Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 7. szám - Az austriai uj közjegyzői törvény 3. [r.]

- 50 — dotoány terén is a szóhoz más fogalom köttetik és bár mindig egy nagyobb embertömeg összefoglalására használtatik a kifejezés, mégis igen gyakran csak az államlakosság egy részét szokás nép alatt érteni szemközt a lakosság többi részével, így használva a szót igen jellemző, hogy majd a lakosság azon részének megnevezésére használtatik, mely előjogokat élvez és a többi nép fölötti uralmat tartja kezében ; inaj d ismét az állaralakosság előkelő és aristokraticus elemeivel szemközt álló sokaságot és nem ritkán a népek legalsóbb, nyomorban tengődő osztályát. A nagy fogalomzavar, melyet a nép szónak ily értelemben használata csaknem minden nyelven előidézett, eléggé igazolja, hogy a szónak ily értelmű használata a tudomány terén semmi értékkel nem birhat. A nép alatt nem lehet a lakosságnak, csak egy részét érteni. A nép az egész államlakosságot, mint egységes egészet jelenti, és mint ilyen az államnak éltető eleme, annak lelke és szelleme. Az államlakosok között a közös államiutézmények, a lakosok közös államsorsa és azok társadalmi sorsa és azok társadalmi élete egy sajátságos önálló jellegnek képezik alapját, mely lényegesen különbözik a puszta nemzeti jellegtől. Egy* egy államlakosságnál a társadalmi életnek sokféle fejlődése végeredményében egymást kiegyenlíti és bizonyos társadalmi összérdeket hoz létre, mely a nép különböző részeinek valódi beusö összekötő elemét képezi. A népek a nemzetiségre való tekintet nélkül és sajátságos szokások, fölfogás és gondolkodással bírnak, mely kifejezését a társadalmi életben leli. Ez képezi nagyrészt alapját a népek irányadó eszméinek, melyekért azok annyira lelkesednek. (Vege köv.) Y f/iit várhatunk ? Margitay Dezső ügyvéd úrtól Hajdu-Uoszórményben. "^v (Folytatás és vége.) Oly javakra, melyek a fennálló házassági viszony tartama alatt szereztettek, a nő közkeresönek tekintendő s igyöt azokból részlet illeti, mondandja a törvény. De a férj, mint a családi vagyon-ügyeknek rendszerinti kezelője, a házasság tartama alatt szerzett s telekkönyvi bekeblezés tárgyát képező jogot tudatlanságból, vagy czélzatosau egyedül saját nevére te- i lekkönyveztetheti — mint ez ma is napi renden van — s ez esetben azon szakasz, melyben a nő részére közkereseti illeték j biztosíttatik, gunyirat leend a csalódott fél jogvesztésére. Hogyan? — kérdik talán némelyek — hiszen a házaság tartama alatt szerzett javak már törvénynél fogva közkeresetiek, s következésképen részben a nőt is illetők levén, azok nem irathatnak egyedül a férj nevére, s ha oda Írattak volna is, törvényes természetüket mégis megtartanák. Hát nincsen-e ma is a nők egy részének a közkereseti jog törvény által biztosítva, és mégis a szerzett javak számtalan esetekben nem egyedül a férj nevére vétetnek-e fel telekkönyvvileg ? S aztán kijfogja megakadályoztatni, hogy a közkeresmény fölött kötött szerződésben csupán a férj neve szerepeljen; ki lesz megbízva a nő érdekeinek megvédésére? Maga. a nö?— De hisz a mi nőink nem törvénytudók és hivatásuk és családi helyzetüknél fogva nem is igen folynak be az efféle ügyletekbe; ők polgári állásuk és a törvényeknél fogva oda utalvák, hogy az ügyletekkeli foglalkozást a családfőre, férjeikre bizzák! Ha a törvényhozás a közjegyzőkről szóló törvényt az ugy nevezett jegyzői kényszer elejtésével hozza meg, a bekeblezés alapjául szolgáló okmányt oly egyéniségek fogják szerkeszteni, kik írni tudnak ugyan, de kiket nem lehet arra kötelezni, hogy a szerzőként jelentkezőtől kitudják: váljon nős e vagy sem? ök pedig erről tudomással birni nem kötelesek, sőt ha eziránt kérdést tennének is, az illető egyszerűen nemmel felelhet. Ba ellenben a közjegyzőkről szóló törvény ugy szavaztatnék meg, hogy a bekeblczésnek alapúi szolgáló okmány k. jegyzői tollal irandó, minthogy az eziránt már elkészített javaslatban egy szóval sem foglaltatik azon utasítás, hogy az okmányok szerkesztőiénél a netalán fennálló házassági viszonyra különös figyelem fordítandó s a személy- azonosságot igazoló bizonylatok segélyével a nős- vagynötlenségi állapot is kitudandó, végre, hogy az első esetben az oÜmány olymódon szerkesztendő, hogy a nö részére törvény által biztosított közkereseti jog sérülést ne szenvedjen, —- a közkereset tárgyát képező jog, részint a férj törvénybeni járatlansága, részint ennek czélzatos hallgatása folytán számtalan esetben egyedül a férj nevére fog telekkönyveztetni. Nem anomalia-e ez; nem lesz-e ezáltal a nö s jogutóda kitéve a férj önkényének; nem fognak # ebből zavarok s a perek légiói támadni; s nem teendi e ez különösen a hagyatékok tárgyalását majdnem végére juthatlan szövevényes munkává? Az állam nem gyámkodhatik a nők fölött! — fogják ellenvetni. Nem, gyámkodni nem szükség fölöttük; de kötelességében áll az államnak felügyelni, hogy az általa hozott elvek j végrehajtásának, hogy ha már egyszer kimondta a nők közkereseti jogát, azt, mint amely nem a felek tetszésétől függó dolog, hanem már törvényileg általánosan kötelező elv, valójában keresztül is vigye; szóval, hogy a kimondott szónak testet adjon. Mert azon viszonyt, mely közkereseti czimen áll elő, nem lehet összehasonlítani a több közös szerzők közötti viszonynyal; részint mivel az első általános törvényen alapúiván, valamennyi elöfordúló esetben ugyan azm ternészetü marad, mig ez utóbbi a szerződés tartalma szerint kü\lömbözö; részint pedig mivel, mig az utóbbiban egyenlő állású egymástól független, korlátlanúl önjogú egyének állanak egymással szemben, — addig az elsőben egy családfő és a törvények, valamint az élet viszonyai által némileg ennek tekintélye alá rendelt nö érdekei körül forog a kérdés. Tehát hogy a föntebb tárgyalt két törvényszabály, .— hogy t. i. anö közkeresö és hogy a tulajdon azé, ki tulajdonosúi telekkönyvezve lett — egymás mellett összeütközések és lehető káros következmények nélkül megállhasson, elkerülhetlenül szükséges, miszerint valamely harmadik szabály által hozattassanak összeköttetésbe, egy harmadik szabály által, mely pedig nem a magánjogi törvénykönyv, hanem — nézetem szerint —egyedül a közjegyzőkről szóló törvénybe lenne helyesen fölvehető. Ha itt kimondatnék például, hogy a bejegyzés alapját képező okmányok közjegyzői tollal levén írandók, a közjegyzők oda utasíttatnak, miszerint minden általuk kötött ügyletnél arra legyenek kötelesek figyelni: váljon az eléjök vitt ügyletczélzott inodorbani megkötése által nem sértetik e a nö részére biztosított közkereseti jog? — a nö közkereseti joga teljesen biztosítva leendene s mindazon anomália melyekre fentebb utalék tökéletesen kikerültcthetnék.*) Nem.tudom : mennyire sükerült a föntebb elöadattakkal azon általam mélyen érzett igazságot, hogy minden törvény egymással összefüggésben állván, azokat egymástól elkülönítve s talán kiilömbözö szellemben s irányúval szerkesztetni, anynyi mint tarthatlan s csakhamar javítgatásra szorúló kísérletekkel bíbelődni? — de azt minden esetre állithatom, hogy azon törvény, mely — bármely jelesen legyen is az külömben szerkesztve, — a hasonnemü törvényekkel összhangzásba nem hozatik, a gyakorlatban hiányosnak elveiben ellentmondónak s csakhamar tarthatlannak fog bizonyulni. Oly törvények, melyek külön kezek által, külön elvek s talán külön czélzatok szerint szerkesztetnek, anélkül, hogy azon számtalan apróbb, nagyobb szálacskák melyek közöttük a közös kapcsot képezni hivatvák, összeillesztetnének, — egy összhangzó, szerves s következéskép állandóságra számított egészet nem képezhetnek. S ez azon nézpont. melyből kiindulva én a jelen törvényhozási mozgalmat megítélem. Igaz, hogy nálunk a törvényeket nyakraföre szerkesztik; most egy törvénykezési rendtartás, majd egy anyagi törvénykönyv — itt egy bírósági szervezet, ott a peren kívüli ügyletek vezetésére előállított közegekről szóló törvény de mi haszna, ha nincs meg bennük a közös szellem, a benső összefüggés? ha ennélfogva a hatálybatétel előtt már alaposan vélelmeznünk kell. miszerint azok a hatályba tételtől számított két — három év múlva már foltozgatásra, javítgatásra szorulnak, hogy így. toldott-foldott köpenyükben addig ameddig fennállhassanak. Lehet e az ily törvényhozást reformmozgalomnak nevezni ? Nem! nem egyéb az §. zápornál, melyből lehullása után csakhamar lesz — sár. Adja az ég, hogy csalódjám! de az én ösztönöm azt súgja nekem, hogy ez az út, melyen a mi törvényhozásunk halad, szüntelen oda fog bennünket visszavezetni, honnan kiindúlánk: — az ideiglenességhez. Az austriai uj közjegyzői törvény. in. (F.) A törvény egyik legfontosabb részét képezik a jegyzői kamarák s collegiumok iránti határozmányok, melyek a VIII. fejezetben foglaltatnak. Egy elsőfolyamodású törvényszék ke*) Hogy erre épen a közjegyzői kényszer szükségeltetnék, azt sehogy sem latjuk be; nem vagyunk egyébiránt barátjai a közjegyzői kényszernek egyátalában, de legkevésbé önjogu és testi vagy lelki bajoktól ment egyének irányában, s igy czikkiró javaslatát e tekintetben semmikép sem pártolhatjuk. Szerk.