Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 38. szám - Törvényjavaslat a kir. járásbiróságok által fenyitendő "bünkihágások" fölött

— 427 — — A színházi díszelőadáshoz a jegyek a szokott árakéit a megelőző nap déli 12 órájáig "előre válthatók a központi irodában. — A kirándulásokhoz a menetjegyek a budai közúti vaspályán, illetve a helyi gőzösök pénztáránál váltandók. — A bucsúestély alkalmával az ételek és italokért az étlap árai a pinczérnek fizetendők a tagok által. — További részletek és felvilágosítások a központi irodában és a napilapban közöltetnek. Kelt Pesten, 1871. évi september 5. Elnöki megbízásból : Dr. Siegmund Vilmos, a második magyar jogászgyülés állandó bizott­ságának titkára. Törvényjavaslat a kir. járásbírósá­gok által fenyítendő „bünkihágá­sok" fölött. Irta Bauszner József ügyvéd {volt állam­ügyész és tvszéki tanácsos.) Midőn az alábbirt 71. §§-ból álló tör­vény tervezetét a tisztelt jogászközöu­ségnek (hivatkozván az ezen ügyben a „Pesti Napló" f. é. sept. 3-ki számá­ban „Büntető törvénykezésünk reformja" czim alatt megjelent czikkemre) tisztelet­tel bemutatom ; — bevezetésül egy néhány észrevételre kényszerit a tárgy fontos­sága, fentartván egyébiránt magamnak, az egyes §§. indokolását későbben ki­fejthetni. Tudja az egész nagy közönség, hogy minő szerencsétlen állapotban vagyunk a hazai közfenyitő törvénykezéssel. Ha már azelőtt 30 évvel a tisztelt „ karok és ren­dek gyűlése" a bünfenyitő eljárást tart­hatatlannak találta és egy büntető codex kidolgozásával egy országgyűlési bizott­mányt megbízott, — mit mondjunk mi ezen szerencsétlen criminalis procedúrá­hoz, kik a feudális viszonyokból több mint 20 év óta felszabadultunk és tiz évig a rendszeres osztrák büntetőtörvény­könyv szabályait alkalmazván az utolsó tiz év óta újra kénytelenek vagyunk a régi criminalis zűrzavarban és chaosban ha­lászni. Hogy azok, kik az osztrák bün­tetőtörvény szabványait ismerik, gyakran abból merítenek tájékozást, tagadni ugyan nem lehet, de a birák nagy tömege még is csak a „hazai praxis" szerint jár el, a mi pedig ugyanazonos a teljes rendet­lenséggel* és — valljuk meg őszintén — a birói önkénynyel, mennyiben az egyes büntethető cselekvények szigorú definitiói hiányzanak, a büntettek és kihágások kö­zötti határjelek seholsem láthatók, és ma­ga az alakszerű per oly primitív állapot­ban van, hogy mindenki ugy vizsgál, a mint nékie tetszik, de a közvádló sze­repe is a vizsgáló hivatásával össze van keverve. Mit tett az alkotmányos kormány ezen türhetlen állapot javitása czéljábólV Semmit. Hozatott ugyan ez évben egy pár rövid törvényczikk, melylyel az ál­lamügyészi hivatal felállíttatik és a kir. járásbirák számára a bünkihágások fö­lötti illetékesség megállapíttatik,'de ezen törvényczikkek igen általánosak ós a já­rásbirák, ugyszinte az államügyészek te­endőit egyáltalában tüzetesen ki nem fejtik. Ezen törvényczikkek daczára a kir. járásbiró csak ugy járna el mint a jelen szolgabíró, és az államügyész mint a je­len megyei ügyész; ez an om al i a, meny­nyiben kir. bíróságok és államügyészsé­gek szerveztetnek ugyan, de azon törvé­nyek alkotása elmaradt, melyek az eljá­rást és a hatáskört ezen uj