Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 38. szám - A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban

— 432 Törvényszéki tárgyalások. Szegedi biinperek. (Nőgyilkolás.) A delegált törvényszék mult héten tárgyal­ta Fodor József kecskeméti lakos gyilkossági bűnperét, ki szeretője, SomogyiErzsébetnok meg­gyilkolásával vádoltatott. Az 1864-ik évi jaDuár havában ugyanis Somogyi János azon feljelentést tette, hogy nén­je, Bene Lászlóné már régebb idő óta nem ment haza Székely Lajosnéhoz, s egy alapos gyanúja van Fodor József kecskeméti vargára, kivel nén­je tisztelt viszonyban élt ugyan, de mindig ve­szekedtek, nénje meggyilkoltatása iránt s hogy különösen azért is gyanúsítja Fodot, mert ke­zén 3 seb van melyek a küzdelem következmé­nyei lehetnek, s mert Fodor ismert vad termé­szetétől az ily tett könnyen ki is telik. Fodor ennek folytán elfogatott s bár con­statáltatott, hogy kezén kisebb külső sértés volt, mindamellett a makacs tagadása folytán ugyan­ezen év augusztus havában próbák elégtelensége miatt felmentetett. 1868. évnek nyarán Benc László, az eltűnt nő férje. Faragó László és nejére, mint tanukra hivatkozva, ujabb vizsgálatot kért Fodor ellen, fs bár a tanuk azt vallották, hogy látták midőn Fodor a nőt kergette, s beérvén, visszahívta há­zához, Faragóné pedig bizonyította, hogy egy izben hallotta Somogyi Erssébettől, midőn Fo­dor hívására ezt felelte, hogy „nem megyek hozzád, mert becsalsz a pinczébe s megölsz", mindazonáltal ez ügy függőben tartatott. Az 1870-ik évben a kir. biztos Kecskémé- \ tathattak ki ten működő kiküldöttje, Fodort, kit újra feljelen­tettek, behivatván, ez azonnal töredelmes val­lomást tett. minek folytán kiderült, hogy Fodor Somogyi Erzsébetet, kitől két gyermeke is szüle­tetett, de mindkettő elhalt, csakugyan agyon­ütötte, a hulláját pinczéjében ellásta, hol a csont­váz a kiküldött által meg is találtalott. A gyilkosság indokául pedig azt adja Fo­dor elo, hogy Somogyi Erzsébet már 1863-dik évben az ivásnak adta magát, s hogy e szenve­délyét kielégítse, őt folyton lopta, ugy, hogy már egy izben 40 frt eltolvajlásaért egy hóra el is ítéltette. Azonban 1863-dik év karácsony pénte­kén éjjel a kapun az bemászott házába, s ott minden értékesebb holmit összeszedett, s az­zal el akart távozni azt mondván neki, hogy: „téged is kipusztítalak, mint Bene Lászlót", mire o annyira megharagudott, hogy ököllel ugy fő­beütötte. miszerint a nő mindjárt meghalt, mire ő hulláját a pinczében elásta. A pinczében talált csontvázon az orvosok vé­leménye szerint semmi külső sértés nem észlel­tetett mi azon feltevésre jogosított fel, hogy a halál legvalószínűbben megfuladás által követke­zett be. A tényállás tehát tisztán nem volt consta­talható, mert vádlott vallomásánál maradt, miért is a törvényszék Tóth Mór t. ügyésznek gyil­kossági vádját mellőzvén, inkább a védő Bakovszky István ügyvédnek emberölési tényállását fogadta el ítélet hozatala alapjául s rövid tanácskozás után vádlott Fodor Józsefet szándékos ember­ölés miatt 6 évi súlyos börtönre s a szokásos költségekre ítélte, mely ítélet ellen azonban mind­két fél felebbezést jelentett be. * (Ötven darab