Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 4. szám - Csődeset

— 26 — jedniök a közös államterületen lakó különféle nemzetekre is, és épen ezen kiterjesztés képezi a nemzeti jogot. Az állam területén lakó minden nemzetet kell hogy megillessenek a következő jogok : 1) A nemzet nyelvének szabad használata az egész társadalmi élet minden viszonyaiban. Tehát a nyelvnek használata az illető nemzetek által alakitott bárminemű társadalmi körökben, társas életök minden viszonyaiban. Jog a nyelvet mivelni, tökéletesíteni, mint irodalmi nyelvet a sajtóban használni vagy tanítás által terjeszteni, —kizárva természetesen mindennemű kényszereszközt. Ha valamely nemzet nyelvét szabadon nem használhatná, ez által a nemzet minden egyéb tagjának egyéni és társadalmi joga is érzékenyen sértve volna. (Folyt, köv.) tűkben hasonló gyors eljárással fognának dicsekedhetni ? . . . A mi pedig a tárgyalási eljárást illeti, e tekintetben az uj törvényszékek sem tehetnek egyebet a municipá lis fenyitötörvényszéknél, t. i. azt, hogy mindennap összeüljenek addig, a meddig tárgyalandó bűnügyek vannak; de attól tartok, hogy— miután az itélö bírák, jegyzők, és járásbirák más teendőik miatt a vizsgálatok eszközlésével hátra maradandnak — a fenyítő törvényszékek nem egyszer fognak akaratlanul is szünetelni. Az uj törvényszékek érdekében mulhatlanul szükséges volt az előadottakat felhozni, mert ellenkező esetben a közön ség a kir. törvényszékektől a büntető igazságszolgáltatásra vonatkozólag többet várt volna, mint a mennyit azoktól jogosan várhat. vagyok az egészet — csak kósza birnek tekinteni, mely a tények által meg fog czáfoltatni. Ha azonban csalatkoznám, ugy végső reményünket a törvényhozásba kell helyeznünk, mely — mint én vagyok meggyőző :ve —- a hangosan nyilvánult közvélemény ellenére nem foghatja a közjegyzői üdvös intézményt, a kényszer honositása által népszerütleniteni és ez által már eleve is lehetleuné tenni és nem foghatja a jogi közvélemény egyik legfontosabb orgánumát — a jogászgyülést — ignorálni. Dr. Siegmund Vilmos. y Csődeset. KíiíJÍ Dr. Bród e Lipót ügyvéd ur. Az 1840 évi XXII. tcz. 51. és 52. §§. aként intézkednek, hogy „a megjelent csődhitel ezök vagy azoknak Ugy viselői maguk közül szótöbbséggel egy három tagból álló választmányt neveznek ki és az ideiglenes tömeggondnokot megerősítik, vagy helyette szinte szótöbbséggel tömeggondnokot választanak. Ezen választásoknál a hitelezők egyenlő szavazattal birnak, a két egyemő számú rész közül pedig azon rész teszi a többséget, mely követelésének töke sommájára nézve a másikat meghaladja.w Nem a törvénynek ezen democraticus intézkedését akarom bírálat alá venni, sem azon visszaélésre utalni nem szándékozom, mely azon körülményből okvetlenül ered, hogy a tömeggondnok és a választmány választása oly időpontban eszközöltetik, midőn még azt sem tudhatni: hitelezö-e va'aki vagy sem, mivel mindaz, ki va lamely követelést bejelentett, már hitelezőnek tekintetik, noha a valódisági eljárásnál szorgosabb vizsgálat folytán kitűnik, hogy sokan azok közül, kik követeléseket jelentenek be, nem hitelezők és nem követelhetnek semmit. Mindezek felett nem akarok ezúttal értekezni, hanem a szakközönséggel egy, nem rég a pestvárosi törvényszéknél előfordult érdekes jogesetet kívánok közölni, melyben azon kérdés forgott szőnyegen, ki tekinthető az érvényben levő törvény értelmében hitelezőnek? A pest fiumei hajógyár részvénytársaság csődjében a tömeggoudnok és választmány választásánál 23 szavazat állott 12 ellenében. Hogy a 12 szavazat mintegy húszszor annyi tökét képviselt mint a 23 szavazat, azt a törvény világos szavai szerint ngyan tekintetbe nem lehetett venni, de azon sajátságos körülmény merült lel, hogy a 23 szavazat közül 16 a csőd alá került társaság szolgálatában alkalmazottakból került ki, kik szolgálati bért követeltek és a csődtörvény értelmében a szabadalmazott, nevezetesen a 2-ik osztályba voltak sorozandók. A pestvárosi törvényszék ezen lo szavazatot nem vette figyelembe s határozatát azzal indokolta, hogy: ezen követelök mint a vagyoubukott gyárnak volt munkásai egyedül a felmondási időre járó fizetéseik tekintetében vj.nuak érdekelve, ezek pedig, mint a tömegnek folyó kiadásai, még a csöd folyama alatt lesznek fizetendők s így ök szoros értelemben vett csőd hitelezőknek amúgy sem tekinthetők, sza-, vazatuk tehát figyelembe sem jöhet. Tökéletesen méháuylom ezen határozatot, és a rövid indokolásra vonatkozólag néhány fel. világosító megjegyzést koezkáztatok: 1) E jogesetnél nem lehet az ,InternatioualeKra nem gondolni, és figyelembe kell venni, hova jutnánk, ha valamely gyár munkásai, kik a gyár csődjében okvetlen a legtöbb szavazattal birnánák, a csödvagyonnal tetszésük szerént gazdálkodhatnának, miután csődtörvényeink szerint a csödválasztmány majdnem korlátlanul rendelkezik a csődtömeg felett; ha tehát a törvény nem nyújtana semmi elfogadható alapot, a közérdek iránti tekintetből ilyet minden áron teremteni kellene, erre azonban egyelőre nincs szükség, mert 2) a törvény csak hitelezőkről szól, hitelezőnek pedig csak az tekintethetik, ki a csődesettől eltekintve is hitelező, a mi azonban szolgálati viszonyban állóknál és a munkásoknál nem áll, mert ezek, ha csőd nem nyittatik, nem neveztethetnek hitelezőknek, mivel ezek csak bizonyos felmondási időre és ezen belől vannak jogosítva munkabért — és ezt is csak munkálkodás ellenében — követelni. Csödesetben azonban ezen munkások és szolgálati viszonyban állók 3) nem nevezhetők minden körűiméBüntető igazságszolgáltatásunk. Engert Tivada.- Liszt; ügyéaz brtól. V n. Közönségünk azon általános hiedelme, miszerint az uj törvényszékek életbeléptetése az eddiginél gyorsabb igazságszolgáltatást fog előidézni, semmi jogosult alappal sem bir, és így a közvéleménynek innen eredendő csalódása az uj törvényszékek hitelének rovására történeüd; mely körülmény eléggé fontos indok arra, miszerint az uj törvényszékek lehető gyorsasága iráut már előre is tisztába jöjjünk, — mire nézve legczélszerübb párhuzamot vonni a jelenlegi s a kilátásba helyezett uj törvényszékek között. Ennek megtételénél figyelmen kivül nem hagyható, miszerint a fenyítő törvényszékek eljárása kétfelé oszlik, u. m. a vizsgálati — és a tárgyalási eljárásra. A vizsgálatok teljesítése jelenleg p. o. a szab. kir. pestvárosi fenyitötörvényszéknél kilencz erre hivatott egyéniség által eszközöltetett, és a közönség a vizsgálati eljárás gyorsaságát illetőleg azt hiszi, hogy alapos panaszra van joga, mert hiszen nem egyszer hallottuk e tekintetben az uj törvényszékek utáni sóvárgást. Mikép nem érezné magát ezen mai nap elégedetlen közönség gyorsabb eljárás iránti reményében megcsalatva akkor, midőn öt törvényszéki biró — egy pár jegyző — és járásbiró rendes teendőiken kivül csak ugy mellékesen fogják a vizsgáló birói tisztet végezni ? . . . . Ne ámítsa magát a közönség azzal, hogy az uj törvényszékek hivatalnokai a municipális tisztviselőknél gyorsabban fognak dolgozni, mert e tekintetben a száraz számok beszélnek. Ugyanis: egy esztendőben van 365 nap ebből elesik szabadság idő 30 nap vasár- és ünnep-nap . . 