Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. 3. [r.]

Negyedik évfolyam. 39. szám. Budapest, szeptember 3. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendeléseit és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye, " „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrady testvérek TARTALOM: Dr Apáthy IstváD magyar csődtörvénytervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd urtól Budapesten. III. — Szemle. (Az ausztriai igazságügyi miniszterium rendelete a csődeljárás terén felmerült visszaélések meggátlására. A németországi mozgalomhoz a magánvádemeléstöl függő büncselekvények tárgyában. ) — A magyar csődtörvény tervezete. V. — Belföldi jogesetek. (A jogerejü egyesség a felek hozzájárulása nélkül megváltoztatható-e? Mikor lehet helye az itélet alá terjesztésnek ? Mily könyvkivonali és számlabeli követelésekre nézve terjed ki a kedvezményes birói illetőség?) — Külföldi jogesetek. (Bünvádi felelősség építkezési mulasztásnál. ) — „Tárcza. " A börtönkönyvtárak használatánál alkalmazandó elvek. Résö-Ensel Sándor ügyvéd urtól Budapesten;, — „Vegyes közlemények. " Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böől. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. — KÜLÖN MELLÉKLETEK: a „Döntvények gyüjteménye" és a „magyar váltótörvénykönyvi tervezet"-nek egy-egy ive. Dr. Apáthy István magyar csődtörvénytervezete. III. A tervezet 2. §. -a a porosz csődtörvény második §-ának első kikezdésével és a német csődtörvény javaslat 5. §-ának első kikezdésével egészben véve megegyez; a tervezet azonban czélszerübbnek látta a porosz csődtörvény emiitett §-át hiven követni, a mennyiben avval szó szerint megegyezőleg kimondja, hogy a közadós azon vagyona, melyre a csőd kiterjed, a csődnyitás idejekor létező összes hitelezők kie-1 égitésére' forditíatik, mig ellenben a német javaslat ezen kitétele: „welche einen zur Zeit der Eröffnung des Verfahrens begründeteten Vermögensanspruch haben" különösen a „begründet" szó félremagyarázhatósága miatt a tervezetbe való felvételre oly alkalmas nem volt. Ezen 2. §. azonban egészen kihagyható, mert e helyütt csak tisztán elméleti jelentőséggel bir. Megfelelőbbnek tartom a „Code de Commerce"-nek abbeli intézkedését, melylyel az 558. czikkben azon a helyen, hol a csődtömeg felosztásáról szól, egyúuttal megemlíti, hogy a tömegbeli vagyon az összes csődkövetelések aránylagos kielégítésére fordittatik. A tervezet ugyanezt a második részben kétség kivül szintén meg fogja említeni. A tervezet harmadik §-a majdnem szóról szóra megegyez az osztrák csődtörvény 51. és 52. §-aival, és a külföldi hitelezők igényeire nézve első sorban a fennálló államszerződéseket mondja iráDyadóknak és „ezek hiányában külföldieket a belföldiekkel egyenlő jogok illetik, a mennyiben a külföldi állam a belföldieket hasonló kedvezményben részesiti; ezen intézkedések azonban nem nyernek alkalmazást oly igényekre, melyek egy külföldi által a csődnyiíás után ruháztatnak át egy belföldire. " Ezen §. intézkedését egyáltalán nem pártolhatom, és különösen nem az elmélet és az előre haladott korszellem szempontjából; ezen rendelkezésnek inkább politikai, mintsem szorosan jogi jelentősége van, és nem helyeselhető, hogy az állam a magánjog körében külföldieknek más mértékkel szolgáltasson igazságot mint a belföldieknek. Feltéve még azon esetet is, ha az egyik állam a másikkal surlódásban van, akkor sem tartom helyesnek a retorsio elvét, melynek értelmében egy külföldi igazságos követeléseit és talán összes vagyonát, melyet ő egy belföldire bizott, elveszítené. Ha külföldieknek szerzési képessége pl. ingatlanokra vonatkozólag megszorittatik, ugy annak van értelme, és ezen korlátozás az igazsággal és joggal ellenkezésben nem áll; de ha egy külfölditől jogos követelése kielégithetésére a törvény minden segélyt megvon, sőt követelésének érvényesithetését a belföldiek előnyére lehetleniti, úgy azt kell mondanunk, hogy ezen eljárás sem az igazsággal sem az állam tekintélyével, nem fér össze s valóban kislelkti és szükkebli azon felfogás, hogy az állam még béke állopotban is egy emberen megboszulja azt, mit nem ő, hanom egy tőle külömböző személy — egy jogi személy, az állam — vétett vagy érdekellenesen cselekedett vagy mulasztott. Meg kell még érintenem, hogy az oly nagy terjedelmet nyert nemzetközi forgalom és és hitel is nagy mértékben megkívánják, hogy a retorsio korhadt elve a csődjogban alkalmazásba ne vétessék. A német csődtjavaslat az általam itt kifejtett elvhez nagyon közel áll, a mennyiben 6. §-ában a külföldi hitelezőket a a belöldiekkel általában egyenlő jogokban részesiti, de mivel egyes esetekben a német birodalmi kanczellár hozzájárulásával a viszonzás elvét alkalmazandónak rendeli, némileg szintén még a retorsio elavult álláspontján áll. De nemcsak az igazság és a közérdek szempontjából kívánatos, hogy a tervezet 3. , §. -a egészen kihagyassék, hanem azért is, mivel nincs benne kifejtve, hogy