Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. 3. [r.]

— 291 — tömegei, hanem az egyes vagy az összes hi- | telezőket terhelik. Ez okból az 50. §. 2)pontja, I mely szerint a tömeg költségének tekintendők a tömeg elleni igények felszámítása és megállapításával járó költségek, a mennyiben azok a jelen törvény értelmében az egyes hitelezőket nem terhelik; a felszámítás és megállapítással járó költségek általános felemlítése mellett arra szorítkozik, hogy a lehető kivételekre utal; jelezni kívánván ez által, hogy a sumtus processus nem minden esetben és nem feltétlenül esnek a tömeg terhére. Az adók és közterhek szorosan véve költségeknek nem tekinthetők, s inkább tartozások jellegével bírnak; mindazonáltal a dolog lényegére nézve teljesen közömbös az, hogy melyik cathegoriába Boroztatnak s a különbség e tekintetben mindössze a/, 52. §. intézkedésénél mutatkozik, mely szerint a tartozások a költségeket megelőzik. E körülmény azonban az adóknak és közterheknek a tömeg tartozásai közé leendő felvételét azért nem igazolhatná, mert a csőd tartama alatt lejáró adók és közterhek előleges kifizetése mellett semmi esetben sem szóinak azon indokok, melyek a tömeg tartozásainak elsőséget vindicálnak. A tömeg tartozásai, miként már kiemeltetett, bizonyos tekintetben hasonlag a tömeg költségei közé sorozhatók ugyan, de ezektől lényegesen különböznek a mennyiben az előbbiek mindig egy a hitelezők öss7,eségét kötelező obligatiót tételeznek fel. Azok, kiknek a tömeg ily módon kötelezve van, s kik a tömeg hitelezőinek tekinthetők, sem a csődhitelezőkkel, sem egymással közösségben nem állanak a creditorum universitas-hoz nem tartoznak. Ebből folyólag a tömeg hitelezői, kiket jogaik érvényesítésében a csődeljárás nem gátolhat és nem korlátozhat, annak befejezését bevárni nem tartoznak, s mert követeléseik nemcsak a tömeget, hanem a csődhitelezőket is terhelik kielégittetésüket minden más hitelező előtt igényelhetik. A tömeg tartozásai közé számitja a tervezet 51. §. 1) pontja a tömeggondnok jogérvényes ügyletei és jogcselekvényeiből eredő igényeket. A tervezet a csődtömeg képviselőjének bizonyos jogkört ád, melyen belől ez a tömeg érdekében kötelezettségeket vállalhat, és pedig vagy bizonyos cselekvények által, vagy bizonyos jogügyletekmegkötésével; az egyik esetben ügy mint a másikban a keletkezett kötelezettség a közadós összes vagyonát terheli, az mint a tömeg tartozása jelenkezik, tehát minden más hitelezőt megelőzőleg elégítendő ki, magától értetvén, hogy a tömeggondnok által elvállalt kötelezettség a csődtömeget csak az esetben terhelendi, ha a tömeggondnok a törvény által kijelölt, vagy a hitelezők által engedett jogosítvány körét túl nem lépi. A tömeg tartozásainak tekinti az 51. §. 2) pontja a közadós ügyleteiből eredő igényeket, a mennyiben a tömeg az ügylet teljesítését követeli, vagy a mennyiben a teljesítésnek a csődnyitás után kell történni. A tervezet 17. 18. 20. 21. és 22. §§. a tömeget feljogosítják arra, hogy ez a közadós által kötött ügyletekbe beléphessen. Ha a tömeggondnok e joggal élve az ügyletet átveszi, ezzel együtt átveszi azon kötelezettség teljesítését is, melyet az átvett ügylet a közadós ellsnében megállapított tekintet nélkül arra, hogy az ügylet volt-e már teljesítve vagy sem. Igaz, hogy a csődnyitás ténye a közadós kötelezettségeit rendszerint megszünteti, s a hitetezők igényeit pénzben követelhető kártérítésre változtatja; de a törvény e szabály alól maga tesz kivételt, midőn egyrészről a tömeggondnoknak az ügylet átvételét megengedi és másrészről bizonyos ügyletek folytatását — mint ez a 20. 22. és 23. §§-ban történik — határozozottan követeli. Igen természetes tehát, hogy minden oly esetben, midőn a tömeg a kétoldalú ügylet teljesítését a maga részéről követeli, vagy midőn e teljesítésnek mint pl. bérleti és haszonbérleti szerződéseknél a csőd tartama alatt kell történni, a tömeg az ügyletből eredő illetőleg a csőd tartama alatt lejárt kötelezettségnek minden más tartozást megelőzőleg eleget tenni köteles. Végre a tömeg terhei közé számitja az 51. §. 