Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban - Dr. Thomson tanulmányai a bünügyi lélektan terén. 1. r.

— 409 — szobrai zöld fák és virágok közt, mely mögött kilátás oyilt a szabadba, hol egyptoraí templom állott, előtte szó'kó'kut folyton szökellő vízzel, jobbra balra pálmák würtenbergi zászlókkal, bent csábító buft'et kitűnő borokkal, és zeneszó. A zeneszünet alatt első báró Sternenfels, a helyi bizottság alelnöke üdvözölte az egybegyűlt jogászokat a bizottság nevében; „jó előjelnek tartja, — ugy mond egyebek között — hogy három év óta. oly nagy események után az első jogászgyülés itt, Svábhonban tartatik," különösen örömét fejezi ki a fölött, hogy sokan jöttek, kik, bár nem számitatnak „a nemzetiséghez, de még is a mieink." A szives üdvözletre Dr. Schwarze főállamíigyész válaszolt Drezdából, ki is a Svábhonnak jelentőségét a jog, igazság és közerkölcsiségre nézve fejtegetvén „éljen"-t mondott Würtenbergre, mi élénk viszhangra talált. Ezután több szónok ürített poharat: kik közül K e 1 z feldkirchi kerületszéki titkár különösen a németosztrákok nevében mondott köszönetet a szives fogadtatásért és midőn Németország Németausztria egybetartozóságát fejtegette és hangsúlyozta, hatalmasan megéljeneztetett. Magyarországból ugyan vannak többen már jelen — nevezetesen Kaposvár már öt ügyvéd és törvényszéki tag által van képviselve.de mi még sokkal idegenebbek vagyunk itt, semhogy közülünk valaki üdvözlő vagy köszönő toasztra alkalmasnak találhatta volna az időt. Az ismerkedési estély, miután a programm határozottan kimondta, hogy a társas összejöveteleknél a hölgyek szívesen látott vendégek lesznek, rögtönzött tánczestélylyel végződött, melyet a fiatalabb jogászok rendeztek a szép számmal jelenlevő hölgyekkel. 28-án tartatott az első teljes ülés, melyet a Stuttgarti bizottság alelnöke báró Sternenfels nyitott meg és felhivta a gyűlést elnökválasztásra, elnökül ajánlván a berlini egyetemi tanárt Dr. G n e i s t e t, ki is átalános lelkesedéssel felkiáltás utján megválasztatott. Gneist elfoglalva az elnöki széket, köszönetét nyilvánitá a nagy megtiszteltetésért, melyben kartársai részesitik és sajnálatát fejezé ki a fölött, hogy a jogászgyűlés született elnöke, kinek tekintélye és személyisége mintegy életfeltétel volt a jogászgyülés összeülhetéséhez ép ugy mint a viszonyos jelentőséghez, melylyel ez most már bir, hogy Dr. W a c h t e r betegség által akadályozva van ezen elnökséget elfoglalni nemcsak, de jelen sem lehet. Hogy ezen tisztességre épen egy éjszaki kartársat választanak, abban azon szép viszony jelét látja szónok, melyben a dél és éjszak egymásnak kezet nyújtva, hü és felbonthatlan szövetséget kötöttek. Dr. Wáchter levelének felolvasása után, melyben élénk sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy u hazája fővárosában összegyűlt jogászgyülésen nem lehet jelen, az elnök a szót a würtembergi ministerelnök és igazságügyminister Mittnachtnak adja. Ki is közli a gyűléssel, hogy ő felsége a király meghagyta neki a 9-di k j o gász gy ül é s t a király nevében üdvözölni és biztosítani, hogy a jogászgyülés munkálatait, ez áljait figyelemmel kiséri. Továbbá ő királyi felsége általa ezennel meg hivatja a gyűlést Rosenstein és Vilhelma, ezen Stuttgart környékének két regszebb pontját képező királyi v á r m e g t e k i ntésére. A király óhajtja, hogy a részvevőkneka svábföldilátogatásbarátságos és kedves emlékében maradjon. Würtembergnek különös örömére szolgál, folytatja tovább a minister, a jogászgyülést Stuttgartban üdvözölhetni épen akkor, midőn oly jelentékeny jogi változatoknak nézünk elébe. Hiszi hogy az egységes német népjognak felépítendő nagy müvéhez hatalmas részt szolgáltat a 9-dik német jogászgyülés. Az elnök köszönetét fejezé ki a kitüntetésért, melyben a jogászgyülés részesül és indítványozza, hogy a ministert, ki oly nehéz viszonyok közt oiy erős kézzel dolgozott a német egységen, válaszsza meg a gyűlés tiszteletbeli elnöknek. Éljenzés közt elfogadtatott. Erre az alelnökök és jegyzők megválasztása következett. Alelnökül megválasztattak : Cronmüller stuttgarti főtszéki elnök, Voigt lipcsei kereskedelmi főtszéki ülnök, Wahlberg bécsi egyetemi tanár és Bahr kasseli legfőbb tszéki tanácsos. Jegyzők lettek: Dr. Ottó Heilbronoi ügyvéd, Kissling lovag LinczbŐl; Herbort és Hess kerületi birók Stuttgartból. Wahlberg bécsi tanár megköszönte a szives figyelmet, melyben Németaustria Stuttgartban részesül, és mely ifjitó erővel bir. Elnök utal Austria érdemeire a német jog körül és pár szóvali válasz után a napirendre kitűzött egyes indítványoknak a szakosztályokhoz leendő utasítását vette foganatba, melyekre a szakosztályok üléseinél fogok visszatérni. Makower Berlinből ezután jetentést tett, a Németországban a két utolsó év alatt tapasztalt jogfejlődésről. Szavait az öröm és örvendetes bizonyosság azon kifejezésével végzé, hogy a legközelebbi jövő befogja fejezni az egységes német jog kevély épületét. Az elnök a würtenbergi jogi kart üzvözlé a kitűnő szakférfiakbani gazdagsága miatt. A mult évi jogászgyülés ha létrejöhetett volna, összeesett volna Wáchter ötvenéves doctorjubileumával, míg az idei összeesik M o hl Ro b e rt é v al, kihez az állandó bizottság tegnap üdvözlő sürgönyt küldött, a német jogtudomány körül szerzett érdemeit kiemelvén. A felolvasott felelet Mohi köszönetét fejezi ki és a biztosítást, hogy az egyesek tevékenysége az összeség tevénysége mellett elenyészik. Végül Borchurd tanácsos Berlinből a pénztár állásáról tett jelentést, melyet már táviratomban is érintettem. Ezzel az első telj e? ülés véget ért. Délután 1-től 3-ig szakosztályi űiések tartattak. Az első és második szakosztály (magánjogi ugy kereskedelem és váltójogi " osztályok) egyesülve a tanácskozásra, elnökül a legfőbb törvényszéki elnököt Künn e-t választotta meg Celleből, alelnöknek a Mannheimi főtörvényszéki főügyészt, Hauszt. jegyzőknek Mecke urat Berlinből és K ü b e 1 urat Stuttgartból. Első és legfontosabb pontja a napirendnek — Iheri ng tanár tételei — a szűken mért idő miatt más napra halasztatott; a második: a papírpénz beváltásának kötelezettsége az előadó távolléte miatt szinte elhalasztatott. A harmadik tárgy volt a kérdés: Felelős-e az állam, illetőleg község azon károkért, és hátrányokért, melyek az általa alkalmazott hivatalnokok szándékos vagy vétkes mulasztása által egy harmadiknak okoztatnak és ha igen, feltétlenül-e vagy csak feltételesen? Ezen kérdés a három utóbbi jogászgyülésen máivitatkozás tárgyát képezte, de végmegállapodás nem történt, hanem a következő — mostani — jogászgyülés elé utasíttatott. A linczi ügyvéd Dr. Ki esziing által beadott vélemény a felelősség mellett, a heidelbergi tanár Bluntschli véleménye pedig ellene harczol. Az előadó berlini igazságügyi tanácsos Prinker gyakorlott előadással tárgyalta a kérdés értelmét és terjedelmét, a tudomány és törvényhozás mai állását és az indokokat, mind mellette, mind ellene. A törvényhozás és tudomány tekintetéből jelezi, hogy az állam felelős, a mennyiben a hivatalnok hibája folytán gazdagodik, például több adó fizettetett be; épen oly kétségtelen, hogy az állam felelős oly tényekért, melyeket a hivatalnok az ügyészség, illetőleg az államnak mint alanynak képviseletében birtok-tekintetből teljesített, ugyan e tekintetből alapos az állam felelőssége akkor is, ha a hivatalnok a rá hivatalosan bizott pénzeket elsikkasztja, bár a valódi, de vitatható tekintetből az elvétel, illetőleg elfogadás tisztán magánjogi tény. A jelen kérdés hordereje addig terjed, hol egy hivatalnok az államfenségi jog gyakorlatában működik, ez előjő különösen az igazzságszolgáltatás és a rendőrség hivatalnokai között. Bár majd minden államban, de különösen Poroszországban egész szárazan és mereven az állíttatott is fel szabályul, hogy az ily hivatalnokok hibás tetteiért az állam nem felelős, egyes államok mégis hagynak némely kivételt, például a jelzálog kezelés körüli hibáknál, jogellenes foglalások körül, jogellenes letartóztatás és tömeges zavargásoknáli sérüléseknél anélkül, hogy magát az elvet feladnák; csak Szász-Altenburg és SzászKoburg államaiban van az állam felelőssége általán kimondva. A létező törvények és törvényhozás által elfogláf* álláspontot elhagyni nincs ck. Hogy magánjogi nlapon a felelősségi kötelezettséget leszármaztatni lehetetlen, az bizonyos : tolvaj, „izmaeliták, kiknek keze mindenki ellen i fordul." Saját tolvajbarlangjok van, melynek bűzhödt levegőjében élnek és szaporodnak. E helyeken minden műveltséget nélkülöző csordává válnak, mely háborút üzen az emberi társaságnak. Ezen nép számára nem birnak érvényűvel a házasság, a vérrokonság törvényei. Önmagok közt vegyülnek, és így minden erkölcs nélküli bűnbandává válnak, mely ab ovo a bűntetthez hajlik. A bűnben születnek, táplálkoznak, neveltetnek, és a szokás náluk természetes erkölcsi romlottsággá válik. ad 2. Hogy ezen osztály sajátszerű jelleggel bir, az kitűnik testi és szellemi tulajdonságainak vizsgálatából. Ezen nem is lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy minden foglalkozás, ha az valamely családban nemzedékeken át gyakorolUtik és a házasságok ugyanazon hivatásu családokból erednek, az illető osztálynak lassankint bizonyos testi és szellemi sajátságokat kölcsönöz. Sehol sem fordul ez elő oly nagy mértékben mint a eriminalis osztálynál. Ez a legalsóbbrendü osztály és ezt tagjainak külseje is oly világosan elárulja, hogy a fegyházi vagy vizsgáló hivatalnok ezen osztály képviselőit a legnagyobb embertömegben azonnal felismeri. Épugy nem nehéz valamely fegyházban az ezen osztályhoz nem tartozó bűntettest a eriminalis osztályból való bűnhönczöktől megkülönböztetni. A eriminalis osztályból való tolvaj, rabló vagy garotter arczvonásai aljasok, szögletesek, és buták. A nők kivétel nélkül rútak, testalkatuk, arezvonásaik és j mozdulataik kellem nélküliek, tekintetök és ar- j ezuk kifejezése visszataszító. ' Ezen megjegyzések azon bűntettesekre vo- | natkoznak, kik alig hagyják el a fogyházat, abba i már is visszakerülnek, kik a bűnben születnek, abból élnek és abban halnak meg. Ilyen természeti jelekből aljas szellemre lehet következtetést vonni. A lelki romlottság szoros kapcsolatban van a szellemi és erkölcsi elsatnyulással. Meglátogattam Nagybritanniának valamennyi fegyházait. Mindenütt valamennyi fegyháztisztek ítélete az volt, hogy az ezen osztályhoz tartozó bünhönczök czivakodó és mérges természetűek, értelmi képességök igen alacsony, és köztök sok a bárgyú. Ezen emberek hiányos szellemi képessége leginkább az iskolában mutatkozik. Egy idő előtt alkalmam volt 40—50 ilyen fiatal bűnöst az iskolában együtt láthatni, ügy látszott nekem, hogy leifogásuk igen nehézkes volt, mikor valamely akár profán, akár vallási igazságot kellett megérteniök. Tapasztalt tanitójok azt szokta róluk mondani, hogy ő ezen fiuk egy harmadát bárgyúknak tartja. Előmenetelük csekély, emlékező tehetségök rósz, hosszasan és ismételve kell valamit előadni, hogy azt magukba felvegyék. Ezen kivül akaratosak és durczásak. Barátaim egyike, egy igen tapasztalt orvos igy nyilatkozott hozzám: „Igen soká feltűnő volt előttem foglyainknak sajátszerű jelleme, erkölcsi erzetök ferdesége, rosz hajlamaik és javithatlani ságuk. Ezen embereknél sem a jó bánásmód, sem ' a szigor nem használ. Éjjel nappal azzal foglalkoznak, hogyan lehetne kijátszani a felügyelőket, í nem törődvén azzal, hogy ez által meghosszabbodik fogságuk ideje. Sokan közülök iszákosak, a mi által testalkatuk meg van roncsolva. Hozzá járul még ehez a rendetlen életmód, egészségtelen lakás, a piszok, a rosz ruházat és tápszer. Soha uem láttam együtt annyi pathologun változást, mint ezen emberek hulláiban. Erkölcsi természetök ép ugy szét van rombolva, mint testök. Tizeuuyolcz évi tapasztalatból mondhatom, hogy 10 között 9-nek szellemi képessége igeu alacsony (inferior intellect), de mindannyian igen ravaszok." ad 3. A eriminális osztály családfája is mutatja, ho^v ezen emberekben a bűntett örökletes. ' Sokan, kik a testi hajlamok és gyengeseI geknek a nemzés által az örökösökre való átszármazását megengedik, nem merik elismerni a lelki gyengeségek és erkölcstelen hajlamok orokletességét. És itt mégis nemcsak analógia létezik, mely bennünket ily következtetésre késztet hanem a test és szellem közti, a tudomány által is elismert kölcsönhatás. Nem látjuk-e már az allatoknál, hogy ha különböző fajok közösülnek, ezek tulajdonság*, ösztönei és hajlama, "szármának? Nem latjute az embereknél hogy a e, ,, , félébb hajlamok, a művészi képes egek toai» uak utódokra? Miért ne menne át epeu a lo