Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. 3. [r.]

=5 290 -mi magánjogunkban általános elvképen el van fogadva, és mit e kitétel a „leltár jogkedvezménye mellett" mond. A 6. §. első kikezdése a csödnyitás joghatálya alól kiveszi a közadósnak a csőd tartama alatti szerzeményét és második kikezdése elzárja őt e csődtömeg vagyonából való tartás iránti igénytől, tartásban csak a hitelezők beleegyezésével részesítvén őt. Már a II. czikkben talán kelleténél bővebben is kifejtettem azon jogi, erkölcsi és czélszerüségi indokokat, melyek folytán a közadós csőd alatti szerzeménye, levonva ebből a fenntartásához szükségeseket, a csődtömegbe fbglalandók. Nem akarok tehát ismétlésekbe bocsátkozni, és habár ezen §. újólagos átolvasásánál uj még uj okoknál fogva is az abban kifejezett rendelkezés helytelensége iránti meggyőződésem még erősbbé válik, ezen indokok mellőzése mellett az olvasót II. czikkemre utalom. De nem mellőzhetem itt azon megjegyzésemet, hogy ezen első kikezdés fölösleges. Az első §. ugyanis tartalmánál fogva kizárja a közadósnak a csődnyitás alatti szerzeményeit a csődnyitás joghatálya alól; ha tehát ezen első §. már amúgy is magában foglalja azon elvet, fölösleges a 6. §. első kikezdése, a mely csak ugyanazt tartalmazza. Fennálló magyar csődtörvényünk is kivonja a csődnyitás joghatálya alól a közadósnak a csődnyitás alatti szerzeményeit, de azt sehol sem mondja ki. Egyébként akarom hinni, hogy a 6. §. ezen első kikezdése nem azért fog töröltetni, mivel tartalma már az első §-ban hallgatag ki van fejezve, hanem azért, mivel törvényhozásunk a korszellemet és a körülményeket felfogva, a csődnyitás joghatályát a közadós csőd alatti szerzeményeire is kiterjesztendi. A második kikezdés azon rendelkezését, hogy a bukott csak a csődhitclezők beleegyezésével részesithető segélyben, helytelenítem, mert, ha a bukott a csőd tartama alatt szerez, a hitelezők alamizsnáit amúgy sem veendi igénybe, tehát ezen rendelkezéssel azon bukottaktól, kik a csőd tartama alatt szerezhetnek, semminemű jogelőny megvonva nincs, ha pedig, mint az sok esetben történik, az irányában uralgó közbizalmatlanságnál fogva nem szerez, ugy embertelenség őt tartás iránti igényével kizárólag a hitelezőktől függővé tenni. E tekintetben a biróság határozatát kellene mérvadóvá tenni, mint azt a német javaslat 130. §-a rendeli. Következő czikkemben azon intézkedések jogkövetkezményeiről szólok, melyeket a közadós a csődnyitás után tesz. Dr. M i s n e r Ignácz. Szemle. Az ausztriai igazságügyi minisztérium rendelete a csődeljárás terén felmerült visszaélések meggátlására. — A németországi mozgalomhoz a magánvádemeléstől függő büncselekvények tárgyában. Budapest, szeptember 1. (—r.) Egy idő óta napi lapjainkban megbeszélés tárgyát képezi azon intézkedés, melyet az igazságügyminiszterium a csődperügyelők és a tömeggondnokok ügyében tenni kíván. A közbelépés szükségének érzetét, mint nálunk rendesen történi szokott, egy Ausztriában életbe léptetett intézkedés érlelte meg. Folyó év aug. 6. ugyanis az osztrák igazságügy minisztérium a cs3deljárás terén felmerült visszaélések meggátolása végett rendeletet bocsátott ki. Ezen rendeletet jónak látjuk főbb vonásaiban vázolni. Az 1868. decz. 25-iki csődrendtartás — mondja a rendelet — czélul tűzte ki magának, hogy ne csak a csődben felmerülő jogok kikutatása és megállapítása egyszerüsitessék, hanem lehetővé kívánta tenni, hogy a csődvagyon realizálása és a hittelezők kielégítése gyorsabban és az érdekeltekre nézve kevesebb áldozatokkal menjen végbe, mint azaz előbbi eljárás megkötöttsége és formalismusa miatt lehetséges volt. Az első feladat megoldása csaknem kizárólag a bíróságok kezébe van letéve, és az ehhez fűzött várakozások teljesedésbe is mentek. A feladat második részének sikerülése azonban