Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 12. szám - A váltóhamisitás esetében követendő eljárásról

— 90 -kai nincs a nyugati cou'innesen állam, melynek közjegyzői törvénye a nö tanaképességét a közjegyzői okmány iráut közvetlenül ki nem zárná. E példa azonban mégis nem hozhat bennünket zavarba, és pedig annál kevésbé, mert Ausztriát kivéve éppen a kérdéses államokban a nő önállósága a jogi életben igen meg van szorítva, a mennyiben az ottmiudenhol curator sexus képviselete alatt áll, holott náluuk a nagykora nő teljes önjogosultsággal bir. De (eltekintve a javaslat indokolásától) általános szempontból nem ellenezhetjük a nő tanuképességét közjegyzői okmány tekintetében, inert ebben éppen nem lehet okunk veszélyt látni, midőn a nő nálunk már önálló postai, távirdai, tanítói államhivatalokat is viselhet, önálló kereskedést is Űzhet, és a socialis téren is már mindinkább nagyobb önállóságra vergődik. A tanú 16 éves korát azonban határozottan elégtelennek tarijuk. Az indokok e tekintetben hallgatnak; Valószínűleg szintén a perrendtartásra támaszkodva. Kiemeltük azonban már, hogy itt az általános processualis szempont nem határozhat. E korban különösen szem előtt tartva itteni társadalmi viszonyainkat és műveltségi állapotunkat, főleg társadalmunk alsóbb rétegeinél rendszerint még nem lelünk annyi érettséget, és önálló szellemi tevékenységet, mely feltételezni engedné, hogy a tanú (nota bene nem ugyanazonossági, hanem ügyleti tanú) az ügylet egyes mozzanatait nem csak ép érzékkel 1 á t j a, hanem meg is i s m e r i, hogy azokról esetleg számolhasson is. 51) c) Egyik legszebb s legnagyobb horderejű vívmánya a javaslatnak: a közjegyzői okiratok végrehajthatósága. (90, §.) Félreismerhetlen ennek rendkívüli előnye, ha tekintetbe vétetik, hogy a jogszerző erre előre számithat, mikép jogának azonnal érvényt szerezhet a nélkül, hogy időt és költséget okozó hosszadalmas perlekedésre szüksége volna s huza vouára, kijátszásra czélzó alaptalan kifogások zaklatásától félnie kell, továbbá hogy ily üres kifogások alkalmazhatlanságának tudata önként birandja a kötelezettet is, arra mikép saját cselékvénye előtt meghajoljon, — hogy tehát az intézmény egyrészt a bizalomnak, és másrészt a jogérzetnek felébresztésére és megszilárdítására vezet, — mihez még a bíróságok megkímélése is járul azon terhes teendőktől, miket a számtalan nem mindig jóhiszemű alapon folyó perek okoznak ! De ezen előnyök daczára csak lass?.n lassan bontakoztak ki egyes törvényhozások bizonyos scrupulósitásból, melyet a perjog évszázadok óta fenálló azon elve ébresztett : bogy az állam valamely állított jog érvényesítésére kényszereszközt előbb nem nyújthat, míg annak existentiája felett elég garantiákat nem lát. Olaszország volt az első, mely felismerte, hogy e garantiákat a közjegyzői okilat illetőleg az annak alapjául szolgáló közjegyzői actus a kötelezett személy ugyanazonosságát, a lekötelezés valóságát, komolyságát cs terjedelmét constatáló ünnepélyességei és alakiságaiv 1 oly tökéletesen nyújtja, mint azt emberi intézménytől egyáltalában várhatni — mi felett egyébiránt ma többé semmi kétség sem torog fen. A törvényjavaslat a közjegyzői okirat végrehajthatóságának eszméjét a franczia (19. §.)bajor (80 §.) belga (19. §.) és a poroszrainai tartományok (38. §.) törvényei példájára sokkal következetesebben viszi keresztül, mint az osztrák törvény (3. §.); mertmig eszerint a közjegyzői okirat csak akkor végrehajtható, midőn magát a fél a végrehajtásnak előre alá vetette, — ugy a javaslat szerint a közjegyzői okirat már mint ilyen -égrehaj t ható, mihelyt abban az áltálános kellékeken kívül valamely kötelezettség anegállapi'tatott, s egyszersmind a jogosult és kötelezett fél nevei, a kötelezettség jogezime cs tárgya s a teljesítés időpontja szabatosan 6<) A franczia, porosz, bajor és badeni törvények szerint az ügyleti (nem azonossági) tanúnak teljes korúnak kell lennie, az osztrák és hannovorai szerint 20 évesnek, a szász SBerint 21 évesnek. ] kitétettek. 62) Az osztrák törvény fenti intézkedését mi is feleslegesnek, sőt elvi szempontból móg helytelennek is tartjuk, mert a kötelezettség bizonyos időre leendő teljesítésének megállapitása már önként magában foglalja az alávetést is a törvényes kényszereszközök alá a kötelezettség nem teljesítése esetére, — ha tehát a törvényhozás ezen alávetésnek külön kikötését kivánja, ez csak azon feltevésből eredhet, hogy maga a kötelezettség megállapitása, ha ez egyedül áll, még nem elég komoly. De hisz a birói ogyesség is végrehajtható, ha ez külön ki sem köttetett volna, már pedig a közjegyzői okirat az egész világban egy categoriába helyeztetik a birói egyességgel, sőt mi, és velünk sokan amazt legalább a béltartalom hűsége tekintetében még a birói cgyesség fölé is helyezzük, mert mig a bitói cgyesség daczára annak, hogy a bíró előtt köttetik, nem nyújt mindig elég garantiát arról, hogy tartalma a fél szabad akaratának nyilvánítása és pedig részint az egyességet közvetítő biró túlságos befolyásánál, részint az ügyvéd téves utasításánál, s megbízásának túllépésénél fogva, — addig ily aggály közjegyzői okirat tekintetében egyáltalában nem merülhet fel. De már nem követhette a törvényjavaslat a franczia és bajor törvények példáját, melyek magát a közjegyzőt jogosítják fel arra, hogy a végrehajtási záradékot közvetlenül a közjegy' zői okiratra vezesse, melyet azután a fél által | közvetlenéül megkeresett végrehajtó teljesileni köteles. Ez már oly lényeges eltérés volna a I jelenleg uralkodó végrehajtási eljárás elvei és szabályaitól, mely a perrendtartás és a bírósági végrehajtókról szóló törvény radicális reformálását feltételezné, mert mig ma a kény| szereszközök a 1 k al m a zá s án a k jogosultj sága kizárólag az állam illetőleg a bíróság kej zében vau, addig másrészt a végrehajtó is ki[ záróiig csak a bíróság közege levén, meg-I hagyásokat is kizárólag csak a bíróságtól nyerhet — ettől pedig ma eltérni, vagyis a mostani végrehajtókat senki által nem ellenőrzött lüggetlenséggel felruházni, azt talán senki sem fogná czélszerünek tartani. Aj avaslat szerint tehát az osztrál. törvény példájára a végrehajtást egyelőre még csak az illetékes bíróság rendelheti el. (91. §.) Üdvözüljük tehát a javaslatot a kiemelt I elvek korszerűségének magaslatán! Szemle. Az igazságiiggminiszterium jelentése. — A jogakadémiák magántanulóira vonatkozó miniszteri rendelet. — Gneist legújabb müve. Budapest, rnárcz. 17. Az igazság ti gyminiszteriu m közzétette jelentését 1867—72. évi működéséről és a magyarországi igazságügy állásáról 1872-ben. A terjedelmes jelentés a bevezetésen kivül két részre oszlik. Az első rész vonatkozik a polgári magánjogra, polgári törvénykezésre, büntető jogra, az igazságszolgáltatás közegeire és a nemzetközi ügyekre. A második rész első csoportozatja a központi igazgatást, a második az országos törvénykezést tartalmazza. Végül függelékben a büntetőügyi statisztika, és a különböző ügyforgalmi kimutatások foglaltatnak. Az igazságügyi statisztikára vonatkozó adatok szerint 1867. márczius 11-től 1872. végéig az igazságügyminiszteriumba összesen 204,964 ügydarab érkezett, és pedig az elnökséghez 30,625, az ügyosztályokhoz 141,594, a számvevőséghez 32,745 ügydarab. A telekkönyvi helyszinelési munkálatok állása Erdélyben 1872. végén a következő volt: 72 törvényszék területén 809 községben meg sem kezdettek, 95 község helyszínelés alatt, 457 helyszínelve, de tisztázás alatt, 287 végleg hitelesítve, 693 pedig kihirdetve volt. Az országos fegyintézetekben összesen 209 hálóbörtön van, melyek 4521 fegyenczet képesek magukba fogadni. A fegyenczek legnagyobb létszáma 1872-ben 3775 volt, mely ez év végéig 52) Ez igy a bajor tö.vényből szóról szóra átvétetett 1126-ra, vagyis 29.82°/0-kal apadt. A fegyenczek bűntényei túlnyomókig a vagyon ellen irányozvák 53.89°/u. Ezt követik az emberi élet 38.6u°/„. a festi épség és egészség ''M /O- az államkötelék l.70°/o- a közintézkedések ellen intézett l.70°/o< a fajtalanság! 