Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 8. szám - A törvénykezési rendtartás 448-ik §-ának értelmezése

— 92 — ság szolgáltatott, és szolgáltatik folyvást az alsóbb birói eljárásoknál; annyira: hogy az a nép szokásába ment által; melyet semmi ujabbi eljárási formával felcserélni nem tanácsos. — Mi a nyilvánosságot il­leti, — á birósági termekbe nem lebet a hallgatóságot beparancsolni, — arra a kö­zönség hamar reá fog unni, inkább mun­kája után látand. A kényszerítő közvet­len eljárással továbbá, a perlekedő fele­ket azon esetben sem lehetne sújtani, ha azok a bíróság előtt sem kívánnának, el­lenségeskedésök miatt egymással talál­kozni. Az ily kényszerítés szomorú ered­ményeket vonna maga után, — milyenekre a bíróság előre nem számithatna. Ez előtt harmincz évvel, életbelépte­tése első évében, a váltótörvényszék is, az 1840. 15, t ez. értelmében, szóbeli tár­gyalásokat kezdett tartani, törvényszéki ülésben, — azonban a pereknek szaporo­dása után a váltóbiróságok számára kia­dott kegyelmes királyi utasítás 17."). íj. engedélye mellett, a tárgyalások választ­mány előtt vitetni kezdettek, és folytat­tattak. Vannak kik tovább mennek: a szó­beli eljárásnak, a Felsőbb és legfelsőbbb bíróságok előtti törvénykezésre leendő ki­terjesztését és szükségesnek látják. Mely­nek ellenében lényeges okokat lehet fel­hozni. — Ugyanis: azon esetben ha a felsőbb bíróság előtt a felek, az első bí­róság előtti előadásaikkal ellenkező állí­tásokat hoznak tel. és azokat a felsőbb bí­róság tekintetbe nem veheti, •— mivel az első bíróság előtt igazolt tények, bebizo­nyitottaknak tekintendők; akkor czélta­lanná vált a felső bíróság előtti szóbeli és közvetlen tárgyalás, — elleneseiben pedig szükségtelen, sőt hasztalan költsé­get és fáradságot okoz a feleknek. Melyek­ből önként következik, hogy csak oly eset­ben lenne szükség felső bíróságokra, ha a feleknek az alsó bíróság előtti szóbeli eljárásban felhozott ténykörülményeknek megváltoztatását, a felső bíróságok, az előt­tők folyó szóbeli eljárásoknál, tekintetbe vennék; ugy az alsó bíróságokat ekkép megszüntetni, és mindeunüvé felsőbb bí­róságokat kellene állítani. — Már magá­ban ezen egy ok elegendőnek tűnhetik föl arra, egyebeket nem tekintve is, hogy felsőbb bíróságok előtti törvénykezésnél, a szóbeli és közvetlen eljárás behozatala czélboz nem vezetne ; és a felsőbb bíró­ságoknak annyi idejét és fáradságát venné igénybe, hogy az a gyors igazságszolgál­tatásnak nem előnyére, hanem hátrányára történnék. Visszatérvén a javaslatra, megismerem azt, hogy a javaslat kitűnő szakavatott­sággal és szabatos irmoddal van szerkeszt­ve; nem is szorult dicséretemre ; hanem en­gedje meg mindamellett javaslattevő, mi­szerint észrevételeimet folytatván, azon nézetemet kifejezzem, miként kételkedem azon, hogy a javaslat törvény erejére emeltethessék. Es pedig azon okból, mi­vel a törvénykezésben előforduló azon részletekről : birói hatóság, illetőség, kép­viselet, beavatkozás, szóbeli és rendes el­járás, ítélethozatal, bizonyítás és egyebek­ről értekezik, melyekről már az 1868. évi 54. tcz.-ben törvény alkottatott. Es hogy ha a javaslat szakaszait te­kintjük, azokat nagyobb részben a most érintett törvényben feltaláljuk; nevezete­sen egyebek közül, a javaslat 2. §. az említett törvénynek 10. §., a 3. §., az 50. §. mi a javaslat 40. §-ábau ismételtetik, - 15, 16, 17 §6. azon'törvény 30, 31, 32 §§-ainak felelnek meg, a 24. §. a 43. §-ban, a 29, a 35, a 30, a 39, a 45, az 56, az 53, az 57, a 60-tól 64-ig a a 60­tól 63-ig terjedő §§-ban sat. foglaltatnak. A második czim szerinti ügyfelekről, a törvénynek szinte második czime törvényt szab. A javaslat második könyvében fog­laltakról a törvény harmadik czimében van intézkedés. A javaslat harmadik köny­vében felsorolt bizonyítás tárgyait, a fenn­érintett törvény negyedik czime foglalja magában. Különbözik pedig a javas­lat a már meghozott törvénytől, az or­szággyülésileg még eddig törvény erejére nem emelt ujjitásokra nézve, és a meny­nyiben az 1868 évi öl tczikkben foglal­tak, bővebb értelmezéssel kiszélesítve adatnak elő, ugyannyira, hogy egy tanári előadásnak anyagul szolgálhatnának. A javaslat 33. lapján, a határidőkről szóló 50. §. szerinti tervezet, valóban jobb az 1869. évi april 8-án kelt igazságügyi rendelet 75. §-ban foglalt határidő kitű­zésénél : mivel a ministeri rendeletben, a végzés keltétől az igén) kereset beadására számított 8 napi határidő, a gyakorlatban nem érvényesíthető, minthogy a hozott végzést az illető sokszor még 8 nap múlva sem kapván meg, arról nem értesülhetett akkor, midőn már a határidő elmúlt. A mu­lasztásról szóló 64. §. szerinti javaslatot, arról, — hogy ha a fél a folytatólagos tár­gyalásra meg nem jelenik, ugy az előbbi tár­gyaláson tett előadása tekintetbe ne vétes­sék, — ellenkezőnek tartom azon tör­vényes elvvel, hogy a biröság az előtte előadottakat meg nem történtekké nem te­hetvén, azokat meg nem tagadhatja, és a mennyiben bizonyítás tárgyait képezik, nem mellőzheti. A"javasat 39 lapjától a a 44 lapig, újólag a szóbeli tárgyalás, ülésijegyzőkönyv, Ítélethozatal jönnek elő, annyira kibővítve; miszerint csodálkozni kell, azon, hogy az i83'2/fi : 20 tez. né­hány úgymint: 12 szakaszai, mikép lehet­tek a multakban elegendők vezérfonalul szolgálni a hazában elterjedt szóbeli el­járás gyakorlatára? A szóbeli eljárásnál, nem látom szük­ségét az előkészítő periratoknak; avagy legalább óhajtanám tudni, hogy a javas­lattevő, a szóbeli eljáráshoz még vádle­velet és védiratot kivánna-e? A járásbiráknáli eljárásról az 56. szerint előadatík, miszerint a kézbesítés­ről a biró gondoskodik; még is az azt megelőző 66. §. ban, a fél tartozik iga­zolni az idézés szabályszerű megtörténtét; inirfil e helyen alább a javaslat sem­mit elő nem hozván, ugyanaz ide is ér­tendőnek látszik; már pedig az esetben, ha a biróság a fél idézéséről gondosko­dik, — tartozni fog egyszersmind ezen gondoskodásáról az illető félnek szá­mot adui. Nem különben, az eljárás a kereske­delmi törvényszékeknél, négy szakaszt foglalván magában; az azok előtti eljá­rást, a járásbirák előtti eljárásra utasítja, — ezt azonban határaiban és módozatá­ban elhallgatja; de itt a 66. §. oly ho­mályszerüségbe burkolt szavakkal él, melyeknek a javaslattevő szakavatott ér­telmezési gyakorlatánál fogva, bővebb ki­fejtését nyújthatta volna, hogy általában érthetővé válhassanak. Itt valami idézvény kiadásáról van szó, keresetlevél elmellő­zésével ; még is az eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező lenne ; mire nézve fel­| említem azon észrevételemet: hogy, ha a ! felek ügyvédi képviselettel tartoznak az eljárásban élni, •— akkor az ügyvédek ál­| tal készítendő keresetlevélnek beadását el­mellőzni nem szükséges. A biztosításról a 16. §. szerinti javas­I latot; mely szerint hivatalból, a fél ké­i relme nélkül kelljen a bíróságnak a kár­' nak megállapítása iránt intézkedni, —. szükségtelen birói hatáskör kiterjesztés­nek tartom. A fizetési meghagyás felett, öt sza­kaszban foglalt javaslat, a közjegyzői intéz­mény behozatala iránti törvényhez tarto­zandó leend; és azt is nem fizetési meg­hagyásnak óhajtanám neveztetni mivel így birói parancsnak tartható lenne, melyet, mint a birói határozatot szükséges, — okokkal támogatni nem is lehet; el­lenben a hiteles okmány indokából, som­más elmarasztalási határozat hozatalának lenne helye, a fizetési meghagyás helyett; — mely kifejezés a törvényes formáknak jobban megfelelne. Nem terjeszkedhetvén ki bővebben ez­úttal, a javaslat minden egyes pontjaira, és azoknak a törvénynyeli összehasonlí­tására 5 miután azok hosszasabb időt igény­lenek ; az eddigiekből, is csak azon kö­vetkeztetésre jutok, misze int az 1868. évi 54 tezikket, továbbá az 1869. évi 55. igazságügyministeri rendeletet a birói ügy­vitel tárgyában, — ugy a birói szerve­zet iránt hozandó törvényt vévén tekin­tetbe, — e javaslatban a szóbeli és rendes eljárások tárgyában felhozottak, egy per­kezelési utasítást tárgyazó ministeri ren­deletben legméltóbbban foglalhatnának helyet. f törvénykezési-rendtartás 44vik §-ának értelmezése. B og dány Lajos ügyvéd úrtól. A tek. kh\ tábla 2278C/IBTO sz- végzésével — négy rendű, hosszú éveken keresztül folyta­tott perben az el9Ö bíróságnak a kifizetés sor­rendét megállapító határozatát megváltoztatván, a tervezetben felsorolt töke követelésekkel egyenlő rangsorozatban csupán az utolsó 3 évi kama­tokat rendelte kifizettetni. Ezen sérelmes végzés ellen benyújtott fel­lebbezésben különösen a 448. §-nak helyes ér­telme szándékoltatván megvilágítani, következők­ben közlöm a szóbani fellebbezés vonatkozó ér­; velését: A hivatkozott kir. táblai végzés eme sérel­mes része azzal támogattatik, miszerint a biró­! ság a felek meg nem jelenése esetére is a tör­vény szabályait megtartani tartozik. Ép ezen szempontból indult ki a telekkönyvi S törvényszék akkor, midőn megemlékezve a telek­| könyvi intézvény azon alapelvéről, hogy a mi a telekkönyvben előjegyezve, vagy bekeblezve van, az soha és semmi körülmények között nem ig­norálbató, — fellebbezőknek a tőkével együtte­sen és egyidejűleg bekeblezett összes kamatait, a tőkével egyenlő rangsorozatban rendelte kifi­zettetni ; — ebbeli eljárása közben tehát, nem csak hogy a törvény lendeleteit szem elől nem téveszette, nemcsak a telekkönyvi rendelet 62. §-át melyszerint a bekeblezés vagy előjegyzés dologbani jogot ád, és ezzel összefüggésben az osztr. polg. törvénykönyv jelenleg is érvényben levő 448. és következő §-ait teljes figyelmére méltatta, hanem különös gondját lorditotta a te­lekkönyvi hitel fenntartására, mely meg nom engedheti, hogy a telekkönyvben kitüntetett zá­logjogok akkor, midőn a követelés kielégítéséire kerülne a sor, másként és sokkal szűkebb terje­delemben magyaráztassanak, mint a mely jog­hatály azoknak a jogok megszerzése alkalmával tulaj donittatott. Azon további indokolása a kir. táblai Íté­letnek, hogy a törvényszék a törvénykezési rend­tartás 448-ik §-át meg nem tartotta, szinte alap­talan mert épen a tek. kir. tábla alkalmazza

Next

/
Oldalképek
Tartalom