Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 8. szám - Az 1872-diki igazságügyi költségvetés a képviselőházban - Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog. [6. r.]

— 58 — Az i872-e!iki igazságügyi költségvetés a képviselőházban. (F.) Egyik ministerium költségvetése sem folyt le oly »simán«, mint az igazságügyministeriumé. Az egész tárgyalás (f. h. 19-én) nem vett igénybe többet 2 óránál. De ezen nincs is mit csodálkozni. Igazságügyünk gépezete: a biróságok, ép most teljes átalakuláson mennek keresztül, és igy nem igen alkalmasak arra, hogy parlamenti vita tárgyát képezzék. Az igazságszolgáltatás egyéb tényezői pedig, milyenek a magán- és büntetőjogi törvények, oly desolált állapotban vannak, hogy ceterum censeo-nál egyebet alig lehet már róluk mondani. A mi végül fegyházainkat illeti, az ezen szakmába vágó kérdések iránt nálunk, különösen ez idő szerint — egy két kivételtől eltekintve — sajnos, igen csekély érdekeltség mutatkozik. Most minden szem a bíróságoknak véghez menő szervezésén függ, és »noli turbare« hallatszik száz torokból, ha valaki elég merész, arra emlékeztetni, hogy jó volna talán időközben a többi kérdések megoldását is előkészíteni. Ezen hangulatnak a letárgyalt budget tartalma is megfelel. A felső törvényszékeknél semmi változás; az állami fegyházaknál csakis fenntartási, de nem tökéletesitö kiadások: az elsöfolyamodású törvényszékek költségei pedig, a melyek először szerepelnek az igazságügyministeri költségvetésben, minden határozott rendszer nélkül egyes átalányösszegekben vannak felvéve. A mi különösen ezen átalányösszegeket illeti, első tekintetre látható, hogy ezek, noha az 1871. 32. t. cz.-ből változatlanul vétettek át, távolról sem lesznek elégségesek. Ha az illetők tájékozatlanok voltak az igényelt költségek nagysága iránt, miért nem hivtak meg a képviselőházi bizottságba egyes szakembereket a birói karból? Ezek nem egy kérdésben képesek lettek volna felvilágosítást adni. Most természetesen majd lesznek hosszú arczok a házban, midőn jönni fog az elmaradhatlan póthitel iránti kérelem. Hogy pedig ezen póthitel nem lesz csekély, azt következtethetjük abból, miszerint az igazságügyminister ur szükségesnek látta kijelenteni a házban, hogy ő nem titkolja el maga előtt, miszerint a megszavazott költségek távolról sem lesznek elégségesek. Ha az igazságügyminister igy beszél már most, midőn a szükséges szaporítások iránti felterjesztéseket még nem kapta meg a bíróságoktól, sőt ezek még életbe sem léptek, miként fog beszélni néhány hónap múlva, midőn majd a nagy gépezet működni kezd, és a munkaerő hiánya, melyet az elsöfolyamodású biróságok életbeléptetéséről szóló törvény alkotásakor íinancziális körökben agyrémnak mondottak, számos törvényszéknél óriási mérvekben fogja magát kérlelhetlenül documentálni. Hogy mekkora lesz: a póthitel a szükségessé válandó személyszaporitás tekintetében, az iránt jelenleg természetesen még hiányzik a kulcs,— ezt csak a tapasztalat fogja megadni; de talán lehet következtetést vonni a személyes járandóságokra a dologi kiadások (házbér, irodai szükséglet, utazási átalány stb.) számára felvett összegek után, melyekből annak illustrálására, hogy mily arányban vannak a megszavazott összegek a valóságos szükséglethez, csak azt emeljük ki, ho°y irodai szükségletre io3 törvényszék számára 154000 frt szavaztatott meg, holott nem vélünk csalódni, ha állítjuk, hogy egyedül a pestvárosi törvényszék ezen összegnek több mint felét felemészti, ha szükségleteit valóban fedezni akarja. Mi jut majd tehát a többi 102 törvényszék számára? Képzeljük, mint fognak majd az igazságügyministeriumban minden egyes törvényszéknél lealkudni, a mit csak lehet, és mint fogják majd még a meghagyottat is megnyirbálni a képviselőházban, és végre maradni fog talán annyi, hogy elég lesz igazságszolgáltatásunknak a — továbbtengésre. Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog. (Mutatvány Dr* Pisztóry Mór jogakadémiai tanár urnák „Allamismerettan* czimü müvébSl.) (Vége.) Hogy a népek egy önálló szerves egészet képeznek, azt a népeknek történeti fejlődése bizonyitja. A népeknek élettörvényei és műveltségi fejlődése nincs a nemzet fogalmával elválaszthatlan öszszefüggésben, hanem ellenkezőleg az állam fejlődésével függ össze. Nemzet és nép tehát semmi tekintetben nem lehetnek azonos fogalmak. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a nép miveltségi foka nagy részben az alkatelemei közé vegyült nemzetek szokásai, fölfogása és gondolkozásmódjától függ, de a hol több nemzet van együtt, ott egyik vagy másik nemzet, mely nagyobb túlsúlylyal bir, a többinek szellemére is befolyik, de épen ez által alakul az önálló népszellem. Az államok népei gyermekkoruktól aggkorukig fejlödnek és ezen fejlődés nem a nemzeti életben, hanem egy-egy nép összes társadalmi életében nyilvánul, mint ezt Savigny szellemdúsan kimutatta ; mind ezekből kétségtelen, hogy a nép, mint egy szervesen összefüggő egész, az államnak önálló tényezője, s így államjogok alanyává lesz. Az államban tehát nemcsak az egyeseknek és a nemzeteknek, hanem az egész népnek mint ilyennek is vannak elidegeníthetlen jogai; ezen jogok pedig épen az egyének közt fönnálló belső szerves öszszefüggés által nyilvánulnak. Az egyének közötti állami összefüggés a népet, s így az egyének jogainak összege a népjogot alkotj a. A mi minden egyesnek joga, az kell, hogy a szerves egésznek, — t. i. a né pnek is joga legyen. Az egyéni jogok tehát egyszersmind népjogok. De már most azon kérdés támad, hogy miben nyilvánul ezen jog? — A népjognak alapját azon szerves összefüggésben kell keresnünk, melyben a nép tagjai egymás között állanak. Valamint az egyes ember jogai ellen elkövetett bűntény visszahat az összeségre és az állam minden tagjainak jogait veszélylyel fenyegeti; valamint a nép egyes osztályainak elszegényedése az egész nép elszegényedését és kevesek zsarnok uralmát vonja maga után: ugy a nép egyes tagjai jogainak bárkitől származó megsértése, megsértést foglal magában a nép összesége ellen. Ha az állam egyes tagjai tulajdonuktól megfoszI tatnak, ha vallásuk miatt üldözést vagyt hátrányt szenvednek, ha tehetségeiket szabadon ki nem fejthetik: ez által egyszersmind a többi tagok is ki vannak téve a veszélynek, hogy őket is hasonló sors fogja érni. A népnek joga tehát: j) főleg abban nyilvánul, hogy senki a nép tagjai közül jogsérelmet ne szenvedjen. A népnek tiszteletben tartása a kormány és hatalomnak ép ugy, mint minden egyesnek kötelessége, de ez csak az összes tagok egyenlő jogképessége mtellett képzelhető; 2) kétségbe vonhatlan joga van a népnek, minden a nép bármely tagja ellen irányzott sérelem elhárit á s á r a, vagy megakadályozására törekedni; — szóval saját helyzetét a törvény és az alkotmány határain belől minden megengedett módon javítani és minden sérelem ellen biztosítani; sőt a mennyiben ezen és bármely más jogainak megsértése miatt a jogorvoslás utja egészen elzáratnék, az óvás-tétel jogával élni; 3) a népjogok gyakorlatával szorosan összefügg a jog a nyilvánosságra és a jog nagyobb gyülekezetek, azaz: népgyűlések tartására, ezen utóbbi jognak azonban bizonyos ellenőrzése politikai szükség; 41 ezek után azon kérdés támad, hogy mindezen jogoknak gyakorlata elegendő-e arra, hogy az egyéni és a népjogok az államban megsértéseknek kitéve ne legyenek, hogy egyén és népnek szabad fejlődése és szabadsága biztosítva legyen? Tagadhatatlan, hogy az egyéni jogoknak valódi biztositékát egyedül a nép jogérzete képezi; mert ha a népnek kisebb-nagyobb része maga is szívesen hozzájárul mások jogainak elnyomásához ; ha az egyesek ellen irányzott jogsérelmet nem tekinti egyúttal a népjog megsértésének: akkor önmaga szolgáltatja az eszközt a zsarnok uralomra. De nem lehet tagadni másrészről azt sem, hogy egyeseknek sikerül csel és árulás, a népbizalommal való visszaélés által a legnagyobb jogérzettel és életerővel biró népeket is elnyomni és legszentebb jogaiktól megfosztani. A népnek semmi jogai nincsenek elismerve ilyenkor és a nép legszentebb jogainak érvényesítését sem óvás, sem semmiféle törvényes eszköz gyakorlata által nem eszközölheti. A népjogok elismerése és békés úton kivivhatására többé semmi kilátás nem nyilik. Ily körülmények között a népek jogát az ellentállásra, sorsuknak az erőszak segedelmével leendő javítására tagadni nem lehet. A népek törekvése helyzetöket javítani lés biztosítani két irányban nyilvánul, reform és forrad adalom által. Reform a nép törekvése helyzetét a törvény által megengedett határokon belül békés uton javítani, szabadságát ily módon biztosítani. Forradalom a népek törekvése helyzetűket erőszakos uton megjavítani, szabadságuk biztositékát physicai erő alkalmazásával kinyerni. Az előbbi mindig jogos; de mikor jogos a forradalom : ennek meghatárzása elméleti uton lehetetlen. A népek tényleges ellentállása, azok forradalma végre is egy nagy párbaj, mely nép és államhaalom között vivatík. A jogot kard élével