Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 38. szám - A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban

— 430 — burgi tanár azon indítványa, hogy miután ily átalános elv felállítása által nincs semmi nyerve, az indítvány a jövő jogászgyülésre halasztásáét, nagy ellenmondásra talált, különösen Kieszling, Körner és Zachariae részéről. Utolsó szónok P r i m ke r igazsáflggyitanácsos volt, ki e kérdés tagadólagos megoldása mellett buzgólkodott, de már a meggyőződés előbbi teljes erejét nem bírta éreztetni a hallgatókkal. A szavazás előtt még néhány szó váltatott arról, hogy a községi hivatalnokok mennyiben esnek az államhivatalnokokkal egyenlő tekintet alá. Végre a többség oda nyilatkozott, hogy különösen nem említendők meg, miután az elv általánosan hangzik és az esetleg szükséges módozatok még most ugy sem határozhatók meg. Az elv majdnem egyhangúlag elfogadtatott. — A napirend második tárgya, dr. Dr. Jhering bécsi udvari tanácsos tételei az elismerési szerződések felett nem örvendett oly érdekeltségnek, mint az előbbi, pedig ezek különöseu gyakorlati, a bíróság előtt naponként előforduló és a jogásznak igen érdekes tárgygyal foglalkoznak, csakhogy a vitatkozás igen szük keretben mozoghat azért is, mivel csak alig husz éve, hogy o kérdések a kasselli főtörvényszéki tanácsos Bahr által tudományosan megvilágittattak és máig vannak a jogászok, kik nem tudják, hányadon vannak e tárgygyal. Alaposan és behatólag tárgyalták az előadó Ha u ser, müncheni kir. tszéki ülnök, Dr. Jhering, Ladenburg mannheimi ügyvéd, Degenkolb freiburgi tanár és a berlini ügyvéd Meyer. Szótöbbséggel el lett fogadva a már közlött határozatokban foglalt 2. pont. — Ezután a közjegyzői intézményre vonatkozó indítvány került volna tárgyalás alá, de az idő elhaladottsága miatt az ülést bezárták és másnapi reggeli 8 órára tüzetett ki az utolsó szakosztályi ülés. A harmadik szakosztály második ülését megnyitotta Dr. Schwarze elnök. Mindenek előtt felolvasta a teljes ülés elé terjesztendő névsorát a bizalmi férfiaknak, mely névsor felkiáltás utján jóváhagyatott, és erre az elnökséget átadja a stuttgarti főtszéki tanácsos Kösztlinnek. Napirenden volt a bíróságok illetőségének kérdése a büntetés megszabása tekintetében. Stenglein előadó röviden ismétlé az első ülés tanácskozásainak eredményét és indítványát oda módositá, hogy a büntető bíróságok illetősége az in thesi alkalmazandó büntetés fokától tétessék szabály szerént függővé, kivétel az alól csak oly bűnügyben legyen, melyek a közép bíróságok elé tartoznak, de a legalsóbb fokú bíróságokhoz utasíthatók, B i n g n e r karlsruhei ministeri tanácsos azt fejtegette, hogy lehetetlen minden bűntényt, mint például a német büntetőtörvény szerént az úgynevezett harmadik lopást az esküdtszék elé utasítani, Különben az indítványnak az iránybani kibővítését ajánlá, hogy a büntető törvényellenes cselekményeknél az illetőség az in concretó alkalmazandó büntetéstől tétessék függővé, már csak azért is, nehogy tul hajtott legyen a határozat. Dr. Schwarze drezdai fő államügyész Bingner ajánlatát pártolja saját tapasztalataira támaszkodva és kiemelé, hogy a bizonyítási eljárás az alsóbb bíróságok körében könnyebben eszközölhető. He m fing hanaui államügyész tegnapi indokait egyes esetekkel illustrálja és közelebbrőli meghatározását ajánlotta az indítványnak. Meyer thorni igazságügyi tanácsos pártolja az előadó indítványát, valamint