Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 1. szám - Jogeset. Felsőbánya városának a m. k. bányászati kincstár elleni szerződés teljesitési ügye [1. r.]

- G — kormány az erdélyi úrbéri viszonyok rendezésére bizalmi féríiakul felhivatta Bécsbe, a magyarok és székelyek részéről: b. Kemény Ferencz, Gál János és Cseh Miklós, a szászok részéről: Kriiger Mihály, Zimmermann József, a románok részéről Lemónyi Brán János, Dunka Pál és Boheczel Sándor urakat. Ezen bizottság véleménye és munkája nem volt határozó, de csak tanácskozási jellegű, s egyedül arra volt tekintet, hogy ugy a földesurak, mint a felszabadultak érdekei képviselve legyenek. E férfiak meghivatása is inkább csak formaszerü volt, mert a kormány már készen volt tervével, melyet a tűzhöz közel álló szász atyafiak előre elkészítettek; rövid ideig tartott a tanácskozás ós létre jött az 1854-ik évi június 21-ki erdélyi úrbériségi nyiltparancs, mely elsS tekintetre annyira egyoldalú és szűk keretű, hogy abban székely' úrbériségekről a 28-ik §. határozatlan kifejezésénél egyéb nem foglaltatik; a Királyföldön tényleg létezett egészen sajátságos úrbéri viszonyokról említés sincs, és igy ez octroyalt törvény is csak a vármegyéken volt úrbéri viszonyok szabályozását intézte el. Az előbocsátottak alapján egyletünk kötelességének tartja tiszteletteljes nyíltsággal kijelenteni, azon meggyőződését, hogy Erdélyben az úrbéri s rokon birtok-viszonyoknak a három alkotmányrészes nemzet-lakta külön földterület kŰlOnböző természetének megfelelő módon, végleges rendezését sem az 1848 előtti alkotmányosan hozott, s az 1854-en egyoldalulag octroyált törvények, sem az 1848-n innen kiadott kormányi rendeletek, sem végre az éppen most a törvényhozás elé terjesztett végleges rendezési törvényjavaslat által kimeritettnek, befejezettnek és igy az úrbériségi kérdést közmegelégedést eszközlőleg eldöntőknek nem tekintheti azért, mert a mint elébb is érintve volt, a királyföldi úrbéri viszonyok rendezése nem az itteni politikai ős diplomatikai állapot igényei szerint Ion régrehajtva, mert itt a Talmács- és Szelistyeszéki oláhok százados sérelmei és panaszai tekintetbe véve nem voltak, ez állapot Erdélynek egy nyilt sebét képezi, mely éppen ugy orvoslásra vár, mint orvosolva lett a székelyeké, mi nélkül a Királyföldnek küszöbön álló politikai rendezése is lehetetlen, legalább kevés tartósságot igérő. Miért is e kérdés a magas igazságügyministerium és törvényhozás különös figyelmét s kiváló gondoskodását érdemli, sőt követeli. Erdély sajátságos viszonyainak egy feltűnő esetét mutatják a királyföldi úrbéri állapotok, különösen Talmács- és Szelistyeszékben.j Az itt lakó [oláhok másfél század óta panaszolják jobbágyi állapotra törvénytelenül, s a szász jog ellenére vettetésöket, a politikai hatóságoknál és törvényhozás előtt. E panaszos kérdések változott alakzatokban fel-feltűnnek és ismét elmerülnek, néha szünetelnek, de folyvást élve s orvoslást sürgetve, mégis sem kormány, sem törvényhozás nem találta meg orvosszerét. Most a politikai rendezés küszöbén, az úrbériségi ügyek végleges elintézésekor, itt van a törvényhozásra nézve tán az utolsó kedvező alkalom, melyet felhasználva, sok ezer polgár háborgó kedélyét megnyugtathatja, s a létező megelégedetlenség okait örökre megszüntetheti. Ha az orvoslás, vagy legalább annak derekas és komoly tárgyalás által megkísérlése s a lehetetlenségnek ez uton kimutatása most is elmarad: ennek keserű emlékezete nagy ideig fogja sajogtatni a jogérzelmeikben megsértett polgárok szivét, állandó gyuanyagot nyújt politikai izgatásokra, s forrása lehet annak, hogy a magyar államélet átalakulási biztos és csöndes fejlődési állapotra e vidéken soba se juthasson. Ennek útjába nemzetünk részéről akadály nem fog gördittetni. A szász nemzetre nézve pedig nem hiszszük, hogy kellemetlen ne lenne oláh polgártársait saját kebelében tovább is megelégedetlennek látni. Mert hogy utóbbiak követelésének alapja van, az csal-, hatatlan, az alább ki fog derülni. Lehetne ez ellen felhozni a hozott alkotmányos törvények és létező egyoldalú kormányi rendeletek bevégzettségét. De egy törvényhozás — igénytelen nézetünk szerint — nem követheti Machiavell kormányelvét: Malum semel positum stet suo loco ne inde május malum eveniat"; sem a közjóval ellenkező ama másik: „uti possidetis* elvnek nem áldozhatja fel a magánosok nyugalmát és jogérzetét s az állam belső megszilárdulása legvitalisabb feltételeit, hanem hivatása színvonalán kell bármily kényes kérdéssel szemben is megmaradnia; különben oly gyengeség jelét constatálja, minek erkölcsi kára kiszámithatlan. Nem arra kell tekintenie: mi a tényállás, hanem arra: hogy jött az létre, s vájjon belső igazság van-e benne ? Egyletünk csak a törvényhozás alkotmányos tényezői által, az alkotmány értelmében létesitett,vagy avval ellenkezésben nem álló s az illetők belenyugvásával született kormányi tényeket ismer el parancsolólag kötelezőknek. A királyföldi oláh honpolgároknak az elősorolt úrbéri rendezések létrejövése alkalmával szorosan érdeklődő képviselői csak 1848-n és 1850-n innen voltak azon tanácskozó asztalok mellett, a hol ügyeik eldőltek. A magyar követek saját ügyeikre fordították kiváló figyelműket, s tán a királyföldi viszonyokat sem tanulmányozván mélyebben, nem vették észre a tett intézkedés nagy fontosságát. A szász nemzet ellenben érdekeit alaposan ismeri, dolgait ritka erőegyesítéssel védi minden téren, minden alkalommal, nagy befolyást gyakorolt mindig, de kivált báró Bruckenthal kormányzósága idejébon a közigazgatási hatóságoknál fel a fejedeli titkos kabinetig; eszélyességöknek sikerült kivinni szándékaikat magában a törvényhozásban is. A keletkezett rendeletek s alkotott törvények világosan mutatják azt, hogy az ő érdekeik mindenütt gondosan megvoltak védve. Ez és az oláhok százados panaszaiknak ténye képes egyensúlyban tartani a mérleget a szász nemzet azon egyszerű és határozott nyilatkozatával szemben, hogy a fennforgó kérdés, rendeletek, ítéletek |s törvények által már eldőlve levén, azt többé felelevenitni nem lehet. A székely urbériség ügye is be volt végezve, el volt határozva, de a tőrvényhozás bölcse sége hiányokat látott e bevégzésben s újra tárgyalta, újonnan és pedig az érdekeket kielégitőleg határozott benne. A királyföldi urbériségek ügyének uj tárgyalását sok ezer ott lakó oláh polgárok megnyugtatása szintén ezer okoknál fogva követeli. Egyletünk polgári kötelességéből folyónak látja ezeket teljes hitelességű közkormáuyzási, történelmi, diplomatikai és törvényes adatok alapján a magas igazságügyministerium előtt felfejteni. Erdély földét három sajátságos és külön történeti eredetű terület képezi: a magyar vár- | megyei, Székely- és Királyföld, melyeknek né- i pessége, jogai, törvényei, beligazgatása és polgári intézményei, gyakran a szokások és erkölcsök is I egészen különbözik. Ez oly tény, mit annak, a ki e kis országrész viszonyai rendezéséhez szólni akar, előre tudni és téuyül elfogadni kell. Ennek következményei lépten-nyomon mutatkoznak és a legfeltűnőbb jelenségeket, olykor anomáliákat tüntetik fel az illető népek magán- és közéletében ; természetes tehát, hogy az úrbéri viszonyoknak is mindenütt más meg más az eredete és behozatala, másnak kell szükségképen lenui a meg szüntetési módozatnak is. A vármegyei vagy magyar földön két fővebb kútfőből származott a jobbágyság, először: a magyar királyság bármely ajkú, egyformán szabad népéből azon honpolgár, a ki a nemzet vészkiáltására harezba nem ment, derekán ketté vágatott, vagy szolgaságra vettetett; másodszor: 1514-n a kis birtokú földnép nagy része az urak ellen feltámadván, legyőzettett, s maga és maradéka törvénynél fogva örök jobbágyi állapotra lőn ítélve. Igy állott elé a nemesi ós szolgai vagy jobbágyi osztály. E szerencsétlenek elitéltetve is földeiken maradtak, vagy ha elűzettek, később visszakerültek. Az erdélyi jobbágyság nagyobb számát ezek utódi képezik: felszabadulásuk természetes, egy egyszerű és könnyű. A kiknek elődei birtoktalanokká tették népűnk e részét, épen azok utódi szabadították fel. Itt nagy differentiák nem voltak. (Folytatjuk.) Lapszemle. A „Jogtudományi Közlöny" a kassai ügyvédi egyletnek a békebirák és a bírósági végrehajtókról szóló törvényjavaslatok feletti észrevételeit közli. A békebirák intézményét általában pártolja az egylet,a tervezett szervezetben azonban kivihetlennek és életképtelennek tartja; az egyes szakaszokra áttérvén, a kisebb 30 fton alóli ügyekben is mellőztetni kívánja a községi bíráskodás kényszerét, és a felek szabad akaratjára kívánja bízni, ilynemű ügyeikkel a községi vagy a békebiróhoz fordulhatni; kimondatni kívánja, hogy a nő férje helyett a békebiró előtt megjelenhet, és hogy a békebiró előtt kötendő egyességek más birói egyességgel egyenlő hatályúak ; a határjárási pereket a békebirÓK illetősége alól kivonatni, a békebiró bűnvádi és rendőri hatáskörét korlátoztatni, azon jogot pedig hogy az őt sértőt elfogathatja, tőle egyenesen megvonatni óhajtja. — A birói végrehajtók intézményét is pártolja az az egylet, a törvényjavaslat egyes szakaszaira vonatkozólag kiemeli, hogy az 5. §-ban említett igazolásra zárhatáridő lenne kitűzendő, és hogy a 14. §. azzal lenne kiegészítendő, hogy a végrehajtó a végrehajtást a prt. szabályai és azon hatáskörben foganatosítja, mely ott a kiküldöttre kiszabva van. (A békebirákról szóló törvényjavaslatot — bár magát az intézményt teljes szivünkből pártoljuk, — részünkről mint kivihetlent egészen elvetendőnek tartjuk, és a részletek feletti a szöveg javítására czélzó észrevételeket med! dőknek tartjuk; a végrehajtókról szóló törvényj javaslat feletti észrevételekből a 14. §-ra vonati kozókat magunk is osztjuk. Szerk.) A „Törvényszéki Csarnok* befejezvén ; „a bírósági szervezet kérdéséhez" czimfl czikksoj rozatát, kiemeli hogy a közvetlenségre fektetett | szóbeli eljárás csak a társas bíróságok előtt va1 lósitható teljesen és igy a ministeri tőrvényjai vaslat legújabb phazisában, midőn az egyesbirái kat akarja túlnyomó számban felállíttatni, egyeJ nesen a közvetlen és szóbeli eljárás létesítését akarja lehetlenné tenni, midőn pedig az egyesbirákra még a telekkönyveket is akarja birni, a j kényelem kedveért a jogbiztonságot áldozza fel : oly ügyekben, melyeknek kezelése különös szakj képzettséget igényel, oly szakképzettséget mei lyet jelenleg is nélkülözünk, midőn a telekköny, vek a törvényszékek vezetése alatt állanak. Mind! ezek folytán óva inti a „T. Cs." a törvényhozást j hogy a tervezetet ugy a mint tervezve van élet| be ne léptetesse. (A czikksorozatra vonatkozó i észrevételeinket legközelebb elmondandjuk. Szerk.) Ugyancsak a „Tőrvényszéki Csari nok* a választott bíróságról, mint az a perj rendtartás 512. §-ában szabályozva van, értekezi vén, ezen szakasz szövegezéséből azt következ; teti, hogy bár a törvény ezt világosan nem tar: talmazza is, a biróválasztási szerződés két fel nem 1 említett esetben is megszűntnek tekintendő, t. i. 1-ször akkor ha a választott birák valamelyike az eljárás megindítása előtt meghal, bármikép alakult is a bíróság, és 2) akkor ha a haláleset a pdt. 498. §. értelmében alakult bíróság tagjainak egyikénél áll be: az első feltevést indokolja azon körülménynyel, hogy az 512 §. csak akkor rendeli a választott bíróság kiegészitését. hogy ha valamely birói tag az eljárás megindítása után halt meg, a másodikat pedig avval, hogy ha a 498. §. értelmében (alakult meg a bíróság, egy elhalt tag helyettesítése csak közmegegyezéssel és e szerint uj szerződés kötése által vagy egyáltalán nem történhetik, s igy az alapszerződés mindenképen megszűnik. (Mi részünkről az hiszszük. hogy miután a törvény a választott bírósági szerződés megszűnésének eseteit határozottan körül írja, és ez esetek között a feunrészletezettek fel nem sorolvák, ez utóbbiak a szerződés megszűnésére befolyással ez idő szerint egyáltalán nem bírhatnak. Szerk.) A .Pesti Napló"-ban egy — mint a szerkesztőség megjegyezi — kiváló közgazdasági tekintély az erdőtörvényjavaslat VII fejezete ellenében, mely az erdővétségek elleni eljárást szabályozza, azt javasolja hogy a költséges alakszerű birói eljárás mellőzésével, a kerületi szolgabíró, sőt bizonyos összegig a községi birő is az 1840. IX. t. ez. szellemében közigazgatási uton intézze el az ügyeket; a törvényjavaslat által illetékesnek deciarait békebirót, miután czikiró szerint a tervezett békebirói intézmény kivihetlen, természetesen szinte nem látja czikkiró hivatva az erdővétségek elbírálására. (Azt hogy az erdővétségek iránti eljárás az 1840. IX. t. cz. szellemében egyszerüsittessék mi is óhajtjuk, de hogy ez ügyek közigazgatási uton intéztessenek el, kivált a községi birák által, avval nem értünk egyet, már csak azért sem, mert a kártétel elbírálása, a kár megítélése és a kárösszeg behajtása egyenesen birói eljáiást feltételez és igényel, miért is legczélszerübben az egyes birák volnának az erdővétségek elbírálására alkalmazandók; a békebirák csakugyan combinatióba sem jöhetnek, mert kétséget szenved, hogy ez intézmény tervezett szervezetében — kivihetlen. Szerk.) A „Pesti Napló," .Reform" „Pester Lloyd" és a Neuer freier Lloyd" ismét a codificatió kérdésével foglalkoznak; alkalmul szolgál a pénzügyi bizottság azon javaslata, hogy a codificatió czéljaira megszavazandó 35.000 ft