Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 43. szám - Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog. [2. r.]

Megjelenik minden kedden; a ..magyar josrászg-yttlés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhez, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOCÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vidéken bérmentes szétküldéssel: í Irt. negj edévre félévre . . egész évre . Kiadóhivaial: váczi-utcza 14. sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND "VILMOS. Kiadó-tulajdonos: AUDNYÁNSZKY A. TARTALOM: Egyéni jog, társadalmi jog, nemzeti jog és népjog. Pisztóri Mór ur müvéből. (Vége.) — Alakítsuk ügyvédi nyugintézetet. Krisztinkovics Ede úrtól. — A második magyar jogászgyülés üléseiből : Dr. Apáthy István ur beszéde. (Vége.) — Halmossy Endre ur beszéde. — „Könyvészet." Alávirdai jog. II. — „Tárcza." Külföldi börtönök és fegyházak. — „Törvényszéki tárgyalások." Váltóhamisítás. — Mérgezés. — ' Vegyes közlemények." A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Egyleti közieménvek. — Kinevezések, választás ' ". — Különfélék — jjyes közlemények." A curiai döntvényekb Kivonat a n Budapesti Közlöny "-bői. Egyéni jog, társadalmi joír, nemzeti jog és népjog. (Mutatvány Dr, Pizztóry Mór jogakadémiai tanár urnák „államismerettan* czimü művéből.) Y (Folytatás.) 2) A hivatásjog, mely nem más, mint a jog saját létünk föntartására a legalkalmasabb eszközöket választani. Képzelhető ngyau az emberi összéletben oly alant fokú állapot, mely szükségessé tesz bizonyos kényszert, nehogy a szabad pályaválasztás küzdelmében a legnagyobb rész elveszszen, de ezen kényszer mégis ellenkezik az ember természetével; ellenkezik az emberi öntudattal, önfentartási ösztönnel és az embert megillető szabad akarattal. Ott tehát, hol kaszt vagy várnarendszer, hol egyes nemesi vagy rendi kiváltságok sokakat megakadályoznak abban, hogy életmódjukat és életpályájukat szabadon és tetszésök szerint választhassák; hol a létükhez szükséges eszközt nem választhatják meg az emberek saját hajlamaik és tehetségeik szerint: ott mindenesetre az emberi természettel ellenkező állapot uralkodik; mert az emberek tehetségeit és tulajdonait a természet soha sem osztogatja a felosztott rendek és várnák szerint; már pedig nem a legmélyebb fölforgatása a természet rendének, ha kitűnő észtehetségekkel, de gyenge testalkattal biró embert örökös szolgaságra vagy nehéz kézi munkára készteti születése; az erős testtel, de gyenge észtehetséggel fölruházott és minden finomabb érzést nélkülöző nemes születésű pedig ezerek sorsát intézi, azok ügyeit vezeti, azok felett uralkodik vagy tán azokat oktatja. A természet azért adott mindenkinek más hajlamot és tehetséget, hogy az ezeknek megfelelő hivatást kövesse. A hivatás joga tehát nem csak magában a természet rendében fekszik, de annak szabad gyakorlata egyszersmind minden embernek, ki erkölcsi kötelességét teljesiti az által, hogy a maga erejéből és saját keresményéből él, megkönnyíti feladatának elérését, mert a hivatás-érzet köuynyebbé teszi magát a keresetet. Maga az emberi természet hozza tehát magával azt, hogy eltávolittassék minden oly előjog, mely másnak akadályára lehetne abban, hogy hivatásszerű pályát válaszszon. A rabszolgaság és várna-rendszer, mindenféle rendi előnyök, sőt bármely hivatalra vonatkozó előjog olyan, mely az embernek természetes hivatásjogával ellenkezik és az egyéni jog sérelmével jár; ellenkezik továbbá ezen joggal az egyénnek önkényes száműzése az államból és a kivándorlás korlátozása. A hivatásjoggal némileg összefügg. 3) A tulaj donjog. Ha joga van mindenkinek ahoz, hogy létét függetlenül föntartsa és másnak túlkapásai ellen megvédje; ha joga van életmódját szabadon választani: akkor jogának kell lenni ahoz is, hogy az eszközöket, melyeknek előbbi két jogának megengedett gyakorlata által birtokába jut, megtarthassa, czéljainak elérésére szabadon fordíthassa és e jogát minden beavatkozás ellen megvédhesse. Már Seneca mondja és a korlátlan egyeduralom védője Bodin is idézi a stoa bölcs szavait: „Ad reges potestas omninm pertinet ad singulos proprietas." (De la république I. 9.) 4) A becsület joga szintén az ember személyiségének és az emberi méltóságnak eredménye; hogy "rre az, ki az emberi méltóságot saját ténye által lealacsonyítja és megsérti, igényt nem tarthat, az természetes, mert ez saját ténye által veszti el becsületét. Másrészt azonban a becsület joga szent és sérthetetlen és igy a becsületnek megvonása alapos ok nélkül mindig sértés az emberi méltóság ellen, akár a törvény, akár a hatalom, akár a közvélemény, akár egyesek kövessék el a sértést. Az államban tehát mind az büntetést érdemel, ki ártatlanul valakit becsületétől megfosztani törekszik. Az alaptalan följelentések és gyanúsítások már az ó-korban, de főleg a középkorban súlyos büntetést vontak magok után, de egyes osztályok a becsület szent jogából a törvény által kizárattak, mi jogtalanság volt, mert a becsület joga az egész emberi nem minden tagját megilleti és oly föltétlen jog, mely még más egyéni jognak (a gondolatszabadság jogának) gyarkolatát is korlátozza. A föltétlen becsület jogától azonban meg kell különböztetni a becsülés jogát, melyben az emberek a társadalmi életben egymást részesitik és melyet nem lehet az ember független jogának tekinteni, mert sem a külső tények által a becsiilés kimutatását, (minő a köszönés, kézfogás stb.) annál kevésbé pedig annak belső érzetét senkire ráparancsolni nem lehet *). 5) A gondolat és vélemény szabad nyilvánítása ép oly elidegenithetlen joga mindenkinek, mint a lét és becsület joga. A gondolat és vélemény nyilvánításának az egyesre nézve ugyan határt szab más*) Azon igen szép és érdekes eszmék, melyeket Lindner legújabb müvében a becsületről mond, inkább a becsülésre (Aehtuiig) vonatkoznak. Ideen zur Psychologie der Gesellschaft. 1871. 217—225. 1. nak hasonló joga egyrészről, és mindenkinek "becsületjoga másrészről, de csak is ezen átalános elv alkalmazandó a legmagasabban álló személyekre nézve is az államban, kiknek becsületét senki a szólásszabadság gyakorlata által pellengérre nem teheti ugyan; de tetteik fölött véleményét mindenki szabadon elmondhatja. E jog gyakorlata amúgy is nagy erkölcsi nyomás alatt áll a közvéleménynyel szemben, a közvélemény hatalmát a sajtó még nagy mértékben emelte is, de ezen el nem hárítható és tisztán belső korlátokon kívül más korlátokat is alkalmazni nem szabad. Mások véleménye iránti tartozó tisztelet megadása mindig csak annak jeléül szolgál, hogy az illető maga ezen egyéni jog értékét és becsét fölfogni képes. A szabad vélemény-nyilvánításnak minden olyszerü korlátozása, melyet mások hasonjogának és egyéb egyéni jogainak korlátozása nem tesz szükségessé, csak az emberi önhittségnek és elbizakodottságnak lehet eredménye, mert a ki a maga véleményét másra erőszakolni akarja, vagy másnak saját véleménye nyilvánítását el nem tűri, — az magát csalhatatlannak tartja. A történet és tapasztalás szakadatlan folyama azonban elég fényesen igazolja, hogy senki a világon: sem egyes ember, sem nagyobb embertömegek soha csalhatatlanok nem voltak. Maga a közvélemény sem csalhatatlan soha; gondoljunk csak Socratesnek az ó-kori közvélemény által történt elitéltetésére, melyet ma mindenki kárhoztat*) A véleményeknek másra erőszakolása semmi téren nem alkalmazható, de legkevésbé a vallás és lelkiismeret terén. A valódi vallásosság épen abban áll, hogy mindenki a saját legbensőbb meggyőződése szerint tisztelje Istenét. Ezen joggal pedig — mely nélkül én valódi belső vallásosságot képzelni nem is tudok •—nemcsak olynemü intézkedések ellenkeznek a legmerevebben, melyek az egyik vagy másik vallásra (p. a zsidó vallásra) való áttérést megakadályozzák vagy megnehezitik, hanem ellenkezik az egyes vallásfelekezeteknek minden nyomása és minden kényszer, melyet ezek a hivek vallására gyakorolnak; mert minden embernek kétségtelen és elidegenithetlen joga van ahoz, hogy Istenét saját véleménye és saját legbensőbb meggyőződése szerint tisztelje; senkit sem kéuyszerithetui jogosan arra, hogy e részben mások véleményéhez csatlakozzék, hogy valamelyik *) Emil főleg J. ti. Mill. On Liberty. 2. C.