Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - A börtönkönyvtárak használatánál alkalmazandó elvek

- 292 -nélkül rendeli, hogy az abban érintett tételek a megállapított sorrendben fizetendők ki, mi az esetleges repartiálást teljesen kizárja. Hogy a tervezet, az átruházási illetékek, adók, közter­hek és ezek netaláni pótlékainak a csődöt köz­vetlenül megelőző három esztendőre biztosit első­béget, a szerző szerint abban találja indoko­lását, hogy szemben az osztrák csődtörvény intézkedésével (31. §. 1.) a magyar állam alattvalói, az örökös tartományai alattvalói irá­nyában nevezetes hátrányban lennének, ha az érintett intézkedés fenn nem tartatnék; mert mig az osztrák alattvalók előtt, kik itteni in­gatlanokra nyertek zálogjogot, csak egy évi adók és közterhek vonatnának le, azalatt a magyar alattvalók Ausztriában csak három évi adók és közterhek levonása után igényclhetné­nsk kielégítést, mi sok esetben a követelés veszélyeztetését vonhatná maga után. E mel-1 tt nem lehetett szem elől téveszteni, hogy a 1868. XXI t. cz. 86. §-a az adóknak és köz­terheknek a csődöt megelőző két évre ad első­séget, hogy továbbá a törvénykezési rendtartás 446. §. 6) pontja végrehajtás esetében is két evi illetékek és adók tekintetében állapítja meg az elsőséget; mi nyilván arra mutat, hogy a törvényhozás az id. törvénykezési szabályok által megállapított egy esztendőt kevésnek tar­totta. Ugy de, ha az illetékek, adók és közter­heknek csődön kivül is két évre adatik elsőség, akkor — eltekintve a íennebbi okoktól, — ezen elsőség csőd esetében három évre terjesz­tendő ki, annál is inkább, mert ez által a kincstár megszabadni azon tehertől, hogy kö­veteléseit, mihelyt egy évet meghaladtak, telek­könyvileg biztosítsa. A mi a régibb illetékeket, adókat és közter­heket illeti, azoknak, az eddigi gyakorlathoz Lépest a bekebelezett^ hitelezők előtt elsőséget adni nem lehetne; sőt az ily követelések az ingatlan vételárából általában csak annyiban nyerhetnek kielégítést, a mennyiben azokat a fennálló törvények és törvényes rendeletek szerint az ingatlan vagyonra zálogjog illeti. E tekintetben a törvényhozás további intézkedéséig az 1868. XXI. t. czikkuek a közadók biztosítá­sára és behajtására vonatkozó határozatai szolgálnak irányadóul. Az előbbi §-ban érintett tartozások és költségek kielégítése után ugyan­ezen §. intézkedései értelmében elégíttetnek ki a jelzálogos hitelezők követelései a telek könyvi bejegyzés által megállapított elsőség szerint; a bárom évnél régibb időből eredő át­ruházási illetékek, adók és közterhek, a meny­nyiben azokat a fennálló törvények v?gy tör­vényes rendeletek szerint, az ingatlan vagyon tekintetében zálogjog illeti. Az 58. §. szériát a szolgalmak, mint az in­gatlan vagyon trhei fenntartaadók, s a vevőié átntaandók, feltéve, hogy ez a szolgalmat mege­lőző jelzálogos követelések sérelme nélkül tör­ténhetik. Ha az átutalás által a jelzálogos hitelezők sérelmet szenvednének, a kártérítési igény mint jelzálogos követelés — 55. §. 2. — az át nem utalható szolgalom helyébe lép". A szolgalmaknál két eset lehetséges, j azok vagy átutalhatók a vevőre a jelzálogos hitelezők sérelme nélkül, vagy nem ; első esetben nincs semmi elfogadható ok arra, hogy az át­utalás meg ne történjék, hogy tehát a szolga­lom mint reálteher az ingatlan vagyonon to­vábbra fenntartassék ép úgy, mintha a vagyon magáneladás utján ment volna át az új birto­kosra ; az utóbbi esetben az átutalás nemcsak méltatlanságot, hanem egyenes jogtalanságot vonna maga után; mert minden jogi felfogás­sal ellenkeznék az, hogy a jelzálogos hitelezők egy később bekebelezett szolgalom miatt rö­vidséget szenvedjenek. Ez esetben okpzerüen nem marad egyéb hátra, mint a jogosultat a megszűnt szolgolomért kárpótolni, azaz megen­gedni, hogy a megszűnt szolgalomért járó kár­pótlási összeg azon