Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 33. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt

— 242 — lottak nézeteinek részletes taglalásától; mindazonáltal el nem mulaszthatom annak megjegyzését, hogy eltekintve azon nézetek lehető valóságától, mindenesetre logikai értékhen fogyatkozást szenvednek azon érvek, melyekre alapíttattak s melyekből levezettettek. Az egész vita ezjn czélszerűtlen iránya, melynek öntudatlansága felette valószínű, mert az irodalmat uraló téveszméknek megfelel, feljogosít a hiba okainak feltüntetésére 8 a helyes mód szer jelezésére. Megengedem a felvetett kérdés helytelen alakítását, a „becsületsértés"féle" per fogalmának határozatlanságát, noha e részben, úgy látom, eddigi tételes törvényeinket kiinduláspontul venni mindnyájan legfő lebb tagadó értelemben akarjuk. De ebből még nem következik az, hogy az „előrehaladott" elméletek alapján szabadjon a lei fercnda „szükséges" jellemét meghatározni, s még kevésbé s>z, hogy öukénynyel feltett vagy azon elméletektől kölcsönvett névértelmezésekkel lehessen valamit bizonyítani. Nem tngadom a névéitelmezésnek (definitio nominális) viszonylagos hasznát; abból indult ki a természettudomány, abból nem tudott még kibontakozni s tudományos jelleget ölteni a jogismeret. A névértelmezés csak a név körülírása, a nevezett tünemény bonczoló leírása. Míg evvel beéri a jogismeret, addig becse csak annyi mint a természetrajzé; a jogélet tüneményeinek okkapcsolatáról, törvényeiről mit8em tud, csupán az alanyi s alaki rendszeresítésben emelkedik a nép coccret felfogása felé, természetes rendszer előtte „terra felette érdekes tárgyalásaiból közölni a jelen előadást, melyet az uj nemzedék ~egyik kiváló tagja tar tott a III. szakosztályban. Az előadás némely személyes jellegű élesebb kifakadásait e helyen mellőzzük. S z e r k. inccgnita." Az alkotó mozsanat a jogismereten túl tVkszik, valamint r. természet létesülése a természetrajzban nem érintetik; az alkotó mozzanat tárgyilag az életviszonyokat teremtő erejébeu, ismeileg pedig a gyakorlati szükség -ér/.etben, ebből folyó szemlélet- s gondolatban rejlik, moly kiragadja a chaos árjaiból megkölömbözt tése által a tárgyat s az elnevezésben szellemi teremtést végez. Az elnevezéssel veszi kezdetét a nevezett önálló szellemi léte. De az elnevezés semmivel több a feltétlen clkülönitésné!, mitsem határoz a nevezett természete felett. Söt a kűlömbség még mélyrimenőbb a tárgy természeténél fogva: a terménzettudós közvetle i s általános érzéki tapasztalásból indúl ki, a nevezettnek legalább reális léte kétségenfelül van, bár egybeesése a névéri címezésben vont határokkal, alakkal még kétes lehet; de a jogtudós alkotó terminológiája kiindulhat szellemi hallucinatioból, közvetett megkülönböztetése eredhet tév- és álkövetkeztetésekből, szóval lehetséges, hogy a nevezett nem is létezik képzeletén kivül s életrevalósága azon megkülönböztetésből vont gyakorlati folyományoknak a priori valószínűtlen. A feltevés (hypothesis) bizonyítási vigy inkább mairyarázati becse pedig épen a valószínűség kifejezésében 8 igy a való kísérlett anticipatiójábnn fekszik. A római jog, mely a törvényalkalmazás álláspontján leiül nem emelkedik, és azért csak a vagyonjogra nézve remek, azt mondja: „lege non distinquente nec nostrum est distinquere;" a gazdasági forgalom rendezésén felül erkölcspolitikai eszményeket kereső észjog ellenében a történelmi szerves fejlődés apostola, Hegel, hozzátehette volna „vita non distinquente nec legis est distinquere." A jog szellemi eleme azonban azt az okkapcsolat lánczából a kölcsönhatás törvénye alá emeli, hol az eszme, a czél, a kivánt következmény megelőzi az eszközt, a feltételt, a valóságot, hol az észjog léte csak a jó akarat vagy kényszerítő erő kérdése. Mig azért a természettudós tárgyi értelmezést, (definitio