Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 12. szám - Néhány szó a sommás ügyekben hozott makacssági itéletekről

— 91 — eljárás félbenszakitása vagy folytatása iránti végzés hozatalánál figyelembe venni." S ez, — ha azon inconvenientia, hogy az értesítésen túl a vonatkozó ügyiratoknak a büntető bírósághoz áttételére a váltóbiróság megkerestessék, de ezen (egyenfoku) bíróság nincs kötelezve a megkeresés teljesítésére — egyszerűen kihagyatik, — e kihagyással igen helyes javaslat, s elég annyit utalni, hogy a vett hivatalos értesítést, il'etőlpg a közlött bizonyítékok s körülményeket, a váltóbiróság a váltóeljárás félbenszakitása vagy folytatása iránti végzés hozatalánál figyelembe venni tartozik. A következő 4-ik §. azonban már azt rendeli, hogy „a büntető biróság megkeresésére föltétlenül félbeszakítandó a váltóeljávás, s az iratok átteerdők a büntető bírósághoz, 1. ha a váltóhamisítás gyannjával terhelt egyén megszökött; 2. ha az a biróság vagy más hatóság előtt maga beismerte, hogy a váll ót meghamisította, vagy a meghamisításban bűnrészes ; 3. ha ellene más okirat meghamisítása miatt vizsgálat rendeltetett el. E §. — eltekintve 3-ik pontjának legalább is igen kérdéses beilleszt hetőségétől — sokkal nagyobb horderejű, sem mint mérlegezését kötelmid ne ismernök. A váHeljárás felfüggesztésének nagy fontosságú kérdése világításához: szükséges a váltóhamisítás eseteit tárgyazó anyagi váltójogszabályokról emlékezni. Az 1810. XV. 185. §. szerint az egyszer elfogadod váltót az elfogadó akkor is tartozik fizetni, ha a váltó egészen hamis lenne, például : az intézvényezés szövege költött, s az intézvényező névaláírása hamis lenne. Ugyan e'örvény 39., 40., 41., 42. §§. szerint a hátiratok jogszerű ereje akkor is megvan, ha a váltó egészen hamis, — vagy részben mégkaraisitott, s a hátiratok — elleukező igazolása nélkül — hamisítás előttieknek tekintendők, és a tulajdonos irányában váltókötelezettséget alapítók. A váltói egyetemleges kötelezettség elvéből folyólag, — a váltótulajdonos köveielését, összes előzői irányában érvényesítheti A fenntidézett javaslat azonban e jogot megsemmisíti, mert ba például egy, a váltóban intézményesnek megnevezett egyén, azon gyanúval terheltetik, hogy az intézményező névaláírását hamisan maga irta, s így az egész váltó hamis, s ez egyén megszökött vagy a hamisítás tényét beismerte: a kir. ügyésznek vagy bármely bíróságnak — melyhez arról jelentés tétetett s bizonyítékok közöltettek — értesítésére, a váltóeljárás feltétlenül félbeszakítandó, s a váltó, a periratokkal együtt a büntető bíróághoz átteendő, a nélkül, hogy a váltótulajdonoí, á kétségtelen elfogadó s forgatmányozó irányában a vtk. I. 39—42 s 185. §§-ban biztosított kielégítéséhez, a váltóeljárás szakadatlan folyamában hozzá juthatna. Elég volt a hasonló eshetőségek közül egy példát kiemelni tanúságul arra, mily számos variátiöt lehetne még felsorolni, 'holott a javaslatnak bizonyára nem lehet czéija, a váltójog hatályát megbénítani. Az anyagi váltójog ezen hatálya oly alapéiv, melyet a hitel- s kereskedelmi forgalom legvitálisabb erdekei sérelme nélkül — nem lehet érinteni. így óvják a váltójogot a közönséges német váltórendszabály, s az osztrák váltótörvény egyenlő szövegű 75—76 §§-ai, midőn kimondják, hogy: „Auch wenn die Unterschrift des Aussttellers eines Wechsels falsch, oder verfálscht ist, behalten dennoch das achte Accept und die iíehten Indossamente diewechselmassige Wirkung — " s „Aus einem, mit einem falschen oder verfalschten Accepte oder Indossamente versehenen Wechsel bleiben sammtliche Indossanten und der Aussteller, derén Unterschriften acht sind — wechselmasig verpflichtet." Ugyanígy rendelkeznek a legtöbb ország váltótörvényei: például a svéd 93-ik, németalföldi 137. 