elfelejtett arany.) Halász Péter, gyóni földes urnák valamely te­lekkönyvi ügye egészen a legfőbb ítélőszék egyik tanácsához került, s hogy ügye szerencsé­sen eldöntessék, elhatározta hogy Hengelmül­ler Mihály urat, mint azon tanácsnak elnökét „informálni" fogja. Halász Péter fel is kereste Hengelmüller urat s a szerencse kedvezni lát­szott neki. A tanács-elnök ur nem volt odahaza és neje az ismeretlen vendéget nyájasan fogad­ta. Halász bement Hengelmüller ur irodájába és hosszú várakozás után feledékenységből ötven darab aranyat felejtett az Íróasztalon. Kis idő múlva Hengelmüller ur haza érkezvén, megta­lálta ezen pénzt asztalán, s nejétől azon értesí­tést nyerte, hogy nem volt senki a szobában mint Halász Péter, ki saját ügyében volt itt. Ez világot vetett a dologra. Hengelmüller ur ebédjét is ott hagyta, és rögtön a legfőbb íté­lőszék elnöhez sietett, kinek az ötven darab ara­nyat átadta. Fábry ur az esetet feljelentette az igazságflgyministeriumhoz, mely ezen összeget két pesti árvaleányház közt felosztotta. De a megvesztegeié: kísérlete miatt Halász Péter ur ellen a pestmegyei fenyitó'törvényszék előtt a bűnvádi eljárás egyúttal megindittatott. Halász a dolog állásáról értesülvén Fábry úrhoz a legfőbb Ítélőszék elnökéhez is elment és felkérte azt, hogy ne vigye tovább a dolgot. A vizsgálat folyama alatt ismét tagadta, hogy Hengelmüller urat megvesz­tegetni akarta, hogy Fábry urat vizsgálat be­szüntetésére kérte volna. Pestmegye fenyitőtör­vényszéke további 50 arany pénzbírságra ítélte és Halász Péter ur nem is fellebezte ez ítéletet. * (A Külkey Vilmos-féle megvesz­tegetési per.) mult héten Ihász Márton el­nöklete alatt a pestmegyei fenyítő törvényszék előtt nyilvános tárgyalás alá került. Mint előadó Schmid Géza megyei tiszti ügyész működött. A tényálladék a következő: Még az 1868. évben bizonyos Jellinek Lajos Waldmann Xavér, Bor­schaki kereskedő által (St. Galleni kanton, Hel­véciában) megbízatott, hogy 4ÍHIO írtért vegyen Löwinger és Laczkó, Békés-csabai gabnakercs­kedő czégtől gabonát. Át is vette ez összeget, de csak l,r>00 frtot fizetett belőle és 3400 forint­tal megkárosította Waldmanut. Ez alapján WaM­mann Joliineket a pestvárosi fcnyitőtörvényszék­nél csalás miatt beperelte és ezen ügy megvizs­gálásával Külkey Vilmos, pestvárosi ügyész bíza­tott meg. De az ügy schogysem akart haladni s hosszú ideig is függőben tartatott. Sürgettetése czéljából Waldmann személyesen Pestre jött, be­szállt az „angol királynéhoz" czimzett szállodába, felkereste Külkey Vilmost és felvilágosítást kért tőle ügye állásáról. A vizsgáló biró azon értesí­tést adta neki, hogy az ügyet azért kellett oly sokáig függőben hagyni, mivel a távol lakó pa­naszos és a tanuk még személyesen nem hallgat­Waldmannak állítása szerint, sok is­merőse azt tanácsolta, hogy „lándlicb-sittlich" Magyarországban az levén szokás, miszerint itt a törvényszékeknél csak akkor nyerhet bárki si­kert, ha ajándékokkal sürgeti ügyét, ő is mun­kálkodjék ez irányban. A svajczi tehát. Külkey Vilmosnak 300 frtot adott „ügye részére', mely összeget Kfilkey Vilmos ur el is fogadott, egy nyugtát állítván ki róla. E nyugtában lekötelezte magát, hogy