a frankfurti ülnök Gordon és azon óhaját nyilvánitá, hogy esküdtszék elé tartozó ügy más bíróság előtt ne tárgyaltassék. Dr. Wahlberg bécsi tanár azon még fel nem hozott nézpontból, hogy a jogi élet folyama a vád alaptételének szorosabb alakítását kívánja és épen azért nagy fontosságú az, hogy a büntetés kérdése mikép döntetik el, pártolja az előadót. Dr. S e eg e r tübingai tanár Bingner ajánlatát pártolta. Az előadó végszava után szótöbbséggel az előadó indítványa fogadtatott el és egyúttal ugyan ő teljes ülési előadónak is megválasztatott. — A napirend második tárgya az esküdtszék (Schöffengerichte) meghonosítása volt. Dr. Schwarze mind előadó mindenekelőtt a kérdés sociális, politikai és jogi jelentőségét fejtegette és három pontot ajánlott élfogadás végett: 1. A büntető eljárás javulása várható, ha minden bűneset elitélésénél a laicus elemnek a lehető legkiterjedtebb hozzájárulása engedtetik meg és erre vonatkozólag legalább az alsó és közép bíróságoknál az esküdtszék alakja ajánlandó. 2. Az esküdtszék Ítélete elleni felebbezés megengedése nem lehetséges. 8. Az esküdtekre bízandó a bűnösség megállapítása, de peres kérdések eldöntése és a büntetés megszabásnál döntő szavazat nem adható meg nekik. Az első pont támogatására hivatkozott először a beadott három véleményre (B ecker főtszéki ülnök, Binder főtszéki ülnök és Dr. Mer kel tanár) és meggyőződéseként constatálta, hogy a laicusok hozzájárulása mint szükség tűnik fel. Bővebben fejtegette ennek előnyeit és hivatkozott általánosan tapasztalataira, melyeket Szászországban szerzett. Átalános tetszés kisérte beszédét, mely után a/ ülés délutáni két óráig felfüggesztett. Délután két órakor folytattatott az ülés, melyben Binder, Dr. Wahlberg és Dr. Schaffrath módosításokat ajánlottak, míg Lauhn Halberstadt-i RSllamUgyősz az indítvány ellen szólott és határozottan azt fejtegette, hogy a nemszakértők hozzájárulása a fenyítő eljáráshoz gemrnikép sem fogja az eljárást javítani. Szólottak még Beycrle főtszéki tanácsos Stuttgartból, hogy a büntető ügyekben legnagyobb nyilvánosság és a nép igénye a részvétre jogosult; B e c k e r oldenburgi főttszéki ülnök, lüngncr knrlsnihei tnihistertanácsos az indítvány mellett; Lebrecht uhui ügyvéd azon okból, hogy ha a rendes eljárás iránt a bizalom a nyilvánosság és közvetlenség folytán felébred, az esküdtszék szükségtelen lenne, ellene, Stenglein müncheni főtörvényszéki tanácsos sajnálta, hogy a laicusok nem szólhatnak itt hozzá, a tübingai tanár Thudichum, Bekér stuttgarti ügyvéd és Dr. Stern Bécsből, és az előadó beleegyezve, hogy indítványa első pontjából a szó „legalább" kihagyassék, ezek után az első pont nagy többséggel elfogadtatott. A második pontra vonatkozólag Zachariae azt mondá, hogy ez az egész jogorvoslati rendszernek praejudicálna,|amit pedig nem lehet tenni; ennek követkesztében e pont felett indokolt napirendre tért át a szakosztály,melyen a 3 pont állott. B ec k e r Oldenburgból elíen-inditványt tett, mely szerint az esküdtekre ne csak a bűnösség kimondása, de a bflntetésmegszabása is rábízandó. Mely elleninditvány rövid vita után el is fogadtatott és a teljesülésben előadóul Dr. Schwarze megválasztatván, miután Dr. Bingner az ülés köszönetét nyilvánitá az elnök irányában, az ülés 5V2 órakor bezáratott. A negyedik szakosztály első tárgya azon kérdés eldöntése : a tárgyalás befejeztéig, melyre az ítélet következik, lehet-e uj bizonyítékokat használni és evvel az esetlegesség elve (Eventual Maximé). Dr. Gn eist mint előadó világos, alak és tartalomdus előadása kifejté, hogy az esetlegesség elve irásbelileg indított, és egyoldalúan éles stádiumokban folytatott eljárásra vonatkozhatik és itt is csak a halmozódás, tölösleges húzás és az Ítélethozatal nehézsége a megengedhető vagy meg nem engedhető újítás felett, a következés. Á szóbeli eljárással megnemegyeztethető, mert a sommás eljárás egysége nem tűri meg az eljárás megszakítását és a szóbeli tárgyalásnál uj nézpontok előadása okvetlen szükséges. Azon indítványt terjesztette tehát elő, hogy uj tények és bizonyítékok előterjesztése a tárgyalás bevégezéséig, melybe az ítélet'következnék, az átvizsgált német javaslatban megengedhető. Miután pedig a felebbezés megengedését tárgyazó harmadik kérdés a másodikkal szoros összefüggésben van, határoztatott, hogy bár e két kérdés egyenként tárgyaltassék, mégis a határozat kimondása a 2-dik kérdésre vonalkozólag csak a harmadik kérdés meghaladása után történjék. A második kérdésre nézve a esetlegességi elv szoros keresztülvitele elvettetett és csak az tárgyaltatott, mennyiben volna ajánlatos az esetlegességi elv megszoritása az el- ' járás alkalmával egy bizonyítást tartalmazó allegata közbevetése által és mennyiben kellene biztosítékokat felállítani az ügyvédek és felek általi perhuzás ellen. Ez irányban Silberschlag magdeburgi tvszéki ülnök a gyakorlat és tapasztalatokra utalva, azon indítványt tette, hogy a bíróságoknak engedtessék meg az elkésett, és csak a per húzására vonatkozó ajánlatokat viszszautasitani belátása szerint. Dr. Endemann jenai tanár áz elvetett éjszaknémet javaslatot védte és a peranyagnak összpontosítását kívánta. Steinfeld kasseli ügyvéd és Block imgdeburgi igazságügyi tanácsos az előadó indítványát pártolták. Dr. Bar boroszlói tanár kimutatja, hogy a hannoveri perrend megkötő bizonyitéki eljárása a gyakorlatban nem mutatkozik czélszerűnek és a „status controversiae" megállapítása a megváltoztatható bizonyító végzés által „contradictio in adjecto" lenne. Azért még a gondolattal is fel kell hagyni az eljárás megakasztását illetőleg, ellenben mint javítást a bíróságnak azon jogot adni, egyes védőeszközöket külön eljárásra utasítani és erre való tekintet nélkül az ítélet végrehajthatóságát kimondani. Fis cher kölni ügyvéd a Rajna vidéki tapasztalatokra támaszkodva a huzáshalasztás ellen óvszerül törvényes behozatalát ajánlotta a íranczia „interrogatoire sur faits et articles" intézményének. Wéber aacheni ügyvéd sajnálatát fejezte ki a felett, hogy oly törvényjavaslattal lépetett meg, melyet még behatólag tanulmányozni sem lehetett és ajánlotta a 2-dik kérdés igenlését a törvényjavaslatra való tekintet nélkül. Ekkor J aq u e m i n Genfből mint vendég a gyűlés átalános tetszése közt egyetértését nyilvánitá az előadó véleményével. Miután még Kurlbaum berlini főtszéki ülnök és H e r z wiesbadeni ügyvéd szólottak, a tárgyalás felfüggesztetett a tiz bizalmi férfiú megválasztása végett. Ennek megtörténtével a vita a harmadik pontra tért át. Elzárassék-e a társas első b:róságok által megállapított tényálladék ellenében a felebbezés és így a jogorvo*lat csak „revisio in jure" alakjára szoritható-e ? Az előadó hosszabbbeszédbeni gyekszikkimutatni az „in facto" felebbezés nélkülözhetőségét és a jogorvoslatoknak az átnézett német javaslatban foglalt „adrevisionem injure" megszakításának helyességét. A teljes jogorvoslat bár mindenütt megengedendő, mindazonáltal a szóbeli eljárásnál, midőn az itélethozás a felek által minden elmondottat nem foglalhat magában, nehéz: a tényálladék megállapításának átvizsgálása lehetséges, de tökéletlen és „in jure" jobban, .in facto" rosszabbul értesített bíró kezébe kerül, Ezen a teljes jogorvoslattal okvetlen összekötött hiány már régen elleneivé tette az elméleti jogászokat és elidegeníti a gyakorlatiakat is mindinkább. Az eddigi, a római köztársaságban teljesen ismeretlen teljes jogorvoslat a bírósági szervezettel szoros összefüggésben áll és mintegy következménye a mintegy hierarchiailag alkotott hivatalnoki állomány központosító irányának, az alsóbb bíróságok hiányos szervezetének és az esetlegességi elv szoros keresztülvitelének. Ezen alapokon jövőre nézve a teljes jogorvoslatok szükségessége elesik: a német törvényjavaslat revisiójának elfogadása által az első bíróságok jegyzőkönyvezései, különösen pedig a bizonyítás Írásbelisége jelentékenyen reducáltatik, a főtörvényszék, a jogi alapelvnek ellenőrző intézőjévé válik, a semmiségek alakisága elesik, a törvénykezési alkotmány egyszerüsitetik, minden bíróság egy fokkal felemeltetik. Előadó a következő indítványt hozta javaslatba: a jogoi voslatok rendszere az átnézett német javaslat szerint a „revisio in jure* jogorvoslatára korlátolható. Ezen indítvány felett élénk, helyijei közzel heves vita fejlődött ki, mely az indítványt minden oldalról éles bírálat alá vette. Dr. Kan müncheni közjegyző és Eller mannheimi ügyvéd a délelőtti ülés végén oda mutatnak, hogy a felek gyakran az elsőbirósági itélet kimondása után látják horderejét a mondottaknak és világosodnak fel a tényleges tévedések felöl, ennélfogva az anyagi igazság érdekében fekszik, hogy a másodbirósági tárgyalás, a mennyiben szükségesnek mutatkozik, megengedhető legyen, és e nézpont ellenében a javaslatban kiemelt nagy költségesség tekintetbe nem vehető. Az ülés fél 1-kor bezáratott és a vita elhalasztatott délutánra. — A délutáni ülést tlndk megnyitváu,első szólott Dr. Bar, ki is tekintettel Anglia és Éjszakamerika példájára, az ügyvédi kar értelmi képzettségére, tekintettel arra, hogy sem az első, sem a másodbiróság tagjai nincsenek kivéve a tévedhetés alól, különösen egy másodbiróság lehetetlenségére, ha a tanukbeli bizonyítás is megengedtetnék, mint a szóbeliség okvetlen kívánalmát tüntette elő a teljes jogorvoslat kizárását és pártolta az indítványt. W i e 1 a n d mannheimi tszéki biró azt vetette az indítvány ellenébe, hogy a büntető eljárás analógiája nem lehet irányadó a polgári perekben, mivel a büntető ügyekben ítélethozatalra átalános szavazattöbbség szükségeltetik. Werenberg berlini ügyvéd a resolutio mellett szavazott, a bizonyitéki anyag reproductiójának lehetetlensége miatt és a pervezetés könnyebbitésére pótinditványt terjesztett elő, miszerint a „probatioin perpetuam rei memóriám" intézményének kibővítése által a feleknek alkalom nyújtassák, állításaik megállapítására szükséges anyagi biztosíték megszerzésére. S a b a r t h ratibori ügyvéd a tény- és jogkérdés megoldásának nehézségére hivatkozott, továbbá a messze lakó tanuknak a javaslatban megengedett kiküldött általi kihallgatására, különösen pedig a tszéki ítéletek elleni telebbezésnek maga a javaslatban foglalt megengedésére nézve. Werenberg indítványában a törvény kijátszását látta