145., orosz 462., 477., dán 64-ik §-ai és Schweiz mindazon cantonalis váltótörvényei, melyek a közönséges német váltórendszabály alapján szerkesztettek. A legújabb magyar váltótörvényjavaslat 115—117. §§-ai rendelkezése is ez alapon nyugszik. „A váltóhamisítás esetében követendő eljárásról —" szóló törvényjavaslat idézett 4-ik §-a tehát, sem a létező váltó törvénynyel, sem a váltójogi közelfogadott docfrina alapján alkotandó váltó törvénynyel egyeztetésben: a tervezet szövegezésben meg nem hagyható. A váltóeljárás feltétlen felfüggesztésének egyetlen esetéül az lenne szabályozható, ha a hamisítás tényezője maga váltótulajdonos lenne, — s a javaslóit 4-ik §. pontozatai reá alkalmaztathatnának. Minden egyéb esetben birói határozat tárgyául lenne fentartandó, a váltóeljárás félbeszakítása vagy folytatása iiánt, a per körülményei szerint intézkedni, s csakis í.nnyi lenne az 1868. LIV. t. cz. 10. §. rendelkezésével azonosan kimondandó, hogy oly esetekben, midőn a biróság a v ál t ó e 1 j ár á s t folytatan dónak Ítélte, a hozott határozat jogerőre emelkedése után, az összes iratok, a büntető bírósághoz hivatalból átteendők. Ez által ugy a váltó-, — mint a büntető igazságszolgáltatásnak, a közérdek tekintetébőli követelményei kielégítve lennének. Czélunk volt e rövid fejtegetéssel a törvényjavaslatnak eme kiszögelésére mint olyanra utalni: mely a törvényeknek a törvényhozás által mindég figyelni kellő öszhangját zavarólag érinti, a szükséges egyeztetésbe ütközik, s alig elenyésztethető contraversiák magvát képezné. Tok aj i Nagy Laj os. Ráhány szó a sommás ügyekben hozott makacssági ítéletekről. Általánosan tudva lévő dolog, hogy polgári perrendtartásunk vajmi hiányos; hogy mig egyrészt fontos dolgokat egész en hallgatással mellőz, másrészt csak per tangentem emlékezik meg számtalan több figyelmet érdemlő esetről. Egy hasonló esetet akarok a tömkelegből kikapni, mely bizonyosan nem egy ügyvédet ejtett már kétségbe és mely — szerény nézetem szerint — nemcsak okvetlenül megjavítandó, hanem szükséges, hogy ezen javítás az igazságot kereső közönség érdekében mielőbb eszj közöltessék, mi leghelyesebben az alkotandó novelláris törvényezikk által történhetnék. A ptts 254. §-a ezt mondja: „a kötelezettség teljesítésére kiszabott határidő, sommás perekben az ítélet kihirdetését, rendes perekben pedig; az ítélet kézbesítését közvetlen követő napob veszi kezdetét." Ez elég világos — volna, ha sommás perekben mindig mindkét fél előtt hirdettethetnék ki az ítélet, ha makacssági ítéletek nem existáinának; — a rendes perekről, miután minden ítélet kézbesítés utján adatik a feleknek tudtára, nem szólok. Megvallom, hogy én a kérdésben forgó j esetben egy perczig sem kételkedtem, hogy | sommás ügyekben, akár tárgyalás, akár ma-I kacsság folytán hozott és rögtön kihirdetett j ítéletek közt, a végrahajtás tekintetében semmi I különbség nincs, mig ennek ellenkezőjéről nem | kellett meggyőződnöm egy, sőt — fájdalom — több concrét esetben. A járásbíróságok ugyanis [ a végrehajtást csak akkor rendelik el, h% a | makacssági ítélet alperesnek kézbesítve lett, | és ez az ítélet ellen a törvényadta jogorvoslatokkal, a kézbesítéstől és nem az itéjlet kihirdetésétől számított határidő alatt nem él. Nem akarom mondani, hogy a járásbíróságok által követett ezen szokás egészen eltévesztett és ezért nem is akarom azokat a törvény hibás alkalmazásával vádolni, mert okadatolva látom ez eljárást éppen a ptts. nevezetesen ennek 298. §. c) pontja által; nézetem szerint azonban ez helytelen és szükséges, hogy ez esetre is a törvény ngy intézkedjék, hogy kétségnek helye ne is lehessen. Tudjuk, hogy az idéző végzések világo-i san tartalmazzák azon intést, hogy a szemé 1 y e s v ag y k é p vi s él ő általi megjelenés elmulasztása a 111. §. jogkövetkezményeit