helyre léphessen, melyen maga a szolgalom biztosítva volt. Hogy azonban a felett, váljon a szolga­lom átutalható-e vagy sem, általában határozni lehessen, szükséges lesz az igatlan vagyont két irányban megbecsültetni, egyszer tekintettel az átutalandó szolgalomra és másodszor tekin­tet nélkül e teherre; az eként nyerendő becs­érték nemcsak arra nézve szolgálhat iránya­dóul hogy lehet e a szolgalmat átutalni vagy sem, hanem arra nézve is, hogy mily összeg­ben kell az át nem utalható szolgamért járó kártérítést felvenni; mert e kártérítést helye sen csak azon összeg képezheti, mely a vétel­árból a megelőző jelzálogos hitelezők kielégí­tése után fennmarad. Mindez a dolog termé­szete szerint csak az esetben fordulhat elő, ha a szolgalmat jezálogos követelések előzik meg ; mert ba a szolgalom első helyen van beje­gyezve, a jelzálogos hitelezők sérelméről szó sem lehetvén, a bejegyzett szogalom a vevőre minden esetben átutalandó, tehát eladás eseté­ben is fenntartandó lesz. A csődnyitás ténye a kamatok folyását meg nem szakithatja, miért is a jelzálogilag biztosított követeléseknél kétféle kamatot kell megkülönböztetni; olyanokat, t. i. melyek a C3Ődnyitás idejéig már lejártak és olyanokat, melyek a csőd tartama alatt esedékessé lesz­nek Az utóbbiakra nézve a fennebb érintett elv szerint nem lehet kétség az 57. §. intéz­kedése iránt, mely szerint azok a mennyiben zá'ogjog által biztositvák a tőkével együttesen, tehát egyenlő rangsorozatban egyenlitcndők ki; a mi a jelzálogilag biztosított és három évnél nem régibb évi járadékok, tartási költségek és más, visszatérő időszakokban, teljesítendő fizetésekre is áll. Ha az ingatlan vagyon vételárából a hátralékos és a csőd alatt folyó járadékok fedezésére elegendő alap nem marad, jogosult fél első sorban az érintett hátralékott kifizeté­sét 8 azután az esedékes járadékok kiegészíté­sét, magából a járadék biztosítására fordítan­dó tőkéből követelheti mindaddig, mig az tel­jesen ki nem merittetik. A csődnyitás előtt lejárt kamatokra nézve szétágaznak a nézetek; a a tervezet a mél­tányosság postulaiumának tekinti azt, hogy az osztrák alattvalók, kiknek itteni javakra be­keblezott követeléseik vannak, ugyanazon ked­vezményben részesitess-nek, melyeket az osz­trák csődtörvény a jelzálogos hitelezők részére megállapít. A kölcsönös forgalomnak semmi­kép 83m válhatnék előnyére, ha az osztrák alattvalók követeléseikre nézve nálunk keve-Behb előnyben részesitetnének mint a mennyit saját törvényeikserint élveznek Dd másrészt a tervezet jelenleg is ér­vényes intézkedést emel érvényre; illetőleg egy megszüntet éleszt fel, midőn a csődöt közvetlen megelőző három évre hátralékos kamatoknak a tőkével egyenlő elsőséget biztosit. Mindez természetesen csak az esetre értheiő, ha a ka­matok a tőkével együtt telekkönyvileg bizto­sítva let;ek, mert a benemjegyzett kamatokat a tőkével egyenlő ran<rsorozat sem a csődöt megelőző három évre, sem a csőd tartama alatt nem illethetné. A tervezet tehát világosan kiemeli, miszerint az elsőség csakis a jelzálo­gilag biztosított kamatokat illeti. A mi a régibb kamatok, évi járadékok, tartási költségek s más, visszatérő időszakok­ban teljetitendő fizetéseket illeti, azok az 58. §. intézedéseként, a mennyiben azokat zálogjog illeti, csak az 54—57. §§-ban érintett téte­lek után, és pedig tőkék sorrendjében nyernek kielégítést; a tervezet tehát elvileg a most is érvényes intézkedést fogadja el, s azt csak any­nyiban módosítja, hogy a kamatok részére megállapított időt az évi járadékokra stb. is kiterjeszti. A tervezet azonban egyúttal tovább megy azon esetről is intézkedvén, ha az el adott ingatlan vagyon vételárából a hátralékos és a csőd tartama alatt esedékessé vált évi járadékok tartási költségek s más visszatérő fizetések fedezésére a szükséges alap ki nem kerül; megállapítja ugyanis, hogy