Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 6. szám - A királyföldi birtokviszonyok rendezése. [3. r.] - A második magyar jogászgyüles üléseiből [2. r.]

Látható, hogy ezen szerződés szabványai, — és az egyes európai államokban kiadott rendeletek és törvények is — azon szempontból indulnak ki, hogy az állam nem felelős a sürgöny pontos kézhez juttatásáért, és nem tériti meg a károkat, melyek akár az elkésésböl, akár a sürgöny szövegébea történt hibákból erednek, hanem az állam csak arra hajlandó, hogy azon esetben, ha a sürgöny elkésés vagy hibás közlés miatt czélját nem érte el, a lefizetett dijat visszaadja. Az már most a kérdés, mily jogi hatálya van ezen rendelkezéseknek? A mi a nemzetközi szerződések és a törvények által tett intézkedéseket illeti, azok jogi érvénye, ha a kellő törvényes formák megtartattak, vitatás alá nem jöhet. Egészen máskép áll a dolog a kormányok által kiadott rendeletekkel. Ezek tekintetében nagyon jogosult azon kérdés, váljon vau e kötelező erejük, vagyis hogy előfordulható esetben a biró ugy tartozik-e azokat tekinteni, mint a melyek a fennálló jogot hatályon kivül helyezik. E tekintetben mindenek előtt meg kell különböztetni a távirdai rendeleteknek azon részeit, melyek a távirdai hivatalnokok tiszti kötelességeit és a szabályszerű felügyeletet stb. irják körül. A mennyiben ilyen ügyek felett rendelkeznek a távirdai szabályok, kétségteíe nül érvényes jognak tekintendők. Ezekkel szemben állanak a távirdai igazgatóságoknak magánjogi felelősségéről szóló szabályok azon károsítások tekintetében, melyek a feleknek a távirdánál alkalmazott személyek által okoztattak. A távirdai rendeletek tartalma, a mennyiben ilyen pontokra vonatkozik, a biró által nem vehető irányadóul, mert ezen rendeletek az érvényben levő magánjogot nem módosíthatják. A közigazgatás mindenütt, hol ily tartalmú rendeleteket kibocsátott, a törvényhozás hatáskörébe nyúlt át jogositlauul. A mi közvetlenül hazánkat illeti, itt ugy látszik ugyanez áll, inert a törvényhozás nem adott felhatalmazást senkinek a távirdai jogot szabályzó rendeletek kiadására. Megjegyzendő azonban, hogy az 1867. 26. t. cz., mely az Aus triával kötött vám- és kereskedelmi szerződést tartalmazza, 18. czikkében olyast mond, miből némileg következtetni lehet, hogy a távirdai jogra vonatkozólag kiadott rendeletek törvényesíttetnek. Ezen czikk igy hangzik: „A posta- és távirdaügy a két államterületen külön, de a mennyibeu a forgalom érdeke kívánja, egyforma elvek szerint fog rendeztetni és igazgattatni. Az állami pósta- s távirdaintézet részére fenntartott jogok, az ezen intézetednek a közönség részéről használata, a pósta-küldeményekért való jótállás, a díjszabás (tariffák), kezelés és számvitel iránt jelenleg fennálló határozmányok és szabályok csak a két törvényhozás, illetőleg a két kormány közös egyetértése útján és mindkét területre nézve egyenlő módon változtathatók meg." Ez ugyan nem mondja ki a távirdára vonatkozó szabályok törvényesitését, de másrészről azt sem mondja, hogy azon rendeleteket érvényeseknek nem ismeri el, igy tehát ott állunk, hogy mindakettőt lehet belőle következtetni. Bármiként álljon azonban ezen szabályok tekintetében a dolog, akár legyenek azok törvényellenesek, akár nem, sőt még azon esetben is, ha formális törvények szabályoznák ily értelemben a felek és az állam közti viszonyt — a mint ez Francziaországban történt —, még azon esetben is kötelessége a jogtudománynak oda hatni, hogy a távírdák körüli jogkérdések eddigi megoldási módja elvettessék, vagyis hogy e téren ne a kormányzási kényelem tekintetei, hanem a jogtudomány elvei jussanak érvényre. A távirdai jog reformjáról legközelebb. - A királyföldi birtokviszonyok rendezése. Jr (Folytatás.) A szász egyetem t. i. támaszkodva ezen második okmány ama kifejezésére, melynélfogva Talmács fiókszék minden királyi jövedelmekkel s állítólag : annak olábjaival (valachis) lett volna a hét szász székhez csatolva s bekeblezve, e kifejezésből, ama királyi oklevelet, királyi adománynak (donatio regia) kívánja tekintetni, s ebből kiindulva, magára nézve Talmács fiókszék irányában urjoghatóságot; a fiókszékre s azok lakosaira nézve pedig jobbágyságot és jobbágyi viszonyt követel megáilapittatni. Ez okmányokra alább még visszatérendünk Annak bebizonyítására, hogy királyaink a királyi várakat s azok területét és lakosait, a szász területekhez és hatóságok alá, egyenlő jogok s szabadságok élvezetének kikötésével csatolták, s a bekeblezést ily értelemben rendelték el, szabadjon felmutatnunk Mátyás király rendelvényét 1472-ből és 1475-ből, melyeknél fogva Radna királyi föld vagy birtok (terra regalis Radna) mint a mely 1467-ben Omlásfölddel és Szelistyével (terra Omlás et Szeiistye) eli • degenithetlennek nyilvánittatott, — Besztercze szász királyi város területéhez hasonló módon csatoltatott és abba egyenlő jogokkal és szabadságokkal bekebleztetett. Törcsvár várát Zsigmond király Brassó város területébe s hatósága alá, még 1428-ban keblezte be, a mely bekeblezési okmány, a fönnebbi királyi rendelvénynyel, mindenben megegyező. Hasonló módon keblezte be Mátyás király 1468-ban és 1485-ben Omlás földét és a szclistyei fiókszék területét a szebeni tartomány hét székébe, mely bekeblezésről nern bírunk ugyan különös okmányt, de igen is felmutathatjuk arra vonatkozólag a Mátyás király által határjárásra kiküldött birák határjárási jelentését, melyből eléggé világosan kivehető, miszerint a királyi udvarból kiküldött határjáró birák általyA második magyar jogászgyüles üléseiből. Omlás királyi birtok területe épen ugy, mint^ epen ugy, Szeiistye és hozzátartozó helységei, az erdélyi püspök Geréb László Feketeviz s Várallya nevű nemesi birtokai ellenében, mint n° hét szász szék hatósága alatt álló, s királyföldet (fundus regius) képező területrészek, megkülönböztetve határoltatnak meg; mely határjárás alkalmával, a már akkor a királyföldbe bekeblezett Szeiistye és Omlás, a hét szász szék szász tisztviselői által képviseltetett. Ugyanez alkalommal éles határvonal húzatott a király földbe bekeblezett Szeiistye és Omlás területe és a megyei törvényhatóság alatt maradt határos nemesi birtokok között. A bekeblezés ez idejétől fogva Omlás királyi birtok, a mai napig, mint a királyföld szabad községe maradt fönn, sa mely a szász egyetem által ez időtől fogva mindig ilyennek tekintetett ; a minthogy azzal a mai nap is mint ilyennel bánik el. A bekeblezés idejétől fogva Nagy-Szeben város királyi szász tisztviselői a király nevében gyakorolták Szeiistye és Talmács fiókszékek fölött a közigazgatás jogát; mely fiókszékek a várak elpusztulása után, a szász székekkel egy királyföldi területté lettek; s mai napig is, valamint az országos törvényekben, ugy min den más okmányokban is „Székeknek" (sedes) neveztettek. Ezen egész király föld (fundus regius) a bekeblezett részekkel, és azok lakosaival, kik közönséges néven szászoknak (saxones regii) neveztettek, valamint azok jövedelmei is királyi jövedelmek voltak, s a koronához tartoztak (bonum ac proventus regis et coronae); mikiut ez II. Ulászló VII. rendelvényének 3-dik czikkelyében foglaltatik 1514-ről, a hol az erdélyi szászok, a maguk összeségében királyi javaknak, s jövedelmeik a korona jövedelmeinek mondatnak, melyek elidegenítése, vegy elfoglalása szorosan megtiltatott. Érdemes megemlítenünk, miszerint királyaink Erdélyben „vigesima" „centesima" és „quinqnagesima" elnevezések alatt dijakat szedtek; s míg a királyföldön tizedet is szedtek: a mi népségünk, — mely mindig a görög keleti valláshoz tartozott, — Mátyás király V-dik rendelvénye folytán 1481. évről, a 3-dik czikkely szerint e tized alul föl mentetett, a mi különösen Il dik Ulászló Il dik rendelvényének 45 dik czikkelyében 1495-ről, az ország határain lakó, s a királyok által felhitt és birtokba helyezett oláh lakosokról (valacbi) kifejelve is kiemeltetik ; a noha később a mi hegyvidékeinkben is szedettek tizedek, mégis lakosaink, mint a hegyekben marhatenyésztésböl élők, Miksa király 1559., 1567. és 1574. évi rendeleteinél fogva, különös kedvezésbea részesültek, a mennyibeu ezen marhatenyésztőktől (pecorariis) csak fel tized szedetett. Talmács szék lakosai a XVIII-dik századig nem fizettek tizedet; s épen ugy mint Szeiistye lakosai a vám és harminczad fizetéstől is (marhus, tricesima) mentesek voltak, mikint ezt az 1722. évi országos összeírás is tanusitja. Tény azért is, hogy valamint Szeiistye fiókszék Omlással: ugy Talmács fiókszék is a szebeni tartomány hét szász székéhez csatolva és abba bekeblezve, a hét szász szék valamennyi szász lakosával egy törvényhatóság és egy adózási rendszer alatt állott, s a szász lakosokkal egyenlő jogokat és szabadságokat élvezett, illetőleg élvezni feljogosítva volt. Tény az is, hogy ezen egész királyföld u. m. a hét szász szék (septem sedes) s a szelistyei és talmácsi íiókszékek, királyi s koronajavak voltak, melyek jövedelmei a koronát illeték mec s melyek területei és jövedelmei a koronától elfdegenithetők nem voltak. Sem királyaink, sem az országgyűlés, e „királyföldhöl" soha semmit el nem idegenítettek, hanem csak is némely, az adózásból befolyó koronajövedelmeket, névszerint a Vöröstoronyéit engedték át Nagy-Szeben város főtisztviselőinek a végre, hogy e fontos határhelyek és várak kellőbben föntartassanak és kezeltessenek. Ez időben t. i. Talmács székben az ország fő hegyszorosa Vöröstorony a korona részére gazdag vámjövcdelemforrást képezett, mely oknál fogva, valamint hadászati tekintetből is, Vöröstorony vára és Latorvára sokáig nagy fontossággal birtak. (Folyt, köv.) Halmosy Endre ministeri tanácsos urnák, mint kisebbségi előadónak a teljes ülésben a közjegyzői kényszer mellett tartott beszéde. y (Vége.) Nézetem szerint a közjegyzői kényszer, annak kivihetőségével egyenlő arányban áll, ugyanis mennél kiterjedtebb a kényszer, annál könnyebb a kivihetőség és viszont; mert kiterjedt kényszer mellett a legképesebb jogászok fognak vállalkozni, és a közjegyzőségben kereseti forrást találni, s igy a jegyzői állomások nagyobb számban aíkothatók is, és igy a feleknek könnyen hozzáférhetők is lesznek. Áttérek azon ellenvetések czáíólatára, melyek ellenünk felhozattak. Az mondatik, hogy a jegyzői okmányokkal előnyöket kell összekötni, a felek amúgy is önkényt fognak a közjegyzőhöz menni, és nem kell őket kényszeríteni. — Igenis, ez áll a műveltebb, értelmesebb osztálj nál, azonban a kevésbé értelmesebb osztályt a zugirászok prédájává tesszük: a kik a közjegyzők concurrensei és egyúttal ellenesei is lesznek, a kik bármily csekélyek is legyenek a jegyzői dijak, mégis concurrálni fognak és a népet félrevezetik. A zugirászatot csak akkép irthatjuk ki, ha a jogügylet érvényességét a jegyzői okmányhoz kötjük. — De tegyük föl, hogy nagy része a közönségnek saját érdekét jól felfogván, amúgy is önkényt megy a közjegyzőhöz; azonban kérdem lehet-e azért p. o. a telekkönyvi bejegyzéseket azon jogi hatályokkal felruházni; és egyátaljában lehet-e általánosan azon szigorú elveket keresztül vinni, melyeket előbb jeleztem; általánosan ezt tenni nem lehet, mert épen a nép, azon rész, mely leginkább hibás jogügyleteket köt, a közjegyzőhöz nem menne, és igy a bejegyzések nagy része azon biztos alapot nékülözné, melyet az előadottak szerint szükségesnek tartunk ; ha pedig azon joghatályok csak részben a bejegyzett jogezimek minősége szerint osztályoztatnának, a legnagyobb zavart idéznének elő. Az hozatik fel, hogy a szabad rendelkezési képesség csak annyiban korlátolható, a mennyiben a salus reiublicae okvetlenül kívánja; már pedig ezt senki sem fogja begyözni, hogy közjegyzői kényszer nélkül az állam tönkre jutna. Erre csak azt felelem, hogy az állam nem csak lételének fentartására köteles őrködni, hanem a haladást is kell előmozdítania; a mai idő ben nem szabad megállanunk, hanem előre kell törekednünk, már pedig, hogy jogállamban az ily haladás az igazságszolgáltatás tökéletesedésével karonfogva jár: az kétségtelen, és az államnak minden intézkedést, a mi az igazságszolgáltatást előmozdítja, fel kell karolnia, vagy tessék nekem begyőzni, hogy az ügyvédi kényszer nélkül az állam tönkre jut, pedig mégis az ügyvédi kényszert, a helyes igazságszolgáltatás egyik főtényezöjének tartjuk. Felhozatott, hogy a felek nagyobb költséggel terheltetnek, azonban ezen ellenvetés is hely. telén; mert minél kiterjedtebb teendői lesznek a közjegyzőnek, annál inkább lehet a dijakat le. szállítani, és a felek olcsóság mellett jogaik biz. tositására a leghathatósabb védveket szerzik