Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 38. szám - Horvát törvényjavaslatok

- 287 -7. §. Ezen törvény végrehajtásával a1 bán bizatik meg. III. Az államügyészség tagjainak szolgálati viszonyáról és az orsz. kincstárnak polgári jogi ügyekben való képviseltetéséről szóló javaslat következőket tartalmazza: 1. §. A főügyész a báni táblai ülnökök, helyettesei és az ügyészek pedig a tvszéki táblai ülnökök szolgálati minőségével birnak. Mind e hivatalnokokat megilletik azon előjogok, melysk a birói hatalomról, a birák figyelmi íelelŐPégéről 'szóló törvényekben a biráknak biztositvák. Áz államügyészi működés tartama alatt az emliíett törvények határozmányai azonban a főügyészre, helyettesére és az ügyészekre csak azon esetben vonatkoznak, ha akaratuk ellenére elbocsáttatnak az államszolgálatból, vagy nyugdíjaztatnak. A főügyész a báni táblai ülnökök személyállományába, a főügyészi helyettes és az állami ügyészek a tvszki táblai ülnökök személyi állományába tartoznak 2. §. Az ülnökhelyetteseken kivül még a szükséges segédszemélyzet is rendelkezésre bocsátandó a főügyésznek. Az államügyészek a szükséghez képest egy vagy több helyettest kapnak, kik a tvszki tábláknál tanácstitkárok, azok személyzetéhez tartoznak és velük egyforma illetéket hnznak. 3. §. A főügyész, és ennek helyettesei, (az ügyészek, alügyészek) a bűnügyi perrendtartásban előirt hivatalos működésen kivül az országos kincstárt polgári jogi ügyekben is tartoznak képviselni; azon felül az államügyész és az alája rendelt személyzet az orsz. kormánynak jogtanácsosokul szolgálnak. A tvszki költségek, melyek az orsz. kincstárt illetőleg ennek képviselete javára Ítéltettek, kizárólag az országos kincstárt illetik, mely viszont az őt terhelő jogügyletek költségeit \iseli. 4. §. A főügyész és az alája rendelt személyek felelőnek minden kárért, mely eljárásuk folytán az orsz. kincstárt éri. 5. §. Az államügyészség tagjai azon illetékeken kivül, melyek őket, mint az illető tvszk tagjait illetik, még működési pótlékot húznak és pedig a főügyész ezer frtot, helyettes ülnökei 500 frtot, a zágrábi államügyész 400 frtot, a többi ügyészek 200 frtot. 6. §. E törvény végrehajtásával a bán bizatik meg. Belföldi jogesetek. leszámítolás alatt álló társaság ki által képviseltetik ? (M. B.) Lőw Beér Miksa felperesnek, az első magyar állatbiztosi'ó társulat elleni 6201 forint 17 kr. és járulékai iránti sommás perében a pest- belvárosi járásbíróság 1874. évi marczins 18-án 11286. szám alatt kelt ítéletével alpere3t a kereseti tőke, ennek 1874. évi február 25-től járó 6 °/0 kamatai 50 frt. perköltség és ítéleti illeték megfizetésében elmarasztalta. A leszámítolás alatt álló társulatnak ezen Ítélet ellen beadott semmiségi panasza indokából a járásbíróság 1874. évi april 25-én 15055. 8z. a. következő végzést hozott: Miután felek a folyó évi 11286. szám alatt kelt Ítélet kihirdetése alkalmával a jogorvoslazai kitanitás után az ítéletben megnyugodtak, folyamodó kérelmével elutasittatik. Ezen visszautasító végzés ellen a társulat ujabban semmiségi panaszt adván be felhozva, miszerint a beidézett Zlamál a társulatból rég kilépett, s igy a képviseletre nem volt jogosítva, a társulat pedig perbe idézve nem levén, elmarasztalható nem is volt. A magyar királyi Curia mint semmitőszék ezen semmiségi panasz folytán 1874. évi június bó 9-én 7886. szám alatt következő h atározatot hozott: Tekintve, hogy a 15055/874. szám alatti Bemmiségi panasz a leszámítolás alatt álló alperesi társulat által a ptk. 297-ik §-a 15-ik pontja alapján s a perbe idézett személy képséleti jogosulatlansága miatt latt közbí vetvs ily esetben pedig a ptk. 298-ik §. b. pontja a semmiségi panaszt az árverés helyben hagyásáig megengedi a panaszt visszautasító végzés a ptk 297-ik §. l-ső pontja alapján megsemmisíttetik és ennek folytán az idézett semmiségi pacasz is vizsgálat tárgyává tétetvén, a neheztelt ítélet és az azt megelőző eljárás megsemmisíttetik. Indokok. Mert: az alperesi társulat leszámítolás alatt állván s annak foganatosítására külön bizottmány lévén kinevezve, az alelnökségről a társulat vallomása szerint különben is már régibb idő óta lemondott Zlamál Victor a társulat képviseletére jogosultnak nem tekinthetik, miért is az eljáró bíróság a ptk. a 297-ik §. 1. pontja alá eső semmiséget követett el, midőn az eljárást az alelnöki minőségben perbe idézett Zlamál Vic'orral lefolytatta, és az alperes társulatot a felperesi követelésben elmarasztalta, daczára annak, hogy a perbe idézett személy maga is kijelentette, hogy az alperes társulat képviseletére jogosítva nincs. A makacssági határidő után jelentkező félperes kérelmére a nem jelentkezett alperes ellen marasztaló ítélet nem hozható. Turner Andrásnak, Hrulitz Anna elleni 35 frt. és járulékai iránti perében a pestlipótvárosi királyi járásbíróság 1874. évi május 6-áu 15465. szám alatt következő végzést hozott: Felperes ítélethozatal iránt előterjesztett kérelmének ezúttal hely nem adatik. Indokok: Mert: a 15465/1874. számú idéző végzés tanúságaként a tárgyalás folyó hó 6-ikának délelőtti 7 órájára tüzetett ki, alperesnek tehát jogában állott a prts 111-ik §-a alapján további 2 óra eltelte, tehát délelőtti 9 óra után a bíróság előtti jelentkezés nélkül is eltávozni; felperes pedig csak is 10V2 órakor jelentkezvén, tehát a kiszabott órán túl 3V2 óra múlva, kérelmének ezúttal azért sem adathatott hely, mert a biróság magát azon eshetőségnek ki nem teheti, miszerint netalán eltávozott alperes e biróság helyiségeiben kellő időben volt jelenlétét utóbb igazolja. Mely végzés felperes előtt indokaival együtt nyomban kihirdettetvén, az ellene semmiségi panaszt jelentett be, melyet azzal indokol, hogy a prdtrtd 111-ik §-a a meg nem jelent félnek nem kedvezhet, sőt a megjelent félnek több jogot ad a kitett 2 órai idő után is elmarasztalást kérni, jelen ügyben pedig alperes meg vagy meg nem jelenése hivatalból nem fürkészhető. A fennti járásbíróság a bejelentett és irásbelileg indokolt semmiségi panaszt azon megjegyzéssel terjeszti fel a semmitőszékhez, miszerint: ezen bíróságnál azon eljárás dívik, hogy a törvényszabta 2 óra eltelte után a kereseti idézéseknél vagy is úgynevezett makacsságoknál, bármi más delog félre tétele s még a megkezdetett érdemleges tárgyalások félbenszakitása mellett is, mindenek előtt ezen határozatok mondatnak ki. Gyakori eset azonban és praegnansul illustrálja a jelenlegi, miszerint felek képviselői az eljáró birót ilyes határozatok hozatala iránt elkésetten zaklatva, a javában folyó tárgyalásokat megakasztják s ekként épen maguk a felek s kiválóan azok hivatott képviselői, az ügyvédek, késleltetik nagyobb részt a biróság eljárását. A magyar királyi Curia mint semmitőszék ezen semmiségi panaszt 1874. évi június 11-én 8418. szám alatt kelt határozatával elvetette. Mert: a tárgyalásra kitűzött órán túl két óra alatt egyik fél sem jelenvén meg, az ügy megszűntnek volt tekintendő, az eljáró biróság tehát az által, hogy a későbben jelentkezett felperes kérelmére, alperes ellen meg nem jelenés indokából, marasztaló Ítéletet nem hozott, alaki jogsértést el nem követett, felperesnek pedig szabadságában áll az ügynek ujabb kérvénynyel folyamatba tételét és uj határidő kitűzését szorgalmazni. Semmiségi eset* Kádár Lászlónak, Roth