Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 34. szám - Az ügyvédi viszonyok Oroszországban - Az elbirtoklás kérdése a jogászgyűlésen

Negyedik évfolyam. 84. szám. Budapest, július 30. 187 4. Megjelenik minden csütörtökön: a, magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, Külön mellékletek: ELŐFIZETESI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 frt.. negyedévre 2 frt 50 kr Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. „Döntvények gyűjteménye" „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Az ügyvédi viszonyok Oroszországban. — Az elbirtoklás kérdése a jogászgyűlésen. (Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki biró ur előadmánya. ) — Mutatvány az uj magyar csődtörvény tervezetéből — A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló törvény. — Belföldi jogesetek. (Illetőségi kérdés. ) — Külföldi jogesetek. (A „bon" alapján támadt követelés végrehajtható-e? Megállapittatik-e az idegen tulajdon gonosz szándékú megsértésének tényálladéka, ha bérlő az általa használt lakásban a saját költségén előállított festést elpusztítja azért, mivel a háztulajdonos felmondott neki? Az ingyenes ügyvédi képviselet kérdéséhez. ) — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyből. " Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. KÜLÖN MELLÉKLET: a „Döntvények gyűjteményének" egy ive. Az ügyvédi viszonyok Oroszországban. (F. ) Szemben azon törekvéssel, mely czélúl az tigyvédrendtartásra vonatkozó törvényjavaslat azon határozmányának kiküszöbölését tűzte ki, mely a tiszta kamarai fegyelmi bíróságot honosítaná nálunk is, időszerűnek látjuk, a legújabb orosz ügyvédrendtartást és az oroszországi ügyvédi viszonyokat vázolni. Látni fogjuk ezen vázlatból, hogy az ügyvédi testületnek fegyelmi ügyekben gyakorolt önállósága még az általunk barbarnak neveztetni szokott éjszak-keleten is el van fogadva és csak Magyarországnak van — némely politikusaink előtt — oly minden testületi szellemből kivetkőzött ügyvédi kara, melynek bizalmi férfiaira a testület tisztességének megóvását bizni nem lehet. Oroszországban a polgári és bűnvádi eljárás tudvalevőleg 1866-ban szabályoztatott a nyilvánosság és szóbeliség elveinek alapján. Ugyanezen alkalommal behozatott a vádlási elv és az esküdtszék intézménye és szabályoztatott az ügyvédség is. Az ügyvédség azonban az orosz igazságszolgáltatás szervezetének egyik leggyengébb pontja. Az ügyvédi kar még mindig igen primitív állásponton van, a mennyiben elegendő tanult és jogilag képzett ügyvédek hiányában magánszemélyekhez kell folyamodni, ha az illető nem akar képviselet nélkül maradni. Ami először is a hites ügyvédeket illeti, kik jelenleg még mindig csak 10%-át képezik az összes ügyvédi karnak, ilyenekül tekintetnek azok, kik orosz alattvalók, 25 évnél nem fiatalabbak és kik valamely egyetemtől vagy magasabb tanintézettől bizonyítványt mutathatnak fel az iránt, hogy a jogi tanfolyamot bevégezték. Ezenkívül 5 évi praxist kötelesek kimutatni valamely az igazságszolgáltatás körébe vágó hivatalnál. Ezen 1864-ben megállapított szigorú szabványok folytán azonban az ügyvédekben még nagyobb szükség állott be mint azelőtt volt, és ennek folytán oly egyéneket is bocsátottak ügyvédkedésre, kik a fennebb emlitett tanfolyamot nem végezték be, ha csak 6 évi jó praxist kimutathattak. Azok számára, kik a jogi tanfolyamot befejezték, a praxis 5 évről 4 évre szállíttatott le. Ezen könnyítő intézkedések 1872-ben egy igazságügyi rendelet által ismét hatályon kívül helyeztetettek, és azóta azon személyek, kik mint hites ügyvédek kívánnak működni, az eredeti feltételeknek tartoznak megfelelni. A hites ügyvédek kötelezettségei a következő pontokban vonhatók össze: 1. kötelesek azon törvényszéki kerület valamely városában lakni, melynél be vannak jegyezve; 2. kötelesek a törvényszék elnökének utasítása folytán a vádlottak védelmét elvállalni; 3. azon felek magánügyeit vinni, kiknek megadatott a szegénységi jog; 4. az Ügyvédeknek díjazása saját feleik részéről közös egyetértéssel, ennek hiányában pedig az évenként felállított díjszabályzat alapján állapittatik meg. Ezen díjazás 10%-a egy alapra fordittatik, melyből azon ügyvédek díjaztatnak, kiket a bíróságok vádlottak védelmére utasítanak; 5. a hites ügyvédek testületet képeznek, melynek élén évenként választott tanács áll, mely uj tagok felvétele iránt hoz határozatot, az ügyvédek felett fegyelmi hatóságot gyakorol és meglehetősen széles autonómiát élvez a testületi ügyek vezetésében. Egy másik rendelet, mely f. é. június 6-án nyerte meg a czár megerősítését a magánügyvédek viszonyait, kik t. i. nem végeztek elméleti tanfolyamot, szabályozza. Az ily ügyvédeknek gyakorlatra bocsátása ezentúl az első -és másodfolyamodásu bíróságoknak és a békebirák teljes ülésének határozatától tétetik függővé, kik a candidatusnak decretumot adnak, melynek alapján a collegialis bíróságok tárgyalásánál, valamint a másod- és harmadfolyamodásu bíróságoknál is működhetnek, ha erre alkalmasaknak találtatnak. A bizonyítványok, melyeket a békebirák adnak, csak az ezek előtti tárgyalásra jogosítanak fel. Ha a bíróság megtagadja a decretumot, felebbezés lehetséges a másod- és harmadfolyamodású bíróságokhoz. Ezen ügyvédek felett a bíróságok és a minisztérium gyakorolja a felügyeleti jogot. Látható ezekből, hogy Oroszországban kétféle ügyvédek vannak: jogvégzettek és nem jogvégzettek. Az előbbeniekre nézve szigorú a qualificatió de az ezen qualificatiónak megfelelőkből alakult testület önmaga gyakorolja a fegyelmi hatóságot. A második osztálybeliek nem is nevezhetők ügyvédeknek, mivel képviseleti jogok nem elméleti képzettségen, hanem kiválólag gyakorlati ügyességen alapszik, és ezért jogos is, hogy a testületen kivül álló hatalom által ellenőriztessék működésök. Nálunk e distinctio — szerencsénkre — nem fog helyet s így szeretjük hinni, hogy az országgyűlés nem alkotand oly fegyelmi szabályzatot, mely a magyar ügyvédi kar reputatióját teljesen tönkre tenné. Az elbirtoklás kérdése a jogászgyűlésen. Az elbirtoklás kérdése a mult jogászgyülésen oly érdekes vitára adott alkalmat, hogy az e tárgyban Rupp Zsigmond budai törvényszéki biró úr által tartott előadmányt lapunkban is közölni helyén látjuk; a vita teljes képét természetesen az évkönyv nyujtandja. Rupp úr előadmánya a következő: Tisztelt szakosztály ! Méltóztatik tudni hogy a szóban forgó kérdésre nézve két vélemény érkezett be, az egyik Zlinszky, a másik Kovács kartárs úr részéről; és méltóztatik tudni, hogy mindkettő az elbirtoklásnak a telekkönyvileg bekeblezett jogok ellenében is leendő fenntartása mellett nyilatkozik. Én előadói kötelességemhez hiven mindenekelőtt reassumalom mind a két indítvány indokait rövid vázlatban és azután kifejtem saját véleményemet. Z1inszky kartárs úr mindenek előtt ismerteti azon külföldi államok intézkedéseit a felvetett kérdés tekintetében, melyek a telekkönyvi intézményt a nyilvánossági elv lehető következetes keresztülvitele mellett már meghonosították és constatálja, hogy azok az elbirtoklást telekkönyvi jogok ellenében megszüntették, sőt constatálja azt is, hogy ujabb időben a nézetek általában oda irányultak, hogy a „helyes telekkönyvi rendszerrel az elbirtoklás általi tulajdonszerzés össze sem egyeztethető. " Z. úr azonban a kérdés fejtegetésének folyamában ezen ujabbi, részben már teljesült reformmozgalom irányával egészen ellentétes álláspontra helyezkedik, és ezt azzal indokolja, hogy míg az elbirtoklás intézményének szükségessége általános szempontból egyáltalában kérdés alá nem jöhet, úgy a kérdéses államok is nem azért ejtették volna el a telekkönyv ellenében az elbirtoklást, mintha náluk annak szükségessége el nem ismertetett volna, hanem inkább, mert (mint már emi litettem) az elbirtoklás általi jogszerzés a tkvrendszerrel ellenkezésben állónak lenni mondatik; — szóval inkább csak elméleti okokból. Maga részéről pedig hangsúlyozza Z. úr, hogy ő az elbirtoklást az általános szemponton kívül különösen az itteni viszonyoknál fogva is szükségesnek tartja, és utal azon szomorú körülményre: „hogy a telek könyvi jogok, különösen az itt szóba jöhető tulajdon- és szolgalmi jog bekeblezése népünk által mennyire elhanyagoltatik, hogy a birtok telekkönyvi bejegyzés nélkül 5—6 kézen megy át, eladó és vevő már elhaltak, és a birtok még is harmadik nevén áll, és hogy ennélfogva oly zavartakká lettek a birtokviszonyok, hogy a bajon idővel csakis az elbirtoklás segithet. " Utal továbbá Z. ur a hazai igazításokra s az egyes birtokból történt foglalások folytán származható vitás kérdésekre, melyeknek tisztába hozatala legtöbb esetben szintén csak az elbirtoklás által válik lehetővé, minthogy a telekkönyv a térmértékért nem kezeskedik. " Ezen gyakorlati okok felsorsolása után megkísérti Z. ur az elbirtoklás elleneit is megnyugtatni, vagyis abbeli aggályaikat eloszlatni THEMIS MAGYAR