Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 33. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt

— 243 — vésből, ennek következményeiből merítették mérvöket. Kinek cselekvése kellemetlenül éreztetett, azon megtoilást követtek el. De az érzelmek, vágyak sokfélesége, az emberi nem számos válfajainak, nemzeti 8 foglalkozási osztályainak, az egyéni jellemeknek különalakulása folytán az érdekek végtelen harcza vetette fel a világtörténet hullámait, s ez érdekek harczán, mint hullámok indultságán a villanyos fény, támadt a jognak világa. Az élet hajlamai, czéljai, ezeknek közönséges becse szerinti osztályozás, fölé- 8 alárendelés volt azon irányzó erő, mely a jognak jegeczeit alakította a talaj és hő szerint. E fölé- s alárendelés a tárgyi értelmezés lényege. A becsületsértés fajait meghatározni sokféle osztályozási alapon lehet, s az egyéni felfogástól függ itt is, melyiket találja legjellemzőbbnek, az elkülönítést legkirivóbban követelőnek. Az angoijog a római jog nyomán az eszközből indúl ki; mint az ismert iniuria reálist 8 verbálist, úgy ez felveszi a slandert s libelt. A gyakorlati jelentőség az eszköz horderejében, B így a sértés ?úlyában rejlik, mi főleg az angol jogra nézve helyes tapintatot tannsit. E tárgyi mozzanatot homályosban karolja fel a német jog, mely a sértés alakjából indul ki, de azon feltevéssel, hogy a határozott tény ráfogása (rágalom) érzékenyebben hat az általános szidásnál, mert amaz inkább látszhatik mások előtt valónak. Az alanyi elem, a sértés oka (animus ininriandi, nominatio auctoris etc) elméletileg a beszámítás fontos része, de gyakorlati biztonság szempontjából elejtetetett. Ké ségtelea, hogy büncselekvényt osztályozni csak ott lehet józanul, hol fajai külömböző Lüntetésre méltóknak tartatnak. De hogy súlyosabb sertés lenne a cselek vény ráfogása az általános, tehát többet mondó kiféjezésnél, azt el nem ismerhetem. Az általános kifejezés feltételezi azon cselekvény többszörös elkövetését, melyből levonatott. De épen a nép nem tesz ily finom árnyalatú megkülömböztetést. Lőw úr példája ő ellen bizonyít. Ha valaki tolvajnak szidatván, azt kérdi: mit loptam? „úgy ép e kérdés annak beismerése," hogy lopás esetében a tolvaj név érdemelt. A rágalom — ha már a becsületsértések súlyosb nemét igy nevezzük — szerintem nem a cselekvény ráfogásában jellemeztetik ; azt mondani: A.) szavát szegte, nem lehet in abstracto tehát legtöbb concret esetben súlyosb sértés azon állitásnál : A.) rabló. Én osztom az osztrák jog elvi felfogását, mely szerint a rágalom — tekintet nélkül az alakra, jogellenes cselekvény ráfogása. Igaz, a jog nem tekint érzületet, csak cselekvést, s igy a jogellenes is cselekvények faja; da szerintem rágalom marad, ha mindjárt elvont, általános kifejezésbe öltetett, ha csak a főnév fogalmát visszavezethetni jogellenes cselekvésre. A közvélemény azonban szentesit számos erkölcsi kötelmet szokás alakjában s megvetéssel sújtja ezek megszegőit, noha nem esnek államfenyiték alá. Iíy cselekvény ráfogását azért egyenlő súlyosnak veszi a franczia s német jog s felette nehezíti ezáltal a rágalom határozott felismerhetesét. A rágalomhoz megkívánják, hogy harmadik személy előtt történjék a sértő állítás, ez illogikus lenne tisztán a becsületsértés szem- j pontjából s valóban csak ennek következéseire j vonatkozik. Sértés négy szem közt is fáj érzékeny embernek, de ezen felül nem károsítja. A ! kár lehetősége növekedik azok számával, kik | előtt sértetik. A rágalom e szerint feltételezne ha a i külső momentumot belső okára visszavezetjük oly ráfogást, mely az illetőnek kárt okozhat^ mi rendesen megint feltételezi, hogy azon sértett egyénről valami ártalmas, jogellenes tulajdonság álliitassék. Végre a rága.'om feltételéül felállíttatik a valótlanság. Valamely állítás csak akkor lesz becsületsértéssé, ha valótlan; az exceptió veritatis czélja a becsületsértés fenn nem forgását