Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 32. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt - A igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról

- 238 — ügyész ügyeljen fel a börtönben lév5 rendre, és törvényes rendeletek végrehajtására; de az, hogy ő is Ítéljen fegyelmi eljárásokban, határozottan nincs benne; sőt, ha neki fel kell ügyelni, az észszel is ellenkezik, hogy saját tényére ügyeljen fel, a működést másra kell ruházni. Furcsa dolog azt mondani, hogy mert a törvény nem bizta ezt egyenesen a bíróra; ennek az a következése, ho^y az a bíróra nem is bizható, hanem miniszterileg az állaruügyészre lehetne bizni. Hogy melyik miniszter kezdett ezen uton haladni, az tökéletesen mindegy; elődjének rendelete a miniszter urat nem igazolja. Én tehát t. ház, ma is azon nézetben vagyok, hogy a miniszter ur rendelete az általam előbbi felszólalásomban idézett törvényekbe egyenesen ütközik, s ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy midőn a királyi Ügyészt ezen hatósággal megbízta, ő a tör vényen túljárt, mert ha hiányos a törvény, mint a hogy azt feltüntetni igyekezett s nem rendelt birót ezen vétségekre, nem az lett volna feladata, hogy rendeletileg intézkedjék, de igenis a törvényben lévő hiányt pótolni, mert birói jogkörrel senki más mint törvény fel nem ruházhat. (Élénk helyeslés balfelől.) Hasonlag megmaradok azon nézetem mellett, hogy ellenkezik igenis a humanismussal, mert mig megengedem, kevés és aránytalanul, kevésbé lényeges dolgokban igen szépen intézkedik, addig ott, a hol az önkény szenvedésre kárhoztat valakit, minden mentséget kizár. Én tehát, t. ház, még csak annyit jegyzek meg, mert, a mint mondom, rögtönözve mindezekre részletesen felelni valóban nem lehet, — hogy én ugy tudom, hogy Angliában ezen dolgoknál mégis a békebiráknak, tehát épen valóságos birói személyeknek igen nagy befolyásuk van; Francziaországban pedig, ha jól tudom, választmány gyakorolja, nem pedig egyes ember, nem az államügyész, ezen hivatást. Ezeknek megjegyzése után, az általam elmondottakból kiindulva, igen kérem a t. házat, hogy ezen feleletét at. miniszter urnák, mint a melynek itteni elhangzása nézetem szerint rosz, ha nem is vet rosz tényt reánk, a miniszter ur szerint a külfölddel szemben, de mindenesetre megbélyegző volna a nemzet jogérzetére nézve, (Zajos ellenmondás jobb felől, helyeslés bal felől.) tudomásul venni ne méltóztassék. A válasz a többség által tudomásul vétetett. Belföldi jogesetek. Az ügyvédi munkadíj és költség kérdéséhez. (M. B.) Fajner Istvánnak, Haijicsek György és társai, mint Jablonicz község elöljárói mint alperesek ellen, 407 frt 80 kr munkadíj és járulékai iránti perében a miavai királyi járásbíróság 1874. évi jan. 30-án 351. szám alatt következő Ítéletet hozott. Ha alperes község nevében Drahos Pál a pótesküt leteszi arra, mikép igaz, „hogy felperes midőn a kérdés alatt álló ügyben Nyitrára utazott, odanyilatkozott, hogy ez utat nem csupán ez ügyben, de más ügyében is teszi s hogy e ezerint igaz az is, mikép a község oly értelemben adta ki a meghatalmazást, hogy ez útnak nem egész költségét fogja a községtől követelni," ugy köteles alperesközség felperesnek 148 frt 30 kr ügyvéde munka és kiadása fejében, beszámításával az előlegkép adott 50 írtnak, és 35 frt 70 kr jelen perköltséget 8 nap s végrehajtás terhe alatt is fizetni. Kötelesek tehát nevezett alperesek ez Ítélet jogérvényessége után 15 nap alatt az eskühöz jelentkezni és azt le is tenni. Ha az esküt le nem teszik, tartozik alperesközség felperesnek 184 frt tartozást, beszámításával az előleg adott 50 frtnak, és 41 frt 70 kr perköltséget 8 nap és végrehajtás terhe alatt is fizetni. Alperesi ügyvéd dija 41 frfc 70 krban állapittatik meg. Mert: 1) Hogy a meghatalmazást kiállították, azt tagadásba nem vették, s annak ellenében azt, hogy e meghatalmazást csupán egy recursusnak feltevésére adták ki, semmivel nem igazolták. 2) A kivett tanúvallomás által félpróba lévén kiállítva arra, mikép felperes oda nyilatkozott, hogy a nyitrai utat nem csupán a község ügyében, de más ügyben is teszi és e szerint, hogy az útnak költségeit egészben nem a községnek rója fel; a teljes próba állítására tehát az alpereseknek a póteskü meg volt ítélendő. Ha az esküt alperesek le nem tennék, mint állításukat nem bizonyítók, az alperes község ez útnak összes költségéro marasztalandó volt. 3) Ennek költségébe a község azért volt mariiszialandö, mert maga beösmerte negatíve, hogy felperes követelésére ncn csak mitsem akart adni, de az előlegből még 11 frtot felperestől visszakövetelt, és így nyilvánvaló, hogy c perre okot szolgáltatott. Alperesek felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla 1874. évi márcz. 10-én 0041. sz. alatt következő Ítéletet hozott: Az eljáró bíróság Ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetétől elmozdittatik és a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Mert: a kereseti tényálladék szerint felperes az alpereseket egy közigazgatási ügyben a nyitramegyei szakolczai járás főszolgabirája előtt képviselte, azok nevében a főszolgabíró határozata ellen a nyitramegyei hatósághoz kérvényt, s a megyei hatóság határozata ellen ismét a magy. kir. belügyminisztériumhoz egy felfolyamodást szerkesztett, egyszersmind a nevezett megyei hatósághoz intézett kérvényt, állítólag a kellő értesítés megtétele végett Nyitrán személyesen nyújtotta be, mely munkája, illetve utazási és levelezési költségei fejében alperesek ellen 457 frt 80 krt számított fel, azonban ezen felszámításnak a per során előadottakkal való összehasonlításából, és az alperesek által tett kifogások figyelembe vételével, valamint felperesnek azon beismerésével szemben, hogy a közigazgatási hatóságok előtt lefolyó ügyekben ügyvédi képviseletnek helye nincs, nyilván kiderül : hogy a szakolczai főszolgabíró előtti képviselet egyrészről szükségtelen, más részről czélhoz nem vezető, mert a jelenlétnél egyébnek nem tekint hető, ugy szinte a Nyitrára tett utazás is felesleges volt, a mennyiben arra, hogy egy kérvény a megyei hatósághoz benyujtassék, felperes költséges utazásának szüksége fenn nem forgott és pedig annál kevésbé, mert azon időben, midőn a kérdéses kérvény benyujtatott, még a főszolgabírónál lefolyó Ugy iratai beterjesztve nem voltak, mely körülmény alapos véleményt nyújt arra nézve is, hogy felperes ezen ügyet a meghatalmazottól megkívánható pontossággal s folytonos figyelenikiséreltel nem vezette, hozzájárulván még, az alperesek tanuja által támogatott azon körülmény, hogy felperesnek Nyitrára való utazása más ügyekben történvén, a kérvény személyes benyújtása is ezen esetlégnek kifolyása legyen, minthogy továbbá az ügyvéd ügyfeleit czélnélküli költségekkel terhelni jogosítva nem lehet, felperes pedig saját beismerés9 szerint, fáradozásai fejében, melyek egyedül a főszolgabíró előtti megjelenésre és két folyamodás fogalmazására és leírására vonatkozhatnak, már is 50 frttal dijaztatott és ezen összeg az emiitett munka teljesítése s a kiadások fedezésére elegendőnek találtatik : mindezeknél fogva flpcres keresetétől elmozdítandó, a perköltségek azonban az ítéletek különbözőségénél s az ügy voltánál fogva, kölcsönösen megszüntetendők voltak. Felperesnek ezen ítélet elleni felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1874. évi május 20 án 3995. szám alatt következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával, alperesek felperes rés/.ére bíróilag mérsékelt munkadíj és kész kiadások fejében 68. forintnak, illetve a kapott 50 frt előlegnek levonásával 18 frtnak, a perköltség kölcsönös megszüntetése mellett, 8 nap alatt végrehajtás terhe alatti megfizetésére köteleztetnek. Alperes ügyvédi munkadija érintetlenül hagyatik. Indokok. Az, hogy alperesek felperest a kérdéses ügynek előmozdítására felhatalmazták és hogy e körül teendő fáradozása diját és költségeit megtéríteni magukat kötelezték, a becsatolt, törvényes kifogás alá nem eshető felhatalmazvány által igazoltatik, mely meghatalmazványból folyik egyszersmind felperesnek abbeli joga is, hogy alperesek ellenében ügyvédi követelését felszámíthassa. Tekintetbe véve tehát, miszerint alperesek azt, hogy felperes az ő érdekükben a szakolczai szolgabírónak intézkedése, ugy az azt helyben hagyó megyei határozat ellen is felfolyamodványt nyújtott be, sőt azt is, hogy ugyancsak az ő érdekükben Nyitrára utazott, e szerint hogy őket képviselte, kétségbe nem vonták, és csak a felszámított költségek magassága és az ellen tettek kifogást, hogy felperesnek Nyitrára való utazása nem kizárólag az ő ügyükben történt, felperesnek ftlszámithatási jogát meg kellett ugyan állapítani, de miután az a mellékelt jegyzékben túlzottan történt felszámítás, annak megjegyzésével, hogy a szakolczai szolgabiróság előtti megjelenése s alpereseknek ottaui képviseltetése a csatolt jegyzőkönyvvel nem is igazoltatik, a kimutato't munka és fáradozás arányának meg nem felel, kellett azt, ahoz mérlten, a fennirt módon 68 forintra mérsékelni, a perköltséget azonban, a per körülményeinél fogva megszüntetni. Külföldi jogesetek. A Levirat-házasság (F.) Érdekes per tárgyaltatott és döntetett el — mint a „Deutsche Justizzeitnng" iria — nem rég a müblhauseni országos törvényszék előtt. A kérdés az volt, váljon egy szerződés, mely a Mózes-vallásnak a jelenleg uralkodó jogi és erkölcsi felfogással ellenkező szabványán alapul, érvényes lehet-e. In jure a kérdés eldöntésénél a code civil 1108. és 1134.. §§-ai vétettek irányadókul. Ezen §-ok elseje tzt mondja, hogy valamely szerződés jogérvényessége azt feltételezi, hogy van e megengedett alapja a lekötelezésnek; a második azt rendeli, ho<ry valamely legaliter megkötött szerződés csakis a szerződő felek kölcsönös beleegyezésével vagy oly indokokból, melyeket a törvény helyesel, vonathatik vissza. Már régen Mózes előtt divatozott Palestinában a kanaaniták és a zsidók elődei közt azon gyakorlat, mely szerint ha valamely férj házassági utódok nélkül meghalt, nőtlen testvére kénytelen volt a hátrahagyott özvegyet nőül venni, és pedig olykép, hogy az ezen házasságból származó első fiú ne ő neki, a természetes atyának, hanem elhalt testvérének tnlajdonittassék és annak ösökségét kapja (V. ö. Mózes I. k. 38. cap.) Ezen szokás oly szigorúan kezeltetett, hogy nem létezett ismeretes eszköz, mely által alóla ki lehetett volna szabadulni. Ha nem volt fivér, akkor — mint Ruth könyvéből kiviláglik — az emiitett jog tovább ment az elhalt férj legközelebbi rokonára, pl. nagybátyjára, unokaöcscsére stb., úgy hogy végül távol rokonok azon helyzetbe jöhettek, hogy elhalt rokonuknak részére teljesítették ezen kötelezettséget. Ezen intézményt Levirat-házasságnak nevezik, ezen szótól, levir, ami annyit jelent, mint a férj testvére. Mózes felvette ugyan törvényhozásába, (V. ö. V. k. 25. cap. 5—10. v.) a Levirat-házasság intézményét, de nem hagyta meg a feltétlen kényszert arra nézve, miszerint a férj testvére köteles az özvegyet nőül venni, hanem enyhítette az ebbeli kötelezettséget anynyiban, hogy azon esetre, ha a testvér vonakodott sógornéját nőül venni, és ha a község véneinek kísérlete is sikertelen marad ebbeli elhatározását megváltoztatni, akkor az özvegynő őt a rabbihoz idéztette. Ha itt is megmaradt vonakodása mellett, úgy eléje lépett sógornéja, lehúzta neki egyik lábbelijét és joga volt előtte kiköpni, és őt a község vénei előtt kiszidni, a