Ignácz elleni 11 frt. 60 kr. és járúlékai iránti végrehajtási ügyében, a szinér-váralyai királyi járásbíróság 1872. évi május 9-én 894. szám alatt kelt Ítélettel Roth Ignáczot 11 frt. 60 kr. perköltségben elmarasztalta és ez Ítéletet 1086/873 sz. alatti végzésével végrehajtatni rendelte, és a nagy-SZŐI1Ő8Í járásbíróság által 1873 évi szeptember 9-én foganatosíttatta is, alperes ezen eljárás eilen 1873. évi szeptember 12-én semmiségi panaszt nynjtott be, melyben,előadja, hogy az alapperben felperesi ügyvéd meghatalmazás nélkül járt el, ő idézve ugyan lett, de nem tudván semmit arról, hogy ő pert indított voina, nem tudta hogy miért, de különben is beteg levén orvosa által kénytelen elmaradását megtáviratoztatta, még is végrehajtással sújtatott; ezek alapján kéri az első bírósági ítéletet, a végre hajtási végzést és az eljárást megsemmisíttetni. A magyar királyi Curia mint semmitőszék 1874 évi július hó 8 án 9789. szám alatt hozott határoztával, a 457/874 sz. idéző végzéstől kezdve az egész perbeli és végrehajtási eljárást a polg. törv. rendtartás 297-ik §. 15-ik poütja alapján megsemmisítette; a szinér-váralyai királyi járásbíróságot pedig oda utasította, hogy az összesiratokat a magyar királyi igazságügyi ministeriumhoz, mint az ügyvédek fölött fegyelmi hatalmat gyakorló hatósághoz felterjeszsze. Mert: panaszkodó tagadja, hogy Félegyházi Elek ügyvédet megbízta és részére meghatalmazványt kiállított volna, e mellett a nevezett ügyvéd daczára annak, hogy a keresetlevél általa van ellenjegyezve, az idéző végzést átvette, az 1872. évi martius 8-án tartott tárgyalásra megjelent és az első bírósági ítélet is neki kézbesittetett, nemcsak felperestől felhatalmazást előmutatni nem tud, sőt azt is tagadásba veszi, hogy felperest valaha képviselte és a keresetlevelet ellenjegyezte. Ily körülmények között az eljárást ugyan meg kellett semmisíteni, a mennyiben azonban harmadik személy jogsérelmet szenved, f z eset feljelentését is elrendelni. Külföldi jogesetek. A szolgalmi jog bevezetése a telekkönyvbe nem biztosítása a szolgalomnak, hanem annak egyedül lehetséges szerzési módja. Alsó-Ausztria egyik helységében A. szerződést kötött B-vel az iránt, hogy B. megengedi A.-nak, hogy telkén vízvezetéket vezessen keresztül. Ezen szolgalom gyakorlatba is vétetett és B.-nek semmi kifogása sem volt a dolog ellen, de mikor A. felszólitá őt, hogy állítson ki egy okmányt az iránt, hogy a nevezett szolgalom a telekkönyvbe kebleztethessék, vonakodott és egyenesen megtagadta az okmány kiállítását, mivel úgymond ő megengedi ugyan a szolgalom használatát, de arra nem kötelezte magát, hogy annak b i z 10 sitá sá ra a bekeblezést is meg fogja engedni. Perre kerülvén a dolog, az első folyamodásu biróság felperest elutasította keresetével ugyanazon oknál fogva, melyet alperes felhozott. Felperes felebbezése folytán azonban az ügy a másodbiróság elé kerülvén, ez az első bírósági ité -letet feloldotta és a bekeblezést elrendelte, a bécsi legfőbb törvényszék pedig a másod fokú biróság Ítéletét helyben hagyta a következő indokolás mellett: alperes kifogásának nem adható hely, mivel itt nem oly jogról van szó, mely a felperesnek csak személyét illeti, vagy pedig, mely visszavonathatik, hanem szó van a tulajdonos által önmagára és jogutódaira nézve kötelezőnek elismert valóságos szolgalomról, mivel pedig a szolgalom dologbani joga ingatlanokra csak a telekkönyvbe való bekeblezés által szereztethetik meg, világos, hogy felperes keresete legkevésbé sem valamely jog vagy kötelezettség telekkönyvi biztosítására van irányozva, hanem a szolgalmi jog megszerzésére az arra törvényesen előirt szerzési