Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 12. szám - Fegyelmi eset

— 02 -győződve, hogy azon panaszok, melyek a bíróságainknál önhibájukon kivül divatozó lassú ügymenet ellen vannak intézve, legalább egygyel kevesebbittetnének. Dr. Zsigmondy Jenő. Y Fegyelmi eset.*) Iványosné szül. Nyáry Juliánná szerződésileg 1853. nov. 3-án megvette az akkori telekkönyvi tulajdonos Tunner Jakab, János és Teréz testvérektől a Statio-utczai 555. sz. a íckvó 410 • ölnyi házat és az 555/a. sz. a. fekvő 299 • ölnyi telket 8000 írtért akép, hogy 5000 frt lefizetése után ugyanazokat saját nevére átírathassa. Az telekkönyvi kivonat szerint ezen adásvevési szerződés 1853. nov. 5-én 4459. sz. a. a városi telekkönyv tulajdoni lapján be is jegyeztetett. Itt megjegyzendő, hogy ámbáraz 1855. dec. 15-ki telekkönyvi rendelet 10. g. szerint a régi telekkönyveket csak akkor kellett bezárni o a tulajdon átiratási és betáblázási régibb módot csak akkor megszüntetni, midőn már a fenidézett rendelet szerinti új telekkönyvek és határidők kihirdetve voltak, — mind a mellett Pest város telekkönyvében az átiratások 1853. május 1. után nem az addig divatozott felvallások utján, hanem az osztr. ptkv. értelmében eszközöltettek. Iványosné szül. Nyáry Juliánná ujabb szerződés mellett 1854. sept. 11-én a szerzett ingatlannak az óriás utcaira eső és 555/a. számmal jelölt 299 • ölnyi telekrészét Schmidt Istvánnak és nejének szül. Nyitrai Teréziának 650 írtért eladta; de most nevezett vevő hites társak, a helyett, hogy tulajdonjogukért, ngy .mint azt IváDyosné cselekedte, bejegyeztették volna, csak a 650 frtos vételárnak betáblázás általi biztosítását kérték, s a vonatkozó okiraton látható jbírósági végzés szerint nekik az osztr. ptkv. 453. §-rai hivatkozással nem tulajdon, hanem C3ak 650 frt. erejéig feltételes zálogjog engedtetett, s ezen zálogjog a telekkönyv teherrovatában ki is tüntettetett. 1859-ben Iványosné szül. Nyáry Juliianna váltóvégrehajtás alá kerülvén, a szerződésen alapuló vételi joga elárvereztetett, s ezen jogot az I. alatti árverési jkv. szerint Kaan Ágoston vette meg, aki az árverési feltételeknek eleget tevén, folyamodványilag a peres ingatlanokra betáblázott összes teihek hivatalbóli kitörlését kérelmezte. Erre a volt pesti cs. kír. ' eresk. trvszék által vételárfelosztási tárgyalás rendeltetett, melyre Schmidt István és neje, mint jelzálogos hitelezők szintén megjelentek, és igazolt meghatalmazottjuk által nem tulajdont követeltek, hanem 650 pftnyi betáblázott tőkeköveteléaüket, és ennek a szerződés keltétől, vagyis 1854. oct. 5-től járó kamatait kérjék visszaadatni. E kérelmet a többi jelzálogos hitelezők ellenezvén, Schmidt hitesek 1860. december 28-án 45,093. sz. a. letett pénzhezi igényüknek és a nyert előjegyzésnek rendes kereset utjáni igazolására utasítattak; de miután keresetüket a kitűzött határidő alatt beadni elmulasztották, egybahangzó bírói határozatok álíal a pénzek visszaadása iránti kérelmüktől elültettek ; — Kaan Ágostonnak kérelmére pedig a Schmidt hitesek által nyert zálogjogi előjegyzés a telekkönyvből kitürültetnl rendeltetett s ezen törlésről a nevezett jelzálogos hitelezők kimutatott képviselője értesíttetett. Miután Kaan Ágoston az Iványosné szül. Nyáry Julianna szerződéséből még hátralevő s ^yámhatóságilag megállapított vételár hátralékot már lefizette, akkor Schmidt István és neje, ellene az 555/a számú háztelek iránt talajdoni keresetet indítottak, mely a tényeknekés az ezekből származó jogoknak részint hibás, részint nem teljes előadása folytán Pestváros törvényszéke, úgy a felsőbb bíróságok *) Ezen a legfőbb Ítélőszék ellen függőben levő «lső fegyelmi esetről röviden már lapunk múlt számának „Különfélék" rovatában emlékeztünk meg, most közöljük azt egész terjedelmében. Szerk. által is Kaan Ágoston marasztalásával intéztetett el. Minthogy ezek szerint Schmidt István cs neje telekkönyvi tulajdont sem nem kértek sem nem nyertek, sőt ellenkezőleg, zálogjoguknak a vételár visszaadása melletti érvényesítésére oly birósági lépéseket tettek, melyeknek sikeretlenségét csak saját mulasztásuknak tulajdonithatják ; minthogy továbbá Kaan Ágoston a telekkönyvi tulajdont mind az 555. sz. alatti házra, mind az 555/a sz. alatti telekre auuak rendje szerint érvényesítette, és igy az anyaperbcli Ítéletek nyilvános tévedésen alapultafc: Kaan Ágoston Schmidt hiteseknek tulaj doni keresetét Pest város törvényszéke előtt megújította, s ez a tárgyalások befejezése után következő ítéletet hozott: A perújítás megengedtetvén, az anyaperben sz. kir. Pest város törvényszéke által 1866. november 13-án 58953. sz. a. a tek kir. itélő tábla által 1867. július 10-án 1938. sz. a. végre a nagyméltóságú kir. hétszemélyes tábla által 1868. évi február 20. 22,016. ez. a. hozott három rendbeli egybehangzó ítéletek hatályon kivül helyezése mellett, Schmidt István és Nyitray Teréz újított alperesek, a Pest Józsefvárosi óriás ulczai 555/a. a alatti ingatlanhoz 31,716/1862. sz. keresetlevél mellett követelt tulajdoni keresetükkel clmozdittatnak. Egyúttal köteleztetnek újított alperesek felperesnek 100 frt munkadijtes 25 frt 72 kr. perköltséget mint jelen ujitott perben okozott költségeket 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Azon kereseti kérelemmel, hogy az anyaperbeli költségek fizetésében alperesek szintén elmarasztaltassanak, felperes elutasittatik. Ujitott alperesek ügyvédének munkadija és költségei saját felei irányában 65 frt 72 krban állapittatnak meg. Indokok: Felperes a keresethez M. N. 0. S. T. U. alatt oly okiratokat csatult, melyek lényegileg a per tárgyára vonatkoznak s az alapperben nem használtattak, mintán ily esetben a tvrts. 315. §. c. pontja értelmében perújításnak helye v«n, ennélfogva ugyanazt megengedni kellett. Az ügy érdemét illetőleg, tekintve, hogy úgy a Tunner örökösök és Nyáry Julianna között, valamint a legutóbb nevezett Schmidt István és Teréz hitesek között kötött adásvevési szerződések, továbbá azok alapján eszkölött telekkönyvi bejegyzések, végre ezek folytán történt bírói eljárások is az osztrák polgári törvénykönyv hatályban léte alatt keletkeztek, ezen ügy megbirálásánál az osztrák polg. tvkv. és tvrts szabályai szolgálnak alapul. Ennek előrebocsátásával, tekintve, hogy felperes által a keresetlevélhez H. alatt csatolt, ujitott alperesek által 1854. évi octóber 6-án 3344. sz. a. a pesti cs. k. telekkönyvi járásbírósághoz benyújtott kérvényben az adás-vevési szerződés a kérdéses ingatlanra csak 050 pfrt erejéig bekebelcztetni kéretik: tekintve továbbá, hogy ezen beadványra 1854. évi octóber 7-éu hozott járásbirósági végzés szerint is, és pedig hivatkozássalazoszlr.ptvkv.453. §-ára engedtetett meg az adás-vevési szerződésnek csak 650 pfrt erejéig leendő előjegyzése, ezen végzés pedig jogerőre emelkedett; tekintve továbbá, hogy az osztr. polg. trvkv 453. §-a egyedül zálogjog, de korántsem tulajdonjog előjegyzésről szól; tekintve továbbá, hogy a telekkönyvben is a bejegyzés nem a tulajdoni, hanem a teherlapon eszközöltetett; tekintve végre, hogy az M. 0. X. Y. alatti, kifogásalá nem vett okiratok szerint ujitott alperesek, a telekkönyvi előjegyzés meglörténete után is soha tulajdonjogot nem követeltek, hanem csak 650 pfrt tekintetében mint záleghitelezők léptek fel; kétséget nem szenved, miszerint ujitott alperesek a kérdéses ingatlanra telekkönyvi tulajdont sohasem kértek és nem is nyertek, sőt ellenkezőleg folyton zálogjogukat a vételár visszaadása iránt érvényesítették. Ily körülmények között tehát a mennyiben ujitott alperesek jogelődjük Iványos-Nyáry Juliánná ellen egyedül 650 pfrtos követelésük erejéig