Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 43. szám - Alakitsunk ügyvédi nyugdijintézetet - A második magyar jogászgyülés üléseiből. [3. r.]

— 480 felekezetűek tagjává legyen. Socrates és Spinozza*) mindig fényes példái lesznek azon egyéneknek, kik habár nem csatlakoztak semmi felekezethez, mégis a lehető legerkölcsösebb módon éltek és híven betöltötték minden polgári és emberi kötelmeiket. A gondolkozás, ész és beszélő tehetséget azért nyertük az Istentől, hogy azt használjuk és semmiféle vallás nem ellenkezhetik az államnak és másoknak jogaival addig, mig annak roszasága vagy erkölcstelensége külső tény vagy szándék által kifejezést nem nyert. Még az oly vallás követőit sem üldözheti az állam, melynek átalános és nyilvános gyakorlatát mások erkölcsi érzetének megóvása végett betiltotta. A területén lakó mohamedánt, mormont vagy pogányt ellenőrizheti ugyan, de csak akkor állithatja Ítélőszéke elé, ha tényleg soknejüscgre vagy fajtalanságra törekedett. Az ellenőrzés előbb is szükséges lehet, de a büntetést csak a tény vonhatja maga után. Már Montesquieu megjegyzi : „Les lois ne se chargent de pnnir que les actions exterieures.L (XII. 11. Esprit de lois.) 6) Mindezen jogok pedig az egyénre nézve biztositva csak akkor lesznek, ha biztosítva vau az egyéu személyes szabadsága minden jogsérelem elleu, ha az egyént akármikor tetszés szerint letartóztatni vagy üldözni nem lehet. De miképeu és mi módon történjék ezen szabadság biztosítása, és lehetnek-e oly körülmények, melyek ezen független jogoknak bizouyos sajátszerű viszonyok között mégis némi megszorítását kívánják: azt kimutatni a politika föladata leend. E heljnitt csak annyit jegyzünk meg, hogy ott, hol ezeu jogok korlátozva vannak, ott az állam hivatásának kellőleg meg nem felel; mert az egyénnek szabad fejlődését akadályozza. E jogok már természetüknél fogva olyanok, melyeket az államnak elidegeníteni nem lehet. Ezen jogoknak alkalmazása a természet parancsa, azért absolut jogoknak is nevezhetők; az alkalmazásnak mértékére a különböző miveltségi fok módositó befolyással lehet ugyan, de azoknak teljes alkalmazását minden államlakos teljes joggal kiváuhatja és e részben, ha hatalmában áll, kényszert is alkalmazhat. Az egyéni jogoknak tehát sajátszerű jellege, hogy azok az emberrel veleszületett absolut jogok, melyekről lemondani vagy melyeket eladni nem lehet. A rabszolgaság az emberi nem egy nagy részét az állatok sorsára sülyeszté alá és ez által kiáltó bünt követett el az egész emberi uem méltósága ellen. Ezen jogoknak, épen mert mindenkit megilletnek, viszonosaknak kell lenniök, senkinek saját jogát ugy gyakorolni és érvényesíteni nem szabad, hogy ez által másnak hasonló szent jogát sértse. Az emberi természettel járó jog egyenlőn terjed ki mindenkire, a nem vagy fajra való tekintet nélkül. Senki másnak puszta eszköze nem lehet. (Held I. 199. 1.) Ez az, mi az embert annyira az állatvilág fölé emeli és őt az egész természet legnagyobb fénypontjává és urává teszi. Jm Menschen tritt das göttlich Urwesentliehe ins Bewusstsein und erhebt ihn von der Stufe *) Spinozza a zsidó községből kitagadtatott és soha más felekezetbe nem lépett. Igaz, hogy az egyéni vallás csak szilárd jellemnél lehet üdvös, de csak is ilyeneknek lesz crejök egész felekezet véleményével szembeszállani. thierischeu Individualitát zur selbstbewussteu Persönlichkeit" (Ahrens Org. Staatslehre. 20. 1.) (Folytatjuk.) Alakítsunk ügyvédi nyugdíjintézetet. Krisztinkovits Ede ügyvéd úrtól. Az ügyvéd-egyletek magasztos hivatása az ügyvédi kar társadalmi érdekeinek fejlesztésére működni, — és e kitűzött czélját, öntudattal mondhatjuk, eléri, ha törekvéseit két irány eszme jellemzi : a közvéleménytől tiszteletet kiérdemelni, s a közhatalom ellenében függetlenségünket biztosítani. Hivatásunknak ez emelkedettebb felfogása kiapadhatlan ösztön ugyan, hogy közbecsültetést s függetlenséget elérhető pályánkon a képességgel a kedv is karöltve járjon: ámde a gyakorlati életnek elodázhatlan viszonyai miatt pályánkon is nem ritkán a nélkülözések aggodalmai — a legszerényebb igények mellett is — minden magasabb tevékenységet kiölnek ; és az elégületlenségnek mindennapi tapasztalása egy szenvedélyt ébreszt körünkben, mely a politikai életnek évtizedek óta zajló rohamos hullámzásától kellőn ki uem fejlődhetett jogéletünk által mindinkább tápláltatik: — a liivatal hierarchiáját növelni, — biztosított megélhetésért közhivatali pályát keresni fel. A hazai ügyvédi karnak ezen ugy szólván házi, de anyagi helyzetünkben — önámitás vagy túlzás nélkül megvallhatjuk — mégis egyik legfőbb létkérdése, hiszem, kedvező megoldást nyerend, ha jövőnk biztosságának eddigi teljes hiáuj^a egy a társadalmi állásunknak megfelelő nyugdíjazás rendszeresítésével megszüntettetik. Az eszmét megpendítve, — indítványomat következő elvekre óhajtanám alapítani: a) a nyugdíjazásnál a számosabb évi betét, ugy a magas életkor kiváló figyelembe részesüljön. b) a részlet betétek aránya határozza meg az élvezendő összeghez a jogosultságot. c) a betét a betevőnek, valamint a nyugdíj igény minden hozzájártüónak elidegenithetlen sajátját képezze — és végre d) hogy a nyugdijiutézet, mint ilyen már a keg}relet eredméuye lévén, családfő elhunytával okvetlen a keresetre képtelen családnak — a hátrahagyott s férje nevét viselő özvegynek, s kiskorú vagy munkaképtelen gyermekeinek — is, mint a kegyelet legmagasztosabb érzelme tárgyainak részeltetését czélul kitűzze. Az indítvány a kezdeményezés első lépése, ezt mint egyes megtévén, — a kivitel testületi tömörülést igényel, — és ha az eszme maga egyleteinkben vitatkozás tárgyát képezendi, biztosan hiszem, hogy a megvalósulás leend legméltóbb elismerése jelen indítványom életre valóságának. A második magyar jogászgyülés üléseiből. Dr. Ap áthy István egyetemi tanár urnák a IV. szakosztályban tartott előadói jelentése Lehmann Róbert ügyvéd urnák az eskü általi bizonyíték kiküszöbölése iránt beadott indítványa felett. (Vége.) A római és canonijog alapjáu kifejlett közönséges német perrendtartás, ugy amint azt jelen alakjában ismerjük az eskünek három főnemét különbözteti meg: A jusjurandum voluutariumot, melyet egyik fél kinál a másiknak, a jusjurandum necessariumot, — a pót és tisztító eskü alakjában, — melyet a biró itél meg a feleknek, és a becslő esküt, mely a szenvedett kár megállapítására szolgál. A főeskünek egyéb bizonyítékok hiányában van helye, s azt azon szabály: actore nihil probante reus absolvitur, ki nem zárhatja; a jusjurandum necessarium ellenben tárgyi szempontból részbeni bizonyítási eredményt tételez fel; végre a becslő eskü nem csak a restitutio és exhibitio iránt indított keresetekre van szorítva, hanem minden oly esetben használtatik , hol a kárösszeg dolus, culpa lata, vagy contumacia alapján jő kérdésbe, feltéve, hogy a kár tényleges igazolása már megtörtént. E praemissákhoz kötve a becslő eskü, mely a félnek joga, melyről ez lemondhat, a biró önkényétől teljesen független. Emellett a közönséges német perrend az eskünek több nemeit ismeri, melyek a per eldöntésére csak közvetett befolyást gyakorolnak; ilyenek: a juramentum calumuiae. perhorrescentiae, diffessionis, manifestationis, stb. melynek bővebb fejtegetése, ugy hiszem, felesleges volna. A code de procedure civile hasonlag a közönséges német perrendhez, különbséget tesz a főeskü — serment decisoire — és a biró által megítélt — serment déféré d'office — eskü közt, mely utóbbi, vagy a nem teljes bizonyíték kiegészítésére, — serment suppletif — vagy a peres értékének megállapítására, — serment de taxation — szolgál. Lényegileg a franczia perrend csak két pontban tér el a közönséges német perrend theoriájától; egy részről ugyanis a kínált főeskünél lelkiismereti képviseletnek — Gewissens-Vertretung — helye nincsen, másrészről a becslő eskü csak akkor ítélhető meg, ha a követelt összeg |más uton biztossággal meg nem állapitható. Mielőtt a legislatio legújabb irányára áttérnék, röviden az angol, a zürichi, és régibb hazai jogunknak e részbeni intézkedéseit tartom szükségesnek érinteni. Az angol peres eljárás két nemét kell megkülönböztetnünk, u. m. a köztörvény szerinti eljárást a törvényszékek előtt, — courts of common lau — és a lord cancellar, vagy a méltányossági bíróságok előtti eljárást — Court of Chancery, vagy Equity Courts. — Az érintett eljárások közt, eltekintve egyéb differenciáktól, abban áll a lényeges különbség, hogy a törvényszékek előtt, melyek jury közreműködésével bíráskodnak, a felek közül egyiknek sem áll jogában az általa bizonyítandó tényeket esküvel igazolni; ha a félnek a kereset alapját képező tényeket tanukkal, okiratokkal stb. igazolni nem sikerül, pervesztessé lesz. E túlságos szigor lényeges módosítást szenved a cancellar junsdictioja által; hozzá fordul az, ki semmi bizonyítékkal sem bír, hogy ellenfele lel. kiismeretére, ki a valódi tényállást ismeri, hiI vatkozzék. Ily esetben jogában áll a méltányossági bíróságnak az ellenfelet arra kényszeríteni, hogy az előtte tudva lévő tényeket eskü alatt közölje. Ha az igazság eként megállapittatott, a per tárgya fölött méltányosságból sem hozható más ítélet mint a fennálló törvények szerint. Azon körülmény, hogy a köztörvény szerinti eljárásnál a mód az igazság ekénti kiderítésére hiányzik, szolgált alkalmul a méltányossági bíróságoknak, hogy jurisdictiojukat az érintett uton minden lehető peres esetre kiterjesztették. Az eljárás e forumoknál jury nélkül ír.isban folyik le; a vallomástevő fél egy okiratot állit ki, melyben a tényállást híven előadja, s előadását a competens biró előtt esküvel megerősíti, ezen okirat, mely a biró által aláírandó és hitelesítendő, affidatiouak neveztetik s teljes bizonyítékot képez. Az affidatio azon felül, hogy a sommás eljárásban rendszerint előfordul, igen gyakran használtatik, s a méltányossági bíróságok ily uton hallgatnak ki távol levő, beteg, vagy kor miatt elgyengült személyeket. Az 1854. évi aug. 12-én kelt eljárási törvény szerint azonban több oly jogosultság, melyet előbb kizárólag a méltányossági biróságok gyakoroltak, a rendes tör, vényszékekre ruháztatott át; így különösen feljogosittattak ezek a felekhez írásbeli kérdéseket intézni, s azokra a feleletet affidatio alakjában követelni. A tanú vallomásnál, ugy a polgári, mint a fenyítő eljárásban az eskü mulhatlanul megkívántatik ; egyedül a quaekerek és separatistákra nézve van kivételnek helye, kik egy 1715-ben kelt parlamenti acta erejénél fogva eskü helyett ünnepélyes bizonylást tesznek. Figyelemreméltó kivételt képez a polgári peres eljárások közt a zürichi, mely nemcsak a