70 „ összesen: . . . 100 nap ez idő tekintetbe vételével marad 265 munkanap, és ime! ezen 265 napi időtartamban egy pestvárosi vizsgáló biró 145 bűnügyet vizsgált. Eszerint a pestvárosi törvényszék vizsgáló birája egy-egy vizsgálatának befejezésére nem egészen két napot igényel; és most merem kérdezni bárkitől, váljon lehetségesnek hiszi-e azt, hogy az uj törvényszékek eddig tudva levő szerveze: Az igazságügyi minister úr által egybehívott enquétekről a lapok ismét köziének egyet mást; nevezetesen azt irják. hogy a perrendtartás és a bün tető eljárás megállapításával, illetőleg revideálásával megbízott enquéte már jelenteké nyen előrehaladt munkájával; különösen a polgári perreudtartás revideálása rövid idő alatt már befejeztetik. Továbbá arról értesitik a közönséget, hogy a közjegyzői törvényjavaslat megvitatására egybehívott enquét ismét megkezdette működését. Ez utóbbi hir csak örvendetes, de annál szomoritóbb azon hir, mely az | előbbivel kapcsolatosan közöltetik, hogy t. i. az j igazságügyi minister ur a törvényjavaslat végső j szerkezetében a közjegyzői kényszert határozottan fenn kivánja tartatni.— daczára annak hogy ajogászgyülés a kényszer ellen nyilatkozott! Hae hir valósulna, — a miben legyen szabad egyelőre kételkedni, — ugy az igazságügyminister ur nyilt kifejezést, adna annak, hogy ő a szakértők véleményét, bármily iudokoltau és imposausan nyilvánuljon is az — semmibe sem veszi, és hogy ő azon jogászgyülést ignorálja, melyről az igazságügyi minísterium hivatalos képviselője, ajogászgyülés első teljesülésében következőleg nyilatkozott: „A mai nappal egy uj jogosult tényező lépett a küzdelem és cselekvés sorompói közé; jogosult tudománya, tapasztalatai, jogosult feláldozó tevékenysége és munkás honszeretete által. És épen ezért leend nyomatékos azon elhatározás, mely a magyar jogászgyűlés tekintélye által támogattatik: mint a leghivatottabb tényezők alapos tanulmányainak, tapasztalatainak meghamisithatlan nyilatkozata; nyomatékos az érvek által, melyekkel támogattatik, s azok tekintélye által, kiknek meggyőződését kifejezi! Az igazságügyminister úr reménye véghetlen nagy ezen uj tényezőben, hiszi hogy ez úgy t e k i n t é 1 y e mint t u d o m á n y a által hatni fog a közszellemre és a törvényhozásra, de hatni fog egyszersmind az igazságügyministerelhatározásárais!" Igaz, hogy a midőn a minister képviselője ezt mondotta — Horváth Boldizsár ur nevében szólott, de az a dolog lényegén mit sem változtat és legfeljebb csak azt tanúsítaná, hogy midőn Horváth Boldizsár ur állott az igazságügy élén, a jogászgyülés hivatása, határozatainak hordereje méltánylásra talált, mig most — Bittó ur állván az igazságügy élén, a jogászgyülés ellenzéki viszketegtől vezetett malkontensek gyülekezetének látszik tartatni, melyet még akkor sem ület meg a kellő figyelembevétel, ha elvi kijelentéseit az ország kilencz tizedrészének osztatlan helyeslése kiséri, ha azok a helyzet és szükséglet legpraegnansabb kifejezéseként jelentkeznek! Valóban kétségbe kelleni esni a reformmunkálatok jövője felett, ha az igazságügyér ur csakugyan ugy gondolkoznék, — ha ily gondolkozás mellett a reformmunkálatok keresztülvitelére vállalkoznék s -— ha a törvényhozás a közvélemény legilletékesebb tényezőjének kijelentéseit többre nem becsülné, mint az igazságügyér nr azokat becsülni látszik. Hajlandó is