Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 32. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt - A igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról

— 237 — tétbe vesszük, hogy kihágással vádolva voltak 157,146, s elitéltettek 71,754, különösen fogságra Ítéltetett 47,984; ha tekintetbe vesszük ezeknek, fájdalom, nagy részben alsó fokú műveltségi állapotát, és ilyen körülmények között megfosztjuk a felügyelő személyzetet még attól is, hogy ilyen enyhe eszközöket alkalmazhassanak, akkor, t. ház, mi lesz az eredménye ? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az lesz az eredménye, hogy az összes fegyházi rendszert kellend szigorúbbá tenni, mert ha nem lehet az egyes kihágásokat megfenyíteni, akkor nincs más mód, mint egyátalán a fegyházi rendet szigorúbbá szabni, hogy az ilyen kihágások könnyen meg ne történhessenek. (Élénk helyeslés jobb felől.) A szigorúság tehát épen a rend, és a rend a jobbak érdekében lévén, azt hiszem, hogy ezáltal a humanitás, de mindenesetre a társadalmi rend követelményeinek tettem eleget. (Helyeslés jobb felől.) De ki van ez terjesztve a vizsgálati foglyokra is, és azok között lehetnek ártatlanok is. A vizsgálati foglyokra nézve meg van határozva — mint mondám — hogy azokkal, tekintettel letaríóztatuásk czéljára, kell bánni; a? 181. §. megóvja a vizsgáló birónak befolyását azokra, a mennyiben a vizsgálati czélok, hivatalos működése megkívánja. De a vizsgálati foglyokról senki sem tudja, bűnösnek fognak-e vagy ártatlanoknak találtatni; ezekre nézve egyformán kell eljárni. De ha az a fogoly, ki talán ártatlannak bizonyul, az elősorolt kihágásokat elköveti, teszem fel őrét fojtogatja, üti, bántalmazza, akkor az ne fenyíttessék:? Hiszen nem a miatt büntettetik, hogy büntettet követett el, hanem a miatt, hogy a fegyelmi rendet zavarja. (Helyeslés.) Én nem tudom, bir-e tudomással arról Debreczen város t. képviselője, hogy egy példát idézzek, csak a nagyváradi börtönben az úgynevezett ál- Wesselényi, Ballá Gergely hogyan bánt börtönőreivel, micsoda erőszakot követett el rajtok, valahányszor előtte megjelentek. Vizsgálati fogságban volt, tehát ezt el kellett volna tűrni? (Élénk helyeslés jobb felől.) A vizsgálati fogolyokra nézve a bánásmódot ezen szabályrendelet szabályorta s oly módon állapította meg, hogy bátran merem állítani, miként a vizsgálati fogság czéljával ellenkező intézkedés nem történt. De olyan vizsgálati fogoly ellen, ki a fegyelmi rend intézkedéseit durva módon megszegi, semmi eszköz ne legyen, hanem az ügy formális pörre bocsáttassák, melyben a fogház-felügyelő allegáljon a bíróság előtt? (Élénk helyeslés jobb felől.) Én ezt a renddel összéférőnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől). Nincs appelláta, nincs felebbvitel! T. ház! Én nem ismerek — lehet, hogy van, de én nem ismerek — oly börtön-rendtartást, mely a fegyelmi fenyíték irányában elébb mint az alkalmaztatott, az illetőnek appellátára adna jogot. Ha felebbviheii felsőbb fórumhoz a fegyelmi büntetést, akkor azt foganatosítani irányában nem lehet, ő minden fenyítéket ki fog játszani, folyvást felebbvitellel fog élni. Nem a felebbvitel megengedése — mert azt tenni nem lehet — az igazság követelménye, hanem lehetőleg meg kell akadályozni, hogy ilyen büntetések illetéktelenül, igazságtalanul ne alkalmaztassanak és ha mégis egyes esetekben megtörténik, akkor a szükséges elégtétel módja adassék meg, hogy az ellen panaszkodhassék, magának elégtételt szerezhessen. E tekintetben ismét bátorkodom felolvasni az erre vonatkozó rendeleteket és kérem a ház türelmét, mert a dolog lényegéhez tartozik. A 227. §. azt mondja: Ezen fenyítékek egyik vagy másik nemének enyhébb vagy szigorub alkalmazásánál a fenyítendő cselekmény vapy mulasztás minősége, a többé-kevésbé súlyosbító körülményekhez, s az időhöz és helyhez, a hol és mikor a vétség elkövettetett, s a netaláni ismétléshez képest, továbbá a vétkezők dacza, gonosz indulata, bűnössége s egyéb erkölcsi és testi sajátságai veendők tekintetbe, s a fenyiték kiszabása körül minden szenvedély nélkül, szorosan a jog és igazsághoz alkalmazkodva kell eljárni. A fegyelmi hatalom gyakorlása körül általában azon elv követendő, hogy szigorúbb fenyiték csak akkor alkalmaztassák, ha az enyhébb elégtelennek bizonyult be; hogy az elnéző, tulgyöngéd bánásmód ép ugy mellőztessék, mint a túlzott szigor; hogy azonban az intézet nyugalma és biztonsága, a véikesuek lelkiismeretes és gyors fenyítése által | minden körülmény között fenntartassék. 230. §. A fegyelmi fenyítő eljárást min! denkor sommás elővizsgálat előzi meg, hogy j meggyőződés szereztessék arról: váljon az ! illető letartóztatott a terhére rótt kihágást | vagy vétséget valóban elkövette-e ? Ennek befejezése ós a vélség elkövetésének alanyi és tárgyi megállapítása után a íenyitő eljárás aként eszközlendő, hogy a tárgyalás lényeges pontjai az E) alatt mellékelt minta szerint készítendő jegyzőkönyvbe röviden beíratnak. A vizsgálati fogoly fenyítéséről felveit jegyzőkönyvnek a vizsgálóbíróval azonnal közlendő másolata a vizsgálati irományokhoz csatoltatik. Tehát jegyzőkönyvet kell vezetni, a vizsgálati foglyokra nézve pedig azt a bíróval tüstént közölni, hogy — a mennyiben ő azt saját jogkörébe vágónak találná, — tudomásával birjon. Itt van az orvosra nézve szükséges intézkedés, hogy akármilyen fegyelmi büntetés felfüggesztendő, ha a vizsgálati fogolynak egészsége megkívánja. Mindezek oly intézkedések, melyek lehetőleg elejét veszik a visszaéléseknek, (Halljuk!) és ha, t. ház, a társadalmi rend kívánja; erkölcsösnek és emberiebnek, mert a fogoly nem mindig a társadalmi rendnek ellensége, hanem gyakran szenvedélyeinek, gyarlóságainak, némelykor a viszoryok hatalmának szánandó áldozata (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezek voltak nézeteim, melyek engem vezéreltek rendeletemben, méhnek megítélését a t. ház bölcsességére bizom. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk) Azt gondolom, hogy a t. ház nem fogja várni tőlem hogy az igazságiigyminiszter urnák körülbelül 2 heti idő alatt átgondolt és 30 éves tanári pályáján szerzett ismereteivel fűszerezett, minden irányban kiterjedő beszédére én rögtönözve pontról pontra válaszoljak; azonban mégis a főbb dologra, az irányra és a szellemre nézve — miután a házszabályok szerint csak most lehet — kívánok egy pár szót szólani. Az igen t. miniszter ur beszédének igen hatásos végével mindenek felett bizonyította azt, hogy nem egyforma dolog a humanismus elveit B általában helyes elveket in theoria tanítani, s azokat azután az életben alkalmazni. (Élénk helyeslés bal felől. Mozgás jobb felől.) Lehettek azon elvek — s tudom is, hogy legnagyobb részben voltak — igen nelyesekmelyeket elméletileg tanított, de, mint batoj leszek nézetemet aziránt elmondani, azon el, veknek alkalmazását ezen rendeletben ugyan nem látom. (Helyeslés bal felől.) Majd egy kis személyes kitérés után igy folytatá: Legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy én nem irigylem a fogolytól, hogy mégis visszaélések történnének, (Halljuk!), i ha ő cserépben virágokat vagy kalitkában akkor megvan annak megtorlása a törvény ben, meg van annak megtorlása a vétkes ellen indítandó fegyelmi, sőt bűnvádi eljárásban. (Zaj. Mozgás a baloldalon. Halljuk !) Méltóztassanak nekem megbocsátani, hogy ott, hol annyi az óvszabály, ott, hol az igazságügy miniszternek módjában van a kisebb mértékben netalán vétkező ügyésztől megvonni a megbízást, sőt áthelyezni, hogy ott sokkal nagyobb mérvű biztonságnak van helye, mint ha a fogoly más hivatalnokokkal állana szemben. A fogház-felügyelőknek egyedül csak a kisebb, csak a csekélyebb fenyiték alkalmazása van megengedve, és pedig sürgős esetekben és az ügyésznek a következő napon be kell a jegyzőkönyvet mutatni, mint a rendelet 209. §. 17. és 19. pontja világosan tanúsítja. így, t. ház, (Halljuk!) midőn ezen szabályrendeletet közrebocsátottam, nemcsak nem cselekedtem a törvény ellen, de cselekedtem a törvény szerint, cselekedtem annak szellemében és cselekedtem ugy, a mint azt véleményem szerint a czélszerüség megkívánja. Nem állítom, hogy ezen rendeletnek hiányai nem volnának. Nincsen oly rendelet. T. elődöm is pótolta egy évvel későbben és ha ennek hiányai fognak mutatkozni az életben: az illetők panaszai és jelentései folytán azok orvosoltatni fognak. Én ugy hiszem, hogy ezen rendelettel a törvénynek és a humanismusnak megfeleltem, és ha a vádat netalán sejtettem volna, azt nem sejtettem, hogy kegyetlenséggel fogok vádoltatni. (Jobb felől: Igaz!) Hanem inkább arról fogok vádoltatni, hogy országunk viszonyait kevésbé tekintetbe véve, enyhébben intézkedtem, mint talán kellett volna. (Jobbfelől: Igaz !) Ezen szabályrendeletet február 18-án irtam alá. Nem lehetett soha, de legkevésbé lehetett akkor — lesznek sokan, a kik vissza fognak emlékezni az akkori viszonyokra, — nem lehetett soha, és legkevésbé akkor szándékom oly intézkedéseket tenni, melyekkel egész multamat meghazudtoltam volna. Egy nemzedéken át hirdettem e haza fiainak az igazságnak és emberiségnek a büntetőjogban alkalmazását, (Zajos éljenzés jobbról) hivatkozom azokra, a kik hajdan hallgatóim, tanitványaim voltak; (Ugy van!) mindig azt állítottam, hogy a büntetésnek igazságosnak kell lenni, de egyszersmind erkölcsösnek és emberiesnek is. (Jobbfelől helyeslés.) Igazságosnak kell lennie, mert azt madarakat tarthat, bár ez is csak kegyelemkép bizonyos esetekben engedtetik meg; de azt már nem helyeslem, sőt igen sajnálom, hogy a felvilágosodott humanismust nélkülözöm ezen §§-okban, melyekre a t. miniszter ur hivatkozott, melyekben a müveit foglyoknak az ujságolvosás, isten tudja miféle óvó rendszabályokhoz köttetik; de mindazt, a mi ez irányban hat, elismerem, üdvözlöm és helyeslem, de hogy ezen kalitkában éneklő madár kárpótlást nyújtson a fogolynak azért, hogy őt egyes ember, az államügyész 3 havi bilincsre veretheti, földhöz lánczoltathatja, r\ sötét kamarába tétetheti, azt már nem hiszem. (Felkiáltások balfelől: Igaz! Ugy van! Mozgás jobb felől.) A t. miniszter ur egy distinctiót tesz, és azt mondja : a fegyelmi eljárás s nem büntetés, nem birói teendő. Maga is mondotta, hogy a fegyelmi tényeket különbözőkép értelmezik különböző helyeken. Nagyon helyesen és jól van az feltalálva, hogy a fegyelmi eljárás nem bűnügyi eljárás, hogy a fegyelmi vétség nem bűn. Nagyon jól van az feltalálva, hogy azt pedig, mi bűn és mi fegyelmi eljárás, különbözőképen lehet meghatározni, mert ezen distinctió által qualificálva a nehezebb bűntényeket fegyelmi vétségeknek, ki lehet terjeszteni a fegyelmi vétséget az önkényes eljárás legszélsőbb határáig. (Felkiáltások balfelől : Ugy van !) Hogy ez azután a szabadságnak és a humanismusnak válik-e hasznára, a felett Ítéljen akár maga az igazságügyminiszter. A t. miniszter ur a rendeletnek több pontjára hivatkozott. Sajnálom, hogy egy pontot méltóztatott kihagyni, s melyre én leszek bátor a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk.) Én nem gondolnám, hogy a börtönőrök akár vád alatt levő, akár elitélt rabok legyenek és azt hiszem, hogy azok szabad emberek, sőt fel kell tenni, hogy börtönőrökké épen azért tétettek, mert a becsületesség hírében állottak, és íme az államügyész még őket is elzárathatja, akár súlyosbított börtönnel. (Felkiáltások balfelől: Igaz!) És itt csakugyan bajosan mondhatni azt, hogy ő nem ártatlan és becsületesség hirében álló ember és ignorálni, hogy felette, a ki nem volt elzárva, az államügyész gyakorolja fegyelmi hatalmát. Különben is az igen t. miniszter ur a törvényesség szempontjából igen különösen magyarázta az 1871. XXXIII. t. cz. 25; §-át. Maga is szives volt ezt felolvasni. Igenis benne van, hogy az állam-