Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 4. szám - Az austriai uj közjegyzői törvény. 2. [r.]

— 27 — nyek közt hitelezőknek, mert ha például a gyár csöd esetében is tovább dolgoztat, akkor ezek szintén nem hitelezők, hanem mun­kások, hivatalnokok, kik bizonyos munkabér el­lenében munkálkodni kötelesek. Ebez járul még azon körülmény, hogy 4) majdnem kivétel nélküli szokás szerint az ily munkabérek a valódiság megállapítása után azonnal, sőt igen gyakran még azelőtt ki fizettetnek a tömegből, az ily munkások, hivatal­nokok tehát nincsenek érdekelve a csődben an­nak egész lefolytáig; és mégis az ő embereik egész a csőd végéig a csöd tömeggondnoka és választmánya lennének ! Részemről tehát a Pest városi törvényszék határozatát, mely rendkívüli horderejű elvi je­lentőséggel bir, tökéletesen méltánylora. Még egy, nem érdektelen körülményt emlí­tek fel, mely ugyanezen alkalomból merült fel. Az érintett 16 munkást a választásnál egy ügyvéd képviselte. Mielőtt a törvényszék fenn­ériuteit határozatát meghozta volna, ezeu Ügy­véd kérvényt adott be, melyben az általa képvi sel* lü munkás nevében a választásnál beirt szavazatot visszavonta és pedig azon indokból, hogy felvilágositatott, és ennek folytán az ellen­zék választásához hozzájárult. Másnap azon­ban a 16 munkás egy másik ügyvéd által más kérvényt nyújtott be melyben a munkások ki­nyilatkoztatják, hogy a most emiitett visszavo­nást el nem ismerik, mivel az tudtuk és belee­gyezésük nélkül történt és ragaszkodnak a vá­lasztás alkalmával beirt szavazatukhoz. Eltekintve már most azon kérdéstől, váljon a munkások egyátaláu szavazatképesek-e vagy sem, és feltéve, hogy szavazatképesek lennének, előáll azon kérdés, hogy a jelen esetben mi bir érvéuynyel? Az első ügyvéd visszavonásá é, vagy a visszavonásnak a második ügyvéd által tett ujabb visszavonása? Kartársaim közi, több oldalról azon nézetet hallottam nyilvánitani, hogy a második ügyvéd által tett visszavonás lenne érvényes, és alapul azt mondják, hogy a félnek jogábaa keli hogy álljon akaratát a bi­rói eldöntés elölt érvényre emelni. Ezen nézetet azonban helytelennek tartom a következő okokból: Miután az első ügyvéd igazolt meghatalma­zottja volt a munkásoknak, meghatalmazása ülapján joga volt a visszavonást eszközölni. Ezen visszavonás által a meghatalmazottak kö­telezve voltak. Minden esetre szabadságukban állott a meghatalmazást a jövőre visszahúzni, de csak is a jövőre nézve. 'A már megtör­tént jogcselekményt, melyet, igazolt képviselő­jük eszközölt, nem tehették már meg nem tör­ténté. A viszkeresetre jogosítva voltak a megha­talmazott irányában, ha bebizonyítják, hogy ez roszhiszemüleg működött, de cselekvénye a meg­hatalmazókra nézve kőtelező marad. Hova vezetne az, ha a meghatalmazás visz­szahúzása nem csak a jövőre, hanem a múltra nézve is, a meghatalmazok nevében a meg­hatalmazott által már eszköz'ött jogcselekmé­nyekre vonatkozólag érvényuyel bírhatna ? ! A nemzetközi egységes váltótörvényről. Dr. Környei Ede ügyvéd úrtól. Előre bocsátandó, hogy az idegen („gezo­gen" „trassirt") váltóra vonatkozó törvényes in­tézkedések korunkban majd mindenben a magán („eigenen" „trockenen") váltóra is kiterjednek. Összehasonlítván a különféle fcnálló váltó­törvényeket egymással, lényege3 eltérések mutatkoznak 1. a váltóképesség, 2. a váltói okmány kel­lékei, 3 a forgatmány, 4. a bemutatási köte­lesség, 5. a viszkereset, G. a lejárat, 7. az óvás közlése, 8. a váltójog elévülése, és 9. a végre­hajtásra nézve. ad 1) Szenvedő váltóképességet t. i. „a képességet, magát váltóilag másnak lekötelezni", a régi váltótörvények legtöbbje csak kereske­dőknek engedélyezett. — Korunk váltótörvényei a szenvedő váltóképességet kiterjesztik, majd­nem kivétel nélkül, mindenkire, ha terhes szer­ződést töivényesen köthet. Csak abban tér el egymástól a különféle váltótörvény, hogy a tel­jes korúság évszámait különfélekép határozza meg. Kiválóan a 21 ik életév szerepel. ad 2) A váltói okmány kellékeire nézve a lényeges eltérések következők : A német és orosz valamint a magyaroszági váltótörvény „mulhatlanul" megkívánja, hogy az okirat nyilván váltónak megneveztessék, míg ellenben a franczia és az ehez idomított váltó­törvények, valamint az angol és északamerikai váltójog szerint, a váltó azon kellék nélkül is jogérvényes. Az érték megnevezése, mit a franczia és az ehez idomított váltótörvények a váltóban, sőt a forgatmányban is mulhatlanul követelnek, a számtalanszor fölmerülő színlett tények miatt, a többi váltójog és tőrvényben mulhatlanul meg nem kiváutatik. A magyar váltótörvény szerint, váltólevelekben az ezekért kapott értéket meg­említeni nem szükséges és a váltónak ereje ellen azon kifogása J, hogy a váltó értéke át nem adatott, élűi nem lehet. Az angol jog az érték megnevezését bizonyos körülmények közt mint hasznosat, csak ajánlja. Eltéröleg az angol, északamerikai és a dán törvénytől, melyek az elömutatóra „au porteur" szóló váltóknak érvényességet igenis tulajdoní­tanak, a magyar, német, franczia és az orosz vál­tótörvény az elömutatóra „an porteur" szóló vál­tók kiállítását meg nem engedik. A német váltótörvény szerint a váltó lejá­rata „szokásra (uso)" ki nem állitható, eltéröleg a magyar, hollandi, angol, franczia, spanyol, portugál, olasz váltótörvénytői, és az észak­amerikai váltójogtól; és mig a magyarországi váltótörvény szerint felmondásra fizeten­dőleg — váltó kiállítható: addig a német váltótörvény szerint a felmondásra kiállított váltó jogérvénynyei nem bir, a lejárat a felmon­dáshoz nem köthető. A váltóösszeg iránt csak az angol és észak­amerikai váltójog tartalmaz korlátozásokat. A hely távolsága, melyet a német váltótör­vény már csak a saját rendeletre kiállított ide­gen váltóra nézve tekintetbe vesz, immár ugylát­szik Francziaországban sem képezi az idegen váltó lényeges kellékét. Ha a váltó több példányban lett kiállítva: akkor a franczia váltójog és az ehez idomított váltótörvények, valamint a dán, angol s az észak­amerikai váltójog, eltérőles; a német és magyar váltótörvénytől a másodpéldányokban határozot­tan felvétetni rendelik a záradékot, t. i. hogy az egyik példány kifizetése a többi példány ér­vényességét megszünteti. ad 3) A váltó tulajdonjogának átruházása a német váltótörvény, valamint az angol és északamerikai váltójog szerint, üres forgatmány alakjában eszközölhető, mig a franczia és az ehez idomított váltótörvények szerint az üres forgatmány csak tökéletlen átruházás; és azo­nosnak tekintetik a meghatalmazásból (per pro­cura)s behajtás végetti (incasso) forgatmány nyal. A tulajdonjogi átruházás megkötésének, melyet a német váltótörvény szerint a kibocsátó, a váltóban , illetőleg a forgató a forgat­mányban tehet, csak a váltó lejáratáig vau helye. A lejárat utáni átruházás köztörvényi erejű engedmény. Csak a német váltótörvény tesz különbséget a szerint, váljon a váltó tör­vényszabta időben óvatolva lett e vagy sem. Első esetben a forgatmányos a köztörvéuyi en­gedményes jogaiba lép, tehát ellenébe azon ki­fogásokkal élhet a váltóadós, melyekkel ö él­hetne a forgató ellen. Ha a váltó kellő időben ovatolva nem lett: akkor a forgatmáuyos ugyan azon jogokat szerzi, mintha a tulajdonjogot a lejárat előtti forgatmány alapján szerezte volna, természetesen az intézvényezett és azok ellen, kik a váltót a lejárat után forgatták. ad 4) A váltónak az intézvényezettnél elfo­gadás végetti bemutatási kötelezettség, kivéve a látra fizetendő váltót, átalában megszűnt; fen­maradt csak a bemutatáshozi jog. Az elfogadási nyilatkozat az északamerikai néhány államot kivéve — írásbeli; sőt némely államokban (u. m. Spanyolország, Bolivia, Brazília és Peru) meghatározott szavakban kijelentendő. Mig a „Code Napoléon" szerint az intézvényezett, ki az elfogadás végett bemutatott váltót 24 órán túl magánál tartotta, a váltótulajdonosnak csak kártérítéssel tartozik: az alatt egy ilyen váltó Spanyolország, Bolivia, Chile, Mexico és Nica­ragua váltótörvénye szerint hallgatag elfoga­dottnak vétetik, a schwéd és finn váltótörvény szerint ha az intézvényezett a neki bemutatott váltó iránt 24 óra alatt határozattan nem nyilat­kozik, ugy tekintetik, mintha az elfogadást meg­tagadta. Az elfogadáshoz kötött feltétel vagy jogfen tartást a franczia, dán, éo portugali ke> rcskedelmi törvény csak annyiban veszi figye­lembe, mennyiben azok a váltóösszegre vonat­koznak. ad 5) Ha a még le nem járt váltó az elfo­gadás megtagadása végett ovatoltatik, a fran­czia és német váltójog szerint biztosítási visz­keresetnek van helye. Ellenben az angol és északamerikai váltójog valamint a dán, magyar schwéd és finn váltótörvény, végre a bolíviai kereskedelmi torvény jogot engednek viszkere­sethez azonnali fizetés végett. ad G) A váltó lejárata napján fizetést nyomban keresetileg követelni, az angol, észak­amerikai jog valamint az orosz és dán váltójog szerint nem lehet. Mindezek kiméleti napot en­gednek az iutézvényezettnek minden esetre azon váltók alapján, melyek látra vagy felhívás folytán fizetendők. A német váltójog csak a váltótulajdonos­nak enged ovatolásra 2 napot, helyt nem adván a vétlen erőhatalomnak (vís major) ; eltéröleg az angol, északamerikai, spanyol, uraguai, portugál, orosz és hollandi valamint több schweiezi Cauton váltótörvényeitől. ad 7) A fizetés nem teljesitése alapjáni váltói viszkereset kellékeihez a dán, angol, északameri­kai, magyar és orosz váltótörvény, nemkülönben Bolivia és Brazília kereskedelmi törvénye szerint megkívántatik az óvás közlése. Ellenben a fran­czia törvény az óvásközlés helyett az előzök el­len a viszkeresetet rövid (14 napi) határidőhez köti az óvástétel napjától számítva, mely hatá­ridő a hely távolsága szerint hosszabbitatik és mely minden forgatmányost újból megillet sa­ját előzői ellenében. A portugál és hollandi ke­resk. törvény valamint legközelebb a német vál­tótörvény közép uton járnak az óvásközlés és elé­vülés most emiitett két rendszere közt, mennyi­ben t. i. az óvási kötelesség fentartva lett a közvetlen előző ellen különbeni kártérítés terhe mellett, ez pedig a hollandi és német váltótör­vény szerint a kamathozi igény elvesztésében áll, egyúttal rövid elévülési határidőt szab a vál­tói kötelezettek részére. Ebez járul, hogy maga az elfogadó ellen az elévülési idő a különféle államokban különbözőleg t. i, egy s hat év közt van kiszabva. A viszkereseti jog maga (egyedül az orosz váltótörvényt kivévén) a forgatmányok sorrendé­hez kötve nincs, csakhogy némely államokban egyátalábau nem, másokban pedig csak bizo­nyos meghatározott esetekben lehet fordulni az átugrott előzök ellen. Másrészről azonban a fi­zetési egyetemlegesség majdnem egyátalában kiterjed minden váltókötelezettre. ad 8) Az elévült váltó alapján köztörvényi uton a német váltótörvény fizetés végetti kerese­tet enged 30 éven belől azon kibocsátó és elfo­gadó ellen, ki a váltótulajdonos kárával gazda­godik ; ellenben a franczia jog szerint, mely külön váltói eljárást nem ismer, a váltóból eredő min­den jogigények 5 év múlva elévülés utján meg­szűnnek, ha a tartozás elleubizonyitékául csak eskü szolgálhat. ad 9) Az ujabbkori törvényhozások a vál­tói követelések érvényesítése körül a marasztalt váltóadós elleni személyes fogságot ellenzik ; igy Magyarország, Francziaország, a Németbiro­dalom, Austria, Anglia, (kivéve Skótziát és Ir­laudot) Schwédország s Schweitz több Cantonjai, végre Chile és az északamerikai szövetség legtöbb államai, hol a személyfogság intézménye vagy egészen megszüntetve vagy lényegesen megszorítva van. Az eddig felsorolt eltéréseken végig tekint­ve, alig kételkedhetni, hogy egy nemzetközi ta­nácsnak sikerülni fog az ellentétek kiegyenlítése és egy nemzetközi egységes váltótörvény meg­alkotása. \ Az austriai uj közjegyzői törvény. (F.) A IV. fejezet a közjegyzői hivatal gya­korlására vonatkozó általános szabályokat tar talmazza. A közjegyző a számára kijelölt hely­ségben tartozik lakni, és ezen helységen kivül állandó ügyleti helyiséget nem tarthat. Hivatalát csak azon első folyamodásu törvényszék kerüle­tében gyakorolhatja, melynek számára kinevez­tetett, ezen kerületen belől azonban gyakorol­hatja hivatalát tekintet nélkül a fél lakhelyére. Oly ügyekben, melyekben a közjegyző maga érdek elve vau, szintúgy nejének vagy oly sze­mélyek ügyeiben, kik vele egyenes vonalban ro koni, sógorsági vagy örökbe fogadási viszony" *

Next

/
Oldalképek
Tartalom