zálogjoggal birlak, telekkönyvileg nyert joguk is másnak, mint 650 pfrt erejéig terjedő zálogjognak nem tekinthető. Minthogy pedig bekeblezett vagy előjegyzettnek csak az tekinthető, a mi valósággal bekeblezve vagy előjegyezve van; a fent előadottak szerint pedig az ujitott alperesek részére 3344 854. sz. végzés mellett történt előjegyzés csak zálogjog volt, és csak is egyedül a teher- illetőleg betáblázási lapon volt bevezetve, minthogy továbbá ujitó felperes, mint jólelkű vevője Iványos-Nyáry Juliánná vételi jogának egyedül a telekkönyvben bejegyezve volt teherért felelős, a telekkönyvnek betekintése által pedig egyedül csak arról győződhetett meg, mikép a jelen ingatlanra ujitott alperesek részére történt előjegyzés semmi egyéb, mint 050 pfrt erejéig terjedő zálogjog tehát az osztr. p. tkv. 443. §-a szerint csak a bejegyzett 050 pírt erejéig terjedő zálogjog terhelvén alperesek javára az ingatlant, Iványos-Julia vételi jogának vevője alperesek által az anyaperben követett tulajdonért felelős nem volt; minthogy továbbá ujitott alperesek a P. Q. X. Y. alatt becsatolt okiratok szerint saját mulasztásuknak tulajdonithatják azt, mikép a vételárból kielégítést nem nyertek, a mennyiben elsőbbségi keresetüket a nyert jogerejű meghagyás daczára kellő időben és kellőleg fölszerelve be nem adták; minthogy továbbá azon állításuk, hogy Faigl, most Fái Ferencz ügyvéd meghatalmazással a vételárfelosztásnál nem birt, az N. alatti okirattal, továbbá nevezett ügyvédnek hit alatti tanúvallomásával, végre azon körlllményDyel is, miszerint az eljáró alsóbb és felsőbb bíróságok által is meghatalmazottnak el volt fogadva, megezáfoltatik, újított alperesek pedig ennek ellenkezőjét nem bizonyítják, minthogy végre ugyancsak ujitott alperesek az előjegyzési végzésről saját beismerésök, annak törlése felől pedig az S. alatti okmány szerint megbízottjuk kezéhez értesítve lettek, s az utóbbi törlési végzés ellen, hogy jogorvosi ittál éltek volna, nem is állítják, annál kevésbé igazolják; annálfogva az anyaperben hozott Ítéletek hatályon kivül helyezése mellett, ujitott alpereseket az ingatlanra intézett tulajdonjogi keresetükkel elmozdítani kellett. Alperesek pervesztesek levén a jelen perbe'i költségek megfizetésében a trts. 251. § a értelmében voltak elmarasztalandók. Az anyaperbeli költségek megfizetése alul azért voltak alperesek felmentendők, mivel abban jelenlegi felperes pervesztes volt. Végre alperesi ügyvédnek dijai és költségei saját felei irányában a trts. 252. §. értelmében voltak megállapitandók. Ezen itélet ellen ujitott alperesek felebbezéssel élvén, a tekintetes királyi itélő tábla 1872. évi október 1-én 28.970. sz. alatt követ kező ítéletet hozott: Az eljáró bíróságnak idézett keletű és számú ítélete, mennyiben a perújítást megengedte — belybenhagyatik; az ügy érdemére nézve azonban megválloztatik, ujitó felperes keresetétől elmozdittatik, és Pest város törvényszékének az alapperben 1866. évi november 13-án 58,953. sz. alatt hozott, a volt m. kir. itélő tábla által 1867. évi július 16-án 1938. sz. a., végre a volt magy. kir. hétszemélyes tábla által 1868. évi február 20-án 22016. sz. a. helybenhagyott ítélete továbbra is a maga érvényében fentartatván, köteleztetik ujitó felperes alperesek részére 65 frt 72 kr. perköltséget 15 Dap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. — Az ügyvédek munkadijai és kiadásai saját feleik irányában és pedig felperesi 85 frt 72 krban, alperesieké 65 frt 72 krban állapittatnak meg. Indokok: A perújításnak helyt adni s az első bíróság Ítéletét e részben helybenhagyni kellett, mert az anyaperben nem használt N. alatti téritvény, tekintettel Faigl Ferencznek a jelen ujitott perben kivett vallomására is, nyilván annak igazolására hozatván fel, miszerint előbb nevezett ügyvéd a tekintetben, hogy