Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 2. [r.] - A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Oknyomozati tanulmány

— 298 -hanem meg kell elégednie A-tól 50 mé1 rővel. A correálitás a szerződésben szintén kétféle: activ és passiv. A passiv correálitás abban áll, hogy több személy ugyanazon egészet egyetemleg ngy igéri, hogy magát egy mindnyájáért és mindnyája egyért lekötelezi. Az activ correálitás pedig abban áll, hogy egy személy ugyanazon összeget több személynek igéri. A passive correális szerződésben minden egyes adós az egészért kezeskedik; az active correális szerződésben pedig az adós az egész adósságot a hitelezők közül annak tartozik megadni, amelyik őt e végett legelőbb felszólítja. A passiv correálitásnál mihelyt az adóstárs a hitelezőnek az egészet megadta, ez a többi adóstársaktól többé semmit sem követelhet; az activ correálitásnál pedig mihelyt valamelyik hitelező- társ az adós által teljes n kielégíttetett, a többi hitelező társaknak többé az adós irányában azon kötelezettségből ingényök nincs. A correálitás a szerződésekben kivételes katározmány; az általános szabályt a „pro ráta" szerződések képezik, és :<. correalitásnak csak akkor van helye, ha az világosan kitétetik. (L. osztr. p. trkönyv: 889. §.) Ezen szabály azonban csak akkor áll, ha a téteméuy, melyről a szerződés szól, megosztható; mert ha oszthatatlan a téteméuy, akkor a „pro rata" szerződés is a correális szerződés természetét ölti fel, anélkül azonban, hogy correális szerződéssé válnék. Ha pl. A. kötelezi magát, B. és C-nek bizonyos idő midva egy hegedűt átadni, B. azonban ez alatt elutazik, ezen esetben A. nem tartozik a hegedűt biztosítás nélkül C-nek átadni. Látjuk ezen példából elő- j ször azt, hogy oszthatlan téteménynél a pro rata szerződés eo ipso a correális szerződés természetét veszi fel: de látjuk másodszor azt I is, hogy ezen szerződések mégsem válnak egészen correális szerződésekké mivel, mint fennebb láttuk, a correális szerződéseknél az adós tartozik teljesiteni a téteményt azon hitelezőnek, ki őt erre előbb felszólítja. De vegyünk másik példát. Ha pl. A. és B. nálam egy szobát bérelnek ki, és havonkint 10 frtot fizetnek érte, akkor, ha A. fizetésképtelenné lesz, én B.-től nem követelhetem mind a 10 frtot, mivel a correálitás nemvélelmeztetik, és a tétemény elosztható. Van azonban egy eset, midőn a correálitás a közönséges jogi szerződésekben is vélelmeztetik, és ez előfordul a kezességi szerződésnél. Mi a kezesség? Ki a hitelező kielégítésére magát azon esetre kötelezi, hahogy a főadós a kötelezettséget nem teljesiti, az kezesnek és a közötte és a hitelező közi kötött egyezés kezességi szerződésnek neveztetik. Megtörténhetik azonban, hogy ugyanazon adósságért többen kezeskednek; ez azon eset, melyben aközönségesjog szerint is a correálitás vélelmeztetik. Hogy a római jog szerint valamely adósságnak több kezesei egyetemlegesen vannak lekötelezve, arra nézve a római jog irói közt nincs véleménykülönbség. A római birodalom későbbi századaiban adatott ugyan méltányossági szempontból a beperelt kezestársaknak az „exceptio divisionis", — de ez csak oda irányult, hogy a beperelt kezestárs kívánhatta, hogy minden kezesek egyszerre pereitessenek be, ami a correális kötelezettséget csak igen kis mértékben gyengíti. Ami az osztr. jogot illeti, az o. p. tk. 1359. §-a következőleg rendelkezik ezen kérdésre nézve : „Ha ugyanazon egész mennyiségért több személyek kezeskedtek, akkor mindenik az egész összegért felelős." Ezen §-t a commentátorok többfélekép magyarázzák. Zeiller a következőket mondja róla: Das Verhaltniss mehrerer Bürgen sowohl unter sich als gegen den Gliiubiger und Schuldner muss zuförderst ans ihrer Erklárung entnommen werden. Diejenigen, welche sich zu einem bestimmten Antheil verpflichtet habén, sindin keinem Fallemehrzabezahlenschuldig. Besteht