különösen a hitelezők által választott közegeknek és a törvényszékek által kirendelt csődbiztosoknak eljárásától függött. Itt a törvény nem rendelkezhetett részletesen, itt a cselekvőknek önállóságát meg kellett óvni és a szabad választásnak kellő tért adni. Azonban siker csak azon esetben volt várható, ha az eljárásra hivatott közegek amancipálván magukat a régi eljárás bilincsei alól, mindent megtesznek, hogy az ügyek lebonyolítása a lehető leggyorsabban történjék. A feladat ezen része a rendelet szerint sokkal kcvésbbó sikeresen oldatott meg, mint a másik rész. Hiányzott a tömeggondnokok részéről az erélyes kezdeményezés, a hitelezők választmányának részéről a hathatós ellenőrzés, maguk a hitelezők részéről az éber közreműködés és a vezérlő csődbiztos részéről a határozott fellépés mindannyiszor, midőn a tárgyalás lassan folyik, sőt nem ritkán egészen szünetel. Mindennek következménye pedig az, hogy ezen mulasztások eredménye gyanánt az eljárás indokolatlan huzavonása, a költségek szaporodása, a tőke lassankénti eltűnése és végül a hitelezőkre jutó quota összeolvadása áll be. Felhívja tehát az igazságügyminiszter a törvényszékek elnökeit, hogy gondoskodjanak arról, miszerint jövőre a főtörvényszékek és az igazságügyminiszterium azon helyzetben legyenek hogy a csődügyekben az ügykezelés menetét és sikerét figyelemmel kisérhessék és igénybe vehessék azon jogukat, mely szerint az első folyamodásu bíróságok felett felügyeletet gyakorolnak és azokat, ha a helyes ntról letérnek, oda visszavezérelhessék A rendelet a következő szempontokat ajánlja az első folyamodásu bíróságok figyelmébe. A csődbiztosok erélyesebben lépjenek fel mind eddig. A mi pedig a tömeggondnokekat illeti, a legnagyobb baj az, hogy egyes gondnokok kizsákmányolják állásukat arra, hogy az irományok szaporítása és a tárgyalások indokolatlan huzavonása által dijaikat rendkivülileg emeljék, ugy hogy elvégre a hitelezők számára megmentett sovány századékok a tömeggondnok által követelt és az indolens hitelező-választmányok engedékenysége folytán megszavazott összegekhez a legnagyobb aránytalanságban állanak. Ily egyéniségek jövőre nem tarthatnak igényt arra, hogy e bizalmi állásnál tekintetben vétessenek. De még kifogástalan eljárás mellett sem indokolható, hogy a tömeggondnokság csaknem kivétel nélkül jogászokra bizatik. Ha a tömeg állása bonyolódott, ha zavaros jogviszonyok megoldásáról van szó, akkor valóban miaden felek érdekében áll, hogy ügyvéd vagy közjegyző bizassék meg a tömeggondnoksággal. De ha az ügyek nem bonyolódottak, akkor kereskedők is elfoglalhatják ezen állást. Nagy baj az is, hogy a csődhitelezők nem élnek azon jogukkal, miszerint az ügyek vezetésére befolyást gyakoroljanak. A csődbiztosok feladata lesz ezentúl erélyesen oda hatni, hogy a hitelezők autonómiája ne csak látszólagos, hanem valóságos legyen az által, hogy részt vesznek azon ügyek vezetésében, melyek őket oly közelről érdeklik. Végül utat a rendelet arra, hogy a csődnyitás által megindított polgári és bűnvádi eljárásnak egymást kölcsönösen támogatnia kell. A csődbíróság kötelesége lesz ezentúl minden rendelkezésre álló eszközzel odahatni, hogy a fenyítő bíróságot értesítse mindenről, a mi a netaláni csalásokat felfedezhetné. A törvényszékek ellenőrzése pedig az által czéloztatik lehetségessé tétetni, hogy a legközelebbi év kezdetétől minden törvényszéknél táblás kimutatások lesznek készitetendők a csődügyekről és ezek minden év végén a főtörvényszéknek be lesznek mutatandók, honnan ismét az egész anyag össz-táblázattá alakítva az igazságügyminí8zteriumhoz fog felterjesztetni. Ezen rendelet nagy forrongást okozott a Lajthán túli ügyvédek körébeD. A bécsi ügyvédi kamara tárgyalás alá vette a kérdést és panaszos fölterjesztést intézett az igazságminiszterhez. A prágai ügyvédi kamara pedig felszólította a prágai kereskedelmi törvényszéket hogy nevezze meg azon ügyvédeket, kik mint tömeggondnokok megsértették kötelességöket hogy ezek ellen fegyelmi eljárás indittassék. A gráczi és a lembergi ügyvédek szintén nyilatkozni készülnek e tárgyban. — A westfalesi börtön-társaság érdekes tárgyalásokat folytatott aug. utolsó napjaiban Düsseldorfban. Mindenek előtt előadói jelentés tárgyát képezte azon kérdés, hogy a magán vádtól függő bűnös cselekvények (Antrags-Delicte), amint azok a német büntető-törvénykönyvekben meg vannak állapítva, müy befolyást gyakorolnak a nép erkölcsiségére. Az előadó tisztán gyakorlati szempontból indult ki és nagy mennyiségben összegyűjtött anyaggal bebizonyítani iparkodott a német büntetőtörvénykönyv ez iránti határozmányainak rosz hatását. Számos esetek mutatják, hogy jelenleg a szándékos testi sértéseknél a büntetésre czélzó indítvány nem azon szándékból tétetik, hogy a bűnöst a törvényes büntetés érje, hanem csak azért, hogy az indítványozó magának a lehető legnagyobb előnyt szerezze; felhozatott továbbá, hogy a bíróságok tekintélyét sértő alkadozások tartatnak fenn az indítvány visszavétele iránt és igen sok esetben a rendőrség, az államügyészség és a biróság eljárása a sértettnek szeszélyétől vagy könnyebb vagy nehezebb megvásárolhatásától függ. Sőt megtörtént az is, hogy a felek bizonyos mennyiségű pálinka fizetésében egyeztek meg, amelynek elköltése után ismét kihágások követtettek el. A rendőrség, mely hiába fáradozott a vizsgálat alatt a tényálladék megállapításában, még ki is gúnyoltatik. A nép jogérzete meg van sértve ezen igazságtalanság által és fel lehet hozni eseteket az iránt, hogy az egyik bűntettes több évre menő börtönnek vettetett alá, a másik pedig csekély összeggel kiváltotta magát. A gyülekezet egyhangúlag a következő határozótokat hozta. 1. A magánvádtól függő eljárás a német büntetőtörvénykönyvben nagyon is messze menő alkalmazást nyert; a büntetőtörvénykönyv tehát ezen irányban sürgősen igényli a revisiot. 2. Az egyszer megtett indítvány többé nem vonható vissza. y A magyar csődtörvény tervezete. y v. Megfelelőleg a 49. §-ban kimondott elvnek a tervezet 50. 52. §§. megállapítják azon tételeket, melyek mint a tömeg költségei és tartozásai vagy az általános vagy valamely speciális tömegből elégitendők ki, és sem pusztán előnyös tételeknek nem tekinihetők sem a közadós többi tartozásaival egy sorba nem helyezhetők. Az 50. §. megállapítván a tömeg költségeit, ilyeneknek jelenti ki: 1) a cíődnyitás, továbbá a tömeghez tartozó vagyon megállapítás, biztosítás, fenntartása, kezelés értékesítése és felosztásával járókat és melyek részben a sumtus oeconomici, részben a sumtus procescus fogalma alá esnek. Mindezen tételek oly természetes terheit képezik a tömegnek, miként az e részbeni bővebb indokolást szerzőmár azért is feleslegesnek találta, mert a tervezet nem szorítkozik arra, hogy a csődeljárási költségeket általában mint a tömeg költségeit kijelölje, hanem részletesen felsorolja mindazon jogezimeket, melyek alapján a tömeg részéről költségek követelhetők lesznek, magától értetvén, hogy az 50. §. 1. pontja alatt érintett költségek a 49. §-ban kimondott elvnek megfelelőleg az általános vagy azon speciális tömeg által viselendők, melyre vonatkoznak, melynek érdekében tétettek. Azon költségek, melyek a tömeg ellen érvényesített igények felszámításával és megállapításával járnak, tehát kivétel nélkül a sumtus procesus cathegoriájába tartoznak. E költségek részletezését annál inkább mellőzni lehetett, mert a részletezés legfelebb a liquidatióval járó egyes cselekvények felsorolásában állhatna, ez pedig szükségesnek már azért sem mutatkozik, mert a tervezet második részében leend helye azon esetek megállapításának, melyekben a felmerült költségek néma