3) pontja a tömeg jogtalan gazdagodásából I eredő igényeket. A tervezet 7. §-a a közadós I azon intézkedései és jogcselekvényeit, melyeket ez a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában érvényteleneknek nyilvánítja, egyúttal visszaadatni rendeli azt, mit a közadós a csődnyitás után valamely ügylet következtében teljesített. Ez intézkedésnek mintegy természetes következményét képezi az 51. §. 3) pontja, mely a tömeg jogtalan gazdagodását mint érvényes szerzési jogezimet el nem ismeri. Ha a közadós a csődnyitás után valamely ügyletet köt, vagy valamely jogcselekményt végez s ennek folytán a tömegbe bizonyos érték folyik be a tömeg jogtalanul gazdagodnék, ha a befolyt értéket megtartaná, vagy azért megfelelő ellenértéket nem adna. A hitelezők a közadós vagyonát azon állapotban veszik át, melyben azt a csődnyitás ténye találta igen természetes tehát, hogy annak a közadós által utólagosan kötött ügyletekből eredő gyarapodására igényt nem tarthatnak, tehát azt mi a tömegbe ily módon befolyt kielégítésükre nem fordíthatják. Mindez természetesen nem nyerhetne alkalmazást, ha az ügylet a közadós részéről a csődnyitás előtt köttetett, vagy ha a közadós által a csődnyitás után kötött ügyletből a tömegbe érték be nem folyt, mert az első esetben mint kötelezett nem a tömeg, hanem a közadós jelenkezik, ki ellen a másik fél igényeit csak mint csődhitelező érvényesítheti, az utóbbi esetben pedig hiányzik az alap, melynél fogva a tömeget kötelezettnek lehetne tekinteni.Az 52. §. azon esetről intézkedik, ha a tömeg a töltségek és tartozások fedezésére nem elegendő, ha tehát azon kérdés merül fel, hogy a most érintett terhek közül, melyeket kell előbb kielégíteni; a mikor is aránylagos kielégítésnek van helye olykép, hogy a tartozások a költségek előtt ez utóbbiak közt pedig mindenekelőtt a készpénz kiadások egyenlittetnek ki. Szerző szerint nem lehetett a költségeknek a tömeg tartozásai felelt elsőséget adni; a tömeg tartozásait képviselő érték ugyanis annak kiegészítő részét nem képezi, a közadós vagyonához nem tartozik, az tehát, miként már kiemeltetett levonandó, mielőtt általában kielégítésről szó lehetne. Ellenben a tömeg költségei szükséges folyományai azon eljárásnak, mely a hitelezők összesége érdekében folytattatik; azok tehát e természetüknél fogva azon vagyont terhelik, mely a hitelezőkre nézve kielégítési alapul szolgál; ez pedig egyedül a nettó tömeg lehet. Ily körülmények közt igen természetes, hogy ha elsőségről szó lehet, ha ilyennek megállapítása általában szükségessé válik, az csakis a tömeg tartozásait illetheti. Hogy a tervezet a tömeg tartozásai mint ilyenek közt elsőséget nem ismer, azt szerző azzal indokolja, hogy erre minden elfogadható alap hiányzanék; ellenben nemcsak méltányosnak, hanem jogosnak is látszik, hogy a tömeg költségei közt a készpénzkiadásoknak adassék elsőség, mert a jog és méltányosság egyaránt azt követeli, hogy a positiv kár minden még a legigazságosabb nyereséget is megelőzze. Ha akár a bíróságnak, akár a tömeggondnoknak merülnek fel készpénzbeli kiadásai, ezeknek egy az adókat és közterheket, melyeknek ki nem fizetése positiv kárnak nem tekinthető mint a munkadijakat szükségképen meg kell előzniök, minden esetben szabályul szolgálván az, hogy az egyenlő cathegoriába eső követelések egymás közt aránylagosan elégitendők ki, ha azok teljes kielégítése nem lehetséges. Nem szenved kétséget, hogy a már történt fizetéseket azért, mert a tömeg a költségek és tartozások fedezésére nem elegendő visszakövetelni nem lehet A harmadik fejezet a zálogos hitelezők jogait tárgyalja és lényegileg az eddigi materialis intézkedéseket kívánja fenntartani; a jelen részben, — mondja szerző — mely egyedül materialis intézkedésekkel foglalkozik, az eddigi törvényes határozatokon csak annyiban történik változás, a mennyiben ezt akár a tervezet rendszere általában akár a csődeljárásra vonatkozó intézkedései szükségessé teszik. Az e részbeni változásoknál a tervezetnek, az osztrák csődtörvény rokon intézkedéseit már azért sem lehetett figyelmen kivül hagyni, mert