azon esetben, ha a belföldieket külföldön egyenlő jogok nem illetik, mi szolgáljon a bírónak zsinórmértékül; nincs különösen kifejtve, valjon a csődkereset bejelentése el sem fogadható-e, vagy hogy a belföldiek irányában a külföldieket minő hátrányok érik. Ezen §. végpontja továbbá nem akadályozhatja meg a kijátszásokat. E szerint a törvény intézkedései oly igényekre is nyernek alkalmazást, melyek egy külföldi által csődnyitás után egy belföldire ruháztatnak át. Ezen rendelkezés kijátszásához azonban nem kell egyéb, mint hogy azon külföldi, kinek államával a viszonosság fenn nem áll, egy oly külföldire ruházza át követelését, kinek államávala viszonosság fennáll. A 3. §-nak tehát amugy sem igen lehet gyakorlati haszna, és azért a fennt kifejtettek folytán nem tartom alkalmasnak a csődtörvénybe való felvételre. Már az első §. fejtegetésénél is emlitém, hogy a 4. §. első kikezdése egészen fölösleges és hogy annak tartalma az 1. §-éval egyesíthető a nélkül, hogy ennek megérthetősége nehezíttetnék. Vonatkozva tehát a II. czikkemben előadottakra, az általam javaslatba hozott szöveget olyformán tartom módositandónak, hogy a 4. §. tartalma, t. i. hogy a közadós a csődnyitás tényével elveszti rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó tömeghez vagyona fölött, az 1. §-ba foglaltassék. Az 1. §. első kikezdését a tervezet §-ainak megfelelőleg, magában tartalmazva továbbá azt is, hogy a csődnyitás joghatálya a közadós, csőd alatti szerzeményeire is kiterjedt, végleg igy szövegezném: „A csődnyitás által a közadós elveszti kezelési és rendelkezési jogát végrehajtás alá vonható összes vagyona fölött, melyet a csődnyitáskor bir vagy a csőd tartama alatt akár viszteher mellett, akár ajándékozás utján szerez, vagy örököl. " Mivel a közadós a csőd tartama alatt ugy két-, mint egyoldalu jogügyletek, de különösen ajándékozás utjan is szerezhet, ezt minden kétség kizárásának és a bíróságok többféle értelmezéseinek meggátlása végett a szövegbe felveendőnek tartottam, és mivel oly örökség is szállhat a közadósra, melyet ő elfogadni nem akar, a szerzés fogalmát az öröklésre nem terjesztém ki, hanem e kifejezésben „vagy örököl" oly megfelelő szót véltem találni, melylyel nem áll ellenkezésben az örökségnek a csődtömeg által történhető elfogadása. A 4. §. második kikezdése szerint a kezelési és rendelkezési jog a hitelezők összeségére megy át, kik e jogukat az e végre választott képviselőség által gyakorolják. Ez a dolog természetének teljesen megfelel, és czélszerünek találnám, ha ezen kikezdés, ugy mint az ausztriai csődtörvénynél van, mint hozzátartozó kiegészítő rész az első §-hoz kapcsoltatnék, vagy közvetlen utána külön § t képezne. A tervezet igen helyesen mellőzi annak megemlítését, hogy a hitelezők a csődnyitás által a közadós vagyonán a tulajdon- vagy zálagjogot és minő zálogjogot nyernek. Évszázadokon át foly a vita e kérdés megoldása felett, és a theoria ez iránt határozott megállapodásra még nem jutott; a hosszu elvharcz azonban azt eredményezte, miszerint arra nézve mindenütt tisztában vannak, hogy a közadós a csődnyitás által a vagyona fölötti kezelési és rendelkezési jogot elveszti, és hogy ez a hitelezők összeségére száll, kik, az ebbeli jogot választott képviselőségük által gyakorolják. A képviseletnél megint azon elvi kérdés merül fel, valjon a tömeggondnok a a közadós helyettesenek vagy csupán a hitelező képviselőjének tekintendő-e. Nem látom helyén, hogy e lap szük keretén belül ezen elvi kérdéshez hozzászoljak, de fenntartom magamnak, hogy ezen kiváló érdekkel bíró kérdést egy külön monographiában tárgyalhassam. Egyébként az összes europai törvények a Code de Commerce 442. §. czikkének nyomán e kérdés megoldásánál beelégednek avval, hogy a közadóstól a vagyona fölötti kezelési és rendelkezési jogot elvonják. Az 5. §. szerint a hitelezők összeségének jogában áll a közadós nevében a leltár jogkedvezménye mellett örökösül nyilatkozni és hagyományokat elfogadni, és a második kikezdésben hozzá teszi, hogy az ily örökségből a tömeget csak az illeti, mi a netaláni terheken és adóságokon felül marad. Ezen §. rendelkezése a dolog természetének megfelel, de az első kikezdésből kihagyandónak tartom e kitételt: „a leltár jogkedvezménye mellett, mert a fennálló magyar törvények a „beneficium inventarii" kifejezést nem ismerik, és nálunk amugy is érvényben áll azon elv, miszerint az örökös az örökhagyó taztozásaiért csak az örökség erejéig felelős. Ha tehát ezen elv magánjogunkban amugy is hatályban van, fölösleges ezen kitétel „a leltár jogkedvezménye mellett" és fölösleges az egész második kikezdés, mely csak azt ismétli, MAGYAR THEMIS EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények Gyüjtemények mellékletekkel e gyüttesen: egész évre 10 frta félévre 6 frt, negyedévre 2 frt 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmente Ben és vidékről legczélszerubben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz.