Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 4. szám - A pesti rablóperek. [2. r.]

— 29 — Ezen szolgálataikért, s mert a'szebeni szászok az építéshez pénzzel is járultak, kérelmükre a király, egy 1370 évben kibocsátott rendelvénye által, őket a vár-szolgálatok alul fölmentette ; mely szolgálatok azon túl, a végőri szolgálatokkal együtt, egyedül, s csak is a várnép által (castrenses) teljesítettek. Azonban ez időben, miud a határok megőrzése; mind a más okok miatt; mely okok kinyomozása a törtéHelera körébe vág: nagy egyenetlenségek és viszályok támadtak a királyi várnép és a szebeui szászok közt. E viszálkodások 1383 ban, mind a két fél között létrejött egyezség által, némileg kiegyenlittettek. Ezen egyezség, illetőleg szerződés által, a a várnépség a 3-ik pontban arra kötelezi magát, hogy az ország határainak őrzését Talmácstól Szelistyéig, (magna villa) egyedül vállalja el és teljesitendi. E kötelezettséget Szelistye és Talraács fiókszék községek lakosai 1T6G évig. tehát 400 éven felül, s egész a határőrség felállításáig, teljesítették. A lakosok e kötelezettséget s annak teljesítését a maguk részéről kiváltságnak és tiszteletnek vették, miként ez a későbbi okmányokban tanúsíttatni is fog. A gyakori török betörések az országba a XV. században, s a váraknak ily betörések alkalmával történt elpusztítása; nemkülönben azon egyenetlenségek, s az elkülönítésekből eredő viszályok a királyföld különféle lakosai közt, névszerint a várak népségei és Nagy-Szeben lakossága közt, végre is arra bírták a királyokat, hogy a királyföld és királyi birtok mind ezen részeit egy egészbe foglalják össze és egyesítsék, s ezzel mind a királyföld védképességét öregbítsék; mind a király fennhatóságot 8 az adók beszedését a korona javára kellőbben szabályozzák. Ez okból a királyok, a mondott században, a különféle várteriileteket, s ekéut Szelistye és Talmács területeit is, a szászok által lakott kör nyékkel egyesitették; egy fennhatóság alá helyezték, és egy adózási rendszerbe vonták; azon kikötés és feltétel alatt: hogy az eként egyesitett területeken egyenlő jog és egyenlő szabadság létezzék. így történt, hogy V. László király egyik rendelvényében 1453 évben, az ország határai-, nak megerősítése, és a védelem emelése tekintetéből, Talmács, Latorvár, és Vöröstorony várakat, az azokhoz tartozó községekkel, tehát a mai Talmács fiókszékkel örök időkre Szeben tartományhoz, vagyis annak hét székéhez (septem sedes) csatolta és abban bekeblezte és azokat a hét szék hatóságának föigazgatása alá helyezte; épen ugy: mint a hogy az igazgatóság a többi szászvárosokra és falvakra kiterjedt; e várterületeket, és lakosaikat pedig ugyanazon jogokkal és szabadságokkal látta el, melyeket a többi szász városok és falvak élveztek. Ellenben a király e szász hatóságokat arra kötelezte, hogy Latorvár és Vöröstorony várakat megerősítsék és fentartsák. Mi a király igazi oklevelét mellékeljük, mely Fehér „Diplomaticus codex"-ében feltalálható ; de idemellékeljük azon oklevél másolatát is, melyet a szász egyetem legközelebb egy/Talmács fiókszék ellen folytatott pörben felmutatott, 8 mely legközelebb 1870 évi 523 sz. alatt, a legfőbb úrbéri törvényszék elé eljutott, s melynek a m. k. igazságügyministerium előtt leendő felmutatását mi 1870 évi 18,260 sz. a. sürgettük. A szász egyetem ezen utóbbi oklevelet, mint eredetit mutatja fel, mely azonban az élőbbemtől némely részekben lényegesen különbözik. Ilyen lényeges külöobség például a két okmány között az, hogy az alatt, mig az első maga e király által látszik aláirottnak, tehát egyenesen tőle származik: a szász egyetem által felmutatott okmány senki által sincsen aláírva, s alatta névaláírás helyett csak e szavak olvashatók: „Commissio domini regis ex dehberatione consiliariorum." E két különböző kiadványozás némi magyarázatot talál a belső szövegezés egy szavában, a hol t. i. az oklevelekben szokásos elő-zámlálások előfordulnak miként következik: „Quibuslibet videlicet terris arabilibus cultis et incultis, — etc. — montibus campis, vallibus, silvis, nemoribus, piscinis etc." Ezen elöszámlálásban miként látjuk, a dolog természetéhez képest vallibus olvasható s oda más szó, az adománylevelek szokásos szerkezeténél fogva, nem is alkalmazható; ellenben a másodikban ezen elöszámlálásban „valachis" van becsúsztatva, — kétségtelen jeléül annak, hog vagy az egész második kiadványozás (expeditio) hamis, vagy az, a királyi névaláírással kiadványozott oklevél mellett meghamisítva lett, nem helyeselhetőleg, bizonyos czélra, csempesen kieszközölve. (Folyt, köv.) Törvényszéki tárgyalások. A pesti rablóperek. (Folytatás és vége) IV. Több rendbeli lopások. (L) A nov. 16 án tartott tárgyaláson a rablási esetekre vonatkozó bizonyítási eljárás befejeztetvén, nov. 17-én a már mult számunkban említett vádlottakat terhelő lopási esetek vétettek fel, melyeknek részletes felsorolását azért is mellőzzük, minthogy ezen tolvajlási esetek mi jelentékenyebb momentumot sem foglalnak magukban, és miben sem különböznek azon közönséges lopási esetektől, melyek — az „enyém" és „tied" közti különbséget ignoráló egyének által oly gyakran — majdnem mindennap — elkövettetnek. Az esetek következők. 1) 1869 decz 21. a „Hattyú"-hoz czimzett vendéglő istállójából Klima Mátyás katonai állatorvosnak 150 frtra becsült lova lopatott el. A tett elkövetése iránti alapos gyanú Bognárt terheli, melyet Lukács vallomása is megerősíteni látszik. 2) 1868 aug. 12-ke éjjelén Cséry Lajos és Halász Vincze földbirtokosok ráczkeresztúri pusztáján 400 irtot érő két ökör idegenittetett el. A lopás elkövetésével Lukács vádoltatik, ki azonban azt állítja, hogy az ökröket a vaáli vásárról jövet, az országúton egy ismeretlen egyéntől vette, de ezen állítását megezáfolják a tények, mert a vásár aug. 16-án volt, az ökrök pedig 12-én lopattak el. 3) Kovács Ádám szent péteri földmivesnek 1868 július 21-én négy ökrét loptak el. A gyanú Lukácsot és Bognárt terheli. Lukács elösmeri, hogy az ökrök az ő kezén mentek keresztül, de azt állítja, hogy azokat a pesti vásáron egy perkátai embertől vette, kit azonban megnevezni nem tud. 4) Tóth István velenczei lakost 1869 évi pünkösd szombatján két idegen fogadta fuvarba Sz.-Fehérvárra. Útközben Tóth leszált a kocsiról, mely alkalmat az idegenek felhasználták és a kocsival elhajtottak. A kocsit és lovakat később a tulajdonos Tamásiban megtalálta. Vádlottak e bűnténynél Csima László s Mindtner. Tóth István Mindtnerben az egyik kocsiján vitt idegenre ráösmert Ez azonban tagadja a részességet. Merültek fel még ezeken felül több rendbeli vádak, mint a vörösvári rablógyilkosság és több tolvajlási esetek, melyekre nézve azonban elégséges támpont nem lévén, a törvényszék azokat nem vette tárgyalás alá. Még két napon át folytattatott ezekután a tanuk kihallgatása, kiknek vallomása részint vádlottak előéletére, részint összeköttetéseikre és egyéb körülményeikre vonatkozik. A vád és vádbeszédek előadása után a törvényszék f. hó 21-én hirdette ki határozatát, mely szerint, a Miudtuer István, Lukács József és Bognár Sándor ellen gyilkosság, rablógyilkossági kísérlet, rablás és lopás miatt támasztott perben a további eljárást az Írásbeli útra utasítja. A kistói rablásban részességgel vádolt Ja nota Mihály elleni 5 tanú hittel erősített igazoló vallomása alapján, a további eljárás megszüutettetik, ugy szintén a Cser Zsigmond, Heil József, Janicsár és Szőke részességgel, Bognár Sándorné, Cser Zsigmondné, Józsa Anna és Szabó Erzsébet részességgel és orgazdasággal vádlott társak ellen bizonyítékok hiánya alapján a további eljárás felhagyatik. A vizsgálatalá vont egyéb esetekben, minta vörösvári rablógyilkosság stb. a vizsgálat eredménytelensége folytán a további eljárás hasonlóképen megszüntetettnek nyilváníttatott. Vádlottak e határozatba belenyugodtak. *(Sz(ílö gyilkosság.) 1869-ik év november 23—24-ike közt éjjel Szabó, gyöngyösi házi ur és földbirtokos nejével együtt meggyilkolva találtatott. A lakásból sem bútor, sem holmi nem hiányzott, rablógyilkosság tehát nem lehetett, azon gyanú támadt ennélfogva, hogy e büntettet oly valaki követhette cl, kire a halálozás által haszon háromolhatik, minek folytán Szabónak fiai fogattak el először. Mihálynak a fiatalabbnak, még véres volt az inge, mikor elfogták. A látlelet azt bizonyította, hogy a meggyilkoltat valami tompa eszközzel végezhették ki, sőt az öreg urnák a nyakán azonkívül még a fojtás jílei is látszottak. Eleinte mind a két vádlott tagadta szörnyű tettét, hanem deczember 2-án már Mihály körülményesen vallott; nevezetesen, hogy adósságait akarta kifizetni a ráesendő pénzből, de tervét sokáig nem hajthatá végre alkalom hiányában. November 23-án atyjához ment korpáért, s bátyját ott találta. Estig időzött atyjánál, mely idő alatt bátyját Józsefet is rábírta, hogy a gyilkosságba beleegyezzék. Ennek segélyével aztán leitatá az öreget. Késő este volt, midőn távoztak, de csakhamar visszatértek és apjukat, anyjukat meggyilkolák. József az apát, Mihály az anyát fojtá meg. A vallomás után a vizsgáló biró Mihályt külön börtönbe vetteté és lábait, kezeit összelánczoltatni parancsolá, a börtönész azonban könyörült a foglyon és kezét szabadon hagyá, s igy sikerült a gyilkosnak magát felakasztania. A vizsgáló biró erre Józsefet hivatta elő és előadván bátyja esetét és vallomását, felhívta vallomásra, mit azonban ez határozottan megtagadott, később azonban vallott. Mint mondá mángorló-hengerrel ütötték agyon atyjukat. Midőn terjedelmes vallomását, melyet alá is irt, előtte a jegyzőkönyvből felolvasták, ismét azt állitá, hogy csupán a kínzástól való remegés készteté a vallomásra. Állítása szerint a börtönben nagyon szorosan össze voltak kötve kezei, lábai, úgyhogy nem is mozdulhatott. Ez csakugyan igy levén, vádlott a szülőgyilkossági bün alól bizonyítékok elégtelensége miatt fölmentetett, mely Ítéletet a legfőbb ítélőszék is helybenhagyta. Esküdtszéki csarnok. * (Esküdtszéki tárgyalás.) A pestkerületi esküdtszék előtt f. h. 23-áu Skuts J. pesti szabómesternek sajtópere tárgyaltatott Stier József, a helybeli „Gelse" czimü német élezlap főmunkatársa ellen, két a nevezett lap f. évi aug. 6. és 27. számában foglalt becsületsértő közlemény miatt, melyekben vádló keritőnek, uzsorásnak, bordélytulajdonosnak czimeztetik és pórias 'szidalmakkal illettetik és végre kihivólag felszóllittatik, miszerint indítson már sajtópert, hogy álarczát lerántani lehessen. Az esküdtszék 9 szavazattal 3 ellen kimondván a vétkest, vádlott 3 havi fogságra, 200 frt birságra és a perköltségek viselésére ítéltetett. Lapszemle. (L.) A „Reform" az első fokú bíróságok pályázati határidejének lejárta alkalmából a törvényszéki ülnökök küszöbön álló kineveztetéséröl hoz egy vei írczikket. Tényként constatálja hogy a rendezés befejezésére az ország lélekzetfojtva vár és várakozásába félelem, sőt bizalmatlanság vegyül, melylyel az igazságügyérnek számolnia kell. Bár a törvényszéki elnökök kinevezése nem történt meg hiba nélkül, mégis ezen kínevezésekben czikkiró ur elég garantiát lát arra, hogy törvénykezési, igazságügyi reformunk jövő letéteményeseinek kinevezésénél az igazságügyérúrkitelhetöleg csupán meggyőződését akarja érvényre juttatni; mindamellett figyelmezteti czikkiró ur az igazságügyér urat, hogy miután abiróifüggetlenségröl és elraozdithatlanságról szóló törvény után minden hibás lépés évtizedekre kiható káros következményeket von maga után, az ö vállaira nehezülő felelősséget jól meg fontolja. Figyelmezteti különösen azon okból, hogy mint több oldalról és megbízható egyénektől kapott tudósítások alapján állithatja, a vidéken a bírósági kinevezések leörül egész korteskedési tatárjárás indult meg; a minálunk oly annyira dívó protectió-rendszert tehát gyökeréből kell kiirtani, nehogy az ország vagy annak csak egy része is azon meggyőződést táplálhassa a küszöbön levő kinevezésekből, hogy igazságügyünk most sem tudott teljesen kiszabadulni a politikai áramlatok ingatag befolyása alól. A bírósági szervezési törv. azon boldogtalan czikkét, mely feljogosítja az igazságügyért az elméleti jogi képzettséggel nem biró, de bírósági gyakorlatban volt egyének alkalmaztathatására.csak a legritkább és különös tekintetet érdemlő esetekben óhajtja czikkiró ur alkalmaztatni, nehogy a régi betegség az uj testbe is bele oltassék. Azt az