kimutatni. Előadó úr tévedett, mondván, mást mint cselekvényt nem lehet bizonyítani; lehet állapotot is, lehet minden érzékelhetőt bizonyítani. Egy ember tulajdonságára igaz csak következtetni lehet, de nem egyedül cselekvéséből. De nem követem tovább e terméketlen kutatást, ne hogy az előbb jelzett hibába magam essem ; nem követem, megemlékezvén Bacon szavairól „definitio est virgo celebs." Maga Löw ur sem kötötte az exceptió veritatis megengedését a becsületsértés általa felvett fajaihoz, s evvel pálezát tört saját eljárása felett. Az nem tartozik a kérdésre, mily hatása legyen az exceptió veritatisnak, pedig csupán erre vonatkozik Löw ur indítványának 4 pontja. A kéidés csak az exceptió veritatis feltételeire vonatkozván, nézetem szerint a feleletnek azon kereten tulmennie nem szabad. Tisztelt szakosztály ! Ha egy intézményt megismerni akarunk, akkor a természet és szellemvilágnak az elemek vegyítéséből induló synthesisét visszafelé követni, analysis utján az egyszerűt, általánost, az alapot keresni kell. A geneticus módszer az okkapcsolatot visszafelé követi, a létező conclusióhoz keresi a terminus maiort, az egyedhez a nemet, az esethez a szabályt. Ha azonban egy intézményt alkotni akarunk, ha nem létezőt eredményezni kívánunk, mint a művész vagy kisérlettevő, akkor esztett után, és teszi ezt olykor az elmeháborodott is, de a boszuból, a politikai rajongásból lett büntevő, nem különben az elvetemült aljas gonosztevő, kit eddigi szerencséje bűnösségében vakmerővé tett, félelem nélkül szembeszállnak a büntetéssel, és nem igyekeznek az elől kitérni. Hasonlítanak ezek e tekintetben azon lelkibetegekhez, kis valamint a tett előtt, ugy utána is úgyszólván szerencsétlen naivságukban biztosaknak érzik magukat, és Morei szavaival élve, önkényt sietnek a büntetés elé. 5. A megbánás, habár annak jelenléte a tettes beszámithatóságára, valamint annak hiánya az ellenkezőre következtetést látszik engedni, magában véve felette értéktelen kórisméi mozzanat, a mint azt mindenki tudja is, ki hivatásánál fogva büntevőkkel gyakran érintkezett. A tapasztalat mutatja itt, hogy a bűntények egész osztályánál a bünbánás teljesen hiányzik, Így pl. tolvajlásnál, könnyelmű vagyonbukásnál, érzékiségből és boszúvágyból elkövetett bűntényeknél stb. Az eféle sülyedt természetű embereknél a szunyadó lelkiösmeret erősebb felrázására már magasabb osztályzatú bűntények szükségeltetnek. Ki látott valaha bűnbánó tolvajt, zsebmetszőt vagy csalót, ki ez életmódot mesterségképen üzi ? De még a legiszonyúbb bűnök elkövetőinél is számos esetben nem tapasztalni bünbánást, és ezen esetek lélektani alapját épen a megrögzöttség és fásult szivtelcnség képezi. Láttam, úgy mond Casper, sok gyilkost; kikkel hosszabb fogságukban megismerkedtem, a vesztőhelyre menni, vagy élethossziglani fegyházi fogságba vándorolni, kiknek jéghidegsége, közömbössége, sőt könnyelműsége reám a legutolsó perczig a legkínosabb benyomást tette. E tekintetben a beszámítható bűnölő magatartása hasonló azon elmebetegéhez, kinek öntudata csaleszmék által elhomályosodott. Nagy tévedés lenne azonban megfordítva a bünbánás jelenlétéből átalánosan érvényes vigszkövetkeztetést tenni az elkövetett cselekmény idejekor jelenvolt akarat és elhatározás szabadságára. Mert valamint épelméjű embernél, kit a szenvedély heve törvényellenes tettre ragadott, a bünbánás nem fog hiányozni, épúgy tapasztalható lesz az ott, hol a bűntényt múlékony lelki zavar okozta. Mert fordulnak elő a cselekmény elkövetésének idejekor kóros , lelki álllapotok, melyek később kiegyenlittetnek, a midőn vádlott később őszinte és mély bünbánást mutat, melynek valódiságáról annál kevésbé kételkedhetni, minthogy cselekménye tulajdonképen nem is volt bűnös. A bünbánás tehát e tapasztalati tények után csak nagy óvatossággal lesz értékesíthető. 6. Sokkal fontosabb kórisméi jelentőséggel bír azon körülmény, ha váljon emlékez i k-e vádlott a tettre és az azokat k isér t köz ele b b i e a e m é n y e kr e. Sok esetben az emlékezet elmebetegeknél gyengittetlenül fenáll, a mikor is azok nem haboznak a cselekményt legkisebb részleteivel együtt körülményesen előadni, mig más lelki bántalmaknál az emlékezet a bűnös cselekmény időszakáról teljesen hiányzik, vagy csak álomszerűén mutatkozik. Tapasztalhatni ezt különösen súlyos, agyrázódással szövetkező fej sértéseknél, tüneti tévengésekkel párosult erős agyi vértorlódás eseteiben, megfojtási kísérletek után, az eskórosak, méhszenvesek, szülők sat. múlékony örjöngési rohamánál, borlangali hevenymérgezések után, álomittasaknál és szülés utáni agyvérszegénységből származott eszméletlenség állapotában. Ezen tények a legnagyobb figyelmet érdemlik szemben az emlékezethiány színlelésének lehetőségével. És valóban erre hivatkoznak legyakrabban a gyermekgyilkosság gyanújában álló személyek, de ezekenkivül egyéb vádlottak is. Ily eseteknél mindig gyanús az, mikor vádlott a tettről seumik ép nem akar emlékezni. Ha e mellett a fennebb elősorolt kóros állapotok közül egyet sem lehet felvenni, csaknem bizonyosnak tekinthető a színlelés akkor, midőn látszólagosan jelentéktelen mellékeseményekről emlékeznek, melyek a tárgygyal szorosabb kapcsolatban nem állnak, és melyekre nézve kikérdezve lettek, mielőtt maga a tény szóba hozatott volna. A vádlott igy elárulja magát, mielőtt gyanítaná is, hogy orvosilag észleltetik. 7. Említtetnek esetek, hol valamely bűntett indító okául titkos hangok hallása vétetett fel. „Végre kell bajtanod!" suttogták ehangok, és ez unszolásnak a tettes végre is engedni volt kénytelen. A ki sokat érintkezik bűnösökkel, tapasztalhatta, hogy ezek nagy büntettek mentségéül használtatnak, különösen mikor azok nem hirtelen elhatározással, hanem rövidebb-hoszszabb idejű megfontolás után bajtatt akvégre. Ilyképen nyilatkoznak: „Most magam se foghatom meg, mikép jutottam hozzá, de ugy éreztem, hogy azt meg kell tennem, éjjel-nappal gondolkoztam róla és nem volt nyugalmam, minduntalan gyötört a gondolat, hogy végre kell hajtanom sat." E titkos biztató hangok következetes felemlítése könnyen azon feltevésre csábibhat, mintha a tettest nem öntudatos akarat, hanem lelki zavarból származott vak ösztön vezérelte volna, minek folytán a cselekmény neki be nem számittathatik. Azonban e titkos suttogó hangok más értelmezést engednek és igényelnek. Számos esetben, hol a vádlott érdekében van, hogy a cselekmény indokát következetesen tagadja, igen kényelmesnek találja magát azzal menteni, hogy maga sem tudja, miért tette, de késztetve érezte magát stb. (a miben talajdonképen igazat mondanak.) Vannak továbbá gyermekesen ifjú bűnözők, sőt idősebb, de hígvelejű egyének, kik belső érzelmeikről nem képesek maguknak számot adni, különösen mikor a cselekmény rngoját nem kézzel fogható átalánosan ismert ok, például boszu, lopási vágy, hanem valamely homályos érzés pl. pajzánság képezte. E féle vádlottak, kikhez a gyermekded ifjú gyujtegatók igen nagy része tartozik, cem hazudnak, midőn a cselekmény okának tudatlanságokat állítják, és folytonosan ismétlik, hogy kellett azt tenniök, ők ugy érezték magukat. Mert e látszólagosan titkos biztatás a maga meztelenségében nem bir semmi értékkel a megpusztult itélési képesség vagy az elhatározás szabadságának megállapítására, és tulajdonképen nem egyéb, mint tényleges bizonyítása ama belső küzdelemnek, mely a tettre csábítás és ez elleni elientállás közt folyt le, nem egyéb mint a tárgyilagositott lelkiismeret. Ez megfoghatóvá teszi, hogy vádlottnak ily küzdelem mellett „nincs nyugalma" és mindinkább ugy érzi, mintha a tettet véghez kell vinnie. Lehet azonban ily állitásnak kórisméi jelentősége is, midőn az orvosi vizsgálat oly kóroktani mozzanatokat dérit ki, melyeknél fogva a vizsgált egyén beteges kedélyelhangoltságban vagy esetleg már érzéki csalódásokban és csaleszmékben szenvedett.