a jogosult fél ily esetben úgy a hátralékok kifizetését, mint az esedékessé vált járadékok kiegészíté­sét magából az alapból követelhesse. A szóban levő fizetések biztosítása ugyanis, az ingatlan vagyon eladása esetében akép történik, hogy az évi fizetéseknek megfelelő összeg tőkésitte-A „ is1 A börtönkönyvtárak használatánál alkalmazandó elvék. Most, midőn hazánkban el van ismerve a Lörtönkönyvtárak jótékonyságaszükséges, hogy ezek használatánál alkalmazandó elvekről szóljunk. Minden erkölcsi javitás tényezői között első helyen áll az olvasmány. A gondosan ki­választott könyvek olvasása által uj és jobb eszmevilágba vezéreltetik afegyencz, abban szó­rakozást és oktatást talál, reá öntudatlanul ta­pad a jó gondolat és ennek folytán az egyik a, másikhoz sorakozik és javul anélkül, hogy sejtené, ez az igazgatási teendőket is könnyíti. Könyv nélkül a magánzárkarendszer merény­let volt a fegyencz szelleme ellen, mig most ez a legbölcsebb tanáesadó ez a leger­erkölcsösebb társ, mely elviselteti a magányos­ságot. De a közös fegságban Í3 a fecsegők és gonoszkodók tervezetei között jobb gondola­tokra vezeti a fegyencz eszmejárását és a lár­más társaságból elvezérli és megóvja a rosz példáktól a szájhősök mérges befolyásától. Sztik­éges azonban egy különös könyvtár a művel­tebbek s az intézeti hivatalnokok számára, mert kell, hogy az utóbbiak is a fegyintézeti ügyek mezejéD gyűjtött tapasztalások előmozdítását és felvirágoztatását czélzó uj eszmékkel és intéz­ményekkel megismerkedjenek. De az olvasmány által eléretik azon czél is, hogy a hivatalnok a város zajos életétől a különben is rendesen távol eső hivatali magányban jól érzi magát 8 a hasznos, szivet és észt képező könyvek kö­zött mulattató és vidámító szórakozást talál. A fegyenczek számára nemcsak vallásos, hanem ismereteket tárgyazó gyakorlati szak­könyvek is választandók, fősuly fektetendő a szivreható népies irályban irt vidámító köny­vekre, mert hangsúlyozni kell, hogy csupa val­lásos könyvek nem vezetnek czélhoz. Vigyázni kell arra is, hogy a gyermekélet kicsinyes nyi­latkozatával foglalkozó munkák a könyvtárba fel ne vétessenek, mert & fegyenczek legna­gyobb része ismerkedve van már az élet ko­moly voltával miért az élet színpadáról vett anyag legalkalmasabb a gyűjteményre, de itt kizárandó minden regény, szinmü, politikai irá­nyú lap és egyáltalában a napi sajtó. A nők olvasmányául, minthogy azok szel­lemi látköre rendesen szűkebb, oly könyvek szük­ségesek, melyek a csrládi életet rajzolják. A hitfelekezeti bélyeget tükröző olvasmányok nem czélszerűek, és ezek az ő könyvtáraikból el­távolitandók. (Bővebben is erről „Bla-tter für Gef ángnisskunde." 1871. V. k. 1. füzete.) Az olvasásnak nem szabad azonban a munkáltatás hátrányára történni, hanem csak a kötelezett munkaidő befejezte után mint a javító rendszer lényege és alkateleme osztható be. Az olvasást nem szabad büntetés gyanánt te­kintetni, mert nem az elismerés, hanem a szel­lemi tápláló ellátás szükségességét kell főszem­pontul kitűzni, mely az olvasmányTbani része­sítés fontosságát magas fokra emeli. Nem szabad túlságos olvasást sem en­gedni, mert az absorbeálja a fegyencz erejét el­fordítja figyelmét a kiszabott munkától, miért is csak a javítási czél kellő tekintetbe vételé­vel kell az olvasmányt kiosztani. Ha egy magasabb miveltségti fegyencz meg nem elégednék a közönséges fegyintézeti könyvtár tartalmával és az intézet oly városban van, hol kölcsönkönyvtár létezik a valódi mi­velt egyénnek meglehet engedni annak hasz­nálatát, de nem a felületes és műveltség czége alatt fitogtatásból olvasni kivánó részére. Az intézeti igazgatóság tehet különbséget a fegyenczek között miért is a fegyintézeti fe­gyelem uralmának fenntartása mellett ez irány­ban az intézkedhetik. Réső E nsel Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom