melynek egy esetében a correálitás kivételesen vélelmezte­tik, leli alapját és kiindulási pontját, E czélból mindenek előtt a „pro rata" és a correális szerződések közti különbséget kell kifejtenünk. Erre nézve, miután hazai tör­vényeink e tárgyról nem rendelkeznek, az osz­trák polg. törvénykönyvet mint hozzánk leg­közelebb állót fogjuk alapul venni. Pro rata szerződésnek neveztetik azon szerződés, melyben vagy többen mint adósok vannak lekötelezve, de mindenik csak saját részéért felelős, vagy pedig többen mint hite­lezők vannak jogosítva, de mindenik tartozik az őt illető részszel megelégedni. Például ha A. és B. lekötelezik magukat C-nek 100 mérő gabonát szállítani, akkor C. nincs arra jogo­sítva, hogy azon esetben, ha B. csődbe esik A. -tól követelhesse mind a 100 mérő gabonát A BUDAPESTl, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek:,, Döntvények gyűjteménye, ",, Igazságiigyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom