Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 28. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának általános indokolásából. 3. [r.]

— 206 -annak fenn kiemelt következményeivel megál­lapíttatik. A visszaesés leggyakoribb esetét a > a­gyon elleni büntettek és vétségek képezik : rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság; ezen büntettek mind az objectnm természetére, mind az indokokra nézve azonos cselekményeket képeznek; ezekre nézve a 327. §. megállapítja a visszaesésnek nemcsak a büntetés kimérésére, hanem maga a cselek­mény természetére és a büntetés nemének meg­változtatására kiterjedő hatályát. Ugyanez rendeltetik a 359. §. 3-ik pont­jában a csalásra nézve. A többi esetekben a minimum és maxi­mum közötti tér elegendő módot nyújt a bíró­nak, a visszaesés nagyobb bünösségi fokáaak mérlegezésénél, a megfelelő büntetést is megál­lapítani. Felterjesztése a nagyváradi kir. jogakadémia tanari testületének a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, a vidéki kir. jog- és államtudományi karoknak jogszigorlatok tar­tására s illetőleg a jogtudori fok osztogatására leendő följogositása tárgyában. Nagyméltóságú miniszter ur! Kegyelmes urunk ! Ő csász. és apostoli kir. felségének Nagyméltóságod előterjesztése alapján f. évi májushó 4-én kelt legfőbb elhatározása a hazai jogi főtanodák történetében nemzedé­kekre kiható nevezetes esemény, melynek létesítéséért mi mély hódolattal alólirottak Nagyméltóságodnak legforróbb bálánkat ki­fejezni szoros kötelességünknek tartjuk, mert meg vagyunk győződve, miszerint ezen el­határozó első lépés a kir jogakadémiák fejlesztésére üdvös befolyását el nem tévesz­tendi. Minthogy azonban az uj szabályzat ki­bocsátásával csaknem egyidőben a képviselő­házban egy jogakademiáink reformjával a legszorosabb összefüggésében lévő s hazai jogéletünkre nézve roppant horderejű sarkelv mondatott ki az által, hogy az ügyvédi qua­lificatio egyik főkellékéül a jogtudori fok állíttatott föl, melynek osztogatása az uj sza­bályzat 1. §-a szerint a teljes négy évfolyamú jog- és államtudományi karokká átalakított kir. jogakadémiák hatásköréből határozottan kivétetett, annálfogva nem kevésbé elutasit­hatatlan kötelességünknek tartottuk, ezen jövőben kivételes helyzetünk iránti komoly aggodalmainknak Nagymóltóságod előtt jelen hódolatteljes felterjesztésünkben kifejezést adni és Nagyméltóságod elé azon alázatos kéréssel járulni, miszerint a viszonyok változtával a vidéki jogi facultásokat is mentül előbb jog­szigorlatok tartására s illetőleg a jogtudori fok osztogatására följogosítani méltóztassék, mely alázatos kérésünkre bennünket a követ­kező okok indítottak: 1) Nem mi vagyunk ugyan illetékes bírálói saját működésünknek, de nem hihet­jük, hogy a kir. jogakademiákból kikerült joghallgatók eddig is a tanodában nyert kép­zettségük tekintetében nz egyetemiekkel az összehasonlítást (hogy ne mondjuk épen ver-Benyt) ki nem állották volna. 2) Eddig a jogakademiákból kikerült ifjak is közvetlenül bocsáttattak az ügyvédi czenzurára, és mint illetékes forrásból tudjuk, a próbát többnyire fényesen ki is állották, mi világosan bizonyítja, hogy elég alapos elő­képzettségük volt. 3) Ha ezentúl tanulóinknak az akadémiai tanfolyam végeztével előbb még az egyetem fölül vizsgálatán át kell esniök, hogy az ügy­védi czenzurára bocsáttathassanak, az akadémiák fejlődése az uj szervezés daczára csirájában meg van fojtva. 4) Készségesen elismerjük mi is, hogy csak a nagyobb fokú qualificatio követelménye fogja némikép az ügyvédségre készülők tö­meges áramlatát feltartóztatni és szabályos mederbe terelni, ámde nem látjuk át annak jog- és czélszertiségét, hogy az egyetem ezen uj intézkedés által egy eddig az akadémiák fölött nem bírt kizárólagos jogot gyakorol­hasson, melynek folytán az érintett káros áramlat a vidéki akadémiák rovására tovább is mesterségesen fen fog tartatni. 5) Köztudomású dolog, hogy a pesti egyetem jogi kara népességére nézve akár­mely leghíresebb külföldi egyetemet messze túlszárnyal, mely tünemény nem hogy örven­detes volna, de sőt inkább didaktikai sze m­pontokból mentül előbb jótékony decentrali­zatiót követel. 6) Az akadémiák csak akkor fognak iga­zán az uj szabályzat intentiójának megfelelőleg az egyetemmel üdvös versenyre kelhetni, ha mennél egyenlőbb fegyverekkel fognak küzd­hetni, mig bármely tény eges facultási jognak megvonása mellett versenyről szó sem lehet. 7) Roppant ellcnmondást látunk abban, miszerint az akadémiáknál akalmazott tanárok képeseknek tartatnak ugyan arra, hogy tanu­lóiknak az egyetemen nyerhető kiképeztetéssel egyenértékű kiképeztetést nyújtsanak, de annak megítélése, váljon csakugyan birnak-e tanitvá nyaik a kellő szakképzettséggel, tőlük merőben megtagad tátik. 8) Ugyanezen körülmény többet árt az akadémiák erkölcsi reputatiójának a vidéki kö­zönség előtt, melynek számára a vidéki factil­tások rendelvék, mint a mennyit a jogkarrá átalakítás fejlődésükön lendíteni képes lesz. 9) Miután az uj szabályzat értelmében az akadémiák amúgy is az egyetem exponált fa­cultásaiként fognak tekintetni, kénytelen az egye­tem facultási jogait velünk, mint kiegészítő szer­veivel megosztani mi anhál kevésbé Utközhe­tik nehézségekbe, mert tudvalevőleg az egye­temen is a jogtudori fok osztogatásában csak a promotionál vesznek részt a többi facultások. 10) Hogy azonban meg legyen mentve amaz elv, miszerint a jogtudori fok a tudomá­nyok egyetemének nevében adatik meg, ám ru­háztassunk föl egyelőre, mig t. i. a kilátásba helyezett két bölcsészeti és történelmi tanszék is föl fog állíttatni, csupán azon joggal, hogy mi csak a szigorlatokat tartjuk, magát a jog­tudori fokot hadd osztogassa az imént érintett időpontig az egyetem, de a nélkül, hogy a ná­lunk szigorlatokat tett ifjakat ujabb vizsgálat­nak alávetné. 11) Kérésünk teljesítését azon fontos kö­rülmény is indokolja, miszerint a jogtudori fok elnyerhetése a vidéken lakó szegény sorsú if­jakra, kik között épen a legtehetségesebbek találtatnak, elviselhetetlen anyagi áldozatokat ró s nekik az ügyvédi pályára lépést merőben lehetetlenné teszi, ha négyszer-ötször Buda­pestre kell utazniok és a drága fővárosban időzniök. 12) Ha nem ruháztatunk föl legalább jog­szigorlatok tartásának jogával, bizton merjük állítani, hogy a harmadik és negyedik évi tan­folyamaiknak oly kevés hallgatója leend, mi­szerint nem lesz érdemes, a vidéken költséges facultásokat fenntartani, miután a ki szigorlato­kat tesz, államvizsgáitokat tenni nem köteles, s igy már a második alapvizsgálat letétele után könnyen belátható okoknál fogva az egye­temre fog menni. Mindezen szerény nézetünk szerint nyomós indokaink alapján ismételve kérjük Nagymél­tóságodat, hogy a vidéki jogi facultásokat is legalább a jogszigorlatok tartására felhatal­mazni méltóztassék. Kelt Nagyváradon, 1874. június hó G-án tartott ülésünkből. Mély hódolattal maradván Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgái: Dr. Hoványi Lajos s. k., igazgató-tanár. Turcsányi Vincze s. k., ny. r. tanár. Dr. Kudelka József s. k.( ny. r. tanár. Dr. Kürthy János s. k., ny. r. tanár. Dr. Bozóky Alajos s. k., ny. r. tanár. Dr. Sípos Árpád s. k., ny. r. tanár. A „budapesti rabsegélyző egylet • alakuló közygülése. Már lapunk 24. (IV. napi) számában je­leztük azon örvendetes mozgalmat, mely a fő­városi körökben a fogiiázi ügy tárgyában je­| lenkezett és már akkor érintettük, hogy a fő­l városban oly egylet van alakuló félben, mely | egy fegyházi egylet tulajdonképi czélját tűzte | ki magának. Örömmel értesítjük ma olvasóinkat, hogy | ezen egylet több buzgó tigybarát fáradozásai l folytán most már három száznál több taggal bír, minek következtében az egyleti alapsza­bályok 3. §-a értelmében mult vasárnapon tartá meg alakuló közgyűlését, melyet az élet­beléptető bizottság elnöke Zádor Gyula, igaz­ságügyi min. tanácsos nyitott meg. Beszédében kiemelé, hogy az újkori társadalom a vétkesek megítélésében nem követi többé a mult századok végleteit, hanem büntetést szab ugyan reájok, de ezek kiállta után szívesen fogadja vissza körébe, ha hasznos tagjai akarnak lenni. És ennek előmozdítása képezi ez egylet czélját, melyet a tagok buzgó és kitartó működése mellett annál biztosabban érend el, mert már | az is elég jutalma lesz fáradozásának, ha csak egy-kettőt sikerülend az erény útjára visszaté­ríteni azok közül, kik azon egyszer elsikam­lottak. Az általános tetezéssel fogadott megnyitó beszéd után felszólitá az elnök a közgyűlést, hogy elnököt és jegyzőt ad hoc válaszszanak, mire közfelkiáltás utján elnöknek Zádor Gyula, jegyzőnek Dr. Rosenberg Lajos lett választva. Az alapszabályok felolvasottaknak tekin­tetvén, rövid vita után a részletekben is vál­toztatás nélkül lettek elfogadva, mire az elnök a közgyűlést tiszteletbeli elnök, elnök és 40 tag választására felszólította. Tiszteletbeli elnöknek Dr Stiller Mór ajánlása folytán Sárkány József lett egyhan­gúlag kikiálts a, ki azonban ezen megtisztelte­tést a törvény értelmébeL el nem fogadhatta. Vogel Péter erre tiszteletbeli elnöknek b. Podmaniczky Frigyest, elnöknek Zádor Gyulát ajánlotta, mely ajánlatok köztetszéssel el is fogadtattak. A választmányba következő egyleti tagok lettek választva: Dr. A d 1 e r Zsigmond úr, gyakorló orvos, Dr. B a r a c h Benedek úr. h. ügyvéd, Dr. B o-1 e m a n n Gyula úr, gyakorló orvos, Breuer József úr, a budai k. törvényszék elnöke, C s e­m e g h i Károly úr, államtitkár az igazságügy­minisztériumban, C s i 11 a g h László úr, mi­niszteri tanácsos az igazságügy-minisztériumban, Dr. E 1 i s c h e r Gyula úr, gyakorló orvos, G e c z ő János úr, osztálytanácsos az igazság­ügy-minisztériumban, Guttmann Károly úr, szabómester, Dr. G 1 ti c k Ignácz úr, fegyházi orvos, Havas Imre úr, állam-altigyész, Ivánka Imre úr, országos képviselő. Kele­men Mór űr, titkár az igazságügy-minisztéri­umban, K o e c h 1 i n E. úr. kereskedő, Kozma Sándor úr, államfőtigyész, Dr. Löw Tóbiás úr, állatotoügyész-helyettes, Dr. M a n d c 1 Pál úr, h ügyvéd, Mandello Hugó úr, bank-hiva­talnok, Dr. Mandello Károly úr, lapszer­kesztő, Dr. Mandello Vilmos úr, gyakorló orvos, Máttyus Aristid úr, h. ügyvéd, Roe-8 e r János úr, tanár, Dr. Rosenberg Lajos úr, h. ügyvéd, Sárkány József úr, a pesti k. törvényszék elnöke, Dr. Say Mór úr, a budai főreáltanoda igazgatója, Schiller Hen­rik úr, belügy-miniszteri fogalmazó-segéd, S c h m i d 1 Ignácz úr, h. ügyvéd, S c h o e n Vilmos úr, a pesti biztosító-intézet igazgatója, Staub Mór úr, állami tanár, Dr. Székely Ferencz úr, államfőügyészi helyettes, S z é k y Péter úr, földbirtokos, S z t u p a György úr, gyógyszerész, Dr. Tomássek Béla úr, ál­lamügyész, Tutschner Ágoston úr, állam­ügyész, Vogel Péter úr, ügyvéd, Wahr m a n n Sándor úr, magánzó, Dr. W e i n m a n n Fülöp úr, k. táblai pótbiró, Dr. Weiser Ká­roly úr, h. ügyvéd, Xantus János úr, termé­szetbúvár, Zareczky úr, a budai k tvszék alelnöke. Ezeken kivül kaptak még szavazatokat és igy az alapszabályok 11. §. értelmében mintegy póttagoknak tekintendők: Sztrokay Boldizsár, államügyész, E r t 1, ügyvéd, Dr. Friedmann, ügyvéd, Dr. Stiller, ügyvéd,

Next

/
Oldalképek
Tartalom