a pénzt visszaadja, ha az ügy oly véget érne, mely kedvezőtlen lenne Waldmunnra nézve. Ez történ^ 1870-ben, február 26-án és csakugyan két nap múlva a békés-csabai szol­gabiróság hivatalosan megkerestetett Löwinger és Laczkó kihallgattatása végett. Márczius 4-én Jellinek kihallgattatott és Külkey ugyanazon hó 23-án azon indítványt tette, hogy Jellinek tar­tóztassák le, mely indítványt a törvényszék el­fogadott. April hó 8-án Jellinek rokonai Külkey urnái egy kezeslevelet mutattak be, melynek folytán a törvényszék a vádlott szabad lábra eresztését elrendelte. Waldmann panaszában azt is hozza fel, hogy Külkey urat nem csak hiva­talában, hanem magánlakásán bizonyos Hatsek úrral is felkereste hol 500 forintot ígért, de az­zal roszat vagy törvényellenest nem szándékozott, hanem Svajzban dívó gyakorlat szerint a vizs­gálóbirák a vizsgálathoz szükséges lépéseket, ha utaznak is megteszik, nem is gondolható, hogy ez Magyarországon tilos. Egy levélben, melyet Walldman a szállodában irt, azt mondá: A mit én szóbelileg ígértem, irásilag is akarom meg erősíteni. Waldmann azt vélte, hogy tételt: ,Ha hollétét tudná" nem a panaszosfélre hanem a nyugtára értette. Dr. Szarvassy József megengedi, hogy ez így is érthető. — Szil­vássy László ügyvéd ur azt mondta a hitele­sítés alkalmával, hogy egy alkalommal még mi­előtt e szerencsétlen esetet a hírlapokban olvasta egy elvi kérdés iránt vitatkozott vádlottal, mely­nek tartalma az volt, vájjon szabad-e az ügyész­nek magánügyekbe is beleavatkozni vagy sem? — mire tanú saját véleménye szerint azt fejté ki, hogy a hivatalos kötelesség nem tilthatja be a magánügyekben való közbenjárást. Elnök kér­désére vájjon) tudott-e ezen esetről valamit, ta­nú ,nem"-mel felelt. Hatsek Zsigmond tanú ál­lításai lényegtelenek. A tanuk mind megesked­tettek. A tiszti ügyész, mint közvádió erre a következő indítványt terjeszti a törvényszék elé: Mivel a hat tanú mind ugyanazt vallotta s igy vallomásuk hitelesítendő, továbbá még több pót­kérdés tisztába hozandó; kéressék fel a ministe­rium, hogy sürgesse az ügyet a menynyiben még a panaszos ki Svájczban lakik a pótkérdésekre nem felelt, a még meg nem jelent tanuk pedig erélyesen idéztessenek. Mely indítványt a tör­vényszék el is fogadott és a per folyamát, ille­tőleg az ítélet kimondását azon időpontig föl­függesztette. * (A G ö r g e y- f éle b ü n p e r b e n), mely­ről lapunk legutóbbi számában szólottunk. Bécs­ben a mult héten mondatott ítélet. Az államü­gyész végszava s dr. Singer végbeszéde után Görgey maga mellett szólalt fel: erre a törvény­szék a következő Ítéletet hozta: Görgey Sándor a csalásnak, a fajtalanságra és lopásra való csá­bitásnak bűntényében bűnösnek találtatik és öt évi, Görgey Luiza pegig csalás miatt két évi súlyos börtönre ítéltetik a nemesség elvesztése mellett. Görgeyné, ki eddig szabad lábon állott azonnal elfogatott. Mindkét vádlott felebbezést jelentetett be. * (Egy borzasztó társaság). A leg­főbb ítélőszék legközelebb egy régi bűnesetet tárgyalt: 1849. jul. 24-én történt, hogy kirabol­ták, Szodoray Elek várkonyi lakos, s ez alka­lommal meggyilkoltak egy Szűcs Ábrahám nevű egyént. A rablásban részt vettek : Kucsera János, Szömök Ferencz. Dinnó Lajos. Bájó Miklós, Hor­nyák Pál és Tót-Majercsik Pál. A bűntény el­követőit csak 1868-ban constatálták, és akkor már csak kettő volt életben. Dinnó a szabadkai börtönben felakasztotta magát, Bíjót a csongrá­di hadnagyok lőttek agyon, Hornyákot Pestme­gyében felakasztották. Tóth pedig a váczi bőr­tönben halt meg. Közben Szömök is meghalt, s igy csak Kutschera érte meg ügyének a legfőbb ítélőszék általi tárgyaltatását. Az első fokú bíró­ság husz évre ítélte, a legfőbb ítélőszék az íté­letet tíz évi fogságra szállította le. Vegyes közlemények. nek 300 forintot adván, magánügyvédre nem lesz szüksége, és haza utazott,* hol Kuithy ka­tonai tanácsnoknak esetét elbeszélte. Kurthy kis idő múlva Pestre utasott és itt utána járt Wald­mann ügyének, de róla nem a legjobb hirt hozta Waldmanuak haza. A fatális nyugta később a Bécsben lévő svajczi követségnek szolgáltatott át, honnét a magyar ministeriumhoz érkezett, mely az ügyet a városi hatóságnak átadta. Külkey el­len a bünfenyitő eljárás elrendeltetett, de a vád­lott ezen eset megbirálásával a pestmegyei tör­vényszéket kérte megbízni. Tegnap Wartmann Kezső tanú hallgattatott ki, kinek állítása sze­rint vádlott Külkey azt mondá, hogy ez össze­get nem a maga számára, hanem az ügyvédnek való átadása végett fogadta el. Azért is hivatta Füzesséry Géza urat kinek a 300 forintot át­adta Külkey, de Füzéressy azonnal visszaadta az összeget mivel vádlott neki előre mondta, hogy ha az ügy nem Waldmannra nézve végződnék kedvezően, vádlott köteles lenne az egész össze­get visszaadni. Dr. Szarvassy József azt vallotta, hogy Külkey neki még a mult évben beszélte el ez ügyet. .Fölhozta akkor, hogy egy svájczi ke­reskedőtől 300 frtot átvett annak ügye előmoz­dítása czéljából, és hogy ő az összeget vissza­küldené, ha hollétét tudná. Külkey vallomás után a törvényszéket arra figyelmezteti, hogy ő e ki­Egyleti közlemények. * (A magyar jogászgyülés állandó zottsága) 1871. évi sept. 20-án d. u. 5 kor a budapesti ügyvédi egylet helységeiben tar Kfllkey- taudja zárülését, melyre a tisztelt bizottsági bi­óra­tagok ezennel meghivatnak. Kelt Pesten 1871. évi sept. 16. Elnöki megbízásából : Dr. S i e g m u n d Vi 1 m o s, titkár. * (A magyarjogászgyülésnek) eddig 1370 bejelentett tagja van. Kinevezések, választások, áthelyezések, kitüntetések és nyugdíjazások. * (Nyugalmazás.) Kopácsy József, a magyar kir. kúria legfőbb itélőszéki oszlályá­nak bírája, saját kérelme folytán végleges nyu­galomba helyeztetett, és ez alkalommal neki, a bírói pályán tett hasznos szolgálatért ő Felsége legmagasabb elismerése nyilváníttatott. Különfélék. * (Legújabb csődök.) Pest város tör­vényszékénél : P e t r o v i t s Emil magányzó el­len, perügyelő Szilvásy László, bejelentési ha­táridő november 23—25. tömeggondnok válasz­tása sept. 22. * (Érdekes per) képezi jelenleg a bécsi börziánusok beszélgetésének tárgyát, annál in­kább, mert a per kimenetele igen nagy fontos­ságú lesz a tőzsdei üzletre. Egy bécsi tőkepén­zes ugyanis ügyvéde tanácsára egy vagyonos és jLapimk mai számához negyed ivnyi melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom