Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 38. szám - A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban

— 481 — és annak kimondását ajánlotta, hogy a teljes jogorvoslat joga a legroszabb esetben is fentartandó mint szabály, mert a „revisio in jure" ki nem elégítő. N e u 1 i n g lipcsei ügyvéd csak azon esetekben nem akarta megengedni a második forumot, melyekben uj bizonyításra van szükség. Báhr, berlini főtvszéki ülnök a német javaslatban foglalt „revisio injure" és annak indokolása felett beható, tárgyilagos és az ülés által gyakran tetszés nyilatkozatokkal megszakított éles bírálatot tartott, mint a mely a második forumtói a legintrikusabb kérdéseket távol tartja és a másodbíróság eljárását az első bíróság határozatának formulázásától teszi függővé és azt mintegy puszta formakérdéssé. A jog- és tény-kérdés megítélésének nehézsége az ügyvédet sokszor kellemetlen helyzetbe hozza fele irányában és felesleges tárgyalásokra szolgáltat alkalmat; a második fórum megszüntetésénél is mindenesetre szükséges a rendesen befejezett perben a tényálladék irás- [ beli megállapítása, de ezen írásbeli megállapításnak tökéletessége nem a bírák számától függ, hanem mindig egyes biró müve, a második fórum bírája azonban, mivel az első bíróságon felül áll, jobbau képes az összes peranyagot é3 ennek jogi méltánylatát áttekinteni; azonfelül a másodbiróság megszüntetése által a népbon az igazságszolgáltatás tekintélye aláásatik. Szóló kérte az ülést, ezen a néraet igazságszolgáltatásnak szánt „halálos döfést* visszautasítani. Bár még többen voltak szólásra feljegyezve, de az idő előhaladottsága miatt a vita bezáratott és előadó néhány felvilágosító szava után a szavazás foganatositatott, melynek eredménye,hogy a második az esetlegességi elvre (Eventual maximé) vonatkozó kérdés az előadó indítványa szerint elfogadtatott, a harmadikra vonatkozólag pedig Sabarth ügyvéd módositványa emeltetett határozottá. Elhatároztatván, hogy a megállapodások a teljes üléssel csak tudomásvétel végett közöltetnek, bezáratott a szakosztályi ülés, mely a jövő német perrendtartás legfontosabb kérdésével foglalkozott. Estére Stuttgart városa hivta meg ajogászgyülést a város ünnepélyesen kivilágított kertjében tartandó hangversenyre. A nagy kert alig fogadhatá be az összegyűlt sokaságot, melyet nemcsak a jogászgyülés tiszteletére rendezett hangverseny, de maga a tündériesen világított kert is magához vonzott. Itt a város közönsége nevében az elutazott polgármester helyett W a 1c h e r városi tanácsos üdvözlé a jogászgyülést, a város örömét nyilvánítva a felett, hogy épen ; Stuttgart városát választák a tagok gyülhelyül. Megemlítve, hogy a kert először a győzelmesen hazatérő, Németország egységét kivívott hadsereg, másodszor pedig a német egységet a tudomány és törvény fegyvereivel előmozdító férfiak tiszteletére lett kivilágítva, éljent mondott a jogász- I gyűlésnek, mely beszédre a jogászgyülés nevében annak elnöke Dr. Gneist válaszolt, megköszönve a figyelmet és vendégszeretetet. Késő estig hullámzott a kertben a tömeg, de azután még a dalcsarnok egyesité vidám körben a jogászokat és a hölgy közönséget. Auguztus 30-án az egyesült első és második szakosztálynak egy rövid órára határozott ülése előzte meg a második teljes ülést, melyben a közjegyzői rendszerre vonatkozó főnto3 törvényhozási kérdések egész sora volt napirenden. — Miután a törvényhozás már előkészületeket tett ez ügyben, nem lehetett ezt a következő jogászgyülésre halasztani. Az elnök tapintatos eljárása egyesülve az előadó Bohlmann berlini igazságügyi tanácsos előzékenységével lehetővé tette, hogy e rövid idő alatt megvitathatták a kérdéseket és megállapodásra juthattak. Az első tétel kimondja hogy az önkénytes b'ráskodás (jurisdictio voluntaria) mind belső lényénél, mind gyakorlati alkalmazásánál fogva a perbeli bíráskodástól különbözvén, az a bíróságoktól mindenesetre és tökéletesen elválasztandó. Az előadó alaposan megvilágosítván a kérdést, e tétel nagy szótöbbséggel elfogadtatott. — A második és harmadik tétel a közjegyzők anyagi illetőségére vonatkozott. A birodalmi alkotmány a birodalmi törvényhozáshoz a jogállományoknak csak megszorított számát utasította: miből sok nehézség merül fel amennyiben a közjegyzői rendszernek is birodalmi törvény által kell rendeztetnie. Különös tekintettel tehát arra, hogy az igazságügyér Mittnacht a jogászgyülést üdvözölve kimondá a kormány készségét ott, hol ez szükségesnek mutatkoznék, az illetőségi hatáskört kiterjeszteni, indítványozta az előadó : Mondja ki a jogászgyülést, hogy kívánatos miszerint a német kormányok a birodalmi gyűlés illetékességét elismerjék a birodalmi közjegyzői törvényre vonatkozólag annyiban, mennyiben a közjegyzők anyagi illetékességénél e törvény a birodalmi gyűlésnek alá nem vetett magánjog tárgyait nem érinti. Ezen indítvány daczára Dr. Hilse (Berlin) ellenmondásának, ki a jogászgyülést ezen a közjogba vágó tétel felállítására jogosultnak nem ismerte el, elfogadtatott. — A kérdésre mennyire terjedjen a közjegyzők hatásköre kitűnt, hogy a „jurisdictio voluntaria" értelmét Éjszaknémethonban szűkebb értelemben veszik, mint délen, hol ellentétben éjszakkal, nemcsak okmányozó tevékenységet, hanem a jelzálog-, gondnokság-és csőd ügyeket is oda értik. Miután erre vonatkozólag a kifejezés elfogadtatott, hogy: „jurisdictio voluntaria szorosabb értelemben" és ennek értelme határozottan megállapitatott, átalánosan el| fogadtatott az indítvány, hogy a közjegyzői illetékesség az egész birodalomban egyenlő és a „szorosabb értelemben vett jurisdictio voluntaria11 tárgyaira nézve korlátolatlan legyen. Vita nélkül elfogadtattak továbbá a következő tételek: a térre vonatkozó illetékesség a közvetlen rendes járásbíróság területén túl kiterjed ugyan, de mégis a tartomány, illetőleg a felebbezési törvényszék vagy kormányszéki területen túl nem terjedhet, és czélszerü o kiterjedést a fegyelmi terület kiterjedéséhez mérni. 4z ötödik tétel a közjegyzői okmányok alakját és záradékait határozta meg. Előadó kimutatta, hogy a formák előírása nem czélszerü, ezért már a szövetségi consulatusoknál, melyek külföldön működnek és közjegyzői határkörrel is bírnak, e formákat mellőzik sokkal elönyösebb a közjegyzői igtató könyv mint ellenőrzői eszköz; azután aggályát fejezte ki a közjegyzői tanuk felett, kiket a berlini nép-élcz a „közjegyző műveltebb háziszolgáinak" nevez, és kik átalánosan semlegességük által tüntetik ki i magukat, anynyira hogy ellenőrséget épen nem szolgáltatnak, miután pedig ezen ellenőrzés okvetlen szükséges, ezt könyebben felleljük a közjegyző mellé adandó esküdt titkárban, kit szűkség esetén akármely állam- vagy községi hivatalnok pótolhat. Elfogadtatott a kővetkező indítvány : az alakok és záradékok a lehetőleg egyszerüsitendők. Ugyszinte két tétel: a közjegyzőségnek magának, organicus szervezet adandó és a felügyelet és fegyelem érdemében külön közjegyzői és fegyelmikamrák állitaudók fel; és végre: a közjegyzőség az ügyvédségtől elválasztandó. Dr. Hilse indítványa az igazságügyi statisticára vonatkozólag nem vétetett tárgyalás alá a szakosztály határozata folytán, ugyszinte Dr. L a d e n b u r g indítványa a papírpénzek beváltására vonatkozólag az idő rövidsége miatt. Végül az osztályelnök Kühne, cellei igazgatónak a tapintatteljes vezetésért köszönet szavaztatván, az osztályülés berekesztetett. Kilencz órakor megnyílt a második és utolsó teljes ülés Dr. Gueist elnöklete alatt. Mindenekelőtt a szakosztályok határozatai osztattak szét a tagok között nyomtatásban, melyeket recapitulálni, miután már közölve voltak e lapok hasábjain, nem akarok. Az elnök közli ezután a gyűléssel, hogy az elnökség a gyűlés nevében köszönetét fejezé ki a király előtt, a valóban királyi nagylelkűségért, melylyel a jogászgyülés a Rosenstein és Wilhelma várakban fogadtatott és megveudégeltetett. Ő Felsége táviratilag azt válaszolta: A táviratot örömmel fogadta és reményli hogy a kilenczedik némes jogászgyülés jól érzi magát Würtembergben és illetőleg annak fővárosában. Amerikából egy iratot jelentett be továbbá az elnök, melyben a világszellemnek egy szózata foglaltatik a jogászgyüléshez. Elnök az egyes tagokra bizta, hogy találják ki a világszellem orákulumszerü szavait. Ezután egyik tagtárs irata menti a keletporoszországi illetőleg poseni tagok meg nem jelenését illetőleg korábbi elutazását azzal, hogy a jogászgyülés utolsó napja összeesik szünnapjaik végével és azon indítványt teszi, hogy jövőre a jogászgyülés összehívása korábban eszközöltessék. Ezután következtek az egyes szakosztályok előadóinak jelentései, melynek folyamában Dr. Gneist az elnökléstaz alelnök Dr. Wahlbergnek átadva, mint a negyedik szakosztály előadója azon indítványt tette, hogy a határozat által meg nem oldott kérdések a jövő jogászgyülés elé terjesztessenek, mi elfogadtatott. Ezután az elnöki széket újra elfoglalva, a gyűlés az állandó bizottságot választá meg. Tagjai lettek: Kösztlin főtszéki biró, Dr. Kübel főtszéki biró, Dr. Kielmeyer ! ügyvéd, mindnyájan Stuttgartból, Kühne U?.iki elnök Celleből, Dr. Meyer thorni igazságügyi tanácsos, Bar boroszlói tanár, Kel le r bécsi főtszéki biró, K i e s 1 i n g linczi ügyvéd Wahlberg bécsi tanár, S ten gle i n müncheni min. tanácsos, Souífert müncheni tanár, Wachter lipczei titkos tanácsos, Schwarze drezdai főállamügyész, Stösser lörrachi ker. tszéki elnök, Dr. Albrecht Hamburgi tszéki elnök, Becker oldenburgi főtszéki tanácsos, Dr. Drechsler tszéki alelnök, Makower berlini ügyész, Borchardt berlini titkos tanácsos és az elnök Dr. G D e i s t berlini tanár. Záradékul Dr. Gneisz emelt szót: „Midőn két évvel ezelőtt a bizottság a kilenczedik jogászgyülés helyéül Stuttgartot tűzte ki, bizonyos volt az átalános helyeslés felől. Mert az, mi az ifjúságot Schiller és Uhlandhoz vonzza, éjszakot is délhez, a német művelődés bölcsőjéhez. A világ most láthatta meg, hogy ezen déli, költők és bölcsészekből álló nép mit birt tenni a veszély órájában. A művelődés bölcsője egy év előtt a turcok civilisatiójával volt fenyegetve, most ki bánthatja e népet? Nyugatról védi a viszanyert Elsass és Lothringen, keletről Austriának hű testvéri érzete." Es igy tovább fejtegetve az elért németegységet azzal végzi, hogy legyen szabad a jogyülésnek résztvenni a német nemzet feladatainak megoldásában és köszönetét nyilvánítja a gyűlés nevében a király iránt, ugy a város és közönsége iránt, bezárta a kilenczedik német jogászgyülést. Ezután következett még a díszebéd, melyre a Königsbau feldíszített terme alig volt elég nagy. Felköszöntés, toan3 volt elég. A sort elkezdé Dr. Gneist a királyra, folytatta az ezért megjelent igazságügyéi- Mittnacht a német császárra és igy tovább végig egész estig. Az ebéd alatt büszkén mutogatták az étlapot, mely a franczia szavak teljes kizárásával egészen németül volt szerkesztve. Augustus 31-ére a programm szerint kirándulás lett rendezve Stuttgartból Tübingán át Hechingenbe, melyre szinte királyi bőkezűség adta külön vonat vitte a mintegy kétezernyi kirándulót. Hechingenben már kocsik is voltak az ottani bizottmány gondoskodása folytán felállítva, felzöldágazva és lobogózva. Hechingenen át részint gyalog, részint kocsin neki indult a társaság a Hohenzollern család hasonnevű ős várának. Eddig csak kedvezett az idő, de ezen kis séta közben hirtelen oly gyönyörű kis zivatar keletkezett, mely nemcsak erős széllel, de záporral, sőt majd jégesővel, keverve egy kis menydörgés és villámlással, regalirozta a kirándulókat. Képzelhetni a zavart! De azért, habár becsületesen átázva is, csak helyre vergődtek mind. A várban már várták a kirándulókat. Berlini rendeletre megnyitattak a jogászgyülés tagjai előtt minden ajcók és a vár megszemlélése után nagyszerű ebéd következett, melyen szinte nem maradhattak el a toastok: ezek elsejét Dr. Gneist a császárra mondá, kinek a köszönetet és a toastot távirat utján tudomására hozták, mire később a császár is szinte táviratilag felelt. Ebéd után, melynek vége különbeu már este felé következett be, az idő kiderülvén, a vendégek nagy része követte az egyetem szives meghívását, a hársfák alatt, hol a városra és a vidékre gyönyörű kilátás nyílik, ezen kilátást zenehallgatás és sör fogyasztás kíséretében élvezni. Sötét lett már egészen, midőn a vonat újra magába fogadá a kirándulókat és visszaröpité Stuttgartba a kirándulásból. Minden pontosan a programm szerént történt, melyből véletlenül csak a „Laudparthienak" okvetlen attribútuma, az eső, maradt ki. Ezzel bezárom tudósításomat a kilenczedik német jogászgyülésről, mely ugy tudományos, mint szórakozási tekintetben érdekes és élvezetes volt. Nemcsak, de elég népes is, amennyiben összesen 714 tag vett ré3zt benne, mely számhoz Magyarország is szép contingenst adott; ugyanis Magvarország 11 tag által volt képviselve. Itt voltak Dr. Lukács Borosnyóról, Gruber Gusztáv ügyvéd Kaposvárról, K o c h Adolf főjegyző Nagykanizsáról, M á n i c h Péter ügyvéd Szabadkáról, R o t h m a u n ügyvéd Nagyváradról, Szálai János ügyvéd Kaposvárról, Dr. Kürti nagyváradi jogtanár, Szalay tszéki ülnök, Dr. V a sivár y János ügyvéd és Vághy Tvszéki ülnök, mindhárman Kaposvárról és én. Dr. K ö r n y e i Ede.