0.7i%- és végre a vallás- és közerkölcsiség ellen irányzott büntettek 0„,"/„. Összesen 100%. A jelentésre még visszatérünk. A jogakadémiák magántan ulóira vonatkozólag a vallás- és közoktatási miniszter rendeletet bocsátott ki, melynek czélja korlátot vetni a magántanulási tanmód túlságos clharapózásának, mely már annyira ment, hogy a jogakadémiákon a magántanulók száma csaknem annyi, mint a nyilvános joghallgatóké. Mivel azonban méltányossági szempontok miatt a magánfanulást teljesen nem lehet beszüntetni, a közoktatási miniszter legalább megszorítások által akarja korlátozni a visszaélést. A közoktatási miniszter jövőre csak oly folyamodóknak ad engedélyt, kik keliőkéj) igazolják, hogy különös viszonyaik, mint például • közszolgálatban rendszeres alkalmazásuk, a nyilvános előadások látogatását meg nem engedik, vagy kiknek feltűnően előhaladt kora az ily engedélynek megadását indokolhatja. A magántanulás iránti folyamodványok, a közoktatási minisztériumhoz czimezve, a tanév kezdete előtt adandók be azon jog- s államtudományi tanintézetnél, melynél az engedély megnyerése esetében folyamodó a vizsgálatokat letenni óhajtja. A tanév kezdete után beérkező kérvények nem vétethetnek tekintetbe. A rendes időben beérkezett folyamodványokat a tanártestület javaslata kíséretében fölterjeszti elhatározás végett a vallás- és közoktatási miniszterhez. Az engedély elnyerése után köteles folyamodó gondoskodni, hogy az illető tanintézetnél kellőleg bejegyeztessék. Ily engedély és b jegyzés nélkül magántanulók ezentúl nem bocsáttathatnak vizsgálatra. A magántanulás utján végzett tanfolyam, a jelenleg fenálló szabályzatok értelmében nem képesíthet jogszigorlatokra. Azon eddigi szabályzat, mely szerint a tudomány-egyetemeknél és négy évi taufolyammal biró akadémiáknál niagántanulásnak nincsen helye, tovább is fentartatik. Minden egyebekre nézve, melyek a jelen rendelettel nem módositntnak, érvényben maradnak a magántanulókra nézve 1870-dik évi deczember 23-án 28,532. szám alatt kiadott rendeletnek határozatai. G u e í ss ttól e napokban ismét egy könyv jelent meg a német bűnvádi eljárás javaslatáról. Szerző a javaslatnak 4 főpontját beszéli meg: 1. az államügyészséget és a magánvádat, 2. a vizsgálat nyilvánosságát, 3. a keresztkérdéseket, 4. a fó'táigyalás alakját. A végszóban szerző tárgyalja a „Scköffengerieht"nek most annyira vitatott kérdését is és azon végkövetkeztetésre jut, hogy a Schöffengericht nem bir annyi előnyt felmutatni, hogy a jelenleg fenálló esküdiszékek kiküszöbölésével ezen intézmény volna behozandó. A könyvre még bővebben visszatérünk. A váltóhamisítás esetében követendő eljárásról. A törvényhozás elé terjesztett novelláris s csakis a büntető törvénykönyv megalkotásáig terjedő élettartamú törvényjavaslat 3-ik §. második alienája szerint: „ha a kir ügyésznél vagy más bíróságnál, mint melynél a váltóügy létez, jelentetik fel, hogy a folyamatban levő váltókeresethez mellékelt váltó hamis vagy hamisított, vagy pedig, ha a hamisítás gyanúja más ügyben folytatott eljárás alatt merülne fel, — köteles a hatóság, a melynél oly feljelentés tétetett vagy gyanú fölmerült, erről a váltóügyben eljáró bíróságot értesíteni, s azt a vonatkozó ügyiratoknak a büntető bírósághoz áttételére megkeresni." A harmadik alienában kimondja aztán, hogy „a megkeresett biróság nincs kötelezve a megkeresés teljesítésére, de tartozik a közlött bizonyítékokat s körülményeket a váltó