Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 38. szám - Horvát törvényjavaslatok

— 286 -könyvezett javakraál és jogoknál a tömeggondnok részéről legitimatiót tehet szükségessé olyképen, hogy e nélkül a tömeggondnok a tömeg kiegészítő részének nyilvánított dolgok felett nem is rendelkezhetnék; ugyanazért a 46. §. első bekezdésében foglalt intézkedés kiegészítéséül szükségesnek tartotta szerző kimond ani, hogy a csődbíróság hivatalosan bizonyitandja, miszerint a házastárs jogait a törvény értelmében nem érvényesítette, hogy tehát az általa igényelhető dolgok értékére miként tartozik igényeii érvényesíteni, arról a tervezet második részében történik intézkedés. A csődeljárásra nagy befolyású azon javak elkülönítése, melyeket a közadós másokkal akár a tulajdon közösségénél, akár a társasági viszonynál fogva, akár más közösség alapján együttesen birt, és melyekre nézve a vele közönségben levőket bizonyos jogok illetik. A csődnyitás ténye a közősséget rendszerint megszünteti, s minden ily esetben azon kérdés merül fel: váljon azoknak, kik bukottal közösségben voltak, minő jo'rok engedtessenek a megszűnt viszonyon alapuló igényeikre nézve? A tervezet abból indul ki, hogy a közösség tárgyát képező vagyonból nemcsak a societas adósságai, hanem az egyes társaknak a megszűnt ^iszonyon alapuló minden, tehát személyes igényei is a közadós privát hitelezőit megelőzik, és igy a 47. §. értelmében a közadós tulajdonostársai annak ebbeli vagyonilletőségének elkülönítését és a fennállott viszonyból eredő igényeknek, a közadós magánhitelezői előtt leendő kielégítését követelhetik. A közös vagyonból tehát mint bukott társilletősége csak az Iordítható a privát hitelezők kielégítésére, mi a társasági tartozások s a társak igényei kielégítése után fennmarad, más szavakkal, hogy nem a bruttó, hanem a a nettó vagyon illetőség képezheti csak azon alapot, melyből a közadós privát hitelezőinek kielégíttetni kell. Hogy a szóban levő igények, a mennyiben a közadós vagyonilletőségéből ki nem kerülnek, mint csődkövetelések is érvényesíthetők, — kétséget már azért sem szenvedhet, mert ezen igények mint a közadós személyes tartozásai, annak általános tömegét s minden kétségen felül terhelik. A mi különösen a kereskedelmi, és pedig a közke-eseti és betéti társaságok hitelezőinek biztosított elkülönítési jogot illeti, arra nézve a 48. §. értelmében a kereskedelmi törvény határozatai szolgálnak irányadóul, miután a kereskedelmi törvény (és pedig a revideált magyar tervezet 97. és 143. czikkei) a hitelezők e részbeni igényeiről kellően gondoskodik. A mi végre az elkülönítési eljárást illeti, az iránt a tervezet második részében, és pedig ugy általában, mint az egyes associatiók sajátszerű természetének megfelelőleg történik intézkedés. A második czim második fejezete a tömeg hitelezői czirue alatt, a tömeg költségei és kiadásának kiegyenlítése körüli eljírást szabályozza. A csődeljárás, mely a közadós hitelezőinek bizonyos szabályok szerinti kielégítését czélozza, már e természeténél fogva is bizonyos költségeket, bizonyos kiadásokat, von maga után, melyek részint sumtus oeconomici, részint a sumtus processus jellegét veszik fel, és minden esetben azokat megelőzőleg egyenlitendők ki, kiknek érdekében a csődeljárás folyik. Ehez képest a 49. §. intézkedése szerint, a csődtömeghez tartozó javakból mindenekelőtt a tömeg költségei és annak tartozásai elégitendők ki. Midőn igy a tervezet a tömeg költségeit mint oly terheket jelöli ki, melyek minden más igényt és követelés tmegelőzőleg nyernek kielégítést csak az eddigi törvényes intézkedéseket tartja fenn, s azokat csak annyiban módosítja a mennyiben ezt vagy a tervezet constructiója, vagy a kellő világosság szükségképen megkívánja. A mi a tömeg lulajdonképeni terheit — adóságait — illeti, ezek az 51. §. intézkedése szerint a tömeg által kötött, illetőleg fenntartott vagy megtámadott ügyletből keletkezhetnek, s az eljárási költségekből abban különböznek, hogy bizonyos szeiződési kötelezettséget tételeznek fel, s a nélkül, hogy a csődnyitással szükségképen járó költségek jellegével bírnának, a közadós összes vagyonát terhelik, tehát minden más követelés előtt egycnlitendők ki. A jelen tervezet ugyanis a tömegnek több esetben megengedi, hogy ez a közadós által kötött ügyletet fenntarthassa, tehát abba beléphessen ; más esetekben ellenben a tömeget az ügylet megtámadására jogosítja fel. Ez intézkedéseknek azonban természetszerű következményeként jelenkezik az, hogy a tömeg egyrészről az átvett ügyletei a maj^a részéről teljesíteni, és másrészről azt, mi az ügyletből befolyt, visszatéríteni tartozik. Ebbeli kötelezettségei tehát az egész vagyont terhelik, s azoknak minden más követelést vagy igényt megelőzőleg kell a közadós javaiból kielégíttetni ; miért is azok helyesen tekinthetők a tömeg terheinek. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint azok kik akár zálog, akár megtartási, akár más ezimen a közadósnak bizonyos vagyonából követelhetnek kielégítést, s a személyes hitelezők közé nem sorozhatók, — a 49. §. második bekezdése szerint a költségek és tartozások azon tömegből egyenliteudők ki, melyre vonatkoznak, tehát azon arányban, melyben a kü'ön kielégítés alapjául szolgáló vsgyont terhelik. Ezen intézkedés, mely az általános és a különös csődtömeg megkülönböztetésén, ezek külön jogi természetén abpszik, csődtörvényünk szerint jelenleg is alkalmazást nyer; miért is annak bővebb indokolása e helyütt szükségesnek nem mutatkozik. Végre azon controversiák elkerülése végett, melyek a tömeget terhelő költségek természete iránt keletkezhetnének szüks gesnek látszott azon praesumtiót felállítani, hogy a költségek kétség esetében az általános tömeget terhelik. Ez intézkedés teljesen méltányosnak mutatkozik, mert ha a költségek különleges természete nem világos, ha nem igazolható, hogy azok valamely speciális massa érdekében történtek, — akkor leghelyesebbnek látszik, ha a költségek azok közé számittat nak, melyeket a csődeljárás mint ilyen szükségképen maga után von, melyek tehát nem az egyes privilegiálf, hanem az összes csődhitelezők érdekében történnek. (Folyt, köv.) } Horvát törvényjavaslatok. yCl. A hamis bukásról szóló törvényjavaslat, jrely a horvát országgyűlés elé terjesztetett, következőket tartalmaz : 1. §. A jelen törvény határozatai alá nemcsak azok tartoznak, kik az 1872. VIII. ipartörvény értelmében az iparhatóságoknál mint kereskedők és gyárosok bejelentvék, hanem mindazok is, kik a nevezett törvényes határozat kijátszásával s bejelentés nélkül iparszert! módon kereskedelmi és gyárüz'etet folytatnak. 2 § A hiimis bukás bűntényét minden fizeiésképtel n kereskedő vagy gyáros (1. §) elkövette, a ki azon szándékkal, hogy valamely üzleti hitelezőj5t megrövidítse 1. vagyonából valamit eltitkol vagy félretesz ; vagy 2. egészben vagy rés/ben költött adósságot elismer vagy más ilyes jogüzletet köt; vagy 3. ! az üzlet vitelében törvényesen előszabott üzleti j könyvek vezetését elmulasztja; vagy 4. a í vezetett, habár elő cem szabott üzleti könyveket megsemmisíti, eltitkolja vacy olyképen vezeti vagy módosítja, hogy belőlök vagyonának valódi állapotát ki nem vehetni; vagy 5. valódi vagyona állásának eltitkolásával vagy elferdítésével hitelt is nyerni törekszik ; vagy végül 6. összes üzleti hitelezőinek beleegyezése nélkül vagyonát egészben vagy részben elidegeníti, elzálogosítja, vagy elzálogosittatja. vagy valamely hitelezőnek a többiek rovására fizetést eszközöl. A felsorolt határozatok alkalmazandók tekintet nélkül arra, váljon a büntetendő cselekedet a fizetés beszüntetés előtt vagy után i követtetett el, vagy váljon a tettes kötelezettségeinek teljesítése nélkül üzletének vitelét meg' szüntette. 3. §. A hamis bukás elkövetésének büntetése mind a közvetlen tettesre, mind a bűnrészesekre vagy részvevőkre egytől öt évig terjedő súlyos fogság. Ha a szándékolt vagy okozott kár meghaladá a 300 frtot, a nevezett büntetés öttől 10 évig terjedő súlyos fogsággal fenyitendő. Ha azonban az összeg a 3000 frtot meghaladá, tizenöt-húsz évig terjedő súlyos fogaágbüntetés mondandó ki. 4. §. Aki a hamis bukás elkövetett bűnében a bűntetőtörvénykönyv 6. §. értelmében részt vett, a hamis bukásban való bünrészeség bűnét követte el s egytől öt évig terjedó' súlyos fogsággal fenyitendő. 5. §. A hamis bukás vé'séget követi el azon fizetésképtelen kereskedő vagy gyáros aki először: pazarlással, tőzsdejátékkal, differentialis üzlettel vagv más merész vállalatban aránytalan összeget elkölt, vagy ily összegre menő adósságot csinál; vagy 2. az évi mérleg elkészítését elmulasztotta; vagy 3. noha tudta hogy adósságai többre mennek, mint vagyona' a helyett, hogy csődöt kérne, uj adósságot csinál, vagy áruit jóval a valódi értéken alól elfecsérli, vagy 4. bármilyen a 2. §-ban jelzett cselekedetet elkövet, amennyiben belőlök más bűntény nem keletkezik. 6. §. A hamis bukás vétségének mind a közvetlen tettes, mind a bűnrészesek és résztvevők három hótól három évig terjedhető szigorú fogsággal büntettetnek. 7. §. Ha hamis bukás után az összes hitelezők kielégíttetnek, a hamis bukás bűnténye megszűnik mindazokra, kik ellen a bünfenyitő vizsgálat még meg nem icdittatott. 8. §. A büntetőtörve'ny 199. §. üt. f. és 486. §-ban foglaltak, amennyiben kereskedőkre és gyárosokra vonatkoznak, hatályon kivül helyeztetnek. 9. §. A jelen törvény a büntetőtörvény kiegészítő részének tekintendő. 10. §. A jelen törvény végrehajtásával a bán bizatik meg. II. Törvényjavaslat a Jegyenczek föltételes'} szabadon bocsáttatásáról. 1. §. A bán jogosítva van a fogházigazgató indítványára időleges büntetésre elitélt fegyenczeknek,kik magukat feddhetlenül viselik, kérelmükre foltételes szabadságot adni. Ily szabadság adható: a nem nyereség vágyból elkövetett bün miatt elitélt raboknak a büntetési idő felének kiállása után; azoknak, kik ily bűntényért egyszernél töbször nem voltak fenyítve; továbbá a nyereségvágyból elkövetett tűn miatt elitélt raboknak a büntetési idő leiének kiállása után; azoknak, kik ily bűntényért egyszernél többször nem voltak fenyitve, továbbá a nyereségvágyból elkövetett bűntények miatt elitélteknek büntetésidejük háromnegyed részének kiállása után. Azon fegyenczek. kik az utóbbi bűntényért egyszernél többször voltak fenyitve, ezen törvény jótékonyságából kizáratnak. 2. §. A feltételes szabadonbocsáttatás mindenkor visszavonható, ha a szabadon bocsátott magát roszul viseli, vagy a szabadonbocsáttatásával járó kötelességek ellen vét. Ha ily visszavonás történik, a szabadlábon töltött idő a büntetésbe nem számíttatik be. 3. §. A szabadonbocsátás visszavonása fölött a bán határoz. 4. §. A szabadonbocsátott fegyencz szigorú rendőri felügyelet alatt tartandó, és a rendőrség engedélye nélkül lakhelyét nem változtathatja. A fegyencz szabadon bocsáttatása idején is ilyennek tekintendő. 5. §. Azon hely rendőri hatósága, melyen a szabadonbocsátott fegyencz tartózkodik, fontos és a közjó tekintetei által indokolt sürgős esetekben a fegyenczetrögtön elfogathatja; a végleges határozathozatal azonban mindig bevárandó. Ha ily előzetes elfogatás folytán a szabadság tényleg visszavonatik, a visszavonás érvénye az elfogatás napjától kezdődik. 6. §. Ha a büntetési időtartam szabadonbocsáttatási engedély visszavonása nélkül foly le, a büntetés kiszenvedettnek tekintendő.