Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 21. szám - A magyar váltótörvényjavaslat. 7. [r.]

ságosan abstract. Ezért télies készséggel elismerem Apáthy abbeli eljárásának helyességét, mely szerint a szükségbeli utalványozott valamint a névbecsülő ktilön-külön*) leli szabályozását. 59. cz. „Ha a váltón a fizetési helyre szóló szükségbeli utalvány van kijelölve, a váltó birtokos az elfogadás megtagadása esetében, mielőtt biztositási visszkeresettel élhetne, előleges óvás felvétele után4) a váltót elfogadás végett a szükségbeli utalványozottnak bemutatni tartozik. Több szükségb^eli utalványozóttak közül a váltót annál kell elébb bemutatni, ki korábbi kötelezettnek utal ván yo zo ttj a; ha pedig az elsőbbség a váltóból ki nem tetszenék, a bemutató sort tetszése szerint tarthat. Kétség esetében az elfogadás az intézvényező érdekében történtnek tekinteti k." A második bekezdése ezen czikknek nem egyéb mint betűszerinti fenntartása eddigi törvényünk 65. §-ának, mely sokkal szabatosabb, mint a német visz. azon intézkedése, hogy „több szükségbeli utálványozott közt azt illeti az elsőséé, kinek esetleges fizetése által legtöbben szabadulnak a kötelezettség alól. ' 60. cz.3) „A szükségbeliutalványozott az elfogadás által váltójogi kötelezettséget vállal a váltóbirtokos 8 az utalványozó után következők irányában. E kötelezettsége azonban megszűnik, ha neki aváltóa lejáratot követő másodikköznap eltelte előtt fizetés végett be nem mutattatik. Ha a váltó az utalványozott által eltogadtatott, a váltóbirtokost s az utalványozó után következőket b i z t o s i t á s i v i s s z k e r e s e t nem illeti.**) Az utalványozó s ennek előzői asonban visszkeresettel élhetne k.-61. cz. „Haa váltót semazintézvényezett sem a szükségbeli utalványozott el nem fogadja, az óvás felvétele után mindenkinek szabadságában áll a váltót névbecsülésből elfogadni. A váltóbirtokos azonban az oly személy részérői a j á n 1 o 11 n é 7 b e c s ü 1 é s i elfogadást, ki a váltón mint szükségbeli utalványozott kijelölve nincsen, megengedni nem tartozik."6) *) A közbenjárás vagy felhívás vagy önkéntes ajánlat folytán történik: az első esetben valamelyik érdekelt féltől eredve a váltón foglaltatik, tehát a váltóüzletnek egy részét képezi és szükségbeli utalványnak (Nothadresse, Hülfs- oder Nebenadresse) neveztetik ; az utóbbi esetben a váltón nem foglaltatik és névbecsülésnek (Ehrenintervention) mondatik. (V. ö. Hartmann 415. 1. és Apáthy: Váltójogtan 276. 1.) 3) Névbecsülési elfogadás csak intézvé nyez e 11 váltóknál lehetséges, mivel a saját váltók kibocsátási ténye már magában foglalja az elfogadást. *) Miért is a'közbenj árás .,sopra protesto" való elfogadásnak illetőleg fizetésnek is szokott neveztetni. A szükségbeli utalványozott már magából a váltóból mintáz intézvényezett esetleges helyettese tűnik ki. — Eleinte a szükségbeli utalvány külön papiroson szokott kijelöltetni, mely a váltóhoz ragasztatott. **) Javaslatunk valamint a német vrdsz. e tekintetben eltér a Code de Commercetől, mely egyrészről kimondja, hogy „l'intervenantest tenu de notifier sans délai son intervention á celui pour qui il est intervenu" és másrészt a váltóbirtokosnak daczára a történt közbenjárásnak megadja a visszkereseti jogot: „Le porteur de la lettre de change conserve tous ses droits contre le tireur et les endosseurs — nonobstant toutes acceptations par interventu." 5) Eddigi törvényünk eltérőleg intézkedik: „Ha az intézvényezett ellen az óvás megtétetett, ezután a váltót akárki elfogadhatja s a bemutató az ily névbecsülésbeli elfogadást nem ellenezheti." (74. §.) így azután szükségessé vált azon további javaslatunkkal valamint a német vrdsz.-lyal ellentétben álló 146. §. : „Biztosítási visszkeresetnek akkor van helye, ha a váltó 62. cz. „A szügségbeliutalványozott | valamint a névbecsülő az elfog ajdás hiánya miatt felvett óvást, a | költségek megtéritése mellett, magának kiadatni s annak függelékében a névbecsülési elfog aj dást megjegyezni tartozik. Ugyanaz a névbecsültet a t ö írté nt közbenjárásról az óvás megküldése mellett tudósítani s e tudósítást az óvatolás napjától számítandó két nap alatt postára adni tartozik. Ha ezt tenni elmulasztja az ebből eredő kárért felelő s." 63. cz. „Ha a névbecsülő elfogadásában kitenni elmulasztotta, hogy az elfogadás kinek érdekében történt, névbecs ültnek az intéz| vényező tekintetetik." 64. cz. „A n é v b e c s ü 1 ő a z^e 1 f og a d á s á 1-tal váltójogi kötelezettségetvállal a váltóbirtokos s anévbecsült után következők irányában. E i kötelezettsége azonban megszűnik, ha neki a váltó a lejáratot követő második köznap eltelte előtt fizetés végett be nem mutattatik. Ha a váltó névbecsülésből elfogadtatott, a váltóbirtokost 8 a névbecsült után következőket biztosítási visszkereset nem illeti. A névbecsü1ts ennek előzői azonban viszkeresettel élhetnek." Névbecsülési fizetés. 65. cz. „Ha a fizetés hiánya miatt óvatolt váltón a fizetési] helyre szó ló utalvány vagy névbecsülési elfogadáslétezik, a váltóbirtokos a váltót, a lejáratra következő második köznap eltelte előtt va[ lamennyi szükségbeli utalványozottnak és a névbecsülési elfog aj dónak fizetés végett bemutatni s | az eredményt afizetés hiánya miatt felvett óvásba vagyennekfügigelékébe bevezettetni tartozik. | Ebbeli mulasztása az utalvá-I nyozó illetőleg a névbecsült s ennek utódai elleni visszkereset e 1-í vesztését vonja maga után." „Saját v á 11 ó n á 1 n é v b e c s ü 1 é s i fizetésnek csak akkor van helye, ha a váltó forgattatott." Ezen egészen uj czikk indítványom folytán vétetett fel a javaslatba. A névbécsülési fizetésnek czélja a névbecsült utódait a visszkereset alól felszabadítani. De ha a saját váltó nem forgattatott, ugy visszkeresetről egyáltalán szó sem lehet. Az elfogadó (és ez a saját váltó kibocsátója is) principális kötelezettségben áll és érdekében névbecsülési fizetés nem történhetik. En-J nélfogva Apáthy „Váltójogtan"-ának 90. §-a I az azt megelőző §-sal elvi és engeszthetetlen ellentétben áll. (L. különösen Hartmann | 439. és 474. 1.) 67. cz. ,A váltóbirtokos a névbecs ü| névbecsülő által fogadtatik el. Csak midőn maga az ! intézvényezett a kibocsátóra névbecsülésböl fogadta el | a váltót vagy midőn már a névbecsülő adott biztositéí kot, az előzők ellen visszkereset nem indittathatik." Mindkét tj-ból a közbenjárás jogi természetének teljes ! félreértése tűnik ki. Míg tehát eddigi törvényünk a fő: elvben a franczia törvényhez simul, addig javaslatunk j egyetértve a német, angol és amerikai váltójoggal kimondja, hogy a váltóbirtokos hívatlan névbecsülési elfogadást megengedni nem tartozik. lésből ajánlott teljes fizetést, bárkitőlf) származzék is az, viszsza nem utasíthatja. Ha az ily fizetést el nem fogadja, elveszti visszkeresetét a névbecsültután következők ellen." 