reális), a lét magyarázatát csak az okoknak, a feltételeknek, tehát a levésnek megismerésében lájta, addig a jogtudós gyakorlati czéljánál fogva inkább következményeket, a hatást, a czéllal megegyezést keresi ; nem indul az ismeretből, hanem az akaratból, nem kutatja a multat, hanem a jövőt, szóval nemcsak felfedezni, hanem feltalálni, nemcsak szenvedőleg belátni, szellemileg utánalkotni, hanem alkotva megvalósítani, cselekvőleg létesíteni akar. Az akaratszabadság nevével jelezték az erkölcstudomány sarkelvét; pedig e szó nem jelent egyebet az emberi cselekvések sokirányúságánál, jelezi azon számos támadáspontot, melyen az emberre hatni, őt tettre birni lehet , az akaratszabadság az egyirányú mechanismushoz úgy aránylik, mint az emberi élet nyilatkozatainak változatossága a szervtelen egyöntetűségéhez. Sőt maga az akarat csak ideális, logikai kategória, csak egy képességet (potentia) fejez ki, a gondolat vagy érzés azon erejét, midőn tetté lehet. A valóságban nincs akarat, hanem cBak j érzés és ebből eredő gondolat, érzést s gondoí latot követő tett; van érző s mozgató ideg, j akaró nincs. De a név megmaradt, s mint valami reális ok tekintetik mai napig a lélektan ! charlatanjái által. Az élet ösztönei azonban fe-I lül állnak a cbarlatan homályán, s az élet erj kölcstanának jutalmazó vagy büntető ítéletei 1 soha ez okból, hanem tettleg a reális cselek-A Mim Tliis" tárczáia. > Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. (C a s p e r törvényszéki orvostanának legújabb kiadása és egyéb források nyomán átdolgozta és magyarra áttette Dr. Kecskeméti Lajos törvényszéki orvos Kecskeméten.) Az thneza varból eredt cselekmények ismérveiről. Y(Folytatás.) 3. Fontosaggal bir annak kiderítése, váljon a tettes tervszerűséggel járt-e el vagy nem. De az esetek nagyobb számánál e mozzanat csekély kórisméi jelentőséggel bir, bár első tekintetre úgy látszanék, mintha a kimutatott tervszerűség a büntevő lelki épsége mellett és megfordítva szólna. Mert csábitó körülmények és szenvedélyek heve által épúgy követtetnek el bűnös tettek minden előkészület nélkül, amint sok hasonló esetben háborodottak cselekszenek minden terv nélkül. Ennél még sokkal fontosabb azon minden tapasztalt elmegyógyász előtt ismeretes és kétségtelen tény, miszerint teljesen háborodottak gyakran a legnagyobb ravaszsággal és jól átgondolt álnoksággal, mint akár a legvilágosabb elméjű ember, terveket szőnek és tiltott cselekményeket hajtanak végre. így pl. az úgynevezett üldöztetési csaleszmében szenvedők, hogy boszút álljanak, az őrült perlekedők, hogy ügyöket ismételve a biróság elé vigyék, a búskomor elhangoltságban és különböző csaleszmékben szenvedők, hogy kivégeztessenek stb., miről az irodalomban számos eset tanúskodik, és igen gyakran a végből is véghez visznek ilyeket, hogy a tébolydából megszökhessenek. Egy London melletti magántébolydában letartóztatott elmeháborodott a házban dolgozott lakatostól nagy ravaszsággal egy darab fémet ellopott, melylyel aztán ablakvasait ügyesen átfürészelte, hogy régóta szőtt szökési tervét végrehajtsa. A körülmények teljesen nyugodt, átgondolt és tervszerű cselekményt bizonyítottak. Megszökése után egyenesen Wellington herczeg palotájába futott és ott mint a herczeg legidősb fiat mutatta be magát. Egy napszániosnő, ki évek óta meg volt zavarodva elméjében föltette magában, hogy három gyermekének nyakát férje borotvájával elmetszi. E czélból a kést hat nappal a tett elkövetése előtt szokott helyéről titkon elvévé és elrejté. De férjének ennél több borotvája nem lévén, minthogy azt minden harmad nap használta, előre volt látható, hogy keresni fogja, ami meg is történt. És hová rejté a kést? Egy régi szekrénybe, mely mindig nyitva állt, minthogy kulcsa már évek óta nem volt. A férfi természetesen csakhamar megtalálta a kést és helyére visszatette, honnan