törvényke­zési institutiok számára megszabnák. A miuister maga rendeletileg mind­ezen nem segithet, mert ez a törvényho­zás hatáskörébe vág. A rendszeres büntetőtörvény alkotá­sáig várni szinte nem lehet, mert az uj bíróságok, a miuister állítása szerént már uj évkor működésüket megkezdeudik. Tehát a jelen eljárást folytassák a kir. birák és ügyészek ? Ez nagy kompromis­siója volna az uj kir. bíróságok és az államügyészségeknek és az ország teljes elégedetlenségét vonná maga után. Nem szabad kétkedni, hogy az or­szággyűlés hajlandó lenne a rendszeres büntetőtörvény alkotásáig valamit tenni ezen baj megszüntetése végett és nem fog vonakodni oly rövidebb törvényjavas­latok tárgyalásába bocsátkozni, melyek nélkülözhetetlenek, bogy az uj kir. bí­róságok és államügyészségek működésü­ket szabatosan és rendszeresen megkezd­hessék. Ezen törvényjavaslatok közül az egyik az alábbirt „ büukihágásokról' szólana, a másik pedig 30.—40. §§-ban a büu­pert annyiban szabályozná, hogy meg­határozná a jelen elavult hitelesítési el­járás megszüntetését és a helyett a nyil­vános és szóbeli végtárgyalás behozata­lát, szabályozná a bizonyítékokat, a vád alá helyezést ugy a sommás eljárást; elő­sorolná a vizsgálati fogság eseteit, a vizs­gáló biró főteendőit sat. és a szükséges további utasításokra fölhatalmazná az igaz­ságügyiministert. Ez tökéletesen elégséges volna arra, hogy az uj bíróságok egy jobb és tiszta ösvényen megkezdhessék müködésüköt, mennyiben — a mint alant látszik — a kihágások defiuitiojánál ugy szólván majd az összes büntettek is megjelöltetuek akkép, hogy ezután a büntettek minősé­géről sem lehetne kétség. Elvitázhatlanul nagy szolgálatot tehetne a jelen igazságügyér az országnak, ha ily két törvényjavaslatot a ház asztalára leteune és erélyesen igyekeznék, hogy azok még a jelen évben letárgyaltassanak, a mi úgyis egy pár ülés alatt megtörtén­hetnék. Akkor nyugodtabban lehetne meg­várni a rendszeres büntetőtörvény alkotását és nem volna baj, ha az egy két évvel to­vább tartana is. Addig is a reformált bűnügyi törvénykezés téren becses tapasz­talatokat gyűjteni és aunak rendszeres fo­lyamát elősegiteni lehetne, mert nagy nye­remény volna, ha az alkotandó rendszeres büntető codex életbeléptetésekor, egy né­mileg már rendszeres büntető eljárással bírnánk és gyakorolt büntető és vizsgáló birák ugy államügyészek működnének. Az indítványozott második, a büntető pert szabályozó törvéuynovelláról későb­ben szólok, jelenleg a bünkihágások ter­vezetét az alábbiakban azért mutatom be, mivel a büntető eljárásban a legfontos­sabb és szükségesebb még is a büntet­tek és bünkihágások defiuitioja a végett, hogy a járásbirói és a törvényszéki bün­fenyitő hatáskör egymástól világosan el­különítve legyen és a jelen zavar meg­szűnjék. Ez által a személy biztonság is biztosabb alapot nyer, de a vizsgáló biró működése is szabályoztatik, végre az ál­lamügyész hatásköre is tiszta határokat nyer. Törvényjavaslat a járásbíróságok által fe­nyítendő bünkihágások fölött. I. FEJEZET. A11 a 1 á n o s szabályok. 1. §. A büntethető kihágások nem tudásá­val senki magát nem védheti. 2. §. Némely kihágá?oknál vétkes vigyázat­lanság vagy gondatlanság, másoknál gonosz szán­dék szükségeltetik a tett büntethetőségére a ki­hágás minőségéhez képest. 3. §. Már a kihágás kísérlete is fenyitetik, mennyiben a tett végbevitele nem a tettes aka­ratából maradt abban és a megkezdett büncse­lekvény a közbejött vetetlen akadály nélkül szük­ségkép a kihágás elkövetésére vezetett volna. 4. Kihágásban bűnrészes a közvetlen tet­tesen kivül az, ki arra ingerelt vagy a tett kí­sérlete vagy végbevitelénél segédkezet nyújtott vagy a tett után nyújtandó segély vagy a ha­szonvét fölött a bűntettes vagy részessel már előre értekezett. 5. §. A tett után nyújtott segély mint elő­segítés kihágáskép fenyitetik, ha a ható­sági fölfedezés meghiusLása czéloztatott és az elősegítő a tettes vagy bűnrészessel nem áll egyenes föl vagy lemenő vérrokonságban a 2-ik ízig vagy első ízben sógorságban. 6. §. Minden büntethető cselekvény (bűn­tett vagy kihágás,) mely 10 éven a'uli gyermek által elkövettetik, csak házi fenyítés alá jöhet, (nagyobb bűntett esetében ily gyermek nevelte­tése hatóságilag felügyelendő) a 15 évet el nem ért gyermek által elkövetett büntethető cse­lekvények kivétel nélkül mint kihágás fenyí­tendő. II. FEJEZET. A kihágás ok nemei. A kihágások szorosan megkülönböztetendők a bűntettektől, melyek következők. Felség és hazaárulás — az állambiztonság megtámadása — lázadás — zendülés — felség­sértés -- gyilkosság — rablás — gyújtogatás — emberölés — gyermekgyilkosság — gyer­mekki tevés — magzat elhajtása — a közhitel­papirok és a pénznemek (jegyek) meghamisítása — nyilvános erőszakoskodás — tolvaj lás — sikkasztás — csalás — a hivatali halalommali visszaélés — fertőztetés és természet elleni fajtalanság — vallásháboritás — kettős házas­ság — rágalmazás — a bűntettesek elősegítése. 8. §. A kihágások öt osztályba soroztatnak, mennyiben: a) a közbiztonság ellen; b) a tulajdon és vagyon biztonság ellen; c) az élet és testi biztonság ellen; d) a becsület biztonság ellen és e) a közerkölcsiség ellen vannak irá­nyozva. III. FEJEZET. A) A közbiztonság el 1 en i kihá gás ok. 9. §. Ha valamely bűntett a gonosz szán­dék vagy a tárgyi tényálladék hiányából be nem számitható a tettesnek, ki az első esetben még is vétkes vigyázatlanságot vagy gondatlanságot vagy egyéb beszámítható hibát követett el, a második esetben a bűntett) gonosz szándékot már cselekvényekben tanúsította és csak vélet­len miatt a kísérlett büntetti tárgyi tényálladék hiányzik — a tettes kihágásért fenyítendő. 10. §. A kormány és hatósági intézkedések meghiúsítására törekvő oly jogtalan tettek, me­lyek által az államkormányzás (igazságszolgál­tatás) tekintélye lealacsonyitatik avagy műkö­dése akadályoztatik, ugyszinte minden cselekveny, mely által az államkormányzás ellenében alap­talan közmegvetés vagy gyűlölet czéloztatik. 11. §. Az egyes nemzetiségek, vallásfeleke­zetek, törvényes testületek, egész társadalmi osz­tályok, ugyszinte a házasság, a család, a tulaj­don és a vallás mint a társadalom alap-intezetei va^y az ország köztörvényei ellen nyilvánosan intézett alaptalan és gyalázó megtámadások vagy közmegvetésre czélzó izgatások; nem knlonbtn a törvénytelen és közfenyités ala eso bűncselek

Next

/
Oldalképek
Tartalom