Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - A börtönkönyvtárak használatánál alkalmazandó elvek

— 294 -rül fel, váljon a jogerejü egyesség az egyező félek hozzájárulása nélkül megváltoztatható-e egyáltalán, és ha igen, az eljáró biró jogosítva van az egyik egyező fél ellenzése daczára a létrejött birói egyességet megváltoztatni. Valamint minden kétoldalú szerződéshez, ugy kiválólag az egyesség létrejöttéhez a szerződő, illetve egyező felek teljesen egybehangzó akarat nyilvánítása szükséges; ott hol ezen teljesen egybehangzó akarat nem létezik, egyességről sem lehet FZÓ. Ha tehát, a birói egyesség csak a?on feltétellel jött létre, hogy felperes jogelődje arra esküdjék meg, hogy alperesnek sem a tőkét, sem a kamatokat le nem fizette eltérésnek ezen feltételtől csak ugy lehet helye, ha mindkétfél hozzájárul; egyébként az egyesség fennáll és a kikötött feltétel nem teljesítése folytán az eljáró bíróság igen helyesen az esküt le nem tettnek mondotta ki: Ámde ezen elmélet ellen azt lehet ellen vetni, hogy azon esetben, ha egyesség kötésénél a szerződő felek valamely lényt határozottnak vettek, és ez későbben valótlannak bebizonyult, az egyesség mindig megtámadható. De itt ezen elmélet nem alkalmazható, mivel az eskUminta megállapításánál csak egyik fél birt tudomással arról, hogy a kamatok már fizetvék, a másik fél pedig épen az ellenkezőt tette fel. És épen ezen különböző feltevésnél fogva létesülhetett az egyesség. Ha tehát az eu'yik egyező félnek feltevése, a ki a kamatokat fizetetteknek állította, az engedményező vallomása folytán valónak bizonyult be, akkor a fenni elmélet alkalmazásba ez esetben nem jöhet; de másrészt, az ily egyesség, ha a felek által valamely tény az egyességnek kötésénél bizonyosnak vétetett és későbben valótlannak bebizonyodik az egyesség csak megtámadható, de nem ipso juro semmis. A semmitőszéki határozat tehát helytelen azért, mert az egyik szerződő fél, t. i. alperes az eskü formulázásának tanúsága szerint is tudta, és neki tudnia kellett, hogy a kamatok már fizetve lettek, az engedményezőnek az eskületételi határnapon tett nyilatkozata folytán pedig bizonyossá vált az, hogy alperes feltevése helyes volt; és helytelen továbbá a semmitőszéki határozat azért is, mert az egyesség ipso juro nem lehet temmis, hanem legfelebb megtámadható. Azor színleges érv, hogy a perfolyamata alatt a kereseti követelést bármikor le lehet szállítani, nem bizonyít semmit, mert nem az a kérdés, váljon lehet e követelést leszámítani, hanem az a kérdés, lehet-e mindkét fél hozzájárulása nélkül egyességet megváltozatni. Mind fennt kifejtetett, sem az eljáró bíróság sem a semmitőszék nem lehet és nincs is hivatva és jogosítva egyességet megváltoztatni, hanem egyességet kötni és megváltoztatni csak a szerződő felek lehetnek jogosítva. Felhozható végül azon érv is, hogy az egyesség már jogerőre emelkedvén, azon valamint jogerőre emelkedett Ítéleten, többé változtatni nem lehet. Mindezek után — nézetünk szerint — az eljáró bírónak eljárását helyeselni,? a semmitőszékét pedig helyteleníteni kell. MiJcor lehet helye az itelet alá terjesztésnek? I §-ában előirt eljárás pertárnok által megtartva nem lett volna, valamint a panaszban előadott I és a pertárnok ellen intézett s a dolog érdemére nem tartozó czélzatos kifejezéseket, meny. nyiben a felperesi ügyvéd nem eléggé szabályszerű eljárása egyáltalában és egészen távollétnek és meg nem jelenésnek tekinthető nem lévén ; nehogy felperesek ügyvédüknek hiányos eljárása miatt jogaikban vétlenül hátrányt szen-I védjenek, az alperesi elleniratok átvételére a I f. é. márczius hó 30-ik nápjának délelőtti 9 órája a törvényszéki pertárba kitüzetik, és arra peres felek képvipelőik által a prt. 111-ík | §-ára való figyelmeztetés mellett megidé^tetnek. A periratok, pertárnokhoz utasíttatnak. Ezen végzés ellen alperesek semmiségi ! panaszt nyújtottak be, melyben előadják hogy I a törvényszék felperesek egyszerű kérelmére, anélkül hogy igazolással éltek vagy panaszlók kihallgatva lettek volna, az ellenirat átvételére ujabb határidőt tűzött ki; továbbá, hogy a kérelemhez mellékelt sürgöny Uray Meoyhért fogházi felügyelőhöz szólt, ki ügyvédi oklevéllel nem bírván, megjelenése esetében is a ptr. 85-ik §. b. pontja szerint megbízott képviselőnek nem tekinthető. A magyar királyi Curia mint semmitőszék 1874. évi június 10-én 7918. szám alatt hozott határozatával, az 1873. évi april 21-én követett azon eljárást, mely szerint alperes részéről az Ugy Ítélet alá terjesztetett, s az eljárástól kezdve az egész további eljárást a prdtrts 297-ik §. l-sőpontjaés a 304-ik§ alapján hivatalból megsemmisítette, az azóta keletkezett perbeli iratokat a perfelvételi jegyzőkönyvből kitöröltetni rendelte, s a királyi törvényszéket oda utasította, hogy a válaszirat beadására határnapot tűzzön ki. Mert: a prdtrts 143-ik §-a szerint valamely ügyet ítélet alá terjeszteni csak akkor van jogosítva az egyik fél, ha a másik fél periratát a kitűzött határidőben be nem adta, nem pedig akkor is, ha a periratot benyújtó fél ellenfele a perirat átvételére meg nen jelent ; ezen esetben csak a következő perirat beadására lehet határidőt kitűzni, és csak ekkor, ha a perirat a kitűzött határidőben be nem adatik, támad az ellenfélnek joga az, ügyet Ítélet alá terjeszteni. A jelen esetben 1873. évi april 21-én, mint az ellenirat beadására kitűzött határnapon felperes a pertárban nem jelent meg, alperes az ügyet e miatt azonnal ítélet alá terjesztette s a későbbi eljárás az ellenirat átvételének elmulasztása illetőleg a válaszirat beadásának elmulasztása miatti igazolás kérdésében folyt, holott valamely perirat átvételének elmulasztása miatt a prdtrts 306-ik §-a szerint igazolásnak helye nincs, az mindaddig átvehető, mig a következő perirat beadásának határnapja el nem múlt; a válaszirat beadásának elmulasztása miatt pedig igazolásnak szüksége nem volt, mivel annak beadására a prdtrts 132-ik §-a ellenére határnap kitűzve nem lévén, azt elmulasztani sem lehetett. A prdtás 35. §-ának azon intézkedése, hogy könyvkivonati és számla követelések azon helybiróság előtt is perelhetők, hol a könyvek vitetnek, csak hiteles könyvkivonati és számlabeli követelésekre vonatkozik. és munkások dijaira nézve is, melyekről törvénykezési rendtartásunk — ha ugyan ennek 93. §. k) pontját a jelen esetre alkalmazni lehet — hasonlagaz eljárás szempontjából intézkedik. A 2. pont alatt felsoroltatnak mindazok, kiket munkadíjaik \agy kiadásaik tekintetében a készített vagy kijavított dolgokra zálogjog illet, magától értetvén, hogy a kérdéses jog a dolog birtokához van kötve olyképen, hogy annak kiszolgáltatásával maga a zálogjog is megszűntnek tekintetnék, mert ez esetben az alap, melyhez a jog fűződik, s mely a külön kielégítést biztosítja, megszűnnék. A magyar kereskedelmi tervezet (376., 385..408 cz.) a bizományosnak, továbbitónak és vitelezőnek zálogjogot, illetőleg külön kielégítést ad a bizományi, továbbított és vitelezett árukra nézve, és a sorrendet is megállapítja, mely a bizományos továbbító és vitelező követeléseinél megtartandó. Ily körülmények közt — szerző szerint — mi sem természetesb mint az, hogy a jelen tervezetnek sem a zálogjog, sem az elsőség megállapításába bocsátkoznia nem lehetett, hanem m indösszc arra kellett szorítkoznia, hogy minden lehető félreértés elkerülése végett a 64. §-ban kijelenti, miszerint a kereskedelmi törvény e részbeni intézkedései csőd esetében sem szenvednek változást, hogy tehát az érintett hitelezők clgőségére nézve csőd esetében is a kereskedelmi törvény intézkedései szolgálnak irányadóul. (Folyt, köv.) Belföldi jogesetek. A jogerejü egyesség a felek hozzájárulása nélkül megváltoztatható-e ? (Dr. M. J.) Dvornák Józsefnek Weltner K. elleni, a pest-terézvárosi járásbíróságnál 25 frt 8 jár. iránti ügyében, a tárgyalás kezdetén a következő egyesség jött létre. Ha felperesi részről Bartoloss Betti mint a kereseti követelés engedményezője leteszi a főesktit arra, hogy ő alperesektől a kereseti 25 frtnyi tőkét, a kötvényben kikötött 6°/0 kamatokkal együtt, több részletben fel nem vette, hogy a kereseti kötvényre alperesek egy krajczárt sem fizettek, és hogy alperesek a mai napig is az egész kereseti tőke és annak 6°/o kamataival együtt hátralékban vannak: az esetben kötelezik magukat alperesek, a kereseti 25 frt. tőkét ennek 1868. évi febr. 25-től járó 6°/0 kam. és 9 frt perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni, ha pedig felperesi részről az eskü Bartoloss Betti által le nem tétetnék, illetve mától fogva 15 napig be nem jelentetnék, az esetben felperes keresetétől önként eláll, kötelezi magát alpereseknek 8 frt perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetni. Ennek folytán felperes bejelentette Bartoloss Betti engedményezőjének az eskü letétele iránti készségét, és az eskü letételén kitűzött határnapon Bartoloss Betti felperessel együtt meg is jelent, s ez alkalommal a bíróság előtt azon kijelentést tette, hogy az ezen keresetbeli tőke után járó kamatokat alperesektől felvette, és ő csak arra volna kész esküdni, hogy a tőkét nem kapta meg. Az eljáró biróság azon oknál fogva, mivel az engedményezőnek nyilatkozata az egyességileg megállapított esküvel ellenkezik, az esküt tőle nem vette ki, és az egyességileg megállapított esküt végzésileg le nem tettnek mondottaki. E végzés ellen felperes semmiségi panaszt jelentett be. A semmitőszék a semmiségi panasznak helyt adott, azzal indokolván ebbeli határozatát, hogy felperes kereseti követelését bármikor alább szállítani jogosítva van, s az által, hogy felperes illető jogelődje magát a kamatokra nézve kielégíttetnek nyilvánította, s az esküt egyedül a tőketartozás iránt kívánta letenni az egyeségileg megállapított eskü lényeges változást nem szenvedett. A fenniek értelmében a járásbíróság ujabb eskületételi határnap kitűzésére és az eskü kivételére utasíttatott. Ezen eset elbírálásáról azon két kérdés me(M. B.) Papp Albert és érdektársai felperesefenek, báró Úray Bálint, ennek el'ialtával pedig annak örökösei, továbbá báró Uray Kálmán alperesek elleni zálogváltó perében a szathmárnémethi királyi törvényszék 1874. évi márczius 17-én 1214. szám alatt következő végzést hozott: Felperes megbizettjának Alajos Menyhért ügyvédnek ezen királyi törvényszékhez 74S/s74-P. szám alatt beadott panaszos kérvényéhez csatolt s Uray Menyhért várnagyhoz czimzett távirati értesítésből kitűnvén az, miszerint nevezett felperesi ügyvéd, habár nem eléggé szabályszerüleg is, intézkedett az iránt, hogy az alperesi elleniratok felperesi részről átvétessenek, mi azonban a perfelvételi jegyzőkönyv szerint nem eszközöltethetvén; mellőzve azon körülményi, mintha az ügyviteli szabályok 49-ik (M. B.) Utassy Mórnak Farkas László elleni 188frt 20 kr. és járulékai iránti sommás perében a pest-terézvárosi királyi járásbíróság 1874. évi február 28-án 15,841. szám alatt következőleg ítélt: Felperes keresete 135 frt 70 krra leszállittatván, alperes kötele3 ezen összeget, ennek a kereset beadása napjától, vagyis 1874. évi január 6-tól járó 6°/0 kamatait és 30 frt. perköltséget felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperesi ügyvéd díjai és költségei saját ügyfele ellenében 30 frtban, alperesié, ugyancsak saját fele irányában 20 frtban állapittatnak meg. Indokok. Annak megjegyzésével miszerint a kereseti számla 2-ik és 3-ik tétel-öszszege tekintetében felperes kérelme folytán