a szerencsétlen a gyermekek meggyilkolása előtti perczben kivette. Csak ilyen esetekben ad tájékozást a tervszerűség megvilágítása, a midőn t. i. maguk a tervek és elősészületek tanúsít ják az elme zavarodottságát és az elhomályosított öntudatot, mely a tettest körülfogta. Ettől tsrmészetesen megkülönböztetendő a tervnélküliség és meggondolatlanság, melyet a tettes a meglepetés vagy megzavarodás pillanatában mutathat, és mely nem ritkán árulójává lesz. (pl. a bűnjel ott hagyása a tett helyén.) Ez azonban nem érinti a cselekmény egészének tervszsrüségét. E kevés példából is eléggé kitűnik, mennyire téves lenne magából a cselekmény körül kideritettmegfontolásból a tettes beszámithatóságára következtetést vonni, amint azt nem szakértők (ügyészek, birák, esküdtek) nem ritkán teszik. 4. Kiderítendő lesz, ha váljon a tettes előkészületeket tett-e, hogy magát a büntetés alól kivonja. Előbb azonban meg kell különböztetni, ha váljon ezen előkészületek a tett előtt vagy után tétettek-e. Első esetben, midőn pl. álczát használt, szökésre tett kísérletet, vagy az éjt és tanúk eltávozását bevárta stb., az a gyanú fog támadni, hogy a tett elkövetésénél annak bűntetőségét fölismerte. És e gyanú igazolt lesz, sőt igen fontos kórisméi bizonyítékig fokozódik, ha ilynemű előkészületek körül okszerű czélszerüség mutatkozik, mi által a tett leginkább különbözik az elmeháborodottak tetteitől, kiknél még gyakran felfedezhető a jó és rosz közötti megkülönböztetés homályos derengése, úgy hogy náluk a büntethetőség tudata nem veszett még ki, sőt a tébolydákban tett tapasztalatok szerint képesek a bennök meglevő homályos öntudatnál fogva bizonyos fokig magukon uralkodni. A tébolydákban a fegyelem épen e tény helyes felismerésén alapszik. Egy 68 éves művelt nő, ki több éven át elmezavar miatt tébolydában tartózkodott, gyógyulása után orvosának (Caspernek) igen érdekes adatokat beszélt el akkori kedélyállapotairól. Egy időben arra érzé magát ösztönözve, hogy az ablakok üvegtábláit zúzza be. De minthogy tndta, mennyire illetlen az, nagy ó v at o s s á gg a 1 d o b ált, hogy az üveg el ne törjön, és ha ez sikerült, annak nagyon örült. Máskor ismét a papírból összeragasztott ágyellenzőt készült széttépni ; minthogy azonban úgy vélekedett, hogy azt csak a czélból állították oda, hogy őt értékesebb tárgyak elpusztításától visszatartsák, az ernyő eltépését abbanhagyta. Elmebetegek nem ritkán előkészületeket tesznek a tett elkövetése előtt is, melyek azonban a ferdeség félreismerhetlen jellegével birnak, és épen ezáltal igen használható támpontokat nyújtanak a megbirálásra.*) Nemleges értelemben azonban e tétel csekély értékű, és az előkészületek hiányának bizonyítéka ép oly kevéssé enged követkertetui a tett be nem számithatására mint annak ellenkezőjére. Mert a felelőscégre vonható bűntevő igen gyakran nincs abban a helyzetben, hogy előkészületek tételéről gondoskodjék. így van ez pl. a szenvedély hevében, vagy tanúk előtt végrehajtott bűnös tetteknél, és e tekintetben a tettes úgy tekinthető, mint az elmebeteg, ki vak ösztönből cselekedvén, ily előkészületekre nem is gondol, minthogy tetteinek következményeit, tehát azoknak viszonyát a büntető törvényhez felismerni képtelen. Más szempontból birálandÓk meg a cselekmény után tett készületek és magatartás, pl. a következetes tagadás, saját személyének vagy bűnjelnek elrejtése. A beszámítás aláeső bfintevő minden esetre máskép fog intézkedni a *) A fentebb emiitett napszámosnő, mikor gyermekei meggyilkolásához fogott, a szobácska egyetlen ablakát, mely a.i országútra nézett, kötényével befüggönyözte, bizonyosan azon okból, hogy az arra menőktől ne láttassék. De uily ferde és czélszerűtlen volt e lépés. Kitűnt ugyanis, hogy a kis kötény az ablaknak alig egy harmadát födte be, úgy hogy az arra járók könnyen benézhettek volna.