Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - A börtönkönyvtárak használatánál alkalmazandó elvek

— 293 — tik, 8 ez a jogosult íél részére biztosíttatik; miután azonban az évi járadéknak, a hasonló fizetéseknek czélja, hogy azok bizonyos időszakokban rendesen teljesíttessenek, — intézkedni kell az esetre, ha az évi járadék alapjául szolgáló összeg kamatai a fizetések teljesítésére nem elegendők ; ez esetben, szerző szerint, legtermészetesebbnek látszik, ha a már lejárt hátralékok kifizetésére és a későbbi ráták kiegészítésévé maga a biztosítási alap fordittatik mindaddig, míg az teljesen ki nem merittetik. Eként a jogosult fél legalább egy időre megtartatik annak élvezetében, mi részére biztosítva lett; és ez sokkal helyesebb, mintha a koronként fizetendő járadék bizonyos — a biztosított alapnak megfelelő — minimumra szorittatik. Magától értetvén, hogy ez csak azon esetben történhetik, ha az jogosított maga követeli, mert őtet akarata ellenére a biztosított alap kimerítésére kényszeríteni nem lehet-e. A három évnél régibb kamatok és évi járadékok hasonlag csak azon feltétel mellett nyerhetnek az ingatlan vagyon vételárából kielégítést, ha jelzálogilag biztosítva lettek, ez «setben a jelzálogos követelések után sorokoznak, s a dolog természete szerint azon rendben nyernek kielégítést, melyben maga a tőke illetőleg a jog telekkönyvileg biztosítva van. Ebből önként következik, hogy minden oly esetben, midőn három évnél régibb kamatok és évi járadékok kerülnek kielégítés alá, ezekre nézve uj sorozat lesz megállapítandó, melynél a korábbi tőkék kamatai a telekkönyvi elsőségnek megfelelőleg, a későbbi tőkék kamatait kizárják. A per- és végiehajtási költségek vagy a tömeg, vagy az egyes felek kiadásait képezik ; első esetben a 59. §. értelmében azokat a jelzálogilag bizt ositott tőkével egyenlő elsőség illeti; ellenesetben pedig természetes járulékait képezik azon tökének, melynek behajtása végett keletkeztek. Czélszeriinek látszott szerzőnek a perköltségeket is a tőkével egyenlő előnyben részesíteni, mert egyrészt a jelzálogos hitelezők a tervezet szerint a csődperbe befolyni nem tartoznak, tehát jogaikat ép ugy mint csődön kivtil érvényesíthetik, másrészt, mert a perköltségek a jog érvényesítésének sztikségképeni folyományát képezik. Lényeges és következményeiben nagy j fontosságú intézkedést tartalmaz a tervezet 60. j §-a, mely az egyetemleges jelzálogok által fe- | dezett követelések mikénti kielégítését a hitele- j zők érdekében, de egyutlal a telekkönyvi intéz- j mény sajátszerű természetének figyelembe véte- i lével következőkben szabályozza. „Ha valamely követelés a tömeghez tartozó több jelzálogot egyetemlegesen terhel, az minden egyes jelzálog vételárából azon arányban elégíttetik ki, melyben az egyes jelzálogok vételára az egyetemlegesen terhelt jelzálogok összes vételárához áll. A hitelezőnek jogában áll kielégítését I bármelyik jelzálogból követelni. Ily esetben azonban az utána következő hitelezők, kikre a szabad választási jog folytán kevesebb jut, követelhetik, hogy a többi jelzálogok vételárából azon összeg, mely ezekből a fennebbi arány szerint a kielégített hitelező követelésére csendett, kihasittassék, s nekik tehermentesen átengedtessék. Az egyetemes jelzálog, — mondja szerző — mely correalobligatioval semmi tekintetben nem azonosítható, csak azon viszonyt jelzi, melyben az osztatlan követeléssel I terhelt jelzálogok egymáshoz állanak; miből önként következik, hogy a zálogjog telekkönyvi bejegyzése akkor is, ha ugyanazon követelés osztatlanul több jelzálogot terhel, minden egyes zálogtárgyra nézve függetlenül történik, s arra a jelzálogok egyetemlegessége befolyással nincsen; igen természetes tehát, hogy a zálogjog hatályát az egyes objectumok tekintetében a simultán hypotheka sem meg nem változtatja, sem nem korlátozza; és azon cselekvények s elnevezések, melyeket a telekkönyvi rendelet az egyetemleges jelzá- I lógok tekintetében megállapít, mint alaki természetűek