68. cz. „A névbecsülő a fizetés által a j váltóbirtokosnak a névbecsült s ennek előzői, valamint az elfogadó ellenijogaiba lép. Ennélfogva követelheti, hogy neki a váltó s a fizetés hiánya miatt fel-1 vett óvás, ez utóbbi a költségek megtéritése, mellett átadassé k." 69. cz. „Ha többen ajánlanak névbecsülési fizetést, ezek közül elsőség azt illeti, kinek fizetéseáltal legtöbben szabadulnak fel a kötelezettség alól Az oly közbenjárónak, ki aválj tót kifizeti, — jóllehet, hogy más, kit a váltó vagy az óvás tartalma szerint elsőség illetendett, afize-I tésre késznek ajánlkozott, — nincsen visszkeresete azonforgatók ellen, kikajogosultabb közbenjárórészérőlajánlottfizeté sfolytán a kötelezettség alólfelszabadultak voln a." Ezen czikk végszavai nem egészen sikerültek, mert csak ajánlott fizetés folytán senki sem szabadulhat fel. Ugy kellene tehát I mondani: „kik a jogosultabb közbenjáró részéről ajánlott fizetés teljesítése által a kötelezettség alól felszabadultak volna.''***) 70. cz. ,,A névbecsülő elfogadó, ki a fizetést azért nem teljesítheti, mert az intézvényezett vagy más közbenjáró fizetett, a fizetőtől 1/3 | °/0-n yi váltódijt k övetelhe t." Óvás.ft) 71. cz. „A váltóbirtokos a jelen törvényben különösen kijelölt eseteken kivül óvással köteleséin i, ha előzői ellen visszkereseteik iván indítani. E kötelességet sem az óvatolandó személy ellen elrendelt csőd, sem vétlen baleset vagyerő-i hatalom meg nem szüntetheti. Az elfogadó illetőleg a saját j váltó kibocsátója elleni kereset í fenntartására a 48. czikkben érintett eset kivételével6), óvás nem j s zükséges." t) „Solutionem hanc admittere tenetur literarum cambialium possessor, etiam ubi refragari licet honorariae acceptationi." (Franck) Ha egy harmadik, ki sem mint alakilag igazolt közbenjáró, sem mint forgatmányos vagy engedményes a váltóból ki nem tűnik, a váltót beváltja, ugy a felszabadult váltóadós ellen a causa praecedens alapján, mely lehet meghatalmazás, vagy negotiarium gestio vagy versio in rem stb. de csak köztörvényi uton érvényesítheti visszkeresetét. - Code de Commerce 158: „Une lettre de change protestée pent étre payée par t o u t intervenant pour le tireur ou pour l'un des endosseurs." A | névbecsülésböl ajánlott részfizetést azonban, ki-I véve ha az az elfogadó által ki nem fizetett részöszszegre vonatkozik, a váltóbirtokos elfogadni nem tar-I tozik. ***) Német vrdsz. 64. czikkének végszavai : j „welche durch Leistung der von dem Andern angebote-J nen Zahlung befreit worden waren.'tt) ..Protestatio est contestatio publica, quam J praesentans cambii de diligentia in praesentando et exigendo imponi curat. ut jus ipsi maneat illibatum et j omne praejudicium avertatur." Riccius. — Az angol jog szerint óvásnak felvétele a visszkereset megindithatása miatt csak külföldi váltóknál (foreign bilis) szükséges. Eddigi törvényünk 126 §-a : Az óvás oly közhitelességü "okmány, melyben a visszkeresetnek alapul szolgáló történt dolgokról tanúbizonyság tétetik. u) A 48. czikknek kivétele mutatja, miszerint a telepitett saját vált.') az idegen váltó természetét ölti I magára, mi'ismét azt bizonyítja, hogy az intézvényezett saját váltó kétségkívül 'idegen váltónak tekin-