aber keine bes o'ndere Verabredung, so sind ''le, welc he als Mitbürgensichve r-I pflichtet habén, aus dem Zweckder Bürgschaft unter sich als ungetheilte Mitschuldner zu betrachten, und überhaupt sowohl gegen den Glaubiger als unter sich nach den darüber aufgestellten Vorschriften zu beurtheilen." Zeiller tehát teljes correálitá8t vesz fel a kezestársak között i mindannyiszor, midőn az ellenkezőt különösen | meg nem határozták. Más commentátorok — köztök Stuben-I rauch az ezen § ban foglalt szabályra i nézve két esetet különböztetnek meg. Szerintök [ t. i. meg kell különböztetni, hogy a kezesek egyet 1 őrtöleg jártak-e el vagy sem. Ha egyetértőleg jár| tak el, akkor az egyetemlegesség nem vélelmeztej tik, kivévén, ha világosan az egész összegért i kezeskedtek. Ha azonban több kezes nem ] egyetértőleg járt el, azaz mindenik külön nyilatkozott kezesnek, akkor mindenik külön azon egész összegért felelős, amelyre magát ! lekötelezte; és Stubenranch világosan kimondj;! : „Von einem Heneficium divisionis kaun hier k. ine Itede sein." Ami már most a két eset közül az elsőt I illeti, igen természetes, hogy ha többen egy-I szerre kötelezik le magokat, mint kezesek és nem teszik ki, hogy mindenik külön az j egészért felelős, akkor csakis pro rata kezesj keduek ; mert meglehet, hogy az egyik is vagy j a másik is nem vállalt volna kezességet, ha j nem látta volna, hogy ő reá az adósságnak csak egy része eshetik. (L. osztr. prtk. 888. § )• Hogy azonban már itt i= van némi nyoma a vélelmezett egyetemlegességnek, mutatja az, hogy ezen szerződésnek correálissá való tételére nem szükséges kitenni, hogy mindnyája egyért és egy mindnyáért felelős, mint ezt a törvénykönyv a többi correális szerződéseknél megkívánja, hanem elég ha kiteszik, hogy az egész mennyiségért kezeskednek, és ekkor már correáhter vannak bekötelezve. De legpraegnansabb alakban lép elő a vélelmezett correálitása második esetben, midőn t. i. a kezesek nem egyetértőleg jártak el. Itt még azt sem kell kitenniök, hogy az egészért kezeskednek, ami igen természetes; mert ha én azt mondom, hogy kezeskedem ezen összegért, akkor magától értetik, hogy az egészért kezeskedem ; és ha holnap más valaki ismét kinyilatkoztatja, hogy kezeskedik ugyan ezen öszszegért, akkor az ő kezessége is az egészre szól, és sem én nem mondhatom, hogy azöszszegnek csak egy részére köteleztem magamat, sem pedig a másik. De eltekintve a római és az osztrák jog szabványaitól, a józan észnek be kell látnia, hogy nagy különbség van a közt, hogy ha valamely közönséges adóshoz esy új adós járul, és a közt, ha egy adósságért, melyéit már valaki kezeskedett, ismét más valaki szin! tén vállal kezességet. Az első esetben igen természetes, hogy a czél az első adós terhén vaió könnyítés; a másik esetben azonban a természetszerű czél a hitelező nagyobb biztossága, mert a kezesség nem azért vállaltatok, hogy a már lekötelezetten könnyítés történjék, hanem azért, hogy a hitelezőnek nagyobb biztosság nyujtassék. Ez pedig csak ugy történhetik, ha az első is és a második is az egészre van lekötelezve. Mert ha egy kezes hozzájárulása által az előbbi kezes felszabadulna kötelezettségének egy része alól, akkor ez által a hitelező nemcsak hogy nem nyerne, de igen sok esetben vesztene, mert a másik kezes hozzájárulása előtt az első kezest beperelhette volna az egészre, — most azonban ezt nem tehetné, hanem a második, talán kevésbé biztos kezeshez kellene magát az adósság többi részeért tartani. Világosan kitetszik ezekből, hogy a közönséges jogban is van egy szerződés, melyre nézve áll azon váltójogi elv, hogy kétség esetében correális szerződésnek vélelmeztetik, és ez, mint láttuk, azon szerződés, midőn többen kezességet vállalnak ugyanazon egy adósságért. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a vélelmezett correális kötelezettségnek vannak még ezen kivül számos más esetei, ilyen pl. több gyám vagy gondnok kötelezettsége a gyámolt vagy gondnokolt vagyona iránt; ilyen azok kötelezettsége, kik valakinek valamely kárt okoztak stb. ; azonban ezen correális kötelezettségek nem szerződésen, hanem valamely más jogviszonyon alapulnak, és igy jelen fejtegetésünk határain kivül esnek. Lássuk már most, mily kapcsolat létezik az eddig fejtegetett correális szerződések és a váltójogi szerződések közt. A váltójogot a kereskedelmi forgalom hozta létre, és pedig az abban felmerült azon szükséglet, hogy a kereskedők adóslevelei bepereltetések esetében mennél gyorsabban intéztessenek el, és a mellett mennél nagyobb biztosságot nyújtsanak. Ezen két czél elérésére két eszköz szolgál: a közönségesnél gyorsabb eljárás, hogy ezen perek mennél gyorsabban befejeztethessenek, és az adósnak szorosabb leköteleztetése a hitelező nagyobb biztossága végett. Hogy miként éretett el az eljárás gyorsítása, az nem tartozik ezen fejtegetés keretébe hanem szólunk itt egyedül arról, hogy miként eszközöltetett a hitelező nagyobb biztossága. Eszközöltetett ez egyszerűen a kezesség alkalmazása által. Azt belátták a kereskedők, hogy ha valamely adóslevél alá csak egy név van irva bármily gyors és szigorú legyen is a törvénykezés, azon adóslevél által kötelezett összeg még mindig nem elég biztcs, mert egy egyén, különösen egy kereskedő, bármily jó hitele legyen is ma, mindig ki van téve azon eshetőségnek, hogy vagyoni viszonyai bizonyos idő alatt ineiroszabbúinak, és ez által a kiadott adóslevél megszűnik biztos lenni. Ezen a dolog természetében fekvő bizonytalanságnál fogva a kereskedők csak ugy aknázhatják ki hitelöket kellő mértékben, ha adósleveleiknek nagyobb biztosságot adnak az által, hogy többen írják azt alá; egyik t. i. aláirja mint adós, és a többi érte kezeskedik, vagyis amiről fennebb szóltunk : az adósért többen kezeskednek. Ez a váltójog alapja. A váltói kötelezettség, a váltójogi személyek mindannyian reducálhatók a hitelezőre és az adósra, melyért többen kezeskednek, vagyis az osztr. p. tvkv 1359 §-a. Nem akarjuk ezzel azt állítani, mintha azon §-ban benne foglaltatnék az egész váltójog. A váltójog egy önálló és részleteiben teljesen kifejtett jogrendszer. De annyi tagadhatlaa, hogy ezen jogrendszer alapját és úgyszólván csiráját, melyből fejlődött, azon elvből vette, mely az osztr. p. tk. 1359. §-ában van kifejezve. Nem egyedüli példa ez arra, hogy valamely elvből egész jogrendszer fejlődik ki. Utalunk csak a hitbizományi intézményre számos szorosan megállapított szabványaival, mely intézmény a hitbizományi helyettesitésben leli alapelvét, melyből az idők folyamában kifejlődött. Valamint a hitbizomány minden határozmányai mozaikszerűen vannak összeállítva azon czélra, hogy az elődök jószága épen me^tartassék, ugy az egész váltójogon is veres fonalként látunk egy elvet végig vonulni, mely elv concret alkalmazást nyer a váltójog azon sarkalaos intézkedésében, hogy a váltó minden előbbi birtokosa az utóbbiaknak annak biztosságáért kezeskedik. Az igaz, hogy azon személyek, kik a ! váltón előfordulnak, és kik annak hitelét nö! vélik, nem épen kezeseknek neveztetnek. De I ez a dolog lényegén nem változtat semmit, ' mivel a váltójogi személyek, mint azonnal látni I fogjuk, csak alakilag különböznek a kezestől, I valódilag azonban a kezesi minőséget tőlök megtagadni nem lehet. Ezen tétel bebizonyítása végett egymásután szemügyre kell vennünk a váltójogi szerződéseket. A váltójogi szerződések a következőkj a kibocsátási, elfogadási, hátirati és kezességi szerződés. A k i b o c s á t ó az, ki a váltót kiadja olykép, hogy ugy ő maga igéri annak kifizettetését (saját váltó) vagy pedig más valakit biz meg a kifizetéssel, még pedig azon hallgatólagos feltevés mellett, hogy ha a megbízott ki nem fizetné, akkor ő, a kibocsátó, van