materialis következményekkel nem járnak. Az egyetemleges jelzálog elismerésének, mint ez a telekkönyvi rendtartásban történik, más czélja nincsen, mint az, hogy a követelésről, illetőleg a zálojogról mindenki tudomást szerezhessen már az által, hogy az egyik objectumnál előforduló bejegyzést tekinti meg; hogy mindenkinek tudomására hozassék, miszerint az ekép biztosított követelésnek nem kell szükségképen egy és ugyanazon objectumból kielégittetui, sőt hogy a hitelezőnek jogában á!l kielégítését bármelyik zálogtárgyból követelni. E természetét az egyetemleges jelzálog csőd esetében sem vesztheti el; miért is a hitelezőnek, ki egyetemleges jelzálog által vau bitositva, csőd esetében is megmarad azon joga, hogy kielégítését bármelyik objectumból követelhesse. Ezt a tervezet 68. §-a is elismeri ugyan, de egyúttal gondoskodik azon hitelezők érdekeiről is, kik a szabad választási jog gyakorlása által sérelmet szenvedhetnek. Igaz, hogy az egyetemleges jelzálog által biztosított hitelezőt nem lehet arra kényszeríteni, hogy az egyik vagy másik zálogtárgyról lemondjon, vagy hogy kielégítését aránylag minden egyes tárgyból szorgalmazza; de másrészről a későbbi hitelezők is követelhetik, hogy különösen csőd esetében figyelembe vétessék azon körülmény, miszerint valamely követelés fedezésére nem kizárólag egy és ugyanazon objectum szolgál; követelhetik tehát,hogy a törvény a c o 11 i s i o t, mely jogaik és az előző jogai közt az egyoldalú kielégítés által keletkezhetik, lehetőleg megszüntesse. Ez történik a tervezet 60. §-ában, mely a mellett, hogy az egyetemleges jelzálog által biztosított hitelező jogait érintetlenül hagyja elvként jelenti ki, hogy az egyetemlegesen biztosított követelés kielégítéséhez minden egyes obj ectum véte Iára bizonyos mértékben járuljon. Ily mértéknek tekinthető kétségtelenül azen arány, melyben az egyes javak vételára az egyetemleges jelzálogul szolgáló objectumok összes vételárához áll; mert legtermészetesebbnek látszik, hi az egyetemleges jelzálogok által fedezett követelés minden egyes objectum vételárából csak azon arányban nyer kielégítést, melyben az egyes objectumok értéke az összhypotheka értékéhez áll. Ez azonban a dolog természete szerint, csak az esetben nyerhet alkamazást, ha a simultán hypothekák vételárai egyszerre kerülnek felosztás alá ; mert ez esetben az arány megállapítása nehézséggel nem járhat. Máskép áll azonban a dolog akkor, ha a hitelező jogával élve, magát csak az egyik, vagy több, de nem minden objectumból elégítette ki; mert ez esetben a fennebb érintett arány meg nem állapitható. Kell tehát, hogy a törvény ez esetre is intézkedjék; és ez történik a 60. §. második bekezdésében, mely a későbbi hitelezők jogos igényeit az által védi meg, hogy ezeknek a többi objectumok vételárából tehermentesen engedi át azon összeget, mely az aránylagos kielégítés mellet az utóbb érintett objectumok árából a kielégített hitelező követelésére esendett. A tervezet tehát ez esetben is fenntartja a felállított elvet, mely szerint az egyetemleges jélzálog által biztosított követelés kielégítésének az össze objectumokból és pedig, aránylag kell történni. Mindaz mi a jelzálogos hitelezők követelései és ezek mikénti kielégítésére felhozatott, nagyban és egészben a kézizálog által biztosított követelésekre is alkalmazható. A 61. §. mellőzve a kézizálog mikénti megszerzésének meghatározását, mellőzve a zálog egyes eseteit és ezek megkülönböztetéséti, kizárólag azon elv megállapítására szorítkozik, mely szerint a kielégítésnek a zálogjoggal terhelt ingóságok vitelárábol történni kell és e szerint a tömeghez tartozó és záloggal terhelt ingóságok vételárából az 53. §-ban megállapított elvek szerint mindennekelőtt a tömeg tartozásai és költségei, azután pedig a zálogos hitelezők elégíttetnek ki. A kamatokra nézve az 57. §., a per-és végrehajtási költségekre nézve pedig az 59. §. határozatai szolgálnak irány adóúl. A kézi és jelzálog közti hasonlatosság ki van fejezve az által, hogy a hitelezőknek a kézi zálognál is elkülönített illetőleg kiváltságos kielégítés biztosíttatik; a különbség pedig az által, hogy a tervezet az ingókat ellentétben az ingatlan javakkal, csak az esetben tekinti külön massának, ha azok zálog által terhelvék. Igaz, hogy minden zálogjog, legyen ennek alapja akár ingatlan, akár ingó vagyon, a dologi jog közvetítésével egyenes viszonyban áll magához a dologhoz; mindkettőnek közvetlensége egyedül a személyes hitelezőkkel szemben hatályos, a mennyiben a kielégítéshez jogot ad, a tervezet azonban előjogot, illetőleg külön kielégítést csak oly igényeknek biztosithat, melyeknek vonatkozása a dologhoz mindenkire nézve felismerhető. Ebből folyólag a tervezet — mint szerző mondja — azon hypothekát, melyet úgy a római mint a közönséges német jog ingók tekintetében megállapított, el nem fogadhatta, ezzel együtt elejtvén a kézízálog azon fajait is, melyeket a most érintett törvények ismernek, melyeket a kielégítésnél, illetőleg az osztályozásnál nem egyenlő előnyökben részesittettek. Az itt mondottakon alapszanak a 61. §. intézkedései. A 62. §-ban foglalt intézkedés, mely szerint azt, hogy a vámok, fogyasztási s más közadók, továbbá a pénzbüntetések azon árukat, terményeket és tárgyakat, melyektől fizetendők, mennyiben terhelik, és a zálagos hitelezők követeléseit mennyiben előzik meg, az e részben fennálló törvények és rendeletek határozzák meg, ezen intézkedés a tervezetbe egyebektől eltekintve azon viszonynál fogva volt felveendő, mely a magyar korona tartományai és az osztrák tartományok közt a kereskedelmi és a vámszövetség (1867 : XVI. t. cz.) következtében létezik. E vámszövetség által czélba vett egyenlőségnek és egyenlőeljárásnak egyik természetes következményeit képezi az is, hogy az államot a vámok, fogyasztási és egyéb adók tekintetében csőd esetére mindkét területen egyenlő jogok illessék; hogy a csőd hatálya e jogok tekintetében egyenlően rendeztessék. E nélkül könnyen megtörténhetnék, hogy csőd esetében a magyar állam, sőt az egyes magyar alattvalók erdekei is rövidséget szenvednének, mit a jelen tervezet szerkesztésénél az 55. §. indokolásában kifejtettek szerint szerzőnek szem előtt tévesztenie nem lehetett. A kézizá og által biztosított hitelezőkkel egyenlő jogok illetik a 63. §. értelmében. 1. a vendéglősöket a lakásért járó követelések tekintetében, a vendégtől visszatartott ingóságokn ; 2. a gyárosokat, iparosokat és munkásokat dijaik és kiadásaik tekintetében az általuk készített vagy kijavított és visszatartott dolgokra. A törvénykezési rendtartás 93. §-a a szállásadás viszonyából eredő kereseteket, a menynyiben ezek a panaszlott helyben tartózkodása alatt indíttatnak meg, a sommás eljárás alá helyezi ugyan: de az e viszonyból eredő követeléseket illető vagy illethető zálogjogra nézve sem törvénykezési rendtartásunkban, sem más törvényeinkben intézkedést nem találunk. A revideált magyar kereskedelmi tervezet 308. czikke megtartási jogot ad a kere-kedőnek az adós pénzeire és ingóágaira, melyek ennek akaratával tényleges birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek; és mert a vendéglősök, ha üzletük a kis ipar körét meghaladja, a magyar tervezet szerinf a kereskedők sorába tartoznak — nem szenvedhet kétséget, miszerint e minőségükben követeléseikre nézve a kereskedelmi törvény intézkedéseiben elegendő védelmet találnak. Ki volt terjesztendő ez intézkedés a vendéglősökre általá'oan, mert ezek követeléseire nézve egyedül is kizárólag a vendég úti-pódgyászában találhatnak biztosítékot; nekik mindenkit be kell fogadni, mig ezt helyiségeik engedik a nélkül, hogy a beállój vendég fizetési képességét vizsgálhatnák; jogos és méltányos tehát, hogy őket az utas podgyászára, mint egyedül i lehetséges kielégítési alapra megtartási, illető-I leg zálogjog illesse, 8 bogy ennek alapjáu a | zálogos hitelezőkre nézve megállapított elvek I szerinti kielégítésre igényt tarthassanak. A fen ' nebb felhozott okok alkalmazhatók az iparosok