vonja maga utánéppen oly jól tudjuk azt is, hogy a bírósagok feltétlen makaccsági Ítéleteket sohasem hoznak oly esetben, ha az alperes sajátkezű aláírásával ellátott kézbesítési vevény a kereset kézhezvételét nem igazolja. Ha a kézbesítési vevény a tárgyalás napjáig még be nem érkezett, csak feltételes makacssági itélet hozatik, mely csak akkor érvényes, ha az utóbb beérkezett vevény igazolja, hogy a kereset a 116. §. által meghatározott időben kézbesittetett alperesnek, ha kitűnik, hogy alperes elég korán kapta meg a keresetet és idézést, hogy tehát vélelmezhető, hogy önhibájából maradt el a tárgyalástól. Ezeket előrehocsátva azt kérdem : mi akadályozza a járásbíróságokat abban, hogy a makacssági Ítéleteket is a kihirdetéstől számított 15 nap alatt, mint a mely idő alatt élhet igazolással alperes, ismerjék el jogérvényre emelkedetteknek. Mellesieg megjegyzem, hogy a sommás perekben a 15 napi igazolási határidőt mivel sem látom igazoltnak, tekintetbe véve azt, hogy a kötelezettség teljesítésére legfelebb 8 napi határidőt szabhat a bíró. Hiszen alperesnek már azáltal, hogy a keresetet átvette és az idézést elolvasta, tudnia kell, hogy meg nem jelenése esetére, kénytelen ő a kereseti substratumot a tárgyalási határnaptól számítandó 8 nap alatt felperesnek, különbeni végrehajtás terhe alatt átszolgáltatni. Tudnia kell ezt, mert a törvény nem ismerése senkit fel nem ment a törvény nem ismeréséből rá háramlott hátrányok alól, és igy magától elesik annak szükségessége, hogy ez neki még egyszer ismételtessék az itélet által. De másrészt, ha alperesnek nem a 116. §. által megszabott határidőn belől történt megidézfetése és ő ezért a tárgyalásnál meg nem jelenhetett, vagy pedig ha önvétkén kívül, elhár^thatlan akadály miatt volt kénytelen a tárgyalást elmulasztani, ismét kell ismernie a törvényt, mely neki az első esetben a semmiségi panaszban, a másik esetben az igazolásban nyújt alkalmat perorvoslattal élni. Miután az-előbbieset alig fordulhat elő a fenébb emiitett „feltételes" makacssági ítéletek alkalmazása által, leginkább csak a második esetről lehet szó; már pedig azt hiszem, hoay 15 napi engedély bárkinek is elégséges lehet, hogy megfontolja azt, és meggyőződjék arról, váljon kell-e ezen perorvoslattal élnie vagy sem? Nem akarok hosszadalmaskodni, mert azt hiszem, nem szükséges még bővebben kifejtenem egy olyan kérdést, mely ügyvédek és practikus jogászok előtt tulajdonképen nem is kérdés, mert alig lesz Budapesten oly ügyvéd, kinek ne lett volna szerencséje, — azaz szerencsétlensége — megismerkedni azon nehézségekkel, melyekkel számtalan esetben jár egy makacssági ítéletnek kézbesítése, ki nem lett volna kénytelen nemcsak saját valamint ügyfele, hanem a bíróságnak boszantására is, a beadványok nagy halmazát ' még egy tél tuczat sürgető kérvénynyel is szaporítani, melyeknek eredménye rendesen a?-, hogy az itélet alperesnek még sem kézbesittetett! Ha ilyesfélét kellett tapasztalni válakinek, váljon nincs-e joga méltatlankodni azon, hogy a „sommás", „gyors", „rövid" eljárásban nehezebben és későbben jut jogához, mint némelykor a rendes utú perben; nem háborodik-e fel minden gondolkozó emberben az igazságérzet, ha tapasztalja, hogy. a roszhiszemű adós, ki megmakacsoltába magát, nemcsak később tartozik kötelezettségének eleget tenni, mint a jóhiszemű, ki elég jámbor volt a tárgyaláson megjelenni és adósságát beismerni, de módjában áll a törvényt és igazságot is kijátszani az által, hogy az itélet átvételét a legkülönbözőbb fogások által kikerüli. Ennek nem szabad történni ! Ragaszkodjunk a perrendtartás világos szavaihoz, illetve adassék azok homályosságának világos magyarázat, ne adassék az elmakacsolt —- többnyire roszhiszemű — adósnak több jog és előny, mint a jóhiszemíínek és meg vagyunk.