az osztrák polg. törvénykönyvnek az ingatlan javakra szerzett dologi jogokat tárgyazó intézkedései még a szűkebb értelemben vett Magyarországban is kötelező erővel birnak, s az e részbeni eltérés a jogbiztonságot, ajtgok érvényesítését csak veszélyeztetné. Az 53. §. következő intézkedései : „Azon hitelezők, kik valamely dologi jog alapján a közadós bizonyos vagyonából külön kielégítést igényelhetnek, követeléseikkel a csődhitelezőket kizárják olykép, hogy a dologi joggal terhelt vagyonból csak az folyik az általános csődtömegbe, mi a zálogos hitelezők kielégítése után fennmarad. A zálogos hitélezők, a mennyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követeléseiket az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik" — két elv megállapítására szorítkoznak, midőn egyrészről kijelentik; hogy a zálogos hitelezők követeléseikkel a csődhitelezőket, a dologi joggal terhelt vagyonból leendő kielégítésnél, kizárják ; másrészről, hogy a zálogos hitelezők, a mennyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követeléseiket az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik. A most érintett elvek tehát implicite különbséget állítanak fel a különös és az általános tömeg közt ; az elsőt minden oly vagyon képezi és képezheti, melyből egy vagy több hitelező valamely dologi jog alapján külön kielégítést igényelhet; ellenben az utóbbinak azon vagyonösszeség tekintendő, mely a közadós ellen emelhető személyes igények kielégítésére szolgál. A speciális tömeg azonban — és ilyen több lehet — bizonyos esetben az általános tömeg jellegét is felveheti; mert az csak annyiban szolgál a dologi joggal biró hitelezők kielégítésére, a mennyiben ezeknek ebbeli igényei terjednek, az tehát, mi a most érintett igények kielégítése után fennmarad, a közös tömegbe vagyis azon vagyonösszeségbe folyik, mely a személyes követelések kielégítési alapját képezi. De a tervezet a zálogos hitelezőket sem szorítja kizárólag a különös tömegre, mert ezeknek megengedi, hogy követeléseket, a mennyiben azok személyes igényt is állapítanak meg, az általános csődlömeg ellen érvényesíthessék; mely esetben azok kiváltságos jellegüket elvesztik, s azon szabályok alá esnek, melyeket a tervezet a személyes igényekre, tehát a csődhitelezők követeléseire nézve úgy az első mint a második részben megállapít. Hogy az 53. §. intézkedései a reálhitelezők minden nemére kiterjednek, azt szerző nem tartja szükségesnek bővebben fejtegetni. A tervezetnek, mely miként már többször érintetett, a jelenlegi törvényes határozatokat lényegükben fenntartja, — szakítani kellett azon korábbi felfogással, mely a hypothecarius és a kézizálog által biztosított hitelezők közt különbséget téve, az utóbbiakat nemcsak követeléseik liquidálására, hanem a zálogtárgyak kiadására is kötelezte, illetőleg a zálogtárgyak átvételére feljogosította. Ezen általában felállított elv után a tervezet a jelzálog kézizálog és bányavagyon által biztosított hitelezők kielégítésére tér át. Az 54. §. megfelőleg a 49. §-ban kimondott elvnek, a tömeghez tartozó ingatlan vagyon vételárából s annak a csőd tartama alatt befolyt jövedelmeiből mindenekelőtt a tömegtartozásait és költségeit rendeli kielégíttetni és pedig azon mértékben, a mint e tartozások és költségek a speciális massát terhelik. Ebből folyólag önként következik egyrészről, hogy a tömeg tartozásai és költségei alatt csak azokat lehet érteni, melyeket a tervezet 50. és 51. §§-ai mint ilyeneket kijelölnek; másrészről, hogy a most érintett §§-ban megállapított tartozások és költségek a speciális massából csak annyiban nyernek előleges kielégítést, a mennyiben a speciális massára vonatkoznak. A vételárnak azon része, mely a tömeg tartozásai és költségei ntán fennmarad, az 55. §. 1) pontja szerint első sorban a csődnyitást közvetlenül megelőző három évre hátralevő vagyon-átruházási illetékek, adók közterhek s ezek netaláni pótlékaira fordítandó olyképen, hogy ezek kielégítése előtt a jelzálogos hitelezők követeléseiről szó sem lehet, mert az 55. §. határozottan és minden kivétel fenntartása