Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 12. szám - A kecskeméti ügyvédi egylet észrevételei az ügyvéd-rendtartást tárgyazó törvényjavaslatra. Folytatás

_ 94 — a gyorsírászati. Ezen behozatal módja a következő volt: Először 18Gl-beu lett elrendelve a gyorsirászat alkalmazása egy parlamenti végzésben, melynek ezime: „Parlamenti végzés a házassági jogokról szóló törvény javítása iránt." Ebben az mondatik, hogy a perek, ha a biró szükségesnek látja, gyorsiratilag vétessenek fel. A második lépés tétetett 1866-ban, szintén psrlamcnti végzés által, melynek ezime : „Végzés a polgári pereknél előforduló tanúvallomások felvétele iránt a skót törvénysz'kéknél", melyben a gyorsirászat használata megengedtetik az összes sherif courts-nál (mely törvényszékek körülbelül mcgfeleluek az angolországi connty courts-nak). Végre egy 1867-ben hozott parlamenti bili által a hivatalos gyorsírói feljegyzés kiterjesztetik az összes bíróságok előtt előforduló perekre, feltéve, hogy mindkét perlekedő f é 1 k i f c j c z i a z o n kívánat át, hogy atárgyalásokgyorsiratilag f el v é to s B e n ek. (Phonetic Journal. 1868. april.) Az amerikai egyesült államoknak ily tárgyú számos törvényhozási intézkedései közül csak Illinois állam 1866-ban ez iránt hozott törvényének egy pár ij-át emelem ki. A törvény 1. §-a szói a hivatalos gyorsírók kinevezési módjáról. A 2. §. így hangzik: Minden előforduló polgári peinél a kerületi vagy városi törvényszék a felek vagy az államügyész kívánatára gyorsírót rendelhet, ha azt találja, hogy a per természete ezt megkívánja. Ezen gyorsíró tiszte a tárgyalásról tüzetes jegyzőkönyvet felvenni. 3. §. Az elnöklő biró a fenyítő pereknél a vádló ügyvéd kívánatára elrendelheti a gyorsírói feljegyzést. Minden más esetekben, ha az elnöklő bíró szükségesnek találja, gyorsírók alkalmaztatnak. (L. erről bővebben: A szóbeli eljárás és a gyorsirászat. Irta Dr. Fayer László. Pfeifcr kiadása. 1870.) A Dietrich-féle javaslat által megpendített eszmét tehát csak úgy egyszerűen félre dobni nézetem szerint nem tanácsos. Méltánylom én azon nehézségeket, melyek ezen eszme létesítésének eléje tornyosulnak; de az akadályok 1alán nem leszneklegyőzhetlcnek. Főfeltétele a javaslatnak természetcsen egy értelmes jegyzői kar, mely a gyorsírást is bírja. Ami szonban a gyorsírás ismeretét illeti, ez a legkisebb baj volna, mert ha egyszer tudva lesz a joghallgatók előtt, hogy a gyorsírás a törvényszéki jegyzŐ3éghez szükséges vagy legalább kívánatos, tömegesen elsajátítják azt és a gyorsírást :smerő pályázókban nem lesz hiány. Sőt már ma is be lehetne tölteni 30—40 állomást a gyorsírást értőkkel, minthogy nálunk a gyorsírás már is nagyobb elterjedésnek örvend, mint — Angliát kivéve — Európa bármely országában. Nagyobb — ámbár szintén nem leküzdhetlen — nehézség az, hogy egyesítve legyen a gyorsírás isrrere tével a jogi képzettség Szükséges ez azért, mert a jegyzőnek nem volna feladata minden perbeszédet és vallomást teljes szövegében felvenoie jegyzőkönyvbe, hanem kellene annyi jogi itélő tehetséggel bírnia, hogy kihagyja mindazt, a mi a perre nézve fontossággal nem bír. Ez által eloszlik talán a „Magyar Igazságügyi t. szerkesztőjének is azon aggodalma, melynél fegva ha a törvényszéknél a gyorsírás segítségül vétetnék, minden törvényszék mellett oly gyorsirodát kellene berendezni, milyen az országgyűlésnél feuáll. Ez tévedésen alapul, mert a törvényszéki jegyzőnek semmi esetre sem volna kötelessége teljes naplót szolgáltatni, hanem készítene jegyzőkönyvet, mely a jelenlegi jegyzőkönyvektől csak annyiban különböznék, hogy minden a fenforgó kérdés megítélésére nézve lényeges dolgot magában foglalna és c mellett teljes hitelességgel is birna, mivel a jegyzőkönyv a közvetlenül felvett gyorsirati jegyzeteken alapulna. — Korai volna most azon kérdésbe bocsátkozni, hogy mily mérvben és mily módozat jk mellett veendő igénybe a polgári eljárásban a gyorsírás, minthogy a magyarjogi közönség még semmi tájékozást sem nyert az iránt, hogy a szóbeliség melyik rendszere fog nálunk behozatni: az angol, a franczia, vagy pedig a német. Annyi azonban bizonyos, hogy a gyorsírás igénybevétele e rendszerek mindenike mellett nemcsak hogy nevezetes szolgálatot tehet, de a szóbeli eljárásnak a fclebbvitel körüli nem egy — eddig pótolhatlannak hitt hézagát teljesen képes betölteni. Mert bármelyik rendszer'fog is nálunk mrghonositatni, kétség kívül elő fognak fordulni a szóbeli tárgyalásnál oly nyilatkozató ;, melyeknek pontos és hosszas huzavona nélküli leszegzése nagy mértékben elősegítheti a per helyes eldöntését s az ítélet kellő indokolhatását, ebből kifolyólag pedig megkönnyítheti a másod- és harmadfokú bíróság előtti 'árgyalást. l)r. Fayer L á s z 1 ó. A kecskeméti ügyvédi egylet észrevételei, az ügyvéd-rendtartást tárgyasé törvényjavaslatra. y(Foly tatái) Azon jaraslv, mily „ügyvédi törvény" czim alatt 1848. előtt keletkezett, a jelzett czél elérésére, az iskolai pályának teljes bevégzésével s két évig gyakorló ügyvéd mellett s egy évig, kir. táblai jefryz"vtí tőrtént felesküdés után kitöltött joggyakorlattal megelégedett. Mi ennél tovább most sem mennénk. Már csak azért sem, mert előttünk az 1860. IV. tvezikkben, oly törvényhozási előzmény fekszik, mely a bírákra nézve — kik az igazságszolgáltatás terén döntő tényezők— elméleti és gyakor'ati képzettség tekintetében, a jogi tanulmányokból valamely nyilvános tanintézetben kiállandó elméleti vizsgán és 3 évi joggyakorlaton kívül egyebet nem kiván. S ha e ténynyel szemben, igazolhatná is a miniszteri törvényjavaslat megfoghatatlan szigorát, annak szükségessége, hogy az ügyvédi pálya felé törekvő ifjúság túlságosnak tetsző száma kevcsbltessék : paritícálná, sőt elejtené e látszólagos előnyt ama hátrány, mely abból másfelől, mind általános politikai szempontból, mind különösen az ügyvédi szakképzettségre nézve okvetlenül bekövetkeznék. A szakképzettség korn; kban — midőn már az emberi élet röviddé vált, nemhogy az összes tudományokat, de még a különfélék összes ágait is az utolsó rejtekig átfürkészni: nem jelenthet sem többet, sem kevesebbet, mint határozott indokolt meggyőződést, valamely tudomány egész terjedelmére, s biztos tudomást annak részleteire nézve. Ennyit sem az iskola, sem a gyakorlat— terjedjen bár folyama négy, öt, s5t több évig — meg nem adhat; a jogtndori czim pedig nem bizonyíthat soha, és nem is bizonyít sehol! A kiválasztott tudománynak alapos — és inert kimerítő, tehát hosszas tanulmányozása kívántatik ahoz. De az iskola, a rokon tudományok összegét adván? még pedig valamennyit aránylagos terjedelemben : csupán Ariadné fonalát nyújthatja a tanulónak; nem, bogy a tömkeleg legvégső zugát is legteljesebben kiismerje : hanem csak hogy tájékozza magát a czélra vezető helyes ösvény követésében. A gyakorlat pedig többnyire ugyanazon alakszerűségek folytonos ismétlése levén, végzett jogász iljaiuknál nem annyira eszköze, mint békója a szakképzésnek; mert minden idejöket, a hivatalokhoz járás és másolás veszi igénybe; díjazásuk pedig olyan nyomorult, hogy a mellett ngyan tanulmányozni nem igen lehet kedvök. S ha volna is : mire juthatnának el a miniszteri törvényjavaslat eléjök irt feltételei mellett ? Am vegyünk bizonyos joghallgatót, ki ifjúsága egész hevével törekszik kitűnő, szakképzett római jogtudós lenni- Miután az első és másod évben szaktárgyával tüzetesebben foglalkozott volna s belőle a jogtörténelmi államvizsgát is letette, egyéb szintén nélk'ilözhetlcn tantárgyak miatt, két évre azzal felhagyni kénytelen. A negyedik óv végén bírói államvizsgát tesz, öt, hat terjedelmes tárgyból, melyeknek csak értelmes keresztülolvasására több hónap kell. Ekkor gyakorlat végett ügyvédhez megy s jól igyekezve három havi munka után leteszi a politikai államvizsgát is, mert ettől számíttatik a gyakorlati idő. A?tán hoz/.á fog a tudori szigorlat letételéhez, s szerencséjének tartja, ha annak számos tantárgyaival, a négy évi gyakorlati idő alatt, más irányú clfoglaltatásai miatt sikerrel megbirkózhatik; még akkor is, ha a szigorlatokon kezdi a gyakorlati idő számbavételét megnyitó pályafutását. Azután jön a két Ügyvédi vizsga, mely által megszűnik I más keze lába lenni. Hanem ekkor már har-J minczadik évében jár. A római jog tanulmányozásához ugyan többé hozzá nem fog, — neme! sebb érzelmei t< va repültek; keble üres, mint í erszénye; nem a holnap, hanem a ma forog szemei előtt; a nyomor kapzsivá tette; vágya csak az anyagi élvezetek megszerzése vagy biztosítása; tehát sivár ugyan, de gyakorlati szívvel és fejjel családalapításra gondol, leány és vagyon után néz: vagy mint leggyakrabban történik, agglegény marad, s az _ex omnibus aliqnid cx totó niiiila aHpján éldegél tovább. Ily következményű rendszer üdvös hatásában bitünk nem lehet; annyival kevésbé, j mert való az is, hogy hazánkban a jogvég/.ettek nagy száma s csekély szakképzettsége, I nem a tudori oklevél hiányából s a gyakorlati idő rövidségéből származott: hanem felszínre i hozá azon rendszertelenség és fegyelem hiány, mely közoktatás-ügyünk terén felburjánzott; ama szerencsétlen kö/jogi politika, mely miatt csaknem húsz éven keresztül a közszolgálat cl nem vállalása, hazafiúi kötelességnek tartatván, értelmileg és erkölcsileg alkalmatlan egyének egész serege nyert állami alkalmazást; végre ama példátlan zűrzavar, mely a régi magyarjog és o«ztrákjog közt ingadozó jogéletünKbeu uralkodóvá lett. annyira, hogy oda jutottunk, miszerint úgy vagyonjogi, mint bűnügyi viszonyainkat ra biró bölcs belátása" szabályozza, mely bölcs belátást véghetetlenül nehéz alaposan tanulmányozni, akár az iskolában, akár a gvakorlaá életben. Nem olyan az, mint a eodex. Bajos annak szakértőt 'a lálni. Aztán, ha a valódi tudományos késziilt-ég eriteriuma, a tudori szigorlat kiállása: miért nem követeltetik az a bírótól is? Hisz a perben utóvégre is a biró dönt, s ha az képzetlen és tudatlan; a*, ügyvédi kitűnőség ugyan meg nem menti — rendszeres törvénykönyvek mellett sem — az igazságnak ekép veszélyeztetett uralmát. De a miniszteri törvényjavaslat szóban forgó szigora, nemcsak az ügyvédi szakképzettség biztosítására alkalmatlan: hanem ezen kivííl, nemzetgazdasági és pénzügyi hátrányt is okozna; mert a jogi életpálya felé törő ifjabb nemzedék elé túlságos és szükségtelen akadályokat görditeni igyekszik; felejtvén azt, hogy minden akadály, akár időbeli veszteség, ] akár beszerzési költség természetével bír, a szülékre, nemzetre és kormányra nézve értéket képvisel; elveszített, soha ússza nem térülő értéket, ha az akadály szükségtelenül felidézett volt, vagy lelküzdés helyeit, elkerülhető lett voiua. [Vége köv.] Vegyes közlemények. Egyleti hírek. * (A budapesti ügyvédi egylet) folytatólagos rendes ülésében elfogadtatott a negyedik szakosztály abbeli indítványa, hogy jelenlegi perrendtartásunk mellett a kézbesítések ne a végrehajtó hanem fizetéses államszolgák által teljesittesoenek ; e tárgyban felirat határoztatott &z igazságügyminiszteriumhoz intéztetni, melyek szerkesztésére egy Ensel Sándor, M o r 1 i n Imre, P1 e s k o 11 Henrik és Dr. Siegmund Vilmos urakból alakított bizottság küldetett ki. — A Ditrich-féle perrendjavaslat tárgyában beható vita után kijelentett: hogy a bndapesti ügyvédi egylet a javaslat szerzője által felállított sarkelvek alkalmazásától — elnézve attól, hogy azokat az egylet különben sem tehetné magáévá, —nem remélheti jelenlegi eljárásunk javítását; nem tartja különösen czélirányosnak, hogy törvényszékek és törvényszékek